New Jerseyben nyitunk, ahol egy kicsit szefósnak tűnő emberke bőszen figyeli környezetét, egy virágot vásároló nőt, a közlekedési lámpát, egy buszt, egy teát kortyolgató értelmiségit. Végül átsétál az úton, letesz egy tollat egy postaládára, majd elsétál, miközben mögötte beindul a láncreakció, melynek eredményeként a busz elcsapja a virágos csajt. Vörös főcím.

Olivia megkezdi munkáját a másik világ áltudományos részlegénél, és látszólag teljesen beépültek Bolivia emlékei, úgy viccelődik Sebhely Charlie-val, mintha ezer éve ismernék egymást. Broyles végül nem bírja tovább, és rákérdez Walternatívnál, hogy mégis miért kell ez az egész színjáték. Walternatív elmondja, hogy Olivia következmények nélkül tud utazni a világok között, és erre a képességre szükségük van, márpedig Livvie csak akkor fog belemenni, hogy kísérletezzenek vele, ha azt hiszi, ez az ő világa.

Mivel egy nap leforgása alatt ez a második hasonló körülmények között lejátszódó buszos gázolás, riasztják a csapatot, de minden jel arra mutat, hogy tényleg csak egy közönséges baleset volt. Még szerencse, hogy befut Lincoln is, aki már egy kicsit jobban néz ki, mint legutóbb, de még mindig elég gyűrött a képe. Téblábolás közben egyszer csak megakad a szeme a postaláda mellett heverő tollon, és mivel ebben a világban legalább 20 éve nem gyártanak ilyesmit, gyanús lesz neki. Épp vázolja a láncreakció elméletét, mikor Olivia váratlanul Petert pillantja meg az utca túloldalán, majd a látomás amilyen gyorsan jött, el is múlik.

Otthon Oliviát frissen készített vacsi várja. A „pasija” kérdezgeti, milyen volt az első napja, mire beismeri a Peter-látomást. Frank megígérteti Oliviával, hogy ha még egyszer előfordul, szólni fog Broylesnak. Mellesleg a fickó himlőtudós, vagy mifene, valahol meg himlő van a hírek szerint, szóval valószínűleg rövid úton megszabadulnak tőle az írók. Charlie és Lincoln újra és újra átnézik az áldozatok adatait, de semmilyen kapcsolatot nem találnak. Szóba kerül Olivia, és Charlie-nak végre leesik az, amit már két résszel ez előtt sem értettem, miért nem gondol rá senki. Adott volt ugye két Olivia, egyik az övék, másik nem, aztán az „ő Oliviájuk” hirtelen azt kezdi hajtogatni, hogy ő nem az ő Oliviájuk. Mi van, ha tényleg? Lincoln kiröhögi Charlie-t, de azért mindketten eltöprengenek a dolgon.

Közben meglesz az összefüggés, az első gyilkosság helyszínén készült fotókon is felfedezik a tollat. Lehetetlen, vágja rá Astridroid, de legalábbis 0,000 a valószínűsége. De hoppá, újabb buszbaleset történik. A helyszínen nagy a kavarodás, de hulla nincsen, az elgázolt emberke túlélte. Lincolnék már épp elkezdenének örömködni, mikor Olivia egyszer csak megpillantja a tollat kigurulni egy kocsi alól, és rájön, hogy a láncreakciónak még nincs vége. Érkezik a mentő a helyszínre, és úgy ahogy van, halálra gázol egy épp az útra kilépő kocogót. Olivia persze rögtön kiszúrja a felüljárón a tömegben ácsorgó emberünket, és rohanni kezd felé, mire a pasas kikapja a szomszédja kezéből a biciklit, és lehajítja a hídról, aztán nem mozdul.

Livvie végre felér, stukker elő, a pasas mosolyog, majd kacsintva leveti magát, és épp egy teherautó tetején landol, ami csak azért ment el pont alatta, mert ki kellett neki kerülnie a bicikli roncsait. A fickót egyébként Milónak hívják, és a húgával él, aki nem kifejezetten örül, hogy a feltehetően autista testvére őt is egyfajta elemezhető adathalmaznak tekinti, amit meg lehet jósolni. Milo nem mutat érzelmeket, és előre tudja, mit fog a húga mondani – emlékeztet ez titeket valakire? Végül a lány előkap egy kis játéklovat, és ezzel sikerül kizökkentenie a bátyját. Az anyjuk adta a lovat Milónak, hogy emlékeztesse rá, hogy szeretik és hogy szeressen.

