Az évadkezdés sokkjai után, az élet megy tovább, rablások és lövöldözések képében, de azért lássuk be, a fiúk lelki egyensúlya még nem a régi. Még jó, hogy a két lány, felváltva és szorgalmasan vigasztal. Mellesleg kiderül, Pearl Harbor bombázása van, akinek a vállalkozása megalapozásának a napját jelentette.

Szomorúan kezdjük a részt, Széparcú Félkínaink néhai feleségét búcsúztatják, hawaii szokás szerint deszkával a vízen. Nincs időnk azonban mélázni, máris egy fegyveres rablásba csöppennünk, egy amolyan mindent a haszonért típusúba. Három maszkos, dörgő fegyverek, lelőtt rendőr, cserbenhagyott sebesült rabló, csikorgó gumikkal elhajtó részvétlen fegyverbarátok. Sejtjük, hamarost megzavarják a csapatot a gyászban. Míg a telefonra várunk, egy kiadós autósüldözéssel tisztelgünk a régi sorozat előtt. Tisztára, mint a Hazárd megye lordjaiban! A rablók, mint a gyalogkakukk egy csapat prérifarkas elől szemtelen trükkökkel menekülnek a város utcáin. Egyelőre csak annyit jegyzünk meg belőle, hogy a Ford is tud fürge lenni, nem csak a Chevrolet. Nocsak-nocsak, új szponzorunk van? Vagy ez csak a nosztalgia miatt van? …és Főcím!

Váltásként, ninjánk magánéletébe csöppenünk, ami egyben munka is. Naná! Titokos tengerészhadnagyát – úgy is, mint kedvenc ágyrajáró nőjét – kéri, hogy mégiscsak tudja már ki neki a tanúvédelmisektől, hogy hova tüntették el a felmenőjét. Csak forszírozná az anyjánál, hogy miért hagyta futni Wo Fatet. Kate kétkedik az ötlet frappáns voltán, de aztán beadja a derekát, azzal, hogy ninjánk tartozik neki. Szó se róla, sok mindent bevállalna az ember azért, hogy ez a pasi tartozzon neki… és telefon! Esetre!

Egy röpke rendőri antréból kiderül, hogy műkincset raboltak a széplelkűnek eleddig véletlenül sem tűnő maszkosok. Az ottfelejtett sebesült túszokat ejtett, és orvosi ellátásért, elenged egy túszt. Kono amondó, hogy játszanak kivárásra, hátha meghal magától is. Williams nyomozó megcsillogtatja filozófiatörténeti műveltségét, és a Gandi-módszert éltetve, egyetért bájos lánykánkkal. Ninjánk leszavazza őket, mondván, csak ő vezethet el a többi széplelkűhöz. Dannó máris kér egy mellényt, McGarrett értetlen, de a Haule nagy sóhajjal csak annyit mond, hogy a hosszú évek alatt a házasságunk kiszámíthatóvá vált…

Én lemegyek az agyamról! És csak fel sem szisszen senki! Na, ez az igazi liberalizmus. Ott a helyem a szigeteken. Mellesleg ninjánk nem ezt kéri ki, hanem azt a részét a kifakadásnak, hogy ha Steve-nek (vagyis neki) terve van, akkor Dannó mindig megsérül. Most azonban nincs igaza a másik nőnek, nem ő, hanem Kono lesz a mentős. Nincs az a kőszívű rabló, aki ne dőlne be ennek a kislányosan nyúlánk alkatnak, ezeknek a rémült szemeknek. A rabló azonban mégis gyanakszik, ám hiába veszi észre végül mégis a csapdát, a sebe győz, és holtan esik ki a túsza mögül.

Konora bízzák a károsult galériás kikérdezését is, mivel csinos, csodálkozó-szemű ifjú az. Nagy ártatlan-kék szemekkel. Na, ez tuti ludas valamiben! Ilyen ártatlan szemeket csak komoly bajban lévő pasik tudnak vágni.

Házaspárunk közben kocsiba ül, és ninjánkat máris nyaggatja a felesége. Szemremennyizik neki, hogy veszélyeztette egy túsz és Kono életét. Közben Max, a muzikális boncnok hívja őket, hogy megvan a taxi, amin a Széplelkűek menekültek. Hogy miért Max szól emiatt? Mert egy hulla is van benne, szénné égve. Williams nyomozó, miután ninjánknál vereséget szenvedett a szócsatában, Maxot kóstolgatja, kevés sikerrel. Kiderül, hogy a halál nem a tűztől van, hanem egy fejlövéstől, és ez a taxi nem is taxi. Vagy legalábbis a francia filmipar egyik legellenszenvesebb filmjének a rajongói készíthették, mert ez is tudott, tán még repülni is. 763 Le-vel könnyű is. Ezt hallva micsoda kő eshetett le a zsernyákok szívéről, hogy nem ők voltak bénák az üldözéskor!

