Egy csoportfotóval indítunk, mellesleg fekete-fehérrel. Utóbbi jellemzőre nincs épeszű magyarázat, mert az „összeborulunk a reggelizőasztal körül néhány tormástekercs meg egy gombás-kolbászos omlett társaságában” témaválasztás a legkevésbé sem indokolja a fotós művészi eszköztár ezen elemének használatát. Jó, persze értjük, hogy Amerikában a sitcomrajongók szellemi kihívásokkal küszködő részének így van lefordítva, hogy az a kép, amit Ted-apu mutogat az apatikus közönybe belefúlni készülő kölköknek, már jó régen készült. Konkrétan akkor, amikor Ted szülei meglátogatták a srácot. Aha, ők lesznek a képen látható két idősebb fazon. Eddig még nem láttuk a szülőket, úgy látszik, ritkábban látogatják a fiúkat, mint a Magyar Gárda alapítótagjai a Dohány utcai zsinagógát, vagy csak a rugalmas elszakadás egy extrémebb verzióját alkalmazzák.

A fénykép valami össznépi kajáláson készült, és mindenki nagyon boldognak tűnik és mosolyog. Pedig ez csak a látszat, közben egymás hátába vágnák a fojtogatáshoz előkészített kanál vizet. Tisztára, mint egy ellenzéki kerekasztal-beszélgetés. A fotózás után szelektált szidalmak szelik át a légteret, Marshall és Lily úgy osztja egymást, hogy a Budapest Pride tojásdobáló ellenszekciójának szólamai jólnevelt kóristalányok imaórája hozzájuk képest. Ted vádlóan gyilkos tekintettel ismételgeti, hogy megölöm-megölöm, és közben az apja felé villantgatja szigorú szemeit. Robin pedig egyre csak azt hajtogatja Ted anyjának, hogy el kell mondani valami fontosat. Most, hogy az érdeklődésünk kellően felcsigázódott, és értetlen tekintetünket csak egy nagy vaddöfakk kérdőjel súlyosbítja, Ted-mama véletlenül kiveri a pincércsaj kezéből a tálcát, és itt megfagy a kép. Nézzük, hogy jutottunk ide, három szálon három külön történet, időben és térben olyan kusza ugrándozással, hogy az időutazó felesége is csak kapkodná a fejét, pedig.

A Lily és Marshall szál az első, előző nap indul. A csaj éppen pakolja el a cuccait Marshalltól, amikor a lakásba Tedhez megérkeznek a szülők, akiket a házassági évfordulójuk apropóján lát vendégül. Kiderül, hogy Ted szülei az understatementek koronázatlan királyai, és nem igazán szeretnek kényelmetlen, vagy akár csak komoly témákról beszélni. A kényes kérdéseket inkább elütik valami bullshiteléssel, főleg baseball vagy kaja témakörben. Nahát, csak nem kormányszóvivők teccettek lenni a nyugdíj előtt? Csak a miheztartás végett, Ted-mama például gyógyüdülőként eufemizálja a drogelvonót, ahol Ted begőzölt kuzinja éppen mostanság szakad le a KATI-ról. Nahát, Selmeczi Gabriella most kapkodhat a telefonért, hogy tanácsokat kérjen.

Ted-mama a szakításról próbál kommunikálni az éppen egymást szapuló Marshall-Lily párossal, de aztán gyorsan hagyja a francba a kínlódást, nem megy ez neki, így lecsapja a beszélgetést az „Isteni a hajad” kulcsmondattal. Szép mentés, sőt még egy kontrával meghívja Lily-t a közös családi vacsorára, merthogy teljesen logikus, hogy valaki elképzelhetetlennek tartja, hogy a házassági évfordulóját a fia albérleti lakótársának az excsaja társasága nélkül tölti. Esetleg a csaj keresztanyja második telekszomszédjának a féltestvérének középiskolás szerelmét is fel kéne venni arra vendéglistára.

Lily rábólint az ajánlatra, persze, szívesen megyek, ha Marshallnak nem gond. Nincs gáz, okésak vagyunk – jön a válasz. Lily lelkében izzó pofonként csattan Marshall érdektelensége, úgyhogy felszívja magát: azért szerintem vibrál még valami köztünk. A volt pasi erre kétélű pallossal sújt le Lily szívére. Nincs is semmi vibrálás, olyanok vagyunk, mint a haverok, sőt tesók. Lily sértetten elviharzik, majd a vacsorán push-up melltartóval, meg vadító dekoltázzsal felvértezve jelenik meg, kardcsörgetés gyanánt meg mélyeket lélegezve bugyogtatja párszor a melleit. Erre Marshall félrenyeli a sajtos pogácsát, és úgy izzad a feje, mintha úgy kellene elszavalnia a János vitézt, hogy közben versszakonként betol egy jalapeno paprikát. Lily tovább szívatja Marshallt, beejt egy jégkockát a mellei közé. Még pár pillantás Lily pazar melleire, és Marshall inkább hazatolná a bringát, mármint képletesen, de nem tud felállni, mert a farka már megtette ezt helyette.

