Kihagyás nélkül folytatjuk az előző rész végétől, a földi pályafutását cápaeledelként végző szerencsétlen Bobby matróz hátrahagyott holmijaira licitálást kezdeményez Jessop, az önkéntes érdekvédelmis a Betlehemi Csillag fedélzetén. Jessop vállalja, hogy a bevételt a liverpooli visszaérkezés után átadja a matróz özvegyének. Az első tárgy egy kötött sapka, a matrózok kis lépésekben emelik a licitet, ami öt shillingnél már-már elakad, ám ekkor Anne váratlanul 5 fontot kínál érte, tádámm. Ezzel véget is ér az árverés, James a parancsnoki kabinban kel ki magából Anne ellen. Ekkora összeget kínáltál érte az én pénzemből, dühöng perceken át, Anne viszont azzal vág vissza, hogy ez a legkevesebb, amit a hátramaradott családért megtehetnek. Nem az én dolgom, hogy özvegyekről és árvákról gondoskodjam, különben is Bobby ügyetlen matróz volt, nem fizetem ki ezt a pénzt, pattog James és mérgesen felvonul a fedélzetre.

Baines továbbra is keményen fogja az embereket, sikáltatja a fedélzetet, zsírral keneti az árbocot, olajoztatja a köteleket, James legnagyobb helyeslésétől kísérve. Onedinünk különben is elégedett, jól haladnak, nemsokára kiköthetnek Saint Thomason, ahol kirakják a szenet és vasat, cserébe cukrot, rumot és kávét rakodnak be. Úgy néz ki, meglesz a tervezett profit, ami szükséges a gőzhajózási társaság többségi részvényeinek megszerzéséhez. Eközben Jessop Anne-nel beszélget, megköszöni Mrs Onedinnek az ötfontos licitet, majd fejtegetni kezdi érdekvédelmi erőfeszítéseit és terveit annak érdekében, hogy a matrózok megkapják a nekik jogosan járó bért és juttatásokat. Az én férjem kemény, de becsületes, jelenti ki Anne, de mintha magát is nehezen tudná meggyőzni erről.

Odahaza a fűszerüzletben Robert beruház: légmentesen záró dobozokkal bővíti a kínálatot, darabja fél korona, egy hétre elég kaját lehet bennük tárolni. Sarah kicsit aggódik, hogy meg fogják-e venni ennyiért a zemberek, de Robert bizakodó. Van pénze beruházásokra, mert Emma Callontól megkapta a kialkudott 1500 részvényt a gőzhajótársaságból, úgyhogy havaj. De mit fog szólni majd James, hogy Fogartyt fogod támogatni őellene?, veti fel a nej, de Robert nem aggódik. Hadd főjön James a saját levében, nekem te és a gyerek érdeke az első, jelenti ki magabiztosan. Nocsak, ezek szerint Robert tököt növesztett, bár ez a bő köpeny miatt nem látszik.

Elizabeth hazaérkezik valami bevásárlásból, mutogatná Albertnek a szerzeményeit, köztük egy tündi-bündi édi kis kalapot, de Frazer fel sem néz a tervezőasztalról. Elizabeth persze berág: Mert mindig csak a gőzhajóddal foglalkozol!, fakad ki, bár szerintem ha megfogadná Joe Cocker tanácsát és csak a kalapot hagyná magán, akkor nagyobb sikert érne el a férjénél (meg nálam is). Nekem fontos, hogy a saját terveim szerint készüljön el a gőzös, nem Fogarty eszement hibridjét akarom megépíteni, mondja Frazer, aki Robertre külön dühös, amiért elárulta őket. Csak érjen haza James, majd szorul a drágalátos bátyád, morogja. Addig is az üzleti dolgok tisztázására jó alkalom nyílik: Emma Callontól vacsorameghívás érkezik Mr. és Mrs. Frazer, valamint Mr. és Mrs. Onedin részére, a fűszerüzletben Sarah máris azon kezd merengeni, ami Kern Andrásnak is komoly fejtörést okoz majd 120 év múlva: Mit vegyek fel?

Vissza a tengerre, a Betlehemi Csillag kiköt, a csónakokból gyümölcsöt, miegyebet kínáló helyieket viszont Baines határozott hangon elhajtja, még a fedélzetről horgászó Fletcher nevű matróznak is beszól egyet. Fletcher csak közönyösen néz, majd mikor Baines eltűnik, egy óvatlan pillanatban felhúzza a kötelet, aminek végén azonban nem a Matula bácsi és Tutajos fogta óriás harcsa, hanem egy formás rumosüveg himbálózik. Kabátja alá rejti és indul vele a legénységi szállásra, ahol aztán az üveg körbejár, bár mindegyikőjük tudja, hogy piát tilos a fedélzetre csempészni. Persze ismét Jessop a hangadó, tisztességes bért és szolgálati időbeosztást követel, ennek érdekében majd Liverpoolban sztrájkot is akar szervezni. A szép terveket Baines belépése szakítja félbe, a rumot elkobozza, Jessopot és Fletchert háromnapi bér levonásával bünteti, és a teljes legénység kajaadagját a felére csökkenti, kemény.