A főhadkvártélyon folytatjuk, Chin áll a csodaasztal mellett, eléggé romosan. Konoval egy vigasz szál is megérkezik a történetbe. Rendes csaj, egyetértünk, sőt szívesen simogatnánk mi is Széparcú Félkínaink buksikáját. Lapozzunk! Chin azonosította a túszejtésből kihaló rablót, de nem talál élő vagy szabadlábon lévő társakat, így ez zsákutcának tűnik. Ekkor befut Dannó, a másik csaj, és pontról, pontra elismétli Kono vigasz szövegét. Ninjánk ölelgetése zárja a közjátékot. Nahát, ahhoz képest, hogy milyen katonai drillje van, ninjánk feltűnően sokat érint meg másokat, és néha érzelmeket is mutat. Kono oszlatja a meghatottság felhőit, és referál a károsultról. Az ellopott kőnyomatok 30 ezret érnek. Hát, ennyiért ölni, többször is, furcsa egy profi bandától. Kedvenc párosunk, a gyémántrablásból megismert öreg orgazdát zaklatja a kérdéseivel, hogy mi lehet a háttérben. Az arra tippel, hogy a másolatokat megbuherálva, és eredetiként eladva akarnak nagyot kaszálni.

Telnek-múlnak az órák, és titokos tengerészhadnagyunk átmegy Mata Hariba, hogy kiderítse ninja-anyuka rejtekét, Max pedig kifőzi, hogy ki lehet a kocsiban égve felejtett sofőr.

Aki nem szereti a Dr. Csontot, vagy nem szívesen nézi Williams nyomozó szenvedő-undorkodó arcát, és hallgatja a nyafogását, az most menjen ki a söréért. Csak könyörgöm, ne ezek közül az újfajta „gyümölcsös” „sörök” közül hozzon be! Hallottak már a szilvás barna sörről? Szilvás sör. Barna. Keresem a hasonlatot, de csak a tel-avivi toroskáposzta jut hirtelen eszembe, mint párhuzam. Tulajdonképpen ezen ízpárosítások kiagyalói ellen (feketeribizlis-citromos, almás, vérnarancsos) bőven megalapozott lehetne egy foglalkozás körében gondatlanságból elkövetett tömeges veszélyeztetés–szerű tényállás is. Egy próbapert megérne.

Míg Max azonosít, az a vicc jut eszembe, hogy a Guinness vezére találkozik egy titkos találkozón az Amstel és a Budweiser vezetőjével. A belga meg az amcsi a saját sörét rendeli, az ír fószer meg teát, Néznek rá csodálkozva, mire ő: hát udvariasságból, ha már maguk sem sört isznak…

Közben megvan a sofőr, aki nagymenő autóversenyző volt, és milliókkal a zsebében vonult vissza. A házában kiderül, hogy a maszkosok elvitték a lányát, azért csapott fel hozzájuk sofőrnek. Gyűlnek a kérdések, még a végén nem lesz elég a sör a részhez! Azért válaszok is akadnak, pl., hogy a lányt az új barátja rabolhatta el, aki nem más volt, mint a meglőtt, majd elvérzett rabló.

Mata Hari közben miniszoknyában, kivágott felsőben, dákóval a kezében, keményen fűzi a biliárdasztal mellett a tanúvédelem ír angyalát ninja-anya holléte ügyéban. A apskó egyelőre gyanútlannak, és kissé részegnek látszik. Jobban belegondolva, eléggé részegnek látszik, mert a csaj módszere finoman szólva is átlátszó. Utoljára ilyen nyílt felszedős-biliárdot a Vörös cipellők című sorozatban láthattak azon kevesek, akik vagy David Duchovnyért, vagy a történetmesélős erotikus filmekért rajonganak. A csaj amúgy Madeleine Stowe rajongó, erősen utánozza a nagyasszonyt. Míg ezen tűnődünk, ninjánk tartozásainak begyűjtője a felvett hanganyagból, tippeléses módszerrel megszerzi az ír pasi jelszavát. Milyen jó, hogy a guinness-t elfogadja jelszónak a bizalmas kormányzati anyagokat is tároló rendszer – sóhajtjuk megkönnyebbült malíciával.

