Spartacus indiánszökdeléssel ünnepli, hogy lesz kaja, roskadásig, bezzeg Crixus megint harapós kedvében van, ő képes fénnyel és levegővel táplálkozni, csak hadd mehessen már gyilkolni. Heracleo hamar letörli a vigyort főhősünk arcáról, mivel a legutóbbi utazásukról leginkább csak bort hoztak, szilárd kaját alig, azt jól eldugták előlük a rómaiak. Tetejébe a város kapuinál újabb ás újabb rabszolgák jelennek meg, hogy honnan jönnek, csak a jóisten tudja, de itt vannak és éhesek. Mivel így megint zsugorodik majd a fejadag, sokan nem örülnek az új tagoknak, Crixust nagyjából hidegen hagyja a dolog, hiszen ő már a fény gyermeke.

Laeta a kevéske megmaradt kenyeret nagylelkűen osztogatja a rómaiak közt, Spartacus továbbra sem hajlandó megvonni tőlük az ételt. A városba áramló rabszolgákat fegyvertelenítik, illetve mindenkinek bizonyítania kell, hogy valóban egykori rabszolga, a billogjuk megmutatásával. Saxa kiszúr magának egy csöcsös barnát, na mutasd csak a jeledet, vigyorog rá, teljesen véletlenül pont a keblén van megbélyegezve a hölgy. Saxa gyorsan eredetiségvizsgálatot tart, majd finoman megcsókolja a büszke tulajdonost, Gannicus lázasan dörzsölgeti.... a tenyerét, kétségkívül neki van a legnagyszerűbb nője a világon.

A gyanútlan (boldogulásukat kereső) lázadók álmokkal és nagy tervekkel telve érkeznek SpartacusCity-be, Nemetes pedig tesz róla, hogy teljesen a nulláról építkezhessenek, elszedi az összes pénzüket. Egy idősebb nő azt állítja, hogy látta a tengeren Crassus közeledő seregét, úgy 1 napnyira lehetnek innen, mire idejük lenne aggódni ezen, már itt is vannak a rómaiak. Kaput bezárni, üvölti Spartacus, de kár a heveskedés, nem a légió ért ide, csak néhány rabszolga képébe bújt rómairól van szó, akiket úgy kb. 0, 01 másodperc alatt ölnek meg. Ebben segítségükre volt Julius „trollkirály" Caesar is, aki épp most készült volna elvegyülni a tömegben. Trollolollolóóó.

Spartacus szívesen megnézné az új fiú jelét, Caesar kissé vonakodik ettől, Crixus viszont nem vonakodna kifordítani a beleit. Na jó, hát akkor tessék, itt volt ni, a combomon, de már kivágtam, mert undi volt. Ja, mert most szerencsére nem az, a gyulladt, gennyes lyuk az ágyékán, amit a wellness-kezelésen kapott a Crassus villában. A fedősztori hiteles, így már majdnem hivatalosan is beépült Caesar a lázadók táborába.

A légióban összevarrják Tiberius oldalát, Sabinus szinte haldoklik, hogy ilyen állapotban kell látnia a fiút. Megérkezik a papa, Sabinus el, Tibby megtudja, hogy Caesar beépült a lázadók közé, közben segget villant. Crassus nem szarozik, közli kisfiával, hogy idióta és egyben gyáva emberei büntetésben fognak részesülni a meggondolatlan támadás miatt. Személy szerint azt tanácsolnám, hogy az ötlet kitalálóját büntesse meg, de Crassus rám se bagózik.

Összeül a kupaktanács, Spartacus aggódik, hogy Crassus a saját taktikájukat fordítja ellenük, Gannicus pedig feldobja a létező legkényesebb kérdést, ha Spartacus elesne, ki venné át a vezető szerepét? A trák gondolkodás nélkül Crixusra mutat, de egy perccel később már meg is bánja, mivel a gall felfedi szándékait, ha ő egyszer itt boss lesz, minden kurva rómait kinyír és azonnal Róma ellen vonul. A legfontosabb, hogy kiszűrjék az újonnan érkezők közül azokat, akik gyanúsan jól bánnak a karddal. Agron ezúttal kivételesen osztja Crixus véleményét, de lojalitása Spartacushoz töretlen, megfogadja, hogy mostantól mindig a trák nyomában lesz, mint második árnyék, ha kell, élete árán is védelmezni fogja. Agron, ne akard, hogy bőgjünk.

