Temetési menet vonul a liverpooli rakparton, Anne és egy ismeretlen nő arról beszél, hogy ez már a sárgaláz hetedik áldozata a Samantha legénysége közül. Mint emlékszünk, a múltkori részben James nyolc matrózt toborzott a hajó Liverpoolba kormányzásához, ebből már hét meghalt, gratula. A nyolcadik, a mit sem sejtő vörös szakállas Morgan eközben a mit sem sejtő Baines oldalán Dél-Amerika felé hajózik guanóért a mit sem sejtő Charlotte Rhodes-zal, ebből nyilván lesz még fennforgás. De hát mit tehet a sejt, aki mit se sejt?, kérdezzük a Jazz + Az nyomán.

A megbetegedések a téma Albert és James beszélgetésén is, harmadikként ott fülel az unokatestvér vámtiszt, aki ugyebár kiállította az egészségügyi engedélyt a Samantha részére. A két Frazer ennek megfelelően kellőképpen ideges is, James hiába igyekszik megnyugtatni őket. Fő érve, hogy sem a hajó kapitánya, sem a tulajdonos, Miss Indigo nem mondta egy szóval sem, hogy járvány volt a Samanthán, így nincs miért aggódni, különben is a Samantha már rég elhajózott. Ráadásul a haszonból Albert is részesült, és ha kiderülne valami, akkor oda a Frazer gyár jó hírneve, ami azért lenne külön kínos, mert úgy hírlik, a felállítandó vizsgálóbizottság vezetője az öreg Frazer lesz, hoppá.

Anne meglátogatja apját, az öreg alkoholista megállás nélkül szidja Jamest, akitől Anne már egy hónapja elköltözött. Semmirekellő, hitvány, szívtelen, röpködnek a jelzők, és külön sérelemként emlegeti, hogy az ő csodás hajója, a Charlotte Rhodes is azé a gazemberé lett. Túlságosan gyorsan hajózott ki új útjára az a szkúner, még a várható karantén előtt, gyanakszik az öreg Webster, de Anne tiltakozik a gyanúsítgatás ellen. James szereti a pénzt, de semmilyen haszonért nem követne el bűncselekményt, jelenti ki határozottan. Ó, a szegény jótét lélek. Eközben a tengeren Morgan elmeséli Baines-nek, amit a mesztic hajószakácstól hallott, miszerint a Samantháról élve dobták vízbe a haldoklókat, mert Miss Indigo nagyon félt a betegségtől. Erről miszter Onedin biztosan nem tudott, mondja mély meggyőződéssel a vén tengeri medve.

Elizabeth új ruhát csináltat magának, és már az öltöztetőnő is tudja, hogy a vizsgálóbizottságot Frazer senior fogja vezetni. Belép Albert és James, az öltöztetőnőt kitessékelik, Elizabeth járvánnyal kapcsolatos kérdéseit viszont James a maga szokásos ledorongoló módján elhárítja: Te csak női problémákkal foglalkozz! A szőke szépasszony durcásan kivonul, a két hímnemű meg arról kezd agyalni, hogy fogja vajon a rábízott feladatot elvégezni az öreg Frazer. Apám alapos ember, mindennek szeret utánajárni, úgyhogy csak reménykedhetünk, mondja idegesen Albert.

És már látjuk is a bizottságot munka közben, hát bizony, ez nem olyan léha csapat, mint az Albert Einstein Bizottság Tánczenekar a ’80-as évek Magyarországán, itt kérem komoly munka folyik. Az öreg Frazer sorra meghallgatja a hivatalos közegeket, a révkalauzt, a vámparancsnokot, és sajnálattal konstatálja, hogy a Samantha kapitánya nincs jelen. A bizottságnak a szakállas Fogarty is tagja, mint szakértő ülnök. James is megérkezik némi késéssel és beül a hallgatóság közé. Megtudjuk, hogy az általános gyakorlat szerint a fertőző betegséget felvont sárga-fekete zászlóval kell jelezni (erre utal amúgy az epizód eredeti címe), a Samantha viszont nem adott ilyen jelet. Így tehát az eljáró vámtiszt a kapitány szóbeli igazolása alapján jogosan állította ki az egészségügyi papírt. Na és ki volt a kérdéses tiszt? John Frazer, az ön unokaöccse, jelenti ki a vámparancsnok. A meglepett Frazer senior ezt hallva rövid szünetet rendel el…

