Két éve került adásba az Éden hotel, az újkori magyar tévézés egyik legjobb realityje, aminek sem a menetébe, sem a kimenetelébe nem szóltak bele a nézői sms-ek, a játékosok egymás között döntötték el, kivel tolnak ki az adott pillanatban és hagyják pár nélkül, azaz zavarják haza a kolumbiai édenkertből. A Viasat elkezdte ismételni az első évadot, mi meg előkaptuk a klasszikus hogyvoltokat, tessék kommentelni az adás alatt és után, ingyen van.
Nu, egy újabb héten vagyunk túl, a törzsgárda, így, hogy Szent Dániel túl van saját különbejáratú húsvétján, szinte érintetlen, hiszen nyolcan még versenyben vannak. A T69-esre a mai kiválasztás miatt ünnepi gúnyát húztak a bohókás karbantartók, a csípőprotézis is friss olajat kaphatott, mert nagyon gördülékenyen forog egyik kamerából a másikba. Dráma lesz, mondja. DaDaDammDaDamm.
A hajnal a terasz összehányt részén találja a saját döntéseit igazoló Bigfootot és Jászkarafaszajenő büszkeségét, te Levi, én kockázatot vállaltam Danival, de a szerelem, ugye. Levi meg mondja, hogy Gáborral, a másik észkombájnnal (fotballizmus rulez) kitalálták hogy na, akkor MOST ideje van játszani, eddig tartott a henyélés. Beszélgetés közben Levi az egyértelműleg kifejezéssel gazdagítja a magyar nyelvet, innen is köszönet. Pókmajmot megcsíphette egy cecelégy, mert álomkórra panaszkodik, Krisztiánnak pedig újra el kell magyarázni a kiválasztást, hogy is van, akkor valaki tuti hazamegy? Tánctanárban ritka a Nobel-díjas, vettem. Variálást emleget Pókmajomnak.
Levi Gáborral egy ágyban kokettál, ha a zenei szerkesztő igazán tökös lenne, már a Brokeback Mountain zenéjét hallanánk rég. Meleg ez a Pókmajom, mondja Levi, és nem szekszuálisan, hanem megbízhatóságilