Az előző évad zárásaképpen váratlan fordulatot vett a főszereplők jelentős részének élete. Ted és Robin komolyan összegabalyodtak, mennydörgés adta hozzá a dobpergést, az ilyesminek pedig járás a vége egy évadzáróban. Marshall ezzel szemben a ház lépcsőjén összetörten és magányosan üldögélt Lily hátrahagyott jegygyűrűjével, Barney meg csak tovább barniskodott a maga legendary módján. Indításkor ismét feltűnik Kids, akikkel a helyzet változatlan, a fiatalságuk végleg összefonódni látszik a kanapéval, ahol tovább hallgathatják Ted-apu élettörténetét. A túladagolás előtt Ted lánya már szeretne a lényegre térni, mert Ted-apu olyan régóta beszél, hogy Fidel Castro lassan visszacsúszik második helyre, amiből vagy rakétaválság lesz, vagy a diktátor belebetegszik, és egy éven belül önként lemond a hatalomról. Ted fia meg vécére menne, de Ted-apu drákói szigorral uralja a családfői szerepet: senki nem megy sehová, tessék élvezni a mondókámat, most visszakapjátok azokat az álmatlansággal töltött éveket, amiket veletek gügyögtem végig.

Flashback a megelőző eseményekre. Lily-nek San Francisco-ba kellett mennie, már nem kényszerből, csak úgy belső indíttatásból, amolyan must módon, hogy rájöjjön, ki is ő valójában Marshall nélkül. Egy megértő óvónő, vagy csak egy meg nem értett festő. Ehhez pedig jobb, ha nem beszélnek egy darabig. Marshall még keményen odavágta Lily-nek búcsúzóul: Ha kimész azon az ajtón, nem beszélünk többet. Erre Lily távozott. Gyanítom, hogy Ted-apu tanult az esetből, és nem véletlenül nem ajánlja fel ezt az opciót Kidsnek. Nem telt el fél nap, és Marshall már büszkéségét sutba vágva loholna Lily után, Ted igaz barátként nem engedi, hogy a pánik elhatalmasodjon a haverján, kicsavarja a kezéből a telefont és megígéri, hogy ilyenkor bever neki egyet. Pont egy ilyen ember kellene a telemarketinges biztosítási ügynökök mellé is.

Robin megérkezik a lakásra, széles vigyorral újságolná a sikersztorit, hogy összejöttek Teddel, de Ted leállítja egy olyan szemvillantással, ami Kövér László bajszának szigorúságával vetekszik. Nem szükséges Marshall lelkivilágát még két emelettel lejjebb rugdosni a mélygarázsba. Barney is befut, ő úgy van ezzel, mint Katasztrófavédelem az sms-segítséggel a márciusi hóviharban, egész más oldalát látja az történéseknek: Ennél jobban nem is történhettek volna az események. Most először mindhárom faszi egyszerre szingli, ennek egyenes következménye, hogy le fogják tarolni New York burjánzó jócsajpopulációját. Barney izgatottsággal vegyes várakozással viziónálja, hogy amolyan speciális segélyszolgálatként mindig mindenhol ott lesznek, ha egy csaj bulizni, felejteni, vigasztalódni, kikapcsolódni, de főleg szexelni akar. Aztán amint meglátja Robint, rájön, hogy összejöttek Teddel. Arcra csalódottság így még nem ült ki, Marshall szakítás által sújtott búbánatos ábrázata kanyarban sincs Barney elkenődött fejéhez képest.

Főcím, majd akárcsak Kids, mi is kapunk egy példabeszédet arról a természeti jelenségről, hogy akár elkezdődik, akár véget ér egy párkapcsolat, az első 30 nap nagyon hasonlóan zajlik. Egyrészt, az idő legnagyobb részét az ágyban töltöd. Csak míg a demonstráló videókollázsban Ted Robint gyűri maga alá a lepedők között, Marshall-lal a depresszió teszi ugyanezt. Másrészt, a barátaid egyre nehezebben viselik a viselkedésedet: Tedék álló nap kóros nyuszmuszolással súlyosbítva zizegnek egymás fülébe, míg Marshall Lily-ről nosztalgiázik és panaszkodik. Barney, aki a szerelem eufóriás és depresszív bulijából egyaránt kimaradt jelenleg, úgy vágyik erre, mint lemmingek a toronyugrásra, mindkét variáció láttán-hallatán legszívesebben változatos módokon nyírná ki magát.  

Már eltelt vagy 40 nap, de Marshall továbbra sem bír semmi értelmeset csinálni. Mondjuk, ez az állapot sokaknál kitart egy életen keresztül, csak legyen elég pia meg fű otthon, de Marshall ráadásul nem is élvezi ezt. Nincs kedve semmihez, nem eszik, nem alszik, egyre csak sörözne, mintha idétlen időkig beleragadt volna egy végtelenített Szent Patrik-ünnepséggel keresztezett mormota-napba. Amíg Marshall egyre mélyebbre süllyed a lehangoltság mocsarában, a többiek válságtanácsot tartanak, különösebb eredmény nélkül. Ted Lilyt okolja, Robin védené a csajt, Barney szerint amikor ő szomorú, egyszerűen abbahagyja és helyette király lesz. A megbeszélés ismét Ted és Robin csöpögős smúzolásába torkollik, Barney-nak ez annyira fáj, hogy inkább nézne válogatás-dvdt Semjén Zsolt lovasbevonulásaiból, mint ezt, s az öngyilok újabb verzióval játszik el gondolatban.

Ted és Robin élvezik kapcsolatuk bimbózását, és a srác el is ismeri, hogy nehéz együtt éreznie szenvedő haverjával, miközben ő álmai nőjével jár. Az idillt csak Marshall szenvelgése zavarja meg időről időre, amint az excsaja után sóvárog. Ted egy darabig csak pár szép vazarival és ipponnal tudja megakadályozni, hogy Marshall felhívja Lily-t. De nem lehet mindig ott dadusként az elszabadult óriásbébi mellett, így Marshall egy idő után mégis megpróbálta felhívni Lily-t. Ez csak azért nem sikerült neki, mert a csaj megváltoztatta a számát, úgyhogy Marshall nekiállt nyomozni és némi Terminátor utánérzéstől fűtve felhívta az összes nyilvánosan elérhető telefonszámmal rendelkező Lily Aldrint San Franciscoban. Releváns válaszhívás nélkül Marshall magányos, mint egyszeri telenoros két hóátfúvás között, így mindezt Marshall akkor panaszolja el Robinnak és Tednek, amikor azok éppen a zuhany alatt örömködnek.

Robin besokall a helyzettől, összehívják ismét a válságstábot. Marshall állapota tarthatatlan, valamit tenni kell, mert ez rosszabb, mintha a nyakukba kaptak volna egy gyereket. Ezt a hasonlatot Ted még kétszer is át fogja gondolni, ha egyszer tényleg. Sokkterápiára van szükség, erős ingerek, intenzív impulzusok, vakító napfény. Vagy legyen Napfény, a rúdtáncoscsaj – gondolja Barney hangosan. Hiába, az ő asszociációs képességei legendásak. Barney józanító kúraként elviszi Marshallt egy sztriptízbárba, ahol az agy melltároló kapacitásairól értekezve bizonygatja a srácnak, hogy az egyetlen helyes út, ha az agyában lévő Lily emlékképeket új csajok melleinek leképezésével írja felül, mint egy merevlemezt, és akkor túl lesz Lily-n. Meg is néznek jó pár mellet, Barney boldogabb, Marshall elkeseredettebb, mint valaha. 

Következő próbálkozásképpen Ted baseball-meccsre viszi a srácot. Marshall már ellazulna, amikor belefutnak egy kivetítőn közvetített lánykérésbe, ami rosszabb Marshallnak, mintha egy LL Junior szám ritmusára forgatnák a szívébe és hátába szúrt késeket. Elborul az agya, és megdobálja hot-doggal a friss jegyespárt, úgyhogy kivezetik, mint az Internet Explorer 6-os változatát.

Ted és Barney ötletének befuccsolása után Robin az ügyeletes hangulatjavító felelős, aki egy lőtérre viszi el nyomott hangulatú szereplőnket. Kiderül, hogy Robin mindig ezt csinálja lazításképpen, miközben Ted úgy van a fegyverekkel, mint Szaniszló Ferenc a kóser menüvel. Robin megkéri Marshallt, hogy ne mondja el Tednek. Mindezt fegyverrel a kezében, ujjával a ravaszon, huncut mosollyal a szája szegletében. Egy Walther PPK azért betonsúlyos, tűhegyes érv ilyen kérés alátámasztására. Marshall kipróbálja a fegyvert, meghúzza a ravaszt, a fegyver visszarúgásától kap egy fémpacsit a homlokára, aztán elájul. Ezt leszámítva és ezt követően azonban Marshall élvezi az éleslövészetet.

Ted nem tudja, mitől lett hirtelen jókedve Marshallnak, de hálából elvinné a bácsikája tengerparti házába Robint, ha már ő töltötte be az osztrák hókotró szerepét Marshall szívének hóviharában. Végre kettesben lehetnének, Barney meg majd addig vigyáz Marshallra. Marshall fogadkozik, hogy rendbe jött, sőt, még a kocsiját is odaadja. Kiderül, hogy Lily hitelkártyájának számlakivonata még mindig Marshall címére megy, ami kíváncsivá teszi a srácot, hogy mit csinálhat az excsaja. Ted közbelép és széttépi a papírt.

