Boltolásról van szó. Át kell menni a szemközt található benzinkúthoz, de ki menjen? Úgy felcsapnak az indulatok, mintha Mordorig kéne elvinni az Egy Gyűrűt. A vége az lesz, hogy mindenki. Itt megismerjük a nyakán, fülén és fogán is aranyat viselő boltvezetőt, Dontát. Ő mindig felröhög, amikor meglátja a boltba mezítláb átdzsesszelő Pumpkint, és már csak flintstone-ozásnak hívja a fura szokást. A másik bolti alkalmazott is röhög rajta, de hozzáteszi, hogy így kényelmes, vidéken vagyunk, nincs ezzel amúgy semmi gond. Alana túlmozgásához is hozzászoktak már – most is épp szemüvegeket próbálgat meg rohangál fel-alá. Meg amúgy is átjön a család minden nap, törzsvásárlók a helyen. Donta is egyetért, színesítik McIntyre városát, akár csak az ő fogsora – és vigyorog mellé egy dollárosat. Bling!

Sugar Bear és Alana közös programra készülnek, hogy erősítsék kicsit az apa-lánya kapcsolatukat. A Fun Factory nevű játszóházba mennek, amire Sugar Bear szerint nagy szükség van, mert túl gyorsan nőnek fel a lányok. Amíg ők utaznak, látunk pár régi képet Alanáról. No! Kiderül, hogy újszülöttnek még nem volt kövér. A kocsiban a labdákkal teleszórt medencéről beszélgetnek, ami nagyon megindítja Alana fantáziáját. Mi van a medencében? Mi van, ha akkorák a labdák, mint az ő feje? Mi van, ha akkorák a labdák, mint az egész autó? A helyre érve Alana sorra próbálja a különböző játékokat, amihez gép is tartozik, abból tömegesen potyognak ki a kuponok. Gondolom az is jó lesz majd valamire.

Apa és lánya aztán elmegy görkorizni, amihez kapnak gurulós járókeretet is, hogy ne essenek el annyiszor. Hatalmas küzdelem árán felkerülnek Alana lábára a görkorcsolyák, próbálgatja őket, de valami nem stimmel. Ja, fordítva vette fel őket. Bemennek a pályára, szerencsére más nincs ott, ezért senkit nem zavarnak a bukdácsolással. Elnézve őket, a napnál is világosabb, hogy Sugar Bear a kislány anyja. De nem bírják tovább, leveszik a korikat, és zokniban rohangálnak a pályán a gurulós keretekkel. Redneck balett! Lassan elfáradnak, mennek beváltani a kuponokat. A temérdek jegyet végül egy hatalmas gumikalapácsra váltják, és ezzel indulnak is haza.

Férfiak, ezt a bekezdést hagyjátok ki! Könyörgöm! Undorító dologról lesz szó, a szülésről. Ha tehetném, kitörölném az agyamból, amit itt láttam és eltüntetném minden nyomát, de ugye az alázat, a hivatástudat és a média felelőssége nem engedi. Szóval Anna és a Kaitlyn a téma. Chickadee két hétre van a kiírt szüléstől, nagy nyomást érez a hátsója táján. Pumpkinnek muszáj elmondania, hogy a gyerek nem ott jön ki, amit anyukának muszáj azzal megtoldania, hogy a szülés előtt úgyis összepiszkítja magát a nő. A reakciót látva nem tudja abbahagyni, és rátér az aranyérre. Sőt, igazából azt is csodálja, hogy Chickadee aranyere nem bukkant még elő. Alana ezekből már rájött, hogy a szülés nem túl luxy. Ennyit a megélt gyerekkorról. Az orvos kitágította Chickadee méhszáját pár napja, ami már három centire kinyílt. Aztán még ezt a témát feszegetik, de nem bírom tovább. Ez a biohorror, nem a Videodrome.

