Nézzük, mit csinált Richard Armitage, mielőtt elment Új-Zélandra Hobbitot forgatni Peter Jacksonnal. A John Porter kalandjairól készülő hogyvót megírását úgy vállaltam el, hogy nem olvastam a sorozat alapjául szolgáló, azonos című Chris Ryan könyvet (köveket ide), így viszont nem tudok abba a hibába esni, hogy folyton összehasonlítom a könyvet és a sorozatot (amiről úgy tudom, jelen részben dolgozták fel, az évad többi része már forgatókönyvírói fantázia). Mert bizony nálam is – amivel nyilván nem vagyok egyedül – két csoport létezik a feldolgozásokból, egyiknél dicsérem a filmet a kiváló megvalósításért (nem sorolok példákat), másiknál pedig a hajam szaggatom (pláne nem sorolok példákat). Szóval.

2003. március 18-án nyitunk, egy, a Perzsa-öbölben tartózkodó hadihajón, 24 órával az iraki invázió előtt. A főszereplők közül többet megismerhetünk. Főhősünk John Porter őrmester az SAS katonája, valamint társa Hugh Collinson százados, aki a főnök, Pemberton őrnagy parancsára arab nyelvtudása miatt csatlakozik a bevetési egységhez. És hogy mi a feladatuk? Kenneth Brattont, egy fegyvergyártó cég vezetőjét elrabolták bagdadi hotelszobájából, most fülest kaptak a feltételezett tartózkodási helyéről, ki kell őt hozni onnan. A bevetés előtt mindenki kis kártyákat kap a helyi rosszfiúk – élén ugye Szaddam – képével, hátha összefutnak eggyel, akkor megkínálhatják némi ólommal. A küldetést Porter vezeti, összesen öten alkotják az egységet, irány a helikopter, bevetés indul.

Néhány másodperccel a leszállás előtt aztán a célpont épületben is meghallják az érkező gép hangját, a rosszfiúk fegyverért mozdulnak – nehéz menet lesz. Porterék landolnak, és indulnak az épület tetejéről, emeletről - emletre haladva lefelé. Közben néhány tagot kilőnek, de valakinek sikerül erősítést hívnia, igyekezni kell. A túszt megtalálják, jó volt a füles, tényleg Bratton az, így John maga mögé vezényli, indulás! Ebben a pillanatban megérkezik az irakiak erősítése cefet gránát hajigálás és lövöldözés közepette.

Hőseink megindulnak felfelé a helikopterig, ekkor azonban az egyik helyiségben megrettent, sebhelyes arcú fiatal fiút találnak testére erősített bombával, kezében a kioldóval. Mivel John ér oda először, neki kellene lelőnie, ő azonban ezt nem teszi meg – gondolom attól fél, hogy a fiú halála pillanatában elengedné a kioldót, ezzel mindannyiuk halálát okozva. Leereszti fegyverét, egyik kezével óvatosan megfogja a fiú kioldót tartó kezét, másikkal pedig pengét ragad és elvágja a vezetéket – bomba hatástalanítva. A fiú arabul egy mondatot ismételget, aztán többet nem tud szólni, mert John állon vágja, így eszméletlenül esik össze.

A következő pillanatban John lövést kap a bal vállába, ezért átadja Collinsonnak a túszt, bár együtt kísérik őt a helikopterhez – a többiek hátra maradnak. Amikor Bratton a gépen, visszaindulnak a hátramaradottaknak segíteni. John a tetőn ragad, mert látja, hogy újabb csapat iraki érkezett, ezért erősítést hív, míg Collinson elindul lefele.

Eközben az előbb kiütött fiú magához tér, és bár még meglehetősen kába, fegyvert fog a kezébe. Aztán már csak azt látjuk, hogy három amerikai katona a lövésektől összeesik. Odafent a tetőn John a fegyvere távcsövén át felismeri az érkező irakiak vezetőjét, a kapott kártyákon látta az arcát, Hakim al Nazeri ezredes az, az iraki titkosszolgálat vezetője. Célba veszi, de a ravaszt nincs ideje meghúzni, mert Collinson ér fel a tetőre, a vállán a három lelőtt bajtársból az egyik, aki még él, bár súlyosak a sebei. Irány a helikopter, vissza a hajóra.