Marshallnak van ideje a puzzle-re, így persze összeragasztja a számlát, és nézi a terheléseket: George Clinton koncert, teniszbolt, Mario bisztrója, kisállat-kereskedés. Marshall a fejében összerakja a történetkirakós darabkáit és elképzeli, amint Lily George Clintonnal randizik Mario bisztrójában, talpig teniszszerelésben. Mármint Lily, George Clinton változatlanul egy ritka papagájbetegségre hasonlít. Marshall fejében tort ülnek az elkeseredés szülte negatív víziók: a képzeletbeli randevún Lily bevallja a funk-legendának, hogy Marshallnak azért nem sikerült rávennie őt a teniszre, mert valójában soha nem szerette a srácot. A randevún előkerül egy vadászgörény is, csak hogy a Kisállat Palotában történt költés szál is el legyen varrva. Mindenesetre köszönjük az alkotóknak a teniszszerkós jelenetet. Barney szól Marshallnak, hogy elég kőkorszaki módszer, hogy Lily költéseit papírszámlán követi, online gyorsabban képben lenne. Marshall elrohan egy wifi övezetbe, gyorsan kiderül egy aznapi terhelés New Yorkból, egy szállodából. Marshall telefonálását ismét Ted határozottsága akadályozza meg.  

Ted és Robin megkérik Barney-t, hogy pesztrálja Marshallt a hétvégén, máskülönben ezután folyton előtte fognak nyalakodni premier planban, amíg Matolcsy-recenziókba nem fojtja magát. Amíg az egyezkedés zajlik, Marshall telefonál a szállodába, Lily szobáját kéri, viszont egy pasi veszi fel. Marshall kiakad, és rögtön rohanna oda, hogy visszakönyörögje magát. Tednél itt elszakad a cérna, lehajszárítozza Marshall fejét, ordítva osztja ki: Nem mehetsz így oda, mert végtelenül szánalmas vagy, s ilyen állapotban Lily-nek nem kellesz majd. Önmagad árnyéka vagy, egy szellem-Marshall, viszont csak az igazi Marshallnak lehet esélye Lily-t. Úgyhogy sok szerencsét az életed elrontásához. Azért a kocsit elvihetjük, ugye? 

Ted és Robin a kocsiban osztják egymást, Robin szerint Ted túl kemény volt Marshall-lal. Bezzeg, ha te 9mm-esekért bolondulsz, az normális, mi? Kontráz Ted, előhozva fegyvertémát. Kiderül, hogy Robin enyhén odavan a fegyverekért. Ted telefonon lecsekkolja Barney-t, hogy megy a bébicsőszködés. Barney éppen egy barna sztrippert pesztrál lapdance közben a bárban, kicsomagolja magát a mellek közül, majd értetlenül keresi az elveszett Marshallt, mint lengyel aktivisták az elmaradt nemzeti ünnepet.

Marshall minden bizonnyal a hotelba ment Lily után kajtatni, Barney viszont marad a barnánál, és rásózza Tedre a feladatot. Ted a hotel bárjában egy longdrink mellett talál rá Marshallra, aki elmeséli, hogy felment a szobába tarsolyában a nagy beszéddel szerelemről, hűségről, tiszteletről, odaadásról. Kopogott, egyszer az ajtón, majd másodszor az ajtót nyitó hipszterfejű csávó orrán. Az ajtó kinyílt, a csávó meg egy mokka boldogtalan tulajdonosa lett. Egyébként kiderült róla, hogy hitelkártya-csaló, és éppen Lily költségén lazít. Marshall sajnálkozik, na, nem azon, hogy leakasztott egyet a tagnak, hanem hogy a hitelkártya-tételek jelentette utolsó kapocs is megszakadt Lily-vel.

Ted elmeséli Marshallnak az emlékét, amikor a koliba költözéskor találkozott egy laza, magabiztos sráccal, aki Marshall volt. Még Lily előtt és Lily nélkül. Marshall röhögve válaszolja, hogy csak be volt füvezve aznap, de egyébként ő is érzi, hogy újra meg kell találnia a Lily nélküli személyiségét. És fogadkozik: holnaptól jól leszek. De nem lett, mert a dolgok nem így működnek, egy jó darabig még ugyanúgy üveges szemekkel bámul ki magából a kanapén.

Aztán egyik reggel meglepetésszerűen visszatért a régi Marshall, antrénak egy ütős vasárnapi reggeli összeeszkábálását szánta, amiből egy borzasztóan fűrészporízű- és állagú palacsinta valósult meg. De a lényeg nem ez volt, hanem hogy Marshall feltámadt poraiból. Ted-apu narrátorként még gumikalapáccsal veri a kisagyunkba a főtanulságot, miszerint a vetkőzős csajok meg a fegyverek gyógyíthatják ugyan a sebeket, de igazán csak az idő segít ismét összepakolni az összetört szívet. Zárókép a bárban, ahol mindenki önfeledten koccintgat, a háttérben megjelenik Lily, már majdnem belép, de végül meggondolja magát és szomorúan visszafordul. Hát így állunk.