Nem lehetett túl jó hétvégéje Marcinak, pénteken ugyanis valahol ott hagytuk lógva a szálat, hogy a srácot továbbra is kínozza a lelkiismeret, mert meghúzta Joe lányát, Regi viszont arcoskodása ellenére megakadályozta, hogy művészünk hülyére veresse magát Baltaarcúval. Marci sajnálja, hogy elkúrt mindent, bár innen üzenném, hogy nem mindent és nem el, csak egy valakit és meg. Hogy a hülyék harca nemcsak egy fronton zajlik, arra jó példa a Kristófba beleszerető Vivi esete, de ez egyelőre mellékvágány. Nézzük, ma vajon lecsukják-e visszaesőként súlyos testi sértésért Joe-t.
Vége a műszaknak, újra reggel van, Vivi támolyog haza lelkendezve, mert hát Művészünknek születésnapja lesz kedden – vagy milyen idősíkot használnak a sztoriban -, ezért már most kell a party. Marcinak persze pont annyira hiányzik a felhajtás, mint egy hátába lőtt nyílvessző, amire a gázszámlát tűzték, úgyhogy inkább takarodásra inti Vivit. A party szerviz viszont nem áll meg, a konyhában Pumuklifej fog szagot, hogy valami nem stimmel. Naná, hogy bulizni kell – tör ki lelkesen, mert a szar kedvre más nem is lehet jó gyógyír. Mondjuk, ha ő is tényleg minden helyzetet bulival old meg az életben, akkor köszönöm, most már mindent értek. Laller jó vérebként már képtelen elengedni a buli gondolatát, Marcit leküldi a vérbe vásárolni, a többiek meg lakógyűlnek. Lófej úgy díszítené fel a lakást, hogy Művészünk észre se vegye: a lándzsot szemelte ki, de ha ötlethiány van, még javasolnám a budit, a spájzot, az erkélyt, vagy esetleg a beépített szekrényeket. Anikó lesz a csali, a többi törpe meg addig szorgoskodik.
Marci totyog haza rendületlen - /off: azt észrevettétek már, hogy szinte soha senki nem csukja be maga után az ajtót, ha beér a lakásba? kibaszott mód idegesítő. on/ -, úgy slattyog a CBA-s szatyorral, mint egyszeri nyugdíjas az akciós csirkefarhátért a közértben. Anikó rendelt egy fél tonna jeget, mert reggel állítólag kiment a bokája. Hangsúlyozom, állítólag: két perc múlva ugyanis a csaj a seggét áztatja a lavórnyi jégben, mert – szintén állítólag – leégett a szoliban, és ma fotózása lesz. Szerintem viszont túl mélyre szaladt a dildó az éjjel, és egy kicsit nagyobbra tágult az ánuszrózsa, mint kellett volna. Marci röhög, de ki ne tenné?
Joe állít be Marci húzta lányához, hogy telepakolja a csajt tápértékkel, de áram híján inkább a konzervek játszanak. Baltaarcú igazi apa, nem aggódja túl, hogy Hannáéknál se kaja, se áram, de legalább foglalkozik a lány lelkével, mert hát ő látja, hogy már megint AZ a srác a baj. Oda se neki, este bulija lesz Marcinak, majd oda jól eljön és jól érzi magát. Joe még körbelengi a kiscsajt, aki gondolatban már rá is tárcsázott az estére, úgyhogy szalad a másik két háziasszonyhoz, hogy ruhát meg sminket, meg olyasmiket kérjen tőlük, amiket a lányok ilyenkor kérni szoktak.
Amíg Pumuklifej és Vivi a helyi hipert zúzzák le a vérbe, Anikó és Marci a fotózás felé vágtatnak szélsebest. Művészünk még mindig Anikó fenekén lovagol, bár a nézésekből ítélve jobb szeretné fordítva a dolgot. A dramaturgia a tetőfokán, a fotózás díszlete egy széttört, szálkás csónak lesz, úgyhogy a kezdeti csillogás el is hussan a csaj szeméből. Lallerék közben feltankoltak, csináltak is egy 104 ezres számlát, de Vivinél meg csak 60 van, úgyhogy bukták a cucc majd harmadát.
