A múlt héten, az évad eddigi legizgalmasabb részében kiderült, hogy Sherlock szerelmét, Irénkét a gonosz Moriarty tette el láb alól, akinek sorozatbeli inkarnációjáról túl sokat még nem tudunk, de remélem, hogy Holmes és — a nyomozósdiba egyre inkább belejövő — Watson révén jobban megismerjük majd e sötét alakot. Nézzük, milyen fordulatokat tartogat az eheti epizód.
Szerencsére Holmes-ban egy hét alatt nem lanyhult a Moriarty felkutatására irányuló vágy, de annak ellenére, hogy öt teljes napot erre szánt, még az alvást is kihagyta, nem jutott semmire. Pihenésképpen úgy dönt, hogy kitalál egy-két összeesküvés elméletet, amit megoszt az erre fogékony paranoiásokkal. Eközben Watsont a terapeutája le akarja beszélni arról, hogy továbbra is Sherlockkal melózzon. A szerződés lejárt, és ha Holmes rájön, hogy a lány hazudott, akár vissza is eshet a függőségbe. Watson azonban nem akarja abbahagyni ezt a melót. A fele évad még hátra van! Kivel fog akkor nyomozni a fiúval, Gregson? Az elég uncsi lenne. Mielőtt belemelegednének a vitába, Sherlock elhívja Watsont egy haláleset színhelyére.
Az áldozat Len Pontecorvo, a neten Zabruder nick mögé bújó összeesküvés-elméleti szakember. Mivel nem reagált Holmes reggeli e-mailjére időben, ebből nem következhet más, mint hogy valami baj érte. Valószínűleg a CIA, a KBG, vagy egy harmadik nagyon gonosz és nagyon titkos, hárombetűs szervezet intézhette el. Bell szerint szó sincs ilyesmiről, az autoerotikus fulladás volt a tettes, vagyis a pasasnak az okozott nemi örömöt, ha nem kapott levegőt és a játék ez alkalommal végzetesnek bizonyult. Mi tudjuk, hogy nem így van, mert ha így lenne, most nem lennénk itt, ráadásul Holmes-nak feltűnik a pasas testalkatához képest túlméretes öv, amire felakasztva találták. Amúgy Sherlocknak sincs itt semmi keresnivalója, mert az előző heti balhéért (elhunyt barátnője miatti felindulásában csavarhúzóval hasba szúrt egy bérgyilkost) Gregson felfüggesztette a rendőrségi megbízását. Mielőtt azonban lelépne, lenyúlja a Pontecorvo lakásában található fontosabb bizonyítékokat. Ennek biztos örülnek majd a zsaruk! Clyde, a teknős terráriumában elrejtve Watsonék találnak egy poloskát, abból a fajtából, aminek a másik végén egy unatkozó, szemüveges ember hallgatózik. Sherlock ezt is hazaviszi, aztán agyoncsapja a cipőjével, mintha csak az eredeti bogárról lenne szó. A poloska katonai felhasználásra készült, civilek számára nem elérhető.
Pontecorvo egyetlen kicsit is hihető elmélete a "vörös csapatról" szólt. Az amerikai kormány minden évben nagyszabású hadgyakorlatot rendez. A kék csapat szimbolizálja az amerikai hadsereget és szövetségeseit. A vörös csapat pedig a "rosszfiúkat". Az eredményeket minden évben közzéteszik, kivéve 2009-ben, amikor a gyakorlaton a vörösöknek egy alvó terrorista ügynököt kellett felébreszteniük, hogy jó nagy balhét kavarjon New York-ban. Pontecorvo szerint 2009-ben kiderülhetett, hogy az elhárítás elég gyengén muzsikál, ezért titkosították az egész bulit. Az áldozatnak sikerült kiderítenie a vörös csapat egyik tagjának, bizonyos Nagowskinek a kilétét (figyelitek a kevéssé amerikai nevet? — ravasz), de mielőtt beszélhetett volna a pasassal, azt egy rablás során megölték. Pontecorvo szerint az a rablás megrendezett volt, valójában a kormány távolította el a fickót. Sherlock terve, hogy kideríti, kik voltak még a vörös csapatban. Ha még élnek, akkor lehet, hogy az áldozat tévedett, de ha nem, akkor mégiscsak lehet valami ebben a teóriában. Addig is, amíg a nyomozás folytatódik, Clyde a fiókban pihen. Itt van róla még egy kép a Cukiságblog ajánlásával.