Kicsivel később Pemberton kérdezi ki az esetről a bekötözött karú, de még véres ingben és cudar önmarcangolásban leledző Portert és Collinsont. Beszélnek a fiúról, akit John ártalmatlanított, de nem ölt meg. Collinson amikor visszament, látta, hogy fegyver van nála, és szerinte ő lőtte le a társaikat. A főnök kiküldi Collinsont, és négyszemközt annyit mond Johnnak, hogy meg kellett volna ölnie a fiút. Porter ezután a kabinjában szöszmötöl, amikor Collinson odalép hozzá, és biztosítja, hogy nem az ő hibája miatt haltak meg a többiek. John nem felel, inkább azt kérdezi, hogy mit mondott a bombát viselő fiú, miután elvágtam a vezetéket? Kb. annyit, hogy „Kezedbe adom az életem”, ez egy eskü, melyet az életének megmentéséért cserébe ajánlhatott. John bólint, majd elkullog.

Néhány héttel később John immár angol földön fekszik kórházban, felesége Diane, és kislánya Alexandra látogatja meg, nagy családi összeborulás. Később benéz megmentett társához, de a férfi sajnos még mindig cudar állapotban van, csak vegetál. Gyanítom, John lelkiállapotán ez elég sokat ront. Később Pemberton irodájában immár egyenruhában jelenik meg, ahol nem mentegetőzik a történtek miatt, de mivel harcolni nem engedik vissza, irodakukac meg nem akar lenni, inkább kilép.

Otthon a család ezt nem fogadja kitörő lelkesedéssel, hiszen ha apu már nem dolgozik a seregben, költözniük kell a szállásukról is. John ígéri, hogy mielőbb civil munkát vállal, és minden rendben lesz. Hm. Látjuk, amint munkát keres, először Brettonhoz megy, ha már megmentette az életét, és a fegyverbizniszben dolgozik, talán tud ajánlani valami munkát. Tud, Irakban. Nos, John inkább itthon maradna, de Bretton lelombozza: az alkalmazottai mind diplomások. John morcosan elkullog, de néhány lépés után visszafordul, totál begőzölten felkap valamit egy közeli asztalról, és kihajítja az ablaküvegen át. Hát, ebből sem lesz kölcsönös együttműködés, az biztos.

Otthon felesége szomorúan közli, hogy ő és a lányuk az édesanyjához költöznek egy időre, csak míg John megoldja a helyzetet – hiába van saját lakásuk, nem akar oda menni férjével. Ura bólint. Nesze neked közös problémamegoldás.

Hét évvel később folytatjuk a történetet, Irakban járunk, 2010 van. Katie Dartmouth, angol riporternő helyszíni tudósítást vesz fel kollégáival egy piacon, de nem tudja végigmondani a szöveget, mert észreveszi, hogy egy fiatal helyi férfi kitartóan figyeli. Aztán elhessegeti az ijedtséget, és befejezi mondandóját.

A munka végeztével tovább állnak, épp egy hídon hajtanak át, amikor a nőnek rossz érzése támad – előttük a híd fegyveresek által elzárva, mögöttük autó szintén fegyveresekkel, nem jó ez így. Az autójukhoz rendőregyenruhát viselő tag lép, méghozzá akit a piacon korábban észrevett. Az arcán sebhely, elég jellegzetes képe van, gyorsan készít is a telefonjával fotót róla, amit továbbít, mielőtt a fiú és társai fegyvert rántanak, és kiszedik őt a kocsiból, kollégáit egyszerűen lelövik, telefonját pedig a folyóba hajítják. Egy női túsz rendel.

