Az HBO jóvoltából mostantól szinkronosan is követhető lesz dédelgetett gyermekünk, a Spartacus harmadik, egyben záró évada (Elátkozottak háborúja). Az előző évad utolsó epizódjának összefoglalója itt.

Stílusosan vértengerrel és agyvelővel csapunk bele az új évadba, látszólag Róma vezetőinek továbbra sem sikerült kardhegyre keríteni az egykori rabszolgákat. Spartacus maga is új szintre lépett, már simán megül akár egy lovat is, így még hatékonyabban tud fejeket elválasztani testektől. A háttérzene továbbra is parádés, ezt feltétlenül ki kell emelnem. S bár Spartacus lovát keresztül döfik egy dárdával, azért feltalálja magát a trák a földön is, főleg, hogy segítsége is érkezik. Nők és férfiak egyaránt ölik a rómaiakat CGI-jal felturbózott képsorokon, valami eszméletlen mennyiségű vér felhasználásával. Lehetetlen nem imádni ezt a sorozatot.

Tehát rögtön az első 5 percben láthatjuk - a teljesség igénye nélkül- harcolni kedvenc lázadóinkat, elképesztő dolgokra képes Spartacus az elkobzott arany sas végű lándzsával. A légiót vezető hadvezérek megfutamodnak, ezzel jól felbosszantják Spartacust. Gannicus azonban kevésbé gondterhelt a többiekkel együtt, az eddig megölt katonák száma elég okot ad nekik az örömre.

Este a két meghátrált hadvezért, Cossiniust és Furiust fürdetik a rabszolgák, azok pedig Metellus szenátornak panaszkodnak, hogy a római légió egyre csak fogy, bezzeg a lázadók tábora megállíthatatlanul gyarapszik. A jóember érthetetlenül áll a dolgok előtt, egy maroknyi rabszolgát nem tudtatok megölni?? A dühösebbik praetor felvilágosítja a kétkedő Metellust, hogy az elmúlt időben ténylegesen nőtt a lázadók hordája, köztársaság szerte gyűjtik be a felszabadított rabszolgákat, még Lucania bányáját is felverték, hogy szabadságot adjanak a leláncolt embereknek. Hát ez igen sajnálatos, de se pénze, se katonája nincs több a szenátusnak, erre a hadvezérek agyából kipattan az isteni szikra. Itt van kéznél ez a Crassus, igaz, független a szenátustól, de tele van lóvéval meg saját katonával, ha ő csatlakozna hozzánk... elmélkednek, majd Metellus sietősen távozik a jószerencse reményében Crassushoz.

Spartacus kissé ingerült, amiért Gannicus továbbra sem tartja őt előbbre, mint a farka szórakozását. Agron és Crixus minden összecsapás után jelent a tráknak, hogy mennyi a veszteség a két oldalon, mik a kilátások stb., a kelta viszont azonnali ünneplésbe kezd, így a jelentés mindig elmarad. Spartacus büszkén néz szét az általa vezetett hordán, az összes lehetséges kardforgatót ki kell képezni, megunták, hogy mindig csak visszaverjék a támadásokat, ezentúl ők akarnak támadást indítani Róma ellen.

Ugrunk a pénzeszsák Marcus Crassus udvarába, elsőre nehéz lenne eldönteni, hogy ő vagy a fia-e a nagyobb pöcs. Végül Tiberius mellett teszem le a voksom, szegény srác nem kapott valami jó szinkronhangot kényszeresen próbál felérni apjához, akit az köt le leginkább, hogy egy idősebb gladiátorral képeztesse magát a kardforgatásra.

Metellus megérkezik, mérsékelt udvarlás után kiböki, hogy Crassus 10.000 fős sereggel besegíthetne a szenátusnak a lázadók kiiktatásába. Marcus belemegy a játékba, mert simán megengedheti magának, majd értesítem azt a két beszarit, hogy kapnak katonát tőlem, Metellus el. Tiberius őrjöng, legalább a körülötte ugráló szolgák úgy tesznek, mintha érdekelné őket a hiszti, de igazából mindenki leszarja.

A táborban Gannicus két bajtársával italozik és nosztalgiázik, amikor felbukkan a germán nőci, Saxa, aki immár felcsapott Gannicus nőjének. A hölgy biztosan jelölve lesz az év asszonya díjra, mivel magától volt olyan figyelmes és harmadmagával jött, hogy szórakoztassák a csatában és vedelésben megfáradt keltát. A sorozat történetében ő az első gladiátor, aki egyszerre három nőt tudhat a magáénak.

A csúcspontról kapcsolunk egy másik csúcspontra, Agron és Nasir sátrába. Közösen megállapítják, hogy véres csata után még a dugás is jobb, mi lesz itt, ha Róma elesik? morfondíroznak. Agron megdugná Jupitert is örömében, Nasir pedig cukin mosolyog, ahogy szokott.

Gannicus kegyeskedik Spartacus elé járulni, persze most is borral a kezében érkezik, harcoltunk, győztünk, mondja kajánul, ennyi volt a jelentés. Spartacus nem tud haragudni a mindig részeg gladiátorra, helyette megtenné vezetőnek maga és Crixus mellé. Gannicus azonnal visszakozik, ő jobban szeret nőzni meg inni, mintsem ekkora terhet vegyen a vállára, és amúgy sem szándékozik magát kiemelni a többi lázadó közül, mivel ugyanannyit ér, mint bárki más a táborban. Szerénysége megindítja Spartacust, ezért személyesebb gondolatokat is megoszt a keltával, aki szintén megnyílik, még a Melitta iránt érzett szerelméről is mesél. Fájdalmuk tehát nem sokban tér el, mindkettejük szerelmét Róma vette el, annyi a különbség, hogy Gannicus tovább tudott lépni, Spartacus viszont nem.

Este megismerkedhetünk Crassus feleségével, akinek megtartották a kellékesek Ilithya parókáját, és kisebbik fiukkal, Publiusszal is. A nő Tiberiust fényezi apjának, az viszont minden elfogultság nélkül szemléli a gyereket, csak akkor kap tribunusi rangot, ha majd kiérdemli. Crassus egyébként nem valami kedves asszonyával, úgy tűnik, jobban ínyére van személyi rabszolgája, Kore. Tiberius hűséges barátjának, Sabinusnak panaszolja, hogy apja csatlakozni fog a Spartacus elleni légiókhoz, amikor anyja feltűnik. A nő figyelmezteti, hogy apja nincs elájulva tőle, bizonyítson neki, hogy végre katonai tribunus rangot kapjon.

Donar átvette Oenomaus szerepét, ő oktatja a rabokat a kardforgatásra, bár többnyire csak szitkozódik velük. Nasir egyre ügyesebben harcol, ez a többieknek is feltűnik, Agron melle dagadhat a büszkeségtől. Spartacusnak pedig az tűnik fel, hogy a tömegben páran gyanúsan sugdolóznak, majd eltűnnek, ezért követi őket.

Egy Diotimos nevű lázadó a sátrában leölt lótetemet rejteget és osztogatja a felhasználható részeit az éhezőknek. Spartacus számon kéri rajta a dolgot, a pasasnak persze fogalma sincs, hogy kivel beszél, ezért őszinte szavaival illeti a trákot. A ló amúgy is halálos sebet kapott, meg hát valamit enni is kell, mert a nagy Spartacus király a hegyen nem foglalkozik az itt lenn táborozó pórnéppel. Spartacus döbbenten nézi, amint a belsőségekben turkálnak az éhes gyerekek, belátja, hogy minél többen lesznek, annál nagyobb az éhezés. Crixus érkezik a hírrel, hogy lovas katonák bukkantak fel a közelben, Diotimos rájön, hogy Spartacusnak szidta Spartacust, majd' elájul ijedtében, de persze nincs retorzió, itt szabad véleményt nyilvánítani.

Végre láthatjuk Naeviát közelebbről is, akinek jól megnőtt a haja, gyökereket gyűjtöget, amikor az előbb említett lovasok körbe kerítik. Játssza a némát, hogy minél közelebb menjenek hozzá a katonák, akkor kardot ránt és átdöfi az egyik fejét. Ekkor ugranak ki a búvóhelyükről a többiek, hogy besegítsenek a lánynak. Crixus jó tanár volt úgy látszik, mert Naevia immár képes egy csapással levágni egy fejet a helyéről.

Egy menekülő katona marad csak, akit Spartacus még istentelen távolságból is leszed egy dárdával. Gannicus panaszkodik, hogy mire végre kardforgatásban utolérte a trákot, most meg rá ver ezzel a hülye dárdával. Az egyik tetemnél megtalálják a hadvezéreknek szánt üzenetet, Marcus Crassus üzijét a 10.000 fős seregről.

A táborban összeülnek a nagyok, hogy megtárgyalják a kialakult helyzetet. Spartacus, Crixus és Agron is más tervet tart gyümölcsözőnek, Gannicus pedig nagyokat hallgat. Spartacus nem enged a saját ötletéből, addig kell Cossiniust és Furiust kiiktatni, amíg nem egyesülnek Crassus seregével. Az üzenetből megtudták, hogy a két hadvezér nem tartózkodik a táborban a katonákkal, hanem egy villa kényelmében tespednek, ott fognak rajtuk ütni. Agront kinevezi ideiglenes vezetőnek maga helyett Spartacus, hogy fegyverezze fel a sereget, ő pedig Gannicusszal és Crixusszal meglátogatja a két jómadarat.

Indulás előtt Crixus Naeviával tölti az idejét, a nőnek persze nem tetszik, hogy csak hárman akarnak menni egy villányi római ellen. A gall hízelgéssel akarja csillapítani kedvese aggodalmát, aki időközben igencsak furcsa dolgokra kezdett el gerjedni. Azt kéri a férfitől, hogy ha már egyszer külön kell tölteniük az éjszakát, legalább római vértől áztatva térjen vissza ágyukba, mert az nagyon szexi lenne.

Vacsi után Crassus folytatná a gyakorlást, de Tiberiusnak csaknem áll be a pofája, minek pazarolod egy szolgára az időd? kérdi apját. A papa megelégeli fiát, aki szóban máris mindenki fölé helyezi magát, ha annyival jobb vagy a szolgámnál, tessék itt a kardom, küzdjetek meg, hiszen téged is kiképeztek a légióban, nem igaz? Tiberius hiába kezd egyből keresztbe látni, annál büszkébb, hogy visszalépjen a harctól. A gladiátornak természetesen meg sem kell erőltetnie magát, hogy a kölyök durcásan és vérző szájjal hemperegjen a homokban. Crassus rezignáltan könyveli el a várt eredményt, legalább végre megleckéztettek, ami rád fért amúgy, mondja Tiberiusnak. Engem meg elért a végzetem, kezd szimpinek tűnni ez a Marcus Crassus, de nyilván csak átmenetileg.

A villát tisztes távolból figyelő őröket likvidálják Spartacusék, majd ledöbbennek egy kicsit, hogy milyen sok katona állomásozik az udvarban. De nem sokáig, hírt kapnak a parancsnokok, hogy a lázadók északon készülnek támadni, hopsz, akkor tógát le, páncélt fel, aztán irány észak, mert az a faszkalapos Crassus persze semmi hírt nem hallat magáról, hogy most akkor küld-e embereket vagy sem... Spartacus pontosan erre várt, hogy Agron elterelő hadművelete miatt elhúzzanak innen a katonák.

Crassus a gladiátorával küzd, Kore akinek szintén borzalmas a szinkronja pedig Tiberius sebeit ápolgatja. A fiú nem bírja ép ésszel felfogni, hogy nekik az mért jó, ha szembeszállnak a lázadó sereggel, hiszen az apja még csak nem is tagja a szenátusnak. A rabnő nem is próbálja megértetni vele, azt, amit úgy sem fog megérteni. A három lázadónak sikerül a villa falaihoz jutni, Crixus kissé aggódik, vajon hányan várhatják őket a falakon túl, Gannicus reménykedik, hogy jó sokan. Tényleg beteg ez az ember, imádom.