Watson megpróbálja elintézni, hogy Gregson visszaadja Holmes-nak a tanácsadói melóját. A zsernyák azonban ki van akadva: neki ne dolgozzon egy olyan manus, aki szándékosan meg akar kínozni és ölni valakit. Sok mindent elnéz neki, de a halált okozó önbíráskodás már túlzás. Időközben Holmes megtalálja a vörös csapat első tagját. A pasi — bizonyos Carlo Anillo — nem halt meg, de nincs is túl jó állapotban: olyan tüneteket produkál, mintha Alzheimeres lenne. Néhány hete még jól volt, a Columbia-egyetemen tanított, mostanra viszont az agya teljesen leépült és nem emlékszik semmire. Ezt az állapotot Sherlock elmélete szerint a domoic sav nevű idegméreg okozta, ami mérgezett kagyló fogyasztásával kerülhet a szervezetbe. Holmes álláspontja szerint ez nem véletlen, sőt, a méregkeverő ölte meg Pontecorvot is. Az epizód pedig egyre jobban hasonlít egy összeesküvés-elméletre.
Bell könnyedén segíthetne a méreg izolálásában, de az egész nyomozás okafogyottá vált, a gyilkos ugyanis időközben feladta magát a rendőrségen. Egy Gary Sullivan nevű internetes trollról van szó, aki az áldozattal valami holdraszállásos témában a neten szájkaratézott, aztán a tettek mezejére lépett. Ez első látásra is kamu történet, a trollok soha (!) nem váltják be a fenyegetést. Holmes kihallgatná ezt a Sullivant, valahogy be is dumálja magát a vallatószobába, ahonnan azonban Gregson válogatott szidalmak kíséretében kipenderíti. Alant láthatjátok azt a képet, amikor a kisfiúnak elvették a játékát.
Sherlocknak nem szegi kedvét a visszautasítás. Elhatározza, hogy kideríti, ki tette Pontecorvo lakásába a lehallgató készüléket. Watson megpróbálja meggyőzni Holmes-t, hogy kérjen bocsánatot Gregsontól, amiért szétcsavarozta a gyilkos belső szerveit az előző részben. Holmes azonban meg van győződve arról, hogy helyesen cselekedett, ráadásul a felfüggesztés értelmetlen, mert a városnak szüksége van a szakértelmére. Időközben a poloskatelepítő is aktivizálja magát, elviszi a maradék poloskákat egy irodába. Sherlockék követik és a szupertitkos szervezet telephelyének tűnő, amúgy majdnem teljesen néptelen irodában találkoznak egy korpulens, középkorú, félelmetesnek tűnő fickóval, Billel. Sherlock tájékoztatja: tudja, kik voltak a 2009-es vörös csapat tagjai — sőt, fel is sorolja őket — és nem fogja hagyni, hogy bántsák őket. Bill közli vele, hogy ha a detektív elmélete helytálló volna, valamelyik kormányzati szerv már régesrég elintézte volna a vörösöket. A Holmes által összetört poloskát pedig sose látta.
Bár Watsonnak és nekem Bill lehengerlőnek, a találkozás pedig haszontalannak tűnt, Sherlock számára nem volt az. A vörös csapat tagjainak felsorolása közé ugyanis nem létező személyeket is kevert. Bill egyes tagoknál csikorgatta a fogait, ők valószínűleg tényleg a vörös csapatnak játszottak. A zsaruk közben lefuttattak Anillon egy tesztet domoic savra. Bingó, tényleg megmérgezték. És persze maguktól nem jutnak semmire, ezért Gregson várja Holmes magyarázatát. Magyarázat helyett Sherlock összegyűjti a vörös csapat még élő tagjait, mind a négyet, és közli velük, hogy az életük veszélyben forog. A tagok azonban nem mondhatnak semmit, mert az hazaárulásnak minősülne, a legsúlyosabban büntetendő kategóriából. Mielőtt azonban mindannyian elszelelnének, egyikük — egy nő — újabb nyomot hagy Holmes-éknak: keressék meg a Yossarian kódnevű hírszerző tisztet, hátha ő mond valamit. (Fejlett öniróniára vall, ha a hadsereg a 22-es csapdájából választ a tisztjeinek kódnevet.)
Sherlock kideríti, hogy a Bill néven bemutatkozott pasas igazi neve Todd Clarke és hírszerző, pont, mint az a Yossarian, akit épp próbálunk megtalálni. Megkönnyítené a dolgot, ha ő lenne az és hajlandó lenne beszélni.