Közben a csodaasztal meg a kukkoló kamerák leleplezik nekünk a másik két fickót. Valódi nagymenők. Tarkótetkóval. Ami ugye szintén nyilvántartott, ha priusza van a tulajának. A hülyék meg mutogatják. Na, nem az eszükkel keresték a pénzüket, ugye. Az öreg – ám mi már tudjuk, hogy korántsem ártalmatlan – orgazda, kriplisen besétál a rosszfiúkhoz. Két és fél mázsa tongán vizsgálja át, csak úgy bemelegítésként, ám ő nem ijed be, szimatolgat nyugodtan. Nem tudni, mit is tud meg, mert már csak azt látjuk, hogy kedvenc párosunkkal egyetemben a pszichológuskanapé-jellegű autón sietnek valahová naggyon-naggyon. Aztán rajtaütés jön a Homok-szigeten, egy raktárban. Ninjánk nyit be fegyverrel, de használnia nem kell, a Széplelkű lövöldöző-túszejtő-gyerekrabló banda maradékát valakik már elintézték. Az elrabolt lány sehol. Nem úgy, mint a reggel lopott nyomatok. Átkutatva a halott Széplelkűek kütyüjeit, rájönnek, hogy biztonsági őrnek álcázva jutottak be a széfbe. A képen látszik, hogy még két festmény volt a széfben, amelyeknek az ellopását a tulaj nem jelentette. Naná, megint a csodaasztal segít, a képeket 1941. dec. 7-én lopták, azóta nyomuk sincs. Nagypapi meg 1946-ban nyitotta a galériát. Osszunk és szorozzunk.

Meg kell jegyeznem, hogy zseniálisak az amcsik, csak úgy beleszövik újra és újra Pearl Harbourt a részekbe, emlékeztetve a Hawaiiakat, hogy nem véletlenül állomásozik itt az Államok tengerészetének és légierejének tekintélyes hányada… nélkülünk a gonosz japánok (vagy kínaiak, koreaiak - ízlés szerint) lerohannának titeket. Sugallják. De mi megvédünk benneteket. Merő önzetlenségből. Nem ám azért, mert a szigeteket birtokolva mi is sakkban tudjuk tartani az egész csendes-óceáni térséget. Á, dehogy! Hova gondoltok?!

Summa summárum, a galériás sáros, biztos tudott a készülő rablásról, és talán még az elrabolt lányról is. Mondtam én, hogy túl ártatlan a pofája! Az persze menten menekülőre fogja a Mercijével. McGarrettnek is a bögyében van a galériás, mert durva vezetési módszerekkel beszéli rá, hogy álljon már meg, és szálljon ki.

Nagy nehezen szóra bírják. A szépszemű pasas széplelkű is, igen tudta, hogy a festmények lopottak, de nem volt szíve elpusztítani őket, és inkább fizetett a rablóknak, akik azzal zsarolták, hogy nyilvánosságra hozzák, hogy nagypapi tolvajlásból alapította anno az üzletet. Kinek fizetett? Ütődnek meg a fiúk, tudván, hogy a rablók halottak, majd hallva a részleteket, megizmosodik bennük a gyanú, hogy átverték őket, meg a rablókat is. De a tudomány még segít, a visszaszerzett képeket átvizsgálva Fong a szép laboros fiú, megleli az öreg orgazda mancsnyomait. A fiúk egyből összeadják a kettő meg kettőt, és az öreget már nemcsak a frissen lelőtt rablók, de a korábban láb alól eltett gyémántos csaj miatt is behozzák. Hiába, a ballisztika komoly tudomány, és úgy tűnik, hogy az öreg nem haladt a korral, és nem cserélt fegyvert. És nem húzott kesztyűt sem. Az öreg elismerve a fiúk zsenijét, alkut ajánl. Az elrabolt lány élete, és ő nem megy börtönbe. Dannó megmered ekkora pofátlanság láttán, de a vén salabakter tényleg nem megy börtönbe; egy autópálya mellett, ahová a lány után csalta a fiúkat, egy óvatlan pillanatban lelép egy dübörgő kamion elé.

Újra a csodaasztal és a technika segít. A lelőtt rablók autót béreltek két napja, megvan a rendszáma és a leírása, a csapat pedig hozzáfér műholdképekhez a sziget azon parkolójáról, ahová a kocsit látták behajtani. Szerencsére tél van, így a lány túlélte a zárt csomagtartóban töltött órákat. Phű, macerás rész volt, az öreg orgazda jól bekavart. Kár, hogy kiírták máris. Az ügyből már csak a könnyes családegyesítés van hátra, ölelkezés a csapatjelvényen a főhadkvártélyon… hogy miért kell mindig nyakon önteni egy adag cukrozott nyállal a zárást?!

A napot a parton vezeti le a csapat, vacsoráznak, a garnélaárus arról mesél, hogy monetizálja a márkáját – akármi is az – Chin gyászol, Dannó vigasztal, Mata Hari meg referál anyuról. Na, ez már sok, és nem csak ninjánknak… majd legközelebb folytatjuk.

Mára maradjunk valami jó keserű barna sörnél, hogy leöblítsük a végét, pl. ha már szóba került, igyunk Guinness-t. Egészségünkre!