Ezután az MI6 20-as részlegének központjába pillantunk, ahol épp most értesülnek Katie Dartmouth elrablásáról – halk felszisszenés, a nő apja korábban külügyminiszter volt, tehát nem „sima mezei” riporter. A részlegben ismerős arcokkal találkozunk, itt dolgozik Collinson és Pemberton is. Kolléganőjüket eddig még nem láthattuk, Layla Thompsonnak hívják. Katie aktájában kinagyítva szerepel a fotó, amit elrablása előtt készített, Collinson döbbenten ismeri fel a katonában azt a fiút, akinek hét évvel ezelőtti, Porterrel közös küldetésükön bomba volt erősítve a testére, és aki lelőtte bajtársait. Layla szerint nem tudják a tagot beazonosítani, talán közzé kellene tenni a képét, hátha az segít, de Collinson nemet mond, előbb próbálkozzunk az irakiakkal, hátha ők többet tudnak nálunk. Később raporton jelenik meg Dartmouth apukánál, de a fényképen kívül egyelőre nem tud mást felmutatni, ezért az öreg arra utasítja, tegye közzé a felvételt. Hát jó.

Amikor távozik a melóból, Johnt látja, parkolóőrként dolgozik a lelkem, félhosszú hajjal, elég cudar feje van. Collinson óvatosan sunnyog a kocsijához, véletlenül se kelljen összefutniuk. Hm. Később otthonában látjuk, hogy John egyedül él – lányát hívja telefonon, de az alig áll szóba vele. Úgy nézem eléggé félrecsúszott az élete, mióta felhagyott a hivatásos szolgálattal. Végül a tv-ben megpillantja a Katie által az elrablójáról készített fotót, ő is felismeri benne a hét évvel ezelőtt látott fiút.

Többet most nem tudunk meg, Irakra váltunk, a túszhoz, akinek fogvatartója annyit mond, valamit meg kell tennie. És hogy mit? Nos, ezt már a 20-as részlegbe visszatérve tudjuk meg: videofelvétel került a netre, amin a megkötözött Katie Dartmouth mellett állva eltakart arcú fogvatartói egy társuk elengedését követelik, amit ha nem teljesítenek, hét napon belül kivégzik a nőt. Collinson utasítja Laylát, hogy nézzen utána a tagnak, akit a túszért cserébe kérnek, illetve az Iszlám Kardja nevű szervezetnek, akiknek a nevében a túszejtők beszéltek.

Ekkor jelenik meg John, négyszemközt szeretne Collinsonnal beszélni. Felismerte a fényképen a férfit, ugye, ráadásul hét éve látta az akció során Hakim al Nazerit, vagyis ha a sebhelyes arcú és Nazeri akkor együtt dolgoztak, most is együtt lehetnek. Úgy véli, ugyanazt a búvóhelyet is használhatják még, ahol hét éve Brattont tartották. Kéri, hogy egykori társa engedje őt Irakba, beépül közéjük, megtalálja a sebhelyest, aki végül is neki köszönheti az életét, és ezért a sajátját ajánlotta Johnnak; így megtalálhatja a túszt, aztán jöhetnek a mentőcsapatok a nőért. Collinson szerint ez csak találgatás, egyáltalán nem biztos, hogy a sebhelyes arcú ugyanaz, mint akivel hét éve találkoztak, különben meg Porter nincs jó formában, nem mehet sehova. Némi óbégatás után hősünk leverten elkullog.

Collinson és Layla jelentést tesz a túsz utáni eddigi kutatás eredményéről James Middletonnak, aki úgy nézem a felettesük. Sok eredményről nem tudnak beszámolni, lévén az emberrablók által feltöltött videó feltöltési helyét nem tudták bemérni, a fogvatartás feltételezett helye pedig egy hatalmas területen bárhol lehet. Vagyis szinte semmit nem tudnak, ezért kínjában végül Collinson megemlíti Porter elméletét, mire a főnök bólint: szedjék elő Johnt a süllyesztőből, kupálják ki, aztán irány Irak. Hm.

És már látjuk is: lövészgyakorlat, nyomkövető a fogba, pszichiátriai vizsgálat – minden ami szükséges. Az agyturkásszal való beszélgetés vicces jelenetet produkál: minden egyes képről, amit a doki elé tesz, hősünknek a pina jut eszébe. Végül az öltözőben a doktornő asszisztense megkeresi, és szabályosan ráugrik, ha már ennyire a pinán járt az esze, hadd lásson egyet közelről, ugye.

Később Layla elmondja Porternek, hogy az öreg Darthmouth közvetítőkön keresztül pénzt ajánlott a lányáért, ezért lehet, hogy rá már nem lesz szükség, mert a nő a pénzért cserébe kiszabadul. Az elrablók azonban ezt rohadtul nem így gondolják, mert a pénz csak felbosszantotta őket, kamera elé rángatják a túszt és élő egyenes adásban vágják le a bal alkarját.

