Hank egy bárban szúrja a szeszt, de valami nem frankó, mert Karen a csapos. Azt hinnénk, negédes álomfolyón utazunk, de juszt se, mert ez egy rémálom, ahol a sarki étkezdében pszichopata Carrie tölti újra a kávét. Hank a rideg rögvalóságban találja magát egy kórházi ágyon fekve, Karen vigyázta álmát, amíg írónknak sikerült kihevernie a kómát. Carriet csak a gépek tartják életben, amiket a szülői közbenjárásnak köszönhetően mindjárt ki is húznak a falból. Carrie barátnője enyhe kiakadás közepette adja tudtára Hanknek, hogy effektíve nem más, mint egy 180 magas két lábon járó fasz, és ő tehet róla, hogy Carrie belehalt az iránta érzett szerelembe.
Ezek után még ölelkezni sem akaródzik Karennel. Inkább okulva a múltkori halálos koktélból Hank egy kocsmapultnál iszogatva keresgéli régi önmagát, de egyelőre csak az ivászatig jut. Charlie is feltűnik, még egy ok az ivásra. Van egy ajánlata, ami jelenleg a legnagyobb érdektelenség tárgya Hank túlzsúfolt munkamegosztásában. Amúgy is Hank épp egy új könyvön dolgozok. Mi a fasz? Ja, egy szarrágó, szerencsétlen lelki nyomorékról fog szólni, aki halálba issza magát. Jelenleg az anyaggyűjtésnél tart a dolog. Charlie dob egy félmosolyt és inkább elhúz. Hank lelejmolja a homárkoktélt, amit egyből visszaköp, és felbuzdulva saját elkeseredettségén, és meg már amúgy is bátor részegre itta magát, segít a mellette ülő párnak szakítani. Mit makogsz itt, öcsisajt, bökd ki végre, hogy nem bírod a csajt. A lány is felbuzdul, na gyerünk faszikám, elő a farbával, bármit is jelentsen. A srác enyhén duzzogva kibassza az eljegyzési gyűrűt a pultra, merthogy ez egy geciromantikus leánykérés lett volna. No, selavie. Shit happens, ahogy a francia mondja.
Csatak részegen Hank még töltöget magába némi szeszkót a Venice beachen, vagy hol a toszban. Végre hazaér, bezuhan az ágyba, csak épp a hátába áll egy zenélő gyerekjáték. Mi a fff…? Egy kisgyerek mellé sikerült landolni az iszogatás után. Némi kenőpénz átcsúsztatásával leboltolja a kiscimbivel, hogy ne sikítson, csak benézte a házszámot. A pénz gondos megszámolása után csak visítani kezd a kis fíreg. Már a Runkle rezidenciában döglik Hank, Charlie operálja le lábáról a rárohadt bakancsot, mert Hank utoljára a kórházban tisztálkodott a nővérek gondos kezei által. Családdal mi van? Hogy ne ártson nekik, inkább nem is érintkezik velük. Ez ám a megoldás. Hank álomba szenderül és álmodik egy faszát, ami átcsap rémesbe. Karent kíséri haza a múltban, és szünet nélkül nyaggatja, hogy adja már meg a számát, hadd hívja fel majd egyszer, de Karen nem adja magát, meg különben is van neki jól bejáratott bikája. Persze, hogy van pasid, egy ilyen gyönyörű nőnek, hogyne lenne, de akkor is. Karen a brooklyni utca kihalt hajnalában hagyja Hanket és merengő gondolatait, de csak utána szökken, mire megszólal Carrie, hogy miért nem hagyja békén, miért kell az ő életét, meg oly sok más nőét is tönkrebaszni?
Reggel Hank előadja a hogyan pisáljunk a nappali közepén egy üres whiskys üvegbe díjnyertes jelenetét, melyet Charlie "meló van, menni kell" kijelentésére reflektálva egy nagyobb korty lehúzásával sikerül megfejelnie, mire jön még a szomeliéket és sörkóstolókat kenterbe verő értékelés, hogy ez bazmeg, ez fincsi. Hank és Charlie újra terepen. Egy italboltnak semmiképpen sem mondható magánrepcsin beszélgetnek egy nyápic rock istenképződménnyel, Atticus Fetch-csel. Kéne csinálni egy rockoperát, nem? Nem. Gondold át! Várj, átgondoltam, és most már nem csak, hogy nem, de kurvára nem kéne, meg amúgy is már csak egy töketlen őskövülete vagy a rockzenének. Atticus ad egy gyomrost Hanknek, így a megbeszélés azzal zárul, hogy Hank szétpürézi a kokainnal felpúpozott ezüsttálcát, és látjuk, ahogy a papírrocksztár elpityeredik.
Hank már megint a pulton támasztja a fejét, közben szól a Stones, de sajnos megérkezik Becca minden hegyi bölcsességgel a tarsolyában. Apuci szeme fénye, egyetlen kislányom, gyere ide keblemre. Igaz, Tylert nem csapta el egy busz, majd vált zombivá és lett erőszak áldozata egy csapat nyomorék hipszter által, de legalább már nem járnak. Viszont a kis filozófusunk ott akarja hagyni a jogit és író akar lenni, mert mekkora buli már bebaszva, beszívva, belőve lenni és a mételyes mámor mocskából merített magasztos élettapasztalatokat modorosan megírni. A megértő pultos is közbeszólna, de Hank intő jelleggel sósmogyival kezdi szórni az ombrét, mire az kihasználva Hank részegségét, belerántja fejét a pultba, csak hogy érezze mi merre hány méter. A lányos házban szeánszozik a nőegylet, melynek témája: a a férfiak mind állatok. Hank a legjobbkor érkezik, hogy az orrából a véres zsepit kilaffantva az illatos gyertyáról gyújtsa meg a piros Marlbit. Mesteri.
A kótyagos másnaposság legmélyebb bugyrában ébred Hank, amire a köré gyűlt aggódó családi közeg csak pluszban rátesz. Ez egy közbeavatkozás, hogy végre a régi funkcionális alkoholista legyél, akit szeretünk. Marcy-ből kibukik a pénzéhes lotyó, és egy pillanatra ugyan megfeledkezünk pinabubus írónk lelki sivárságáról, de nincs az a pénz, hogy ne dugnák be a Happy Endings rehab központba.
Szól az akkusztikus bontogatás. Hank álldigál az előkertben, hogy a csillagos égbolt alatt hallhassa Karen szívbemarkoló mondandóját, hogyha tehetné, hát bármit megtenne, hogy az az este, egy vacsora keretében, némi házastársi misszionárius szexszel, rendes véget érjen. Hank is örülne, de nem biztos benne, hogy még egyszer akarna és önszántán kívül képes lenne akkora fájdalmat okozni Karennek, mint a halálosan szerelmes pszichopicsa Carrie-nek. Egy vágás, hogy megtudjuk, hogy végződött Hank és Karen első találkozása. Hank már épp félárbocra engedte a zászlót, amikor Karen kikiabált a Brooklyni a bérleményből, hogy hé, gyere már fel egy jó feketére. Az önsajnáltatás vége és valami kibaszottul új kezdete a Happy Endings központban éri el Hanket.
Facebook kommentek