Olivia megtalálja az összefüggést az áldozatok között, így ő és Charlie máris a Bryant kórházba megy. Rögtön rájönnek, hogy jó helyen járnak, mikor meglátják, hogy a mentális zavarokkal küzdő betegek golyóstollal firkálgatnak. Liv beflessel egyet, és Waltert látja a bentlakók között, aztán megjön a főorvos. Sopánkodik egy kicsit, hogy micsoda szörnyű halálesetek, aztán a harmadik áldozatnál koppan az állkapcsa. Charlie-ék minden orvossal és dolgozóval beszélni akarnak, de a doki csak a fejét rázza. Ők nem egy orvost keresnek, hanem egy beteget. A kórházban azzal kísérletezgetnek, hogy fogyatékos emberek intelligenciáját növeljék. Milo az első kezelés után 1000 tizedes jegyig leírta a pi értékét, ráadásul közben differenciálegyenleteket oldott meg fejben. Öt kezelést kapott.

A kísérlet végeztével az alanyoknál visszaállították volna az eredeti állapotokat, de mivel Milo nem szeretett volna a régi lenni, kinyírta a kísérletet végző orvost, majd utána a helyettesítőt is. A harmadik áldozat kicsit macerásabb, ismeri be az orvos, ő szokott ugyanis utánajárni az eltűnt pácienseknek, de mivel Milo eltűnését csak tegnap jelentették be, a pasast még meg sem bízták a munkával, amiért kinyírták. Végül az orvos elirányítja Oliviáékat Milo húgához. Ők el is indulnak, ám nem sejtik, hogy Milo távolról figyeli őket, és a történéseket elemezve máris lehetséges jövőképek között válogat, hogy vajon melyik verzióban patkol el Olivia a legnagyobb kínok közepette.

Milo húga hiszi is meg nem is, hogy a bátyja három ember haláláért felelős. Ellelkiznek kicsit Oliviával, szóba kerül Olivia nővére is, ám kissé elbizonytalanodik, mikor kimondja, hogy pár éve meghalt. Végül a hugica átadja Livnek Milo búcsúlevelét, amiben leírja, hol találhatja meg. Megint Charlie látja meg a nyilvánvalót, és gyanakodni kezd, mi van akkor, ha Milo tudta, hogy a húga oda fogja adni a levelet, és azért írta le, hol találják meg, mert csapdába akarja őket csalni? Még telefonos segítséget is kérnek Astridtól, de az sem tud nekik segíteni, mert ez egy ördögi kör. Végül Liv dönt, nemsoká meg is érkeznek a hotelhez, melynek ablakából Milo már figyeli őket, és lelki szemei előtt máris lejátszódik a házimozi, melyben szerepet játszik egy kis fogócska, egy mérgezett levegőjű sikátor, egy téglákat szállító targonca és egy halott Olivia a rázuhanó téglák alatt.

Egy ideig minden jól is megy. Fogócska, pipa. Olivia és Charlie külön válik, pipa. Mérgezett levegőjű sikátor, pipa. Téglás targonca, pipa. De hoppá, Milo számításaival ellentétben Liv le sem szarta a légzőmaszkra figyelmeztető jelzést, nem pepecselte el az időt, hogy ő is feltegye, ezért a leboruló téglák nem rá zuhannak, hanem elé. Milótól is csak egy „ennek nem így kellett volna történnie” telik, aztán Olivia felkeni a falra. De gyorsan el is ereszti, mert fuldokolni kezd, ám ez a kis idő pont elég volt, hogy Charlie a kerülőúton megérkezzen, lábon lője a menekülő Milót, aztán még egy oxigénpatront is benyomjon Olivia szájába. Később kiderül, hogy Milo szervezetében addig volt a szer, hogy nem tudták visszafordítani az állapotát. Gondolatmenetét már csak a gépek tudják követni, és a folyamatos számolgatást is csak akkor hagyja abba, mikor meglátogatja a húga, és leteszi elé az emlékeztető lovat.

Jólöltözött Brandon izgatottan készül a nagy „kísérletezzünk Olivián” akcióra, bár az eddigi tapasztalatok szerint az alanyok nem viselték legjobban a próbákat. Walternatív az alteregója módszerét javasolja, dugják vizes tartályba az alanyokat. Na mit mondtam? Frank elhúz himlőzni. Olivia közben újabb látomást lát, Peter mosolyogva közli, hogy csak azért lehet még életben, mert nem tudta az előírásokat, és nem keresett oxigént, hanem futott tovább. Mert nem ebből a világból származik. Azért látta Waltert a kórházban, és őt, Petert régebben meg most is, mert csak ez maradt, amibe kapaszkodhat, amire emlékezhet. Meg ez, mondja Peter, és megcsókolja Livviet, akin látszik, hogy most már rohadtul nem tudja, mi a franc folyik körülötte.

Érdekességek:

- A valóságban a „Laplace démonja” elmélet írja le azt, amit Milo csinált, vagyis hogy egy pillanatnyi hely és momentum tökéletes ismeretében az ember képes megjósolni az események teljes láncolatát.

- Az előző részben, mikor Bolivia kilépett a gyanúsított házának hátsó ajtaján, egy grafitin a következő állt: „the pen is mightier”, vagyis kb. „a toll rendkívüli”.

- A szimbólumok jelentése: BREACH, vagyis MEGHASONLÁS, ami Olivia felszínre törő valódi emlékeire utalhat.