Sajnos azonban erre a beszélgetésre már nem kerülhet sor, Billt ugyanis az éjjel lelőtték és a gyanúsított nem más, mint Sherlock! Akasztják a hóhért: egy férfi és egy nő — akikről nem tudjuk, hogy melyik szervezet tagjai — őrizetbe veszi és kihallgatja Holmes-t. A detektív elárulja nekik, hogy Bill kinyírása nem meglepő, tekintettel arra, hogy valószínűleg az áldozat volt Yossarian, a vörös csapat összekötője, aki mindent tudott a tevékenységükről és így veszélyes volt a kormányzatra nézve.
A zsaruk közben védelmükbe akarják venni a vörös csapat maradék tagjait, mielőtt velük is végez az ismeretlen kormányőr. Az első — Mr. McLanahan — nem nyit ajtót a szerencsétlen kopogtató fakabátnak, akinek nemsokára kellemetlen meglepetésben lesz része, mert a szökevény olyan lézerrel működő, sóspuska alapú kütyüt készített, ami az ajtó kinyitásának pillanatában rálő. A pasas maga nincs meg, de a lakásában egy komplett osztag felszerelésére elegendő fegyvert találnak, úgyhogy jobb híján ő lesz a gyanúsított.
Holmes-ék meglátogatják Dresdent, a vörös csapat másik tagját. Az ürge nem lepődik meg azon, hogy McLanahan a gyanúsított, mert korábban többször is mondta Dresdennek, hogy a vörös csapat által 2009-ben kitalált terveket jó pénzért el lehet adni, és minél kevesebben tudnak róla, annál kisebb a kínálat, vagyis annál többet ér az információ. McLanahannek eszerint tehát anyagi hasznot jelent, ha a csapatból néhányan eltávoznak az élők sorából.
Bármilyen kézenfekvőnek is tűnt, McLanahan sem lehet a gyilkos. Valaki ugyanis őt is eltette láb alól. Sherlockék visszasietnek a hotelbe, ahol a vörös csapat többi tagjára vigyáznak, mert ők is veszélyben vannak. Eközben Dresdent és mozgássérült feleségét is átszállítják a szállodába, ahol egy kövérkés rendőr vigyáz rájuk. Rövid kvaterkázás után Dresden lecsapja a zsarut. Nagyon gyanús! Aztán kezében egy pisztollyal fenyegetően közelít a nőhöz a csapatból, meg akarja ölni — még gyanúsabb —, de még mielőtt megtehetné, a zsaruk tüzet nyitnak rá. Dresden visszafut a szobájába és túszul ejti az egyik zsarut. A követelése mindössze annyi, hogy hozzák oda neki a vörös csapatból még életben lévő két embert. Sherlock azonban megpróbálja lebeszélni a tervéről és közli vele az elméletét: Dresdent nem érdekli a profit, nem akarja eladni a tervet. Épp ellenkezőleg, mindenképpen ragaszkodik hozzá, hogy a terv titokban maradjon, mert annyira veszélyes, hogy ha kiszivárog, akár többszázezer ember halálát is okozhatja. És ezért a titokért akár ölni is képes.
Sherlock azonban beleköp a levesébe. Azt állítja, hogy ismeri a titkot, sőt le is írta és átadta valakinek. Ergo felesleges megölni a többi csapattagot, a titok már kiszivárgott. De vajon igazat mond-e? Erre Dresden is kíváncsi; ha igen, akkor Sherlockkal együtt feltartott kézzel kisétálnak a szobából, ha viszont nem, akkor Holmes golyóval a fejében végzi. És aztán kisétálás lesz a vége. Valahogy tényleg kikövetkeztette a tervet a vén lókötő. Most már én is kíváncsi vagyok: mi a franc az a hihetetlenül titkos terv, amit nem tudhat meg senki? Nem lepődnék meg, ha mi sem tudnánk meg.
Dresden volt tehát a Bill gyilkosa, Pontecorvoé viszont azt hiszem tényleg a troll. Ez számomra nem teljesen egyértelmű. A lényeg, hogy az ügy lezárva! Piálással egybekötött bűnbocsánat következik. Holmes — a maga kifacsart módján — bocsánatot kér, amiért személyes bosszúja a barátnője haláláért elrontotta a közte és Gregson között fennálló viszonyt és kéri, hogy a rendőr vegye őt vissza a rendőrségi melóba. Gregson nem bocsát meg. Még mindig ki van akadva Sherlockra, amiért hidegvérű gyilkosságot akart elkövetni, de tudomásul veszi, hogy a rendőrségnek szüksége van a detektívre. Úgyhogy penitenciaképpen gyomorszájon vágja. Így már szent a béke, Holmes újra melózhat és még Clyde is megúszta, akiből az egész epizódban levest akart főzni. Sajnos ebben a részben egy hüvelykkel sem kerültünk közelebb Moriarty-hoz.
Facebook kommentek