Következő reggel Marshall Barney-nak panaszkodik egy sort, te, mekkora egy kegyetlen szemét már ez a Lily, tegnap majdnem villantásig fajult a lélegzőgyakorlata. Tényleg kegyetlen, de részünkről a csak a majdnem miatt sajnálkozunk. Marshall csattanós visszavágást ígér, a villásreggelin ki fogja villantani a vádliját. Hát, hmm, ja, majdnem egy kategória a kettő, reméljük, gyerekek nem lesznek a közelben. A villásreggelin ígéretéhez híven lezipzározható nadrágban jelenik meg, Lily cinkeli kicsit az előző esti zihálása miatt, mire Marshall lekapja a nadrágszárat, és elkezdi masszírozni a lábszárát. A nézőknek ezzel tönkre lett vágva pár éjszakányi nyugodt alvása, viszont a szőrös vádli bazookaként töri meg Lily büszkeségét. Ő is kapkod párat levegő után, mint kezdő pornós mélytorkozáskor, így Marshall ezúttal tényleg teker egyet a bringával, s a wc-ben kötnek ki a fiatalok egy gyors dugásra a kaszinótojás meg a café latte között, szigorúan lezipzározott nadrágszárral.

Erre nem számított egyikük sem, hazudják utána kölcsönösen, aztán egymást okolják az elcsábulásért. Marshall bosszúból megtartja a Beatles összest a cd-gyűjteményből, és még utolsó tőrdöfésként odaszúrja, hogy a U2 tokokban valójában Dave Matthews lemezeket passzolt át Lilynek. Most a képernyő előtt kezdünk el zihálni, mert ez azért több, mint a toleranciaküszöb. Gonosz. A velejéig. Fénykép, mosoly, katt, tálcaborítás, ezen a szálon eljutottunk az indító képsorokig.

Barney-féle szál következik, szintén az előző nap, Robin és Ted ideges, mert a csaj most találkozik először a szülőkkel. Felbukkan Barney, aki már alig várja, hogy Ted szülei megismerjék őt, a sok legendás Barney-sztori főszereplőjét. Mármint azokét, amiket Ted soha nem mesélt el, mert hogy amiről ő beszél a faterral, az a baseball, meg a baseball. Esetleg néha a baseball, főleg ünnepnapokon. Barney megrökönyödik rajta, hogy a szülők nem tudnak róla, mint legjobb barátról, mint legfontosabb személyről Ted életében. Ted lehűti azzal, hogy nem ő játsza ezeket a szerepeket, sőt nem is az a típusú barát, akit a szülők álmodnak a gyereküknek.

Barney sértettsége bosszúért kiált, így amikor megérkeznek a szülők, azonnal rájuk nyomul, és pár mézbe forgatott hazugságnyíllal leveszi őket a lábukról. Robin görcsösen próbálkozik versenyre kelni vele, de ennek a versenynek ő csak a Baumgartner Zsoltija lehet. Robin rapportra hívja Barney-t a konyhában, hogy leállítsa, ne nyomuljon már ennyire, elvégre ő barátnő, nem Barney. A rész egyik beszólása Barney-tól hangzik el: A barátnő olyan, mint a nátha, pár hét ágyban fekvés után elmúlik.

Robin kétségbeesetten próbálja megkedveltetni magát, de Barney gyorsvonatként száguld rajta keresztül és csírájában fojtja el a kísérleteit. Barney rendületlenül folytatja a benyalást otthon is, meg az esti vacsoránál is, ahol konkrétan zongoradarabokat ad elő, majd egyrészt lebeszél egy közös reggeli misét Mosby-anyukával, másrészt meginvitálja a társaságot a McLaren’s-be egy sörre. Ted anyja el van ragadtatva a sráctól, miközben Robinnak még a nevére sem emlékszik. Tedék udvariasan lepattintják a McLaren’s-es meghívást, viszont Ted fater legurítana még pár korsó sört.