Az irodában néhány pillanatnyi döbbenet után cefet futkosás kezdődik, mert miután az adás élőben ment, sikerült bemérni a helyét – indulhat a mentőcsapat, köztük Porter is. Layla azonban indulás előtt még két dologról felvilágosítja: egyrészről ne legyen olyan nagyra magával, az ingyen pinát egészségügyi célzattal kapta, hogy jobb legyen a kedve, másrészről ő csak a B terv lesz a mentés során. Hősünknek ez némileg kedvét szegi, de most már mindegy, irány Irak, azon belül a bászrai amerikai támaszpont.

Sikerül bemérni az adás helyszínét, így indulhat az Alfa csapat, aminek ugye John nem tagja. Ő éppen egy teherautó motorházteteje fölé görnyed, mikor a csapat elindul, lemondóan tekint utánuk.

Miközben a mentőcsapat úton van, fogvatartóinak vezetője a túszhoz beszél arról, hogy vigyáznak rá, nehogy a sebe elfertőződjön, gondoskodnak róla, de ha a társukat az angolok nem engedik szabadon, akkor bizony megölik. Ahogy mondani szoktam igazán figyelmes dolog előre szólni a döglött macskának, hogy rúgunk bele még egyet.

A csapat a bemért helyszínre ér, Layla a gépen marad, a négy férfi pedig behatol az épületbe, Collinson és Pemberton az irodából figyelik feszülten (sőt itt van John ingyen pinája is – Danni Prendiville –, merthogy amikor nem kóbor numerát oszt, ő is a 20-as részleg tagja. Ehh). Pemberton engedélyt ad a behatolásra, a katonák betörik az ajtót, leszedik a túsz fejéről a fekete zsákot, azonban nem Katie van alatta, mindössze egy bábu, a rá erősített bombával, ami ebben a pillanatban fel is robban. Akció elcseszve. Jöhet a B-terv, csak mondom.

De John nem várja meg, hogy bevetésre küldjék, bepattan az eddig bütykölt autóba, és útra kel. Természetesen Bászrába jött, a házhoz, ahol hét éve a balul sikerült túszmentő akciót hajtották végre, és amiről úgy hiszi, még mindig a rosszfiúk használják. Közben Layla jelenti Collinsonnak az eltűnését, bemérték a helyzetét is (nyomkövető a fogban, ugye), de egyelőre felettesei hagyják, menjen a feje után.

Ő a kocsiból biztos távolból figyeli a helyet. Egy arab van itt, telefonál, majd távozik, ezt kihasználva John kendőt teker a fejére és a szája elé, majd lazán besétál. Na jó, annyira lazán mégsem, mert közben a hét évvel korábbi események emlékei kínozzák. De nincs rá sok ideje, mert visszatér a tag, aki az előbb távozott. Amikor belép, John fegyvert nyom a tarkójához, elveszi a fegyverét, majd Hakim al Nazeriről kérdezi. Az arab persze adja a hülyét, így John taktikát vált: a tag telefonjában lévő számok közül hív fel többeket; amikor felveszik, csak Nazeri nevét mondja, majd levágja a telefont. Aztán vár.

Nem tart sokáig, három férfi érkezik a hívásra, John kiiktatja őket. Most már biztos benne, hogy túsza kapcsolatban áll Nazerivel, ezért fogja a kését, néhányszor a férfi lábába vágja, ezzel kényszeríti, hogy vigye el hozzá. Útközben az arab mobiljáról felhívja Laylát, hogy úton van Nazerihez, majd a mobilt lehajítja egy hídról a folyóba, így nem tudják követni. Aztán az út szélére húzódik, és a bokrok között, ahol túsza már nem láthatja, óvszert fog, ráhúzza a bicskájára, és feldugja a seggébe, bazmeg!! Ez nekem kibaszott meredek! Visszaszáll a kocsiba, mehetünk Nazerihez.