Ezalatt a tengeren a vörös Morgan egyre gyakrabban küzd szédüléssel, nem is bírja sokáig a magasban, és a vitorlakötél ellenőrzése helyett inkább a fedélzeten mászkál. Nem sokkal később az egyik kötél el is szakad, szerencsére a lezuhanó vitorla nem talál el senkit. Amíg a vászonnal és az elszakadt kötéllel piszmognak, zátonyos partszakasz tűnik fel. Fővitorlát behúzni!, ordítja Baines sztentori hangon, de már késő: a szkúner homokpadra fut és megfeneklik. Baines a fedélzeten aléltan fekvő Morgan fölé hajol és megdöbbenve észleli rajta a sárgaláz tüneteit. Azonnal felhúzatja a sárga-fekete zászlót és kiadja a parancsot a visszafordulásra. Ehhez azonban előbb le kell vontatni a hajót a homokpadról, két matrózt ezért csónakba ültet, hogy vigyék ki a horgonyt a mélyebb vízbe. A feladat elvégzése után azonban a matrózok nem térnek vissza a fedélzetre, a biztos fertőzés helyett inkább a bizonytalan robinsoni életet választják és eleveznek a közeli sziget felé. Baines mellett csak egy fiatal matróz marad, így kettesben látnak neki a csörlőzésnek. Végül a hajó újra vízre kerül, azonban a hazaút során a szerencsétlen Morgan hosszas szenvedés után beadja a kulcsot.

Vissza Liverpoolba, a tényfeltáró bizottság két tagja, Frazer senior és Fogarty zárt körben kihallgatja Johnt, akit szemmel láthatóan nagyon megviselt az eset, és egyre csak azt hajtogatja, hogy ő hitt a kapitány szavának és a hajót is átnézte, de nem talált betegségre utaló nyomokat. Az elnök elbocsátja, Fogarty viszont új szempontra hívja fel a figyelmet: a meghalt matrózok valamennyien liverpooliak voltak, és alig egy héttel a Samantha feltűnése előtt még látták őket a városban, valaki tehát nyilván a Samantha idejuttatása miatt fogadta fel őket. De mi lett az eredeti legénységgel és ki toborozta az új matrózokat?, töpreng az öreg.

Ruhateregetés közben Anne Baines nővérével beszélget, aki ezidáig úgy viselkedett, mint Columbo felesége: csak hallottunk róla, de sosem láttuk. Anne most nála lakik a Wellington Streeten, a közelben van ugyebár az a matrózszállás, ahol a fertőzött tengerészek laktak. A járvány miatt le fogják bontani a környező házakat és másfelé terelik az ivóvízvezetéket is, nekünk is költöznünk kell, mondja a nővér. Majd arról beszélnek, hogy milyen gyorsan eladták a Samantha rakományát, és a hajó is milyen hirtelen vitorlázott el, és ez milyen gyanús, biztos tudtak a járványról. Később Anne felkeresi Jamest, mert jó érzékkel megsejti, hogy férje titkol valamit. James azonban nem hajlandó semmit beismerni, hiába vágja a fejéhez Anne, hogy még egy ilyen komoly helyzetben sem érdekli más emberek sorsa, ilyenkor is csak a pénzre tud gondolni, és ez milyen undorító. Mióta elköltöztél, a nyelved élesebb lett, reagál Onedin a vádakra.

Fogarty, a népi ülnök felkeresi Elizabethet, hátha többet is megtud tőle Onedin és Frazer szerepéről a járvánnyal kapcsolatban. SzSz elpottyantja, hogy a Charlotte Rhodes guanóért indult el olyan gyorsan, Fogarty egyből kombinálni kezd, hogy a lelőhelyet biztos a Samantha kapitányától tudták meg. És ha ezt megtudták tőle, akkor mást is, így aztán egyre erősödik benne a gyanú, hogy szerelmi és üzleti vetélytársainak köze lehet a járvány behurcolásához. Az öreg Webster újból Anne-nel beszélget (már ha ezt a borízű mormolást beszédnek lehet nevezni) kijelentve, hogy ezt a sárgaláz dolgot csak felfújják a hatóságok, az sem veszélyesebb betegség, mint bármi más, neki is volt egyszer, forró rumos teát kell inni, oszt jóvan. (El tudom képzelni, hogy ő minden betegséget piával gyógyít, nyilván viszonylag kevés vér van az alkoholjában.) Amikor azonban Anne váratlanul rosszul lesz és összeesik, az öreg Webster máris indul gyógyszerért, remélve, hogy nála lévő fél fontnyi összvagyona elég lesz rá.