Crassust szétveti a méreg, hogy ez a Hilarius nem teljes erejéből küzd ellene, visszafogja a támadásait, mert nem meri megsebezni dominusát. Megparancsolja neki, hogy teljes erőbedobással küzdjön vele szembe, mintha csak az arénában lenne. Arra kérsz, hogy öljelek meg, kérdezi rémülten a gladiátor, azt parancsolom, hogy próbáld meg, feleli Crassus. Hilarius belátja, hogy az ő sorsa innentől kezdve mindenképp a halál, ezért Crassus megígérteti fiával, hogyha netán ő maradna alul, a rabszolga nyerje el a szabadságát és kapjuk egy zsáknyi denariust is mellé. Tiberius megint őrjöng, és megint nem figyel rá senki, a küzdelem megkezdődik.

Cossinius és Furius teljes harci díszben, már indulásra készen kapja az arcába a három amigót, a katonák olyannyira meglepődnek a nem várt vendégektől, hogy még pislogni is elfelejtenek. Másik helyszínünkön Crassus máris vérben fürdik, a fülig szerelmes rabnő, Kore megmentené dominusát, Tiberius viszont nem szakítja félbe a verekedést, a parancs az parancs, ha a fater bele döglik is.

A katonáknak végre leesik, hogy Spartacus tényleg itt van és nem északon, akkor viszont kardot kellene végre fogni, a praetorok addigra már kétszer összefosták az inukat. Furius a menekülést támogatná, Spartacusnak ez nem tetszik, még szerencse, hogy befelé jövet eltorlaszolták a kapukat. Marcus elcsigázottan vonszolja magát, mindkét kardjától megfosztottan próbál boldogulni. Amikor már azt hinnénk, hogy Marcus Crassust tényleg utoléri a vég az első epizódban, akkor olyan hihetetlen dolgokat művel, hogy arra nincsenek szavak. Puszta kézzel ragadja meg Hilarius lesújtani készülő kardjának pengéjét, kirántja(!) azt az öreg kezéből és hasba döfi vele.

Nem mintha nem tudtunk volna előre, hogy így lesz. Hilarius átköltözik az örök vadászmezőkre, türelmes kisdeák voltál, dicséri Marcust, elhitetted velem, hogy gyengébb vagy nálam, majd lesújtottál rám. Az új bajnok igyekszik türtőztetni magát az ünneplésben, legalább addig, amíg tényleg meghal a tata, majd állíttatok neki szobrot, mondja nagylelkűen Crassus. Utána jelentőségteljesen rápillant Tiberiusra, na így kell ezt csinálni fiacskám. Crixus és Gannicus levágják az utolsó katonákat is, hogy Spartacus végre a két jómadárral foglalkozhasson, akik miatt idejöttek. Cossinius némi átkozódás után megadja magukat a betolakodóknak és szegény azt hiszi, hogy Spartacus majd engedi nekik, hogy magukkal végezzenek. Gannicus izzadó tenyérrel figyel a háttérben. Rómaiakkal nincs egyezkedés, így a trák, és egyszerre vágja le mindkét praetor fejét, elvégre ezért van két keze.

Metellus visszatér Crassushoz a sajnálatos hírrel, a küldöncöktől elkobzott levél nyomán Spartacus rátalált Cossiniusra és Furiusra, akiknek már nem nagyon van feje. A feladat innentől csakis a tiéd, verd le Spartacust és a rabszolgacsürhét, adja ki egyhangúan a szenátor az utasítást. Ráadásként Crassus még az imperátori címet is megkapja, amire oly' régen vágyott. Tiberius elképed, hát persze, hogy így volt ez kitalálva, egy zseni az apám. Legnagyobb előnye az eddigi hadvezérekkel szemben, hogy képes a rabszolgák agyával gondolkodni.

Agron jelent Spartacusnak, az északi csapatokat visszarendelte Róma, miénk a győzelem. A pillanatnyi örömüket kissé beárnyékolja Crassus jövendő seregének létszáma. Spartacus azonban jelenleg jobban tart a közelgő téltől és az éhezéstől, Crixus megállapítja, hogy az univerzumban nincs akkora villa, amely képes lenne befogadni ennyi embert. Pontosan, azért fogunk elfoglalni egy egész várost, valahol a köztársaság szélén, bólogat Spartacus. A vezérek elképedve bámulnak rá, csupán Gannicus nevet, Jupiter pöcsére, az mekkora buli lesz!