Amikor odaérnek, megnyomja a dudát, túsza kezébe adja a fegyverét, feltartja a karját, és várja a többi arabot – így nagyobb esélye van, hogy életben marad. És tényleg, a rosszfiúk kirohannak, kicsi megrugdossák, aztán vonszolják befele. Eddigi túsza szerencsére nem egy észkombájn, különben már rég teleüvöltené a környéket, hogy John okkal van itt.

Úgy nézem, Porternek szerencséje van, mert arabunk jó helyre hozta: itt van Katie fogva tartója, aki ezek szerint Nazeri. És igen, itt a sebhelyes arcú srác is, felismerte Johnt, ez látszik az arcán, de nem szól semmit. Nazeri először arabunkat kérdi, hogy miért hozta ide Johnt, mire ő azt válaszolja, hogy Porter információt ígért neki. Detektort hoznak, amit a sebhelyes arcú Johnhoz közelít, azonnal kiszúrják a fogában lévő nyomkövetőt. Ez bizony idehozójának fejlövést ér, hősünk pedig szegényebb lesz egy foggal.

Layla elveszti a jelét, amit cefet szentségeléssel vesz tudomásul. De azt az irakiak is tudják, ha idáig követték John jelét, most pucolni kell, szerencsére John nem lesz gazdagabb egy lyukkal, hanem viszik magukkal – felteszem úgy gondolják, jó lesz még valamire. Amikor elcipelik, futólag meglátja Katie-t, és amikor megérkeznek Irak déli részére, fogvatartásuk új helyszínére, végre közös szobába zárják őket össze.

Az irodában Collinson, Pemberton, és műholdas kapcsolaton át Layla közösen győzködik Middletont, hogy engedjen egy csapatot bevetni John utolsó ismert tartózkodási helyén (ahol a jel eltűnt ugye). A főnök beint, de távozása után Pemberton azt mondja Collinsonnak, hogy másik akció ürügyén vezényelje oda stikában az új mentőcsapatot – ezek szerint ő hiszi, hogy még sikerrel járhatnak.

Este Collinson elmegy John feleségéhez és lányához elmondani, hogy a családfő eltűnt. Némi trappolászás után a feleség kijelenti, hogy jobb ez így mindenkinek (milyen kedves!), majd kihajítja a férfit.

A fogságban Katie és John fejéről lekerül a csuklya; a sebhelyes arcú fiú először a nőnek, majd Johnnnak ad vizet. De John csak azt a mondatot hajtogatja, amit évekkel korábban a fiú mondott, a hűségesküt. Sokra nem megy vele, magukra maradnak, így hősünk végre beszélhet a nővel, akinek a megmentésére jött. Összeborulás, vigasztalás, szegény Katie nagyon megkönnyebbül, John pedig megígéri, hogy kiviszi innen, csak bízzon benne, bármi lesz is. Oké.

Elalszanak, aztán a fogvatartóik Johnért jönnek, cefet vallatás kezdődik (törölköző arcra, víz kannából sugárban a képébe, míg fuldokolni nem kezd, baszki). De mellényúltak, mert John Porter az angol Jack Bauer (vagy inkább John Reese?), és nem mond semmit, még akkor sem, mikor bevonszolják a nőt és véresre verik a hátát. Nazeri végül mérgében úgy dönt, a tervezettnél egy nappal korábban kivégzi a nőt, de előtte Johnt is megöli. Mikor a két túsz magára marad, John némi akrobatikával maga elé küzdi a hátra kötözött kezeit, kiadja magából a bicskát, amit eddig ugye a hátsójában őrzött (jesszusom!), elvágja a köteleit, leveszi az ingét, végül meglazítja Katie kötelét. Megígéri neki, hogy holnap, ha érte jönnek, megöli az arabokat, aztán visszajön a nőért – Katie bólint.

Eközben az új, immár harmadik mentőcsapat (négy katona) megérkezik Irakba, és elindulnak John utolsó ismert tartózkodási helyén körülnézni. Ott azonban csak a Nazeri által korábban fejbelőtt arabot és John jeladóját találják, mást nem, de Layla úgy véli, John még életben lehet – ha megölték volna, itt lenne a holtteste. Jöhet akkor a sakkozás, hogy mégis merre van, de majd csak holnap reggel, mert még van idő a kivégzésig (ezt a faszságot!). Mi azonban tudjuk, hogy ez nem így van, hiszen Nazeri másnap reggel ki akarja végezni a túszait.