Ellencsapásként Fogarty látogatására Elizabeth felkeresi Emma Callont egy kis kötetlen beszélgetésre. Megy a szurkapiszka ezerrel, ellenkező nemű kívülállóként nézve nagyon szórakoztató. Ha Kovi rendezte volna az epizódot, akkor a két hölgy csevegése hamarosan teljesen más irányt venne, így azonban a fő téma Fogarty, a szakállas szépfiú, aki nyilván már gyerekkorában is szép ember volt (bár akkor még valszeg nem volt szakálla). Emma szerint Daniel igazi gentleman, nem beszél a múltról, mire Elizabeth negédes mosollyal megjegyzi: Ó, annak idején én hagytam el őt, mert megismerkedtem Alberttel.

Frazer senior tényleg nagyon lelkiismeretes, még este is dolgozik, Albertet és Jamest meghívta vacsorázni a lakására. Sajnos Fogarty ülnök késve érkezik, így lemarad a fő fogásról és csak konyakot kap, cserébe viszont elkészítette a jelentését, amit át is ad az öregnek. Az belenéz, majd megjegyzés nélkül félreteszi és folytatva a vacsora közbeni beszélgetést, tovább kérdezi Jamest. Onedinünk beismeri, hogy a guanó lelőhelyét a mesztic hajószakácstól tudta meg, ahhoz viszont ragaszkodik, hogy nem volt tudomása a sárgalázról. Ő úgy tudta, a legénység egy része megszökött, a másik része útközben meghalt, ezért vállalta el a tulajdonos megbízását, hogy új matrózokat toboroz aSamanthára. Én mindent elkövettem az új legénység biztonsága érdekében, még ki is meszeltettem a hajót, ismerteti a tényálladékot. És a haszonból én is részesültem, jelenti ki Albert, mire az öreg Frazer mély töprengésbe merül.

Megérkezik a sárga-fekete zászlós Charlotte Rhodes, a hatóságok persze egyből karanténba teszik és nem engedik be a kikötőbe. A révkalauz tájékoztatja Bainest a városban dúló járványról és hogy a Wellington Streeten egy nő is megbetegedett. A vén tengeri medve félti a nővérét, nem is tud sokáig megmaradni a fedélzeten, és az éj leple alatt kiúszik a partra. Megnyugodva látja, hogy testvére jól van, a nő viszont közli, hogy a házat hamarosan lebontják és nekik is el kell költözniük. Azt mondják, Onedin kapitány is tudott a készülődő járványról, közli a megdöbbenten néző Baines-szel, aki ezt hallva elrohan.

Időközben James is értesül az eseményekről, de nem a kikötőbe siet a hajóhoz, hanem a kórházba, mert kiderül, hogy a kérdéses nőbeteg Anne. Az ispotály borzasztóan lepukkant, nem egy Princeton Plainsboro, az biztos, doktor House helyett is valami szörnyűséges banyák tevékenykednek a beteg nők körül. James aggódva, verejtékező arccal ül a folyosón, várva a híreket Anne-ről, közben felidézi sok közös pillanatukat. Itt talál rá Baines, akin most tör ki a sárgalázzal kapcsolatos összes aggodalma, ráadásul még kedvenc Mrs. Onedinje is a betegek közé került. Keresetlen szavakkal nekiesik haszonleső kapitányának, többek között megismételve a Morgantól hallottakat. James enerváltan tiltakozik: A matrózok meggyilkolásáról tényleg nem tudtam. Hirtelen éles sikoly hallatszik, James az egyik tiltakozó banyát félrelökve beront a kórterembe és aggódva borul feleségére. A fogatlan főnővér azonban vigyorogva megnyugtatja: Ez nem sárgaláz, hanem epekő, elég ha a nasasszony felül a 74-es trolira, az úgy kirázza belőle, mint a pinty.

Megnyugtató eredménnyel zárul a független és pártatlan tényfeltáró bizottság vizsgálata is, Frazer senior felolvassa az elkészült jelentést. Az egészségügyi előírásokat nem szándékosan szegték meg, a betegség elterjedésének oka az évszakhoz képest szokatlanul nagy meleg és szárazság, de mostanra már lehűlt a levegő és esik az eső, és a hatóságok is újra megnyitották a kikötőt a hajóforgalom előtt. A Charlotte Rhodes is új útra készül, James és Anne egymást átkarolva lépnek a fedélzetre és mosolyogva hallgatják Baines sztentori hangú parancsát: Vitorlákat felhúzni!