Gannicus egyesével megküzd az új társaikkal, Caesar próbál elbújni a tömegben, de rá is sor kerül, a kelta emlékszik is rá, hogy ez a kecske volt az, aki reggel úgy pattogott az egyik Rómain, na lássuk, mit tud. Mivel Gannicus igen intenzíven támad, aligha tudja rejtegetni ügyességét a kardforgatásban Caesar, különben már nem lenne feje. Végül azért csak a porban köt ki, még álnevet is talál ki magának, Lyciscus, hogy ennél könnyebb nem jutott az eszébe, még a végén ő maga is elfelejti.

Caesar megszabadul egy mozgó fogától, majd Nemetes-szel áll be barátkozni. A germán figyelmezteti az új fiút, hogy Crixus kiszúrta magának, de Lyciscus sem most jött le a falvédőről, naná, hogy gyanús vagyok, bassza meg, dörmögi az orra alatt. Legjobb lesz valaki(k)hez csapódni, a választás Nemetesre esik, mivel ő az egyetlen, aki szóba áll vele. Spartacus meglátogatja Laetát az istállóban, Agron, mint a testőre követi és figyeli minden mozdulatát. Sparty elújságolja a nőnek, hogy Marcus Crassus hamarosan ideér a seregével, remélem elégedett vagy az emberrel, akit Róma küld a városodat visszafoglalni és engem megölni.

Laeta valóban elégedett, oh az a Crassus nemcsak vagyonos, de igen eszes is. Elmeséli, hogy Crassus miként szokta megtéveszteni ellenségeit különféle levelekkel, amiket szándékosan olyan úton küld A-ból B-be, hogy annak a kezébe jusson, akiébe elvileg nem kéne. Spartacusnak szó szerint leesik az álla, ezt vele is megcsinálta már az első epizódban, mostantól még óvatosabbnak kell lennie. Laeta reméli, hogy a felmentő sereg mihamarabb megérkezik a városkába és megöl minden lázadót. Ha Crixuson múlna, most tuti egy hétre megvonnák tőle és a bújtatott haverjaitól a nutellás palacsintát, de Spartacus persze továbbra is zabáltatja őket.

Crassus végre rendesen elkapja Tiberiust, amiért a parancsa ellenére cselekedett. Jön az előre begyakorolt duma, Spartacus elhagyta a város falait, nagyobb sértés lett volna ránk nézve, ha ezt végignézem támadás nélkül etc. Crassus megunja a rossz dumát, ami igazán bosszantja az az, hogy megfutamodtak a saját katonái, ezért tényleg szigorú retorzió lesz, tizedelés. 50 kő, 50 katona, 5 fehér kavics, 5 biztos halál. Tiberius ettől totál kiakad, de legfőképpen attól, hogy Sabinus barátkájának is húznia kell a kövekből, pedig ő a legbecsületesebb mind közül. Ölelkeznek, pityeregnek, szerintem ez true love, vagy valamit nagyon benéztem.

Spartacus nagy erőkkel keresi kedvenc kalózbácsinkat, első útja abba a házba vezet, ahol valami oltári nagy buli folyik, Agron undorral vakargathatja le magáról a rátapadó félmeztelen pillangókat. Castus szerint Heracleo a hajóján lehet valami nővel, de ha már idáig fáradtak, igyanak meg egy pohárka bort. Agron persze egyből beszól, hogy nem ereszkednek ilyen szánalmas társaságba, mint ez itt, Spartacus zavartan mosolyog, valahogy meg kell tanítani az új testőrének, hogy őőő.. kuss. Caesar tovább fűzi magának Nemetes-t, hogy csapjanak fel legjobb barinak, még pénz is ad neki, csak legyenek jóban, hát szánalmas az tény, de a célért mindent. Nemetes-nek sem kell több, egyből keblére vonja és kiönti neki a szívét, Spartacust szidja, mert titkon, a szíve legmélyén gyűlöli ezt az egész „Spartacus maga az isten" filozófiát.

Sibyl az utcákon lófrál és Gannicus öleléséről ábrándozik, amikor az egyik sarkon frontálisan ütközik Laetával. Az egykori domina batyuja leesik a földre és kiborul, van benne vagy két kiló kenyér, a leány megrökönyödik Laeta étvágyán, aztán leesik neki, hogy valakiknek viszi. A nő megtiltja neki, hogy erről valakinek beszélni merjen, de már rég nincs abban a helyzetben, hogy ő itt parancsolgasson bárkinek is.