Másnap verőfényes időben Anne a fedélzeten arról faggatja Bainest, miért nem engedte fel a bennszülötteket a hajóra. Mert elloptak volna minden mozdíthatót, és mivel a legénységnek sincs pénze, ők meg különböző hajófelszerelési tárgyakkal „fizettek” volna a gyümölcsért, többször láttam már ilyet, magyarázza a vén tengeri medve. Az árbockötelek közül ekkor váratlanul lezuhan egy jó harminc centis kötélfeszítő vas, Bainesnek csak az utolsó pillanatban sikerül félrerántania Anne-t. A magasból megdöbbent arccal Jessop ereszkedik alá, nem győz bocsánatot kérni, de Bainest ez nem érdekli, alaposan behúz egyet a matróznak. Anne később megint James-szel száll vitába a kemény bánásmód miatt, de James álláspontja szilárd: Én is azt tettem volna, amit Baines, ez a Jessop Liverpoolban gyilkossági kísérlet miatt fog bíróság elé állni. De hát baleset volt!, próbálkozik Anne, de hiába.

Matróztársai biztosítják Jessopot, hogy ha kell, tanúskodni fognak mellette Baines ellenében, de Jessop kijelenti, hogy nem az első tiszt a célpont, hanem a törvény, azt kell megváltoztatni és akkor javulni fog a tengerészek helyzete is. Mindenhol nő az elégedetlenség, már csak egy vezér kell, jelenti ki a vérző vátesz.

Nézzük meg, hogyan zajlik Liverpoolban az üzleti ebéd! Elizabeth dicséri Emma csinos eljegyzési gyűrűjét, de mosolya olyan, mint a villamos alá szorult balerináé. Robert és Daniel kölcsönösen benyal egymásnak: Daniel felért a csúcsra, így Robert, de ezt neked köszönhetem, így Daniel. Úgy tűnik, Albert is szívesen benyalna valahová, mert ő meg Emmát kérdezi, megmutathatná-e neki a bélyeggyűjteményét gőzhajója terveit. Emma természetesen kíváncsi rá, Elizabeth szemei ezt hallva villámokat szórnak. Majd makrogazdasági témák kerülnek szóba, Fogarty szerint sztrájkra készülnek a matrózok, mert szerintük a gőzhajókon jobbak a szolgálati körülmények, mint a vitorlásokon. Emiatt szerinte persze a gőzhajó a hibás, Albert viszont saját elképzeléseit látja igazolva. És aztán majd követelni fogják, hogy emeljék az eddigi 2 és fél font bérüket a duplájára, fakad ki Fogarty. De ha több pénzük lesz, akkor többet is fognak vásárolni, igyekszik a dolog (rá nézve) jó oldalát hangsúlyozni Robert.

Itt trakta, de eközben a Betlehemi Csillagon megromlott egy egész hordó hús, amit ezért a tengerbe kell önteni (így állnak bosszút a cápán Bobby haláláért?), szerencsére egy utolsó adag fácánsültet Anne még el tud készíteni maguknak. Persze ez az egyenlőtlenség sem tetszik neki, de James megnyugtatja: Holnaptól mi is fél adagot eszünk, mint a matrózok. Aztán újból szóba kerül a legénység hajszolása és a profit mindenekfelettisége, amivel ugye Anne nem ért egyet, de James hozza a megcáfolhatatlan érvet: Az a sokat szidott pénz teremti meg nekünk azt a biztonságot, amire annyira vágyakozol. Majd Jessopot újra lebajkeverőzi és kijelenti, hogy Onedin hajón többé nem fog munkát kapni, arról kezeskedik. De szívesen beajánlom majd valami Callon járatra, teszi hozzá vigyorogva, a beszélgetés végén viszont jól beszól Anne-nek, hogy az lenne a legjobb, ha többé nem kísérné el őt semmilyen útra, mert neki nincs szüksége fogadatlan prókátorra.

