Aki lemaradt volna az előző részről, az egyrészt szégyellje magát, másrészt íme egy kis kapaszkodó: Gábor – csak, hogy az elején tisztázzuk, Gabi az nem Gabriella – nem bírta az asszonyt, se a hegyi levegőt, így visszacuccolt Pestre, hogy újrakezdje régi életét. Pumuklifejűnek nem jött össze a koitusz, helyette a Fásy-összest énekelte el Maúnikának, Művészmarci ribanc huga pedig túllőhette a marihuánát, mert összeesett az íccaka közepén. Hiába, már a fiatalság se a régi.

Vörös az ég alja, vért ontottak az éjjel. Gondolom Vivi okádhatott sugárba, mert Művészmarci nagyon gondterhelt, a tegnap este emlékére pedig ápolónak öltözve várja, hogy lefőjön a kávé. Gabi tánctudását csillogtatva légies balettmozdulatokkal közelíti meg a beltéri objektumot: kávé van, gumi nincs, pedig Gabinak nagyon viszket a bréje. Mondjuk most már mindegy, gondolkodott volna az első menet előtt... kenőcs kell arra, nem latex. Árnyékra vetődött, Marci nem él ilyesmivel – gondolom neki elég lesz a teszkós szatyor – hajgumi kombó – úgyhogy tovább próbálkozik. Pumuklifejűnél akad, ami nem is csoda, Lallernál már lassan minden évszak száraz. Persze azért előadja, hogy úgy meghúzta Mónit, hogy még a szomszéd is rágyújtott utána.

Szopósszájú Zsófika egybites agya rögtön kékhalált mutatna, ha látná, hogyan kezdődik a reggel a lakótelep másik végében. Anikó és Tudjukki egy konyhában! Mit egy konyhában, egy asztalnál ülnek! Kristóf szerint Anikó egy szivacs, persze nem úúúúúgy, hogy nedves, hanem, hogy annyit iszik. Szandika fülét persze bassza Anikó vihogása, úgyhogy rögtön beleköt, elvégre az ő kávésbögréjéből iszik, he! Gyors ütésváltás, hogy kinek mi volt előző este a szájában, Anikónak pedig jön a felismerés: elmegy a volt főnökéhez, hátha tud valami melót. Amúgy két vágás között valaki letakarította és átpakolta a fél asztalt.

A villában közben együtt a csapat, reggeli közben aggódnak Viviért, pedig hát nem is volt drog a szervezetében. Baltaarcú Joe olyan szociális érzékkel tolja be az „engem szétvetne az ideg, ha Hannával ilyesmi történne" mondatot, mintha ezen múlna az Oscar-díj. A dramaturgia kedvéért át is kukkant a stáb a tékozló lányhoz, akinek az ajtaján az anya kopogtat, mert hát három napja nem volt iskolában a lelkem. Az „és akkor mi van?" kérdést Csilla nehezen értelmezi, hiszen ő egy aggódó anyuka, az meg gondolom mellékes, hogy elveszik a szocpolt, a gyest, a gyedet, a kosztpénzt, a karácsonyi ajándékokat, a benzint a Suzukiból és a nagymama urnáját a Jókai-összes mellől. Hanna kitaszigálja az anyját, nehogy már ő mondja meg, hogy merre hány méter. Ez a jelenet egyébként komoly filozófiai kérdést vet fel: ha egy nőnek mindig igaza van, akkor mi a helyzet akkor, ha két nő ellentétes véleményen van?

Gabi továbbra sem tud leszakadni a témáról, hogy akkor hogyan gyűrte maga alá Pumuklifejű az ő Mónikáját, Lali pedig tovább löki a sódert, hogy hogyan húzta meg a csajt. Gabi megvilágosodik: menjenek el négyesben bowlingozni, ott majd mindenki guríthat mindenkivel. Ha a háborús filmek dramaturgiáját követjük – aki megmutatja a családi fotót, tuti agyonlövik -, akkor Lali csúnyán beszopja majd ezt a napot. Joe közben ahelyett, hogy dolgozni menne, beállít Hannához, hogy eljátssza a jó zsaru – rossz zsaru felállásból az előbbit. Takarít, a seggét is kinyalja, közben pedig rávilágít, Pizzaface Roli elvesztése járulékos veszteség a felnőtté válás rögös útján. Ez a baj a szülőkkel, hogy vetítenek... Joe is kimondhatná a franktó: „baszki Hanna, a tinisrácok legszívesebben a dögös MILF angoltanárnőt tolnák a szertárban, mintsem, hogy a te pörsenéseidet birizgálják a push-up hatás alatt." Szóval Joe már-már jófejnek tűnik, amikor bedobja, hogy a muternak is igaza lehet, Hanna erre úgy parancsolja ki Baltaarcút a lakásból, mintha csak egy filmben lennének. Vagyööö... várjunk csak?

Anikó utolsó reményéhez, Zolihoz kullog vissza, hogy légyszi-légyszi, ajánlj be valahova, de a srác kerek-perec kijelenti, nem szívesen ajánlja a csajt sehova. Hogy Anikó könnyes szeme, vagy a stáb jelenléte, nem tudni, de valami hatást gyakorolt arra az áldott nagy kitetovált szívére, és mégis csak elmorfondírozik azon, hogy segítenie kellene, ezért felhívja a csajt, hogy mégiscsak lenne valami meló. Pumuklifejű, Gabi és a két luvnya közben már bowlingoznak, Lali meg próbálja lekövetni a ritmust, hogy ha már tripper és tripperné állandóan egymás szájában lógnak, akkor ő is tegyen valamit Mónika nyelvére. Nincs szerencséje, a csaj vagy katolikus neveltetésű, vagy Akonyat rajongóként Jean Austen könyveken szocializálódott, minden esetre Lali csak a bowling golyó lyukába dughatja bele az ujját. Pumuklifejű nem adja fel, szerelmet vall.

Anikó úgy örül, hogy majdnem szájbarúgja Szandikát, de ehelyett inkább eltipeg a munka helyszínére, ami persze hol lenne másutt, mint egy raktárban. Művészmarcival találja szembe magát, aki a fotózáshoz készített kellékháttérre fúj sűrített levegőt az üres flakonból, közben pedig elújságolja Vivien szomorú sorsát, majd beadja a derekát, hogy este találkozzanak valahol. Zoli közben úgy vonul be a jelenetbe, hogy arra még Lakatos Márkot is átjárná a forróság, majd bemutatja Anikót Sipinek, aki egy bizonyos Pali után kezd el üvöltözni, mire Nánási Pál tipeg be a képbe. Két dolog jutott eszembe: ez most akkor vagy nem reality, vagy ha igen, akkor ebben az országban senki sem hallgat rádiót, nem néz tv-t és nem olvas újságot, VV Anikó és Nánási ugyanis úgy kezelnek le egymással, hogy fingjuk nincs, ki kicsoda.

Pumuklifejű sebészi precizitással azt igyekszik kipuhatolni, Maúnikának mennyire fontos a zsé. Szerencsére semennyire, ennek pedig úgy megörül Lali, hogy egyből fizet is neki egy kört. Gabi közben sokkal inkább nedves, mint könnyes búcsút vesz trippernétől, majd odahuppan a szerelmesek asztalához. Mondtam én, hogy kiderül a kamu! Tapintatosan közli a lánnyal, tudja, Lali hányszor hágta meg az éjjel. Maúnika nem örül, elvágtat, Lali feje pedig a dajert nem számítva is vagy háromszorosára nőtt. El is viharzik a lány után, hogy bocsánatáért esedezzen, de úgy tűnik, a kiscsaj nem fogja őt beengedni a minden örömök szentélyébe, bármennyire is szépen énekli, hogy az a szép. Nem is baj, hogy így alakult, mert ha ezek szaporodni kezdenek, abból tuti egy narkolepsziás BalázsPali jön ki.

Hanna és Aprajafalva többi törpéje közben elvágtatnak a helyi közértbe, hogy feltankolják a kiürült sörkészletet. Baltaarcú lányát elkapja a gépszíj, lopni készül, de persze belebukik az akcióba. Próbálja elmagyarázni az eladónak, hogy igazából csak véletlen volt az egész, de a vén hülyét nem hatja meg semmi, végül viszont mégse a rendőröket, hanem Joe-t hívja. Baltaarcú megérkezik, fizet, Hannát pedig kiráncigálja a zojjektumból, hogy aztán az utcán essen neki. A kiscsaj nem érti, mire ez a nagy felhajtás, a lakáshoz érve viszont továbbra sem csitul Joe dühe. Szó szót követ, Baltaarcú pedig beközli, mindenben igaza van Csillának, Hanna pedig ne is számítson tovább az ősök pénzére, oldja meg egyedül a hülyeségeit. Joe balra, Hanna jobbra, mindenki megy, hogy kidühöngje magát a hétvégén.

Marci beváltja ígéretét, leül Anikóval borozni, így ismét kiderül: mindenki sajnál mindent és mindenkit. Összeborulás, ölelkezés, a kirakatban pedig remek dramaturgiai érzékkel jelenik meg a háromfejú sárkány Rita, Zsófi és Regina személyében. Szopósszájú Anikót osztja, Rita pedig Marcit, Malacképűnek ezúttal csak egy statisztaszerep jutott. Anikó már épp távozóban, de végül csak nem bírja ki, és visszaszól Zsófinak: igen, ma este megdugatom magam Tudjukkivel. Szopósszájúnál elpattan a cérna, utána rohan, de a hajkitépés, szemkinyomás, autó elé lökés helyett csak egy szolid üvöltözést kapunk, a forgatás szünetében valószínűleg már lejátszhatták a dolgot. Végül Marci oldja a helyzetet, és elrángatja Anikót a tett helyszínéről, így a két amazon végső küzdelmére még minimum egy részt kell várni. Ki bírja ezt idegekkel?