Gannicus elkapja Brictiust, mert ököllel ver egy fiatal római srácot. Veszekedés lesz a dologból, minek hagyjuk élve ezeket a szarháziakat, lázadozik a nép, Gannicus maga sem tudja pontosan a választ, de azt teszi, amit Spartacus meghagyott. A megvert római a nővére után sírdogál, merre lehet, élhet-e vajon, Saxa nem túl barátságos vele, Gannicus gyorsan eloszlatja a népet, ha itt nincs a testvére a megláncoltak között, akkor kettőt találhat, hogy élhet-e még. Sibylnek végre van oka megszólítani szerelmét, ezért gyorsan fut tájékoztatni Gannicust, hogy nagyon csúnya dolgokat gyanít Laetával kapcsolatban.

Crassus és Kore egymás karjaiban töltik az egész éjszakát. Marcus megvillantja a kiscrassust is, gondolatait pedig továbbra is a kisfia miatt elszenvedett csúfos vereség köti le. Szolgája szerint pontosan azért nem tud egyről a kettőre jutni Tibbyvel kapcsolatban, mert még mindig úgy gondol rá, mint egy csecsszopóra. Részesítsd egyenlő bánásmódban a többi katonával, mosolyog Kore, mert azt hiszi, hogy most majd nagyon jót fog csinálni a fiúval. Crassus belátja, hogy rabszolgájának tulajdonképpen igaza van, szegény Tibby, kár volt a barátodat előre sajnálni, sajnálhatod még saját magadat eleget.

Továbbra is szűkölködnek szökevényeink az ételben, Heracleo ha összefossa magát sem tud többet előkeríteni, mint amennyi a hajójukon volt. Talán nem kéne a rómaiakra pazarolni a kevéske megmaradt kenyeret, veti fel a kalózkapitány, Spartacus pedig ugyanazt a választ adja, mint eddig is, nem, nem és nem. Crixus elkapja Nemetes-t, hogy kiszedje belőle, mit tudott meg erről az új fiúról, áhhá, tehát a barátkozás a germán részéről nem volt más, mint Crixus kérésére tett kémkedés. Nemetes semmi biztosat nem mond egyelőre Caesarról az utolsó nagy próbatétel előtt.

A germán bevezeti Caesart egy titkos helységbe, ahol egy Fabia nevű római domina van megkötözve. Nemetes és cimborái rajta szoktak élvezkedni, minden tekintetben, testét nyílt sebek borítják, ha Caesar is hajlandó ezekre a dolgokra, elnyerheti a lázadók bizalmát. Amint magukra hagyja őket Nemetes, Caesar elárulja a nőnek, hogy ő is római, de hiába ígérgeti neki, hogy közel felszabadulása órája, Fabia most azonnal akar szabad lenni, ezért a férfi kegyelemből megöli. A pszichopata Nemetes elégedettnek tűnik a történtek után.

A tizedelés előtt Crassus végeláthatatlannak tűnő beszédet tart egy római katona kötelességeiről, ti itt előttem megfutamodtatok a rabszolga Spartacus elől, íme a jussotok. 50 kő, 50 ember, aki fehér követ húz, meghal. Aki fekete követ markol fel, kotródhat a szolgák és kurvák táborába. Crassusnak megint eszébe jut, hogy Korénak tényleg igaza volt, basszameg, Tiberius te már férfi vagy, nem egy fiúcska, takarodj a katonáid köze, húzzál te is. Tibby ettől teljesen elanyátlanodik, mért teszed ezt velem, apuu?? De fekete követ húz, szóval megmenekült a segge. Sabinusé kevésbé, mivel fehér követ húzott.

Gannicus szőnyegszélére térdelteti Laetát, amiért bújtatni merte a barátkáit. Attius érdemtelen halála tehát bebizonyosodott, bár nekem személy szerint egy cseppet sem hiányzik a kovács. Miután a nőt elküldi Saxával Spartacushoz, Naevia a soros az elbeszélgetésben. Nemetes előhozza Fabia holttestét, itt az egyik eltűnt római, rám támadott a semmiből, ha nincs Lyciscus, tán meg is halok, sopánkodik. A nép lázadni kezd, meg akarják ölni az összes rómait, aki a város falain belül tartózkodik.