És tényleg, amint pirkad, a nőért jönnek. John őrjöng, hogy miért nem őt viszik előbb – hiszen erre építette a kiszabadítási taktikáját –, de Nazeri csak annyit válaszol: hazudtam. Kamera elé rángatják a nőt, és bejelentik, hogy előbbre hozták a kivégzést (konkrétan pár perc múlvára) – az irodában most szembesülnek vele, hogy gáz van. A mentőcsapat helikopterre száll, de egyelőre csak vaktában keresgélnek.

John, miután magára marad, dühösen az ajtónak ugrik, majd kínjában a zsanérnak esik neki bicskájával, hátha némi farigcsálással meglazíthatja, talán úgy könnyebben kitörik (és persze fogvatartói ebből mit sem hallanak, mi?). Nazeri már készül Katie fejét levágni, amikor leesik neki, hogy Johnon nem látta az ingét (levette ugye a köteleivel együtt), így sanszos, hogy kiszabadult – futás vissza. De elkéstek, hősünk célt ért, kirúgja az ajtót, leüti az oda érkező fegyverest, így már nem csak egy késsel kell legyőznie a világot. Rohan a kivégzés helyszínére, de a sebhelyes arcú fiúnak még marad annyi ideje, hogy bezárja az ajtót, és segítséget hívjon. John végül bejut, cefet kézitusában legyőzi Nazerit, sőt még a nyakát is kitöri.

A fiúnak fegyver van ugyan a kezében, de nem lő, és amikor magára marad egyedüli túszejtőként, leengedi a fegyvert. John elszedi tőle, majd lelőné őt bosszúból halott társaiért, de Katie lebeszéli róla; tolmácsol a két férfi között, mert a fiú azt állítja, nem ő lőtte le a három angolt hét éve, viszont tudja ki volt. Megvitatni viszont nincs idő, mert ideért a segítség, akit az előbb a fiú hívott, pucolni kell – a fiút is viszik. Szerencsére az arabok John kocsiját is elhozták, így be lehet ugrani, és nyomás! Közben végre megtörténik a bemutatkozás, a fiút As’adnak hívják. (Ideje volt, hogy nevet kapjon.)

Az üldözők persze utánuk, nem ártana értesíteni a bajtársakat, merre járunk. Még jó, hogy As'adnál van mobil, így John Laylát hívja, aki helikopteren ül ugye a mentőcsapattal, de végül csak meghallja a telefonját, lehet indulni túszokat visszaszerezni.

Johnék lehajtanak az útról, mindenki a kocsi mögé fedezékbe, cefet tűzpárbaj kerekedik az üldözőkkel. Végül elfogy a muníció, John már puszta kézzel várná az ellenséget, de ideért a helikopter, lehet beszállni. Közben Layla a mikrofonjába üvölti, hogy itt a sebhelyes arcú fiú – Collinsonnak rendesen megnyúlik a képe. Amikor John és Katie felszáll a gépre, As’ad menne utánuk, azonban Collinson parancsára ezt a katonák nem engedik. John cefet dührohamot kap, ordítva követeli, hogy menjenek vissza a fiúért, mert a társai megölik – nincs mit tenni, a parancs az parancs.

Porter végre hazatérhet a családjához, boldog egymásra találás, aztán irány a kórház, mert Katie-vel azért van még mit megbeszélni. Konkrétan mit is? Hát azt, hogy As’ad a nőnek elmondta, ki lőtte le a társait hét évvel ezelőtt, amit most Katie tovább ad: Collinson volt, bazmeg! Most már értjük, miért nem engedte a fiút felszállni a helikopterre.

John bemegy az MI6 20-as részlegéhez, ugyanis Collinsontól állásajánlatot kapott. Egykori társa azzal kezdi, hogy magyarázkodik As’ad miatt: nem engedhettem a helikopterre, mert nem bír érdemi információval. De nincs harag, ugye? Melót elfogadod? John felveszi a fapofát, harag nincs, meló elfogadva. Hát így.

… és végül néhány random kép a két főszereplőről...

… Hugh Collinson

… John Porter