Barney másnap reggel teljesen ki van akadva Ted apjára: a fater elsőre még jóarcnak tűnt, piázott, és igazi szárnysegédként segített Barney-nak fűzni a pincércsajt. Barney korán lelépett, mert a másnapi templomi ájtatosságra mégsem állíthat be sörszagtól és legyekkel körülölelve, hová lenne a renoméja. Viszont amikor visszament a bárba az ottfelejtett telefonjáért, Ted-fater éppen a pincércsajt próbálta egészben lenyelni smárolás közben. Egy fotót készített is róla, ahogy Wendy feje eltűnik Ted apja szájában, azzal cirkuszban is felléphetnének, de minimum beugró egy gagyi talkshowba.

Ted kiborul apja csalfaságán, Barney is, de ő azon bosszankodik, hogy egy senior kolléga nyúlt le tőle egy csajt, ejnye már, a nyugdíjból futja sörre meg Viagrára is. A megcsalásból nem kell nagy ügyet kreálni, jön Barney a saját maga által kitalált statisztikákkal, meg a kamuhonlapokkal, amik mind erről szólnak. Megérkezik a fater, Ted kihívja a hóra, amit az éghajlatnak megfelelően most egy stúdióban berendezett lépcsőház szimbolizál, hogy számonkérje. Bár a retinájába égett smárolós kép bevillan az agyába is, a beszédközpontja végül mégis baseballt hozza szóba a tetemrehívás helyett. Úgy látszik, örökölte a ne beszéljünk kellemetlen témákról gént. Ugrunk a reggelire, Tedet hajtja a gyilkos ösztön apja hűtlensége miatt, és a megölöm-megölöm notórius ismételgetésébe kezd. Fénykép, mosoly, katt, tálcaborítás, megérkeztünk az indításhoz.

A Robin és Ted-féle szál következik, ismét a legelejétől. Előző nap Ted felkészíti Robint, hogy az anyja ki fogja vallatni, hogy mikor akar megházasodni, gyereket szülni, stb. Az előkészítés mindig úgy történik, hogy Ted unokatesóját emlegeti, aki kábé Amerika válasza dajcstomira, csak úgy ontja magából a gyerekeket, akár az óriáscsúszda a mogyoródi aquaparkban. Robin kábé akkor akar feleségként gyereket, amikor Észak-Korea szabadon választott elnöke keblére öleli déli szomszédját a közösen rendezett vodkaivó világbajnokságon. De inkább nem hangoztatja az igazságot a kedves mamának. Remek választás, egy jó anyós-meny kapcsolat alapja a konzekvens hazudozás.

A vacsorán Ted anyja látszólag rögtön középkezdésből kapura bombáz, de végül nem kérdez semmit se gyerekről, se családról. (Közben Lily megköszöni Marshallnak, hogy átengedte a U2 összest, aki álszent vigyorral az arcán színlel korrektséget, miközben valójában már megmártotta a desszertvillát Lily hátában.) Ted-mama még rátromfol egyet az eddigiekre, és győzködi Robint, hogy a munkájára fókuszáljon, mert ketyeg a karrier órája. Közben Barney "Ó! Egy zongora!" felkiáltással balra el, és mint már tudjuk, tényleg előadott valamit.

Másnap reggel Robin sértetten kéri számon Tedtől, hogy az anyja miért csak pont tőle nem akar unokákat. Másnap, miközben a wc előtt Ted anyjával arra várnak, hogy Marshall és Lily befejezze a rapidus koituszt, nem is bírja tovább és kitör belőle a kérdés. Ha eddig Ted minden csaja megfelelt volna az unokák beszállítójának, őt miért nem akarja az unokái anyjának? Főleg, hogy Robin egy genetikai aranybányának tartja magát, ép fogak, sehol semmi érrendszeri probléma, tökéletes látás az egész családban. Utóbbinak speciel a zakkant fegyvermániás nagybácsi telekszomszédai igencsak kárát látták, isten nyugosztalja őket. Miközben Marshall és Lily kikocog a wc-ből, Mosby anyuka pártfogásába veszi Robint. Ő csak szeretné megkímélni attól a hibától, hogy túl hamar megy férjhez. Szó szót követ, majd kiderül, hogy Ted-mama sötét titkokat rejteget. Vissza a kulcsmásodperchez, mosolyt felrak, fényképezőgép kattan, tálca borul és most innen folytatjuk.

Ted apja rögtön ugrik segíteni a pincércsajnak, közben ledrágámozza. Tednél elszakad a cérna, átszakad egy gát, kitör belőle a szemrehányás-folyam és beolvas az apjának. Jön a számonkérés: halljuk, mi történt tegnap este a bárban. Az apja bevallja, hogy felszedte a pincércsajt, amire az anyja felháborodást imitál, nagyon hiteltelenül, kábé grrr-grrr, otthon ezért számolunk szinten, inkább komikus, mint rémisztő, épp csak azt nem mondja, nupagagyi. Ted értetlenül áll a helyzet előtt, majd Robin unszolására a szülei bevallják, hogy tulajdonképpen már elváltak, csak nem tudták, hogy hogyan mondják el.