Mivel Naevia nem tanúsít megbánást Attius agyonverése miatt, Gannicus le őrültkurvázza, hahh, ez mégiscsak pimaszság, Crixus siet megvédeni asszonya becsületét. Összeverekedik Gannicus-szal, a kelta kis híján megfolytja, Nemetes szedi le Crixusról, de hiába az erőlködés. Nemetest tulajdonképpen a rómaiak ölelő karjaiba löki, Fabia tesója kapva kap az alkalmon, hogy láncaival megfojtsa a germánt. Gannicus úgy döntött, hogy addig nem nyugszik, míg revansot nem vesz Naevián, ha ehhez előtte meg kell ölnie Crixust, so be it.

Az idegek pattanásig feszülnek, Caesar mérlegel, majd eldobja a kezében lévő kést, ami természetesen nem Nemetes szívét, hanem a római nyakát találja meg. Naevia sem nézi tétlenül, hogy Gannicus kitörje kedvese karját, ezért rárohan, Crixus hiába rázza a fejét, hogy ne avatkozzék közbe. Egy hatalmas kővel zúzza be a férfi fejét, aki eszméletlenül terül ki. Caesar úgy dönt, kicsit bontja a csapategységet, hergeli Crixust és a többieket, hogy végezzenek már a kibaszott rómaiakkal, miattuk van minden belső konfliktus. Rövid habozás után Crixus áldását adja a mészárlásra, Gannicus pedig továbbra is ott fekszik a földön, mint egy darab szar.

A táborban félmeztelenre vetkőztetik az öt szerencsétlenül járt katonát, Sabinus és Tiberius sírdogál, kicsit mi is, valljuk be. A többi katona megragadja a fabunkókat és azzal üti-veri Sabinust, Tibby az égre néz Jupiterhez könyörögve, mert apjára nem is mer, majd becsatlakozik az ütlegelésbe.

Miközben Sabinus összes porcikáját szilánkosra zúzzák, a lázadók Crixus vezetésével a rómaiak közt tartanak komoly tizedelést. A felismerhetetlenségig eltorzult arcú Sabinusnak természetesen Tibby adhatja meg a kegyelemdöfést, az utolsó ütést egyenesen az arcába kapja és meghal. Ezután apja elé járul, mélyen a szemébe néz, a lecke megtanulva, imperátor. Jaj a legyőzötteknek, meg most már Crassusnak is, asszem.

Spartacus épp új egyezségre jut Heracleóval, amikor Nasir és Castus berobog, oda a sok ajnározott római, Crixus megunta a pofájukat. Agronnak mindig van ideje féltékenykedni, most is, mivel Nasir a szexi kalózfiúval jött riadóztatni. Saxa próbálja Laetát és a bandáját végre Spartacus elé juttatni, ami viszonylag nehéz feladat, mivel minden sarkon újabb vérszomjas lázadókba botlik. Legalább végre megszabadulunk a tenyérbemászó Ulpianustól, Nemetes leszúrja. Crixus elkapja Laetát, de mire lefejezné, megérkezik Spartacus.

A két alfahím kardja egymásnak feszül, mindkettő a másikra mutogat, hogy elment az eszed ember, Caesar pedig elégedetten vigyorog a háttérben. Megjelenik Gannicus, valakinek sikerült fellocsolni a porból, és biztosítja Spartacust, hogy Laeta megérdemeli a lefejezést, mivel ő hazudott a tráknak és bújtatta a többieket.

Sparty csalódott, méghozzá vigasztalhatatlanul, ez a szívének oly' kedves nő átvágta, így méltán kiérdemelte a halált. S bár Crixus remegő kézzel várja a kardlap találkozását Laeta nyakával, Spartacus mégis megkíméli a nő életét, mivel ő jobb, mint egy római, nem halállal büntet. A gall dühösen sziszegi, hogy Spartacusnak elment az esze, ha most életben hagyja Laetát, Spartacus válasza: akkor ment el, amikor azt gondoltam, hogy valaha is jó vezető válna belőled. Áuccs, right in the feels. Crixus önkívületi állapotban őrjöng, Spartacus el.

Naevia elismeri, hogy Spartacus mindkettejüket számtalan alkalommal mentette meg a biztos haláltól, de kibékíthetetlen ellentéteik miatt itt az idő külön utakra lépni. Naevia, Crixus el, Caesar teli szájjal nevet. Ott rohadjon meg ez is.