Végre váltunk, vééégre! Alana kitalálja, hogy játszanak „Nicsak, ki lehelt". Ez arról szól, hogy van egy játékos, akinek becsukott szemmel kell beazonosítani a rá lehelő családtagját. Alana kezdi, és Pumpkinra tippel Chubbs leheletéből. Másodjára már tényleg Pumpkin jön, és van annyira büdös a szája, hogy ezúttal teljes magabiztossággal tippeljen rá Alana. Úgyhogy Pumpkin veszi át a kendőt. Egyből olyan szagot fog, hogy ijedtében hátrahőköl úgy két métert. Ú, Sugar Bear! – a legkisebb kétség nélkül vágja rá helyesen Pumpkin. Még Chubbs is rálehel egyet a lányra, ami már nem lepi meg Pumpkint, de a hányingert azért kihozza belőle. Chubbs közli, hogy ő egyébként nem mos fogat, csak különleges alkalmakkor. Fincsi. A székbe Sugar Bear ül, a fuvallatot pedig anyuka szogláltatja, de nem is akárhogy. Finoman Sugar Bear felé hajol, és alig pár centiről lehel rá férfija arcára. Sugar Bear hosszú másodpercekig csak szívja magába az illatot, majd lágyan azt mondja: June. Köszönjük meg, hogy a gyerekek is résztvevői a játéknak, mert máskülönben most belelátnánk, hogy romantikázik ez a két ember. Bohóckodnak tovább a játékkal, aztán feláll Chickadee, és közli, hogy ő kicsit bepisilt. Azt hiszem, már egyértelműen ez a leggusztustalanabb része a sorozatnak. A pontokat még összeszámolják – Chubbs magabiztosan nyert –, és szerencsére ugrunk.

Pénzt kéne még spórolni, mondja anyuka, és Alanával már ki is találtak valamit. Limonádés standot kéne felállítani! Az ötlet jó, csak tudják leírni, hogy Lemonade. Nehéz szó. Anyuka szerencsére isteni limonádét csinál, be is avat minket a titkába: sok cukor és rengeteg citromlé. Ezúttal 2,5 kiló cukor és 7 liter citromlé kerül a limonádéba, víz viszont csak mutatóba. Egészségünkre! Kiállnak az úthoz, Pumpkin táblát lenget a kocsiknak, de inkább tűnik nagyon hányatott sorsú prostinak, mint jószándékú tinédzsernek, úgyhogy senki nem áll meg. Alana is beáll mellé – így már azért egyértelműbb az üzenet –, jön is egy helyi fiatal kipróbálni a nedűt. Beindul az üzlet, kettő, három, négy... csak úgy sorakoznak a vevők. Összesen 25 dolcsit szereznek pár óra alatt. De Alana megunja, elmegy fürödni, és ezzel be is zárták a boltot.

Az epizód nagyon súlyos jelenetekkel kezdődött – gondoltam, amíg meg nem láttam a következőt. Anyuka a konyhában van, és FŐZ. Először a nyolc rész alatt, reményeim szerint egyben utoljára is. June könnyező szemmel meséli, hogy a vadak nem vándorolnak annyit idén, mint szeretnék, ezért nem is ütnek el belőlük valami sokat, így lőttek a fő fehérjeforrásuknak. Na, de mit is főz anyuka? Spagettit régi családi recept szerint. Tényleg egyedi a recept, még egy menzán se lehetne ételként eladni. A flancos szósz helyett nemes egyszerűséggel összeolvasztott margarin és ketchup kell csak hozzá a tésztán kívül. A kaja kész is van. Ezt onnan tudni, hogy a konyhaszekrényre dobva ott is marad. Tyű. Mindenki vályúhoz! Felkeltik Sugar Beart is. Ő négyszemközt arról mesél, hogy June milyen jól főz.

Ennél két sokkolóbb dolog is következik: 1. tényleg mindenki imádja a cuccot. 2. ahogy esznek. Értem én, hogy a vidéki Georgiában talán a kommunizmusnak még nagyobb a támogatottsága, mint a spanyol etikettnek, de azért a kurva villát tanulják már meg kezelni. De a család úgy tömi magába a spagettit, mintha ambrózia lenne. Elégedetten és boldogan kapkodják a falatokat, én meg úgy döntök, hogy ma már nem leszek éhes. Talán majd holnap. Vagy soha.