Ted végképp elveszti a fonalat: Hogy-mi-mikor? Szülők elpoénkodnak a dologgal, kilenc hónapja, vagy van az már tíz is, amúgy meg két éve külön éltek. Már el is akarták mondani korábban, csak legutóbb pont nem illett a karácsonyi hangulatba. Ted kapkodja a fejét a sorozatos pofonok elől, de végül bekap egy megsemmisítő erejű balhorgot: A tandembiciklit, amit karácsonyra vett a szülőknek, most az anyja Frankkel használja intenzíven. Mármint Frankkel, aki anyu új pasija. Na, ez úgy hiányzott most Tednek, mint államilag támogatott tánc- és beszélgetőest a Schönherz koli ötödik emeletének. Mosby mama és papa tapsikolnak örömükben.

Ted nem bírja tovább hallgatni, és lelép, mielőtt felrobban a feje. Jobb lett volna mégis a tegnap esti baseballmeccs témánál maradni. Robin és a szülők rohannak utána. Barney-nak úgy tűnik, mégis volt gyerekszobája, mert magára hagyja Lily és Marshallt, akik megbeszélik, hogy fura így találkozgatni, dugni meg főleg, szóval tartsanak inkább távolságot. Hiába, a bugyogtatott mellek és masszírozott vádlik csak a romlásba taszajtanak. Az étterem előtt Robin, Ted és a szülők próbálják tisztázni, hogy akkor most ki kivel van, és melyik kapura játszik.

Szülők sajnálkoznak, hogy nem beszéltek a válásról, de azért hugicának egy szót sem. Ted eltökélten követeli, hogy ezentúl valódi dolgokról beszéljenek, ne csak baseballról. Ezzel a mondattal persze résnyire nyitotta Pandora szelencéjét, és nem úszunk meg egy dupla hazafutásról szóló mellékszálat a beszélgetésben. Ted kifakad, mert rájött, hogy nem is ismeri a szüleit, azt sem tudja, hogyan ismerkedtek meg. Erre gyors kényszerítőzés a szülők és Ted között: Egy bárban. Ennyi?! Ó, pontosabban, egy ír pubban. És ennyi a sztori, az öregek frappánsan összefoglalták. Ted itt fogadja meg, hogy ő mindent el fog mondani a gyerekeinek, az egész történetet, az elejétől a végéig, egy levegővel. Az elejével rendben is lennénk, a vége miatt Kids aggódhat, hacsak nem rendelkeznek extrém vizelet-visszatartási képességgel, nekik végük, a kanapé meg mehet huzatcserére.

Ted próbál rájönni, hogy mi történt a szülei között, hiszen olyan boldognak tűntek. Hát, csak rájöttek, hogy mennyire különböznek, majd saját maguk vonatkozásában tételesen, pontról pontra elmondják azokat a tényezőket, amiben Ted és Robin eltérnek egymástól. Ted egy ideig védősánc mögé húzódva tüzel vissza, hogy ezek nem számítanak, ők is így vannak ezzel Robinnal, de fokozatosan csökken a tűzereje a szavainak. A szülők magukra vonatkoztatva konstatálják, hogy csak idő kérdése volt, hogy rájöjjenek, nem tartoznak össze. De azért nice to meet you, Robin, te sem vagy rosszabb Ted eddigi vásznainál.

Szülők vissza az étterembe, Ted le van sokkolva a hallottaktól, ez bizony keményen odavágott, Pacquaio leckéket vehetne a Mosby-szülőktől. Robin meg leragadt ott, hogy őt kedvelik. Ez elég lesz egy hétre, hogy körbe-körbe rohangáljon mámorában egy Walther PPK tárait ürítve. Csatlakoznak a szülőkhöz, és Ted leszögezi, hogy mostantól más rezsim van, változások lesznek. Nincsenek titkok, beszélünk komoly dolgokról is, mint egy igazi család. Az epizód legütősebb kérdésével Ted megkoronázza az eddigieket: Aprópó, család, hogy van a nagyi, egy ideje nem válaszol a hívásaimra.  Ted apjának zavart hallgatása szinte ordít, Mosby mama elmegy desszertért, hát nagy összeget ezek után nem tennék a nagyi egészségére. Tedből kiszakad egy elkeseredett, zaklatott „Neeeeem” felkiáltás, Robin meg azzal az arccal néz a szülőkre, hogy ehhez képest az ő kanadai családja egész normális. Egy nézéssel amúgy is nehéz vitatkozni, de ezzel most egész egyszerűen lehetetlen.