Jessop eközben a legénységi szálláson szidja a rossz kaját, már csak tésztát kapnak, hús már vasárnap sem jut nekik, ezért fellapozza a véletlenül nála lévő Kereskedelmi Hajózási Törvényt és diadalmasan mutatja a többieknek: Ezért kártérítést követelhetünk, naponta 8 pennyt! Követségbe indulnak Onedinhez, aki egyetért a törvényi rendelkezéssel, viszont mutatja a következő bekezdést, miszerint ha azért csökkentik a fejadagot, mert nem sikerül friss élelmiszert beszerezni a legutolsó kikötőben, akkor nem jár a kártérítés. A matrózok leforrázva távoznak, Anne kérdésére viszont James bevallja, hogy valóban nem tudott friss hús vásárolni St. Thomason, de nem azért, mert nem lehetett kapni, hanem mert sajnálta rá a pénzt.

Liverpoolban ezalatt Frazer felkeresi Emmát és átbeszélik a gőzhajó terveit, Albert bízik benne, hogy Emmának sikerül meggyőznie Fogartyt a gőzös előnyeiről a hibriddel szemben. Emma azonban erre nem igazán hajlandó: Mondja el neki maga személyesen, jelenti ki. A beszélgetés során viszont a szemek és a testbeszéd arról árulkodnak, hogy a felekben kölcsönös a szimpátia egymás iránt.

Kiköt a Betlehemi Csillag, James kifizeti a matrózokat, persze Jessop munkabérét számos levonás terheli károkozás, káromkodás, tiszteletlen viselkedés és egyéb hasonló jogcím miatt. Nem is lepődünk meg, amikor hamarosan már a sztrájk szervezésében látjuk ügyködni. Robert terjeszkedne, már meg is állapodott a szomszéd boltossal, amikor belép James. A kikötőben forró a hangulat, ez most nem jó időpont a bővítésre, ráadásul a vállalatunk pénzéből, mondja köszönés helyett. A hazaérkező Anne-nek Elizabeth tart panasznapot, szidja a szemérmetlen Emma Callont, amiért titokban és négyszemközt fogadta Albertet. Ez biztos csak pletyka, vélekedik Anne, de Elizabeth csak mondja tovább a magáét.

A férfiak üzleti megbeszélésre ülnek össze, Albert már tájékoztatta Jamest Robert árulásáról, de a praktikus üzletember gyorsan átlátja a szitut. Ránk fogsz szavazni és kész, mondja Robertnek ellentmondást nem tűrően, viszont a Callonéktól kapott csomaggal nekünk is 46 500 részvényünk van, annyi mint nekik. Már csak Fogarty figyelmét kellene elterelni, beszélni fogok a sztrájkolókkal, búcsúzik James. Az első megbeszélésre Fogarty irodájában kerül sor, a szakállas szerint a követelések teljesíthetetlenek. Tiszta jó zsaru-rossz zsaru felállás, ahol ezúttal James alakítja a jót, kijelentve Jessopnak, hogy ő viszont hajlandó tárgyalni velük.

Baines kíséretében fel is keresi a sztrájkközpontot, és írásba foglalt kötelezettségvállalást nyújt át: szavatolja valamennyi Onedin hajón (mind a kettőn, he-he) a kielégítő ellátást, napi másfél font húst, garantált 3 font havi bért, és napi 2 penny túlórapótlékot. Hamarosan meg is egyeznek, James a kezét dörzsölve távozik. Jessop ismerteti a Fair Pay (Tisztességes fizetséget) táblák alatt sztrájkolókkal a tárgyalás eredményeit, javasolva, hogy fogadják el Onedin feltételeit, ám ekkor feltűnnek a Fogarty által felbérelt sztrájktörők. Ők bizony szó szerint veszik a feladatukat, tényleg törik a sztrájkolókat – méghozzá husánggal. A buzgó munkálkodásnak persze jópár üzlet is áldozatul esik, köztük Robert boltja, aki a dúlás után könnyező feleségével együtt szemléli a leamortizált berendezést.

James beszámol Anne-nek a nap eseményeiről: a zavargások során Fogartyék egyik hajóját és három raktárát felgyújtották, az irodáját feldúlták, Jessopot és a fő hangadókat börtönbe zárták. Anne meghallgatja, majd hatalmas kosár kajával távozni készül. Kiderül, hogy a sztrájkolók családjainak szánja a tápot, ezt hallva James éktelen haragra gerjed. Az én zsebemből szedted ki a pénzt, hogy a velem szembenállókat etesd, neked nincs jogod rendelkezni azzal a pénzzel!, tajtékzik, nesze neked emancipáció. Nem vagyok a tulajdonod, különben is, te emiatt nem szenvedtél szükséget semmiben, vág vissz Anne. Ha most elmégy, nem szükséges visszajönnöd!, szúrja még oda James, erre Anne már nem szól semmit, csak fogja magát és a nyikorgó kosárral ölében kilép az ajtón.