Hannát sikerült szerencsétlen tiniből bazári majommá változtatni, és ha valaki megmagyarázza, miért kell hat órával a buli előtt felöltözni és kisminkelni, akkor az előtt megemelem a kalapom. Már csak egy valami hiányzik: az ajándék, a kiscsaj pedig nem is tudja, mire készül Zoé, amikor csinál róla egy képet és elviszi magával. Nem csodálom, hogy kirúgták a suliból. Anikó segge és a szálkás csónak közben varázslatos kölcsönhatásba lépnek egymással, a lány közben igyekszik átadni a tengerparti életérzést, de hogy a klasszikust idézzük: ez most nem jött át, viszont úgy fészkelődik, mint aki férges.
Odahaza kész a díszítés. Értsd: néhány színes lufi és a boldog szülinapot felirat, persze angolul. Zsófika Balázst nyalja, Vivi meg Kristóffal enyeleg, a háború pedig dúl a két fél között. Joe rohatdul nem akarja hallgatni, és milyen igaza van, lépjünk is tovább. Anikó továbbra is a fotózáson szenved, már Zolinak is feltűnik, hogy valami bűzlik a csaj segge körül, de végül is Nánási Pali bátyánk elégedett, ő így szereti. Zoé, az alkalmi fotós menet közben Hannát kapja lencsevégre különböző graffitik előtt, mert hát Marci szereti őket, ebből baj nem lehet.
Melóból riszálja haza égetett seggét Anikó, a konyhában pedig egyszer csak hepibörzdéj fíling van. Marci persze osztja az észt, hogy hát ez így nem okés, és ő különben is megmondta, de hát egy dörzsölt fickóval van dolgunk kérem szépen, úgyhogy ő csak viccelt. Éljen, mehet a party. Hannáékhoz átnézve nemcsak térben, időben is ugrottunk egyet, mert amíg Lalleréknál már esteledik, ott még bőven világos van. Karesz érkezik, hogy vadöfakk iz det ruha, de csak annyit ér el, hogy kidobatja saját magát. Na jó, annál egy kicsit többet: Hanna vágja be a hisztit, hogy szar a ruha, szar a smink, úgyhogy inkább nem is megy sehova.
Odaát a villában épp Marci egészségére koccintják össze a kommerszvodkával teli poharakat, de Pumuklifej Lófejet önti nyakon, aki sértődötten tipeg átöltözni. Joe biztos ami tuti, tudatosítja magában, hogy Művészünk akkor most 28, és még véletlenül sem 27, bár gondolom mindegy, hogy 10 vagy 11 évvel idősebb Hannánál. Amíg Laller vetkőzéssel tompítja Balázs látását, Kristóf Zsófi körül ólálkodik, pechére viszont rájuk nyit a dj, így csak egy nyaklevest kapott a csajtól. Az események sodródnak, Marci pedig megkapja a jól megérdemelt tortáját, az viszont kiderült: a lakásban tuti, hogy senkinek sincs hangja. Most már biztos borul a bili: Joe kis híján szerelmet vall Marcinak. És tényleg, dramaturgiai pillanat: Hanna érkezett meg a buliba.
Joe nem igazán örül, hogy Hanna az összes nem létező csöcsét kirakta, és a seggét se takarja túl sok textil, Marci viszont úgy néz ki a csaj láttán, mint aki szellemet látott. El is húz a szobájába, Regi meg Anikó pedig a fürdőszoba felé terelik Hannát – ha kis szerencsénk van, lehúzzák a wc-n. De nem, helyette viszont jön a lelki fröccs, hogy miért is nem kellene Joe-nak elmondani az egész Marcival dugós sztorit. Érvem mondjuk nekem is van, épp 112. Hanna háborog, el is szalad Marcihoz, de ott sem azt kapja, amiért jött. Művészünk végre benyögi a frankót, hogy szart se akar a csajtól, aki a szokásos dühkitörésével együtt viharzik ki a szobából a kabátjáért, mert ő most már megy, az tuti. Joe utána, a lépcsőház aljában pedig minden kiderül, úgyhogy Joe nem is habozik felrohanni a lakásba, hogy egy nyolc napon túl gyógyuló sérüléssel ajándékozza meg Mártonunkat.
Lakásba be, majd egy klicskós jobbhoroggal a bárszékről padlóztatja a srácot, a többiek pedig igyekeznek lefogni, hogy még véletlenül se verje bucira a fejét. Az ajándék aranyhalnak annyi, Marci meg nagyon nem akar fölkelni a földről. Mondjuk az infúziót kicsit sokallom egy verekedéshez, de a mentősök csak tudják a dolgukat. Mindenesetre fordult a kocka: ezúttal Vivi kísér, és nem őt kísérik kórházba. Szirénázó mentőautó el, jöhet az újabb fordulat. Remélem nem Tamás atyaként tér majd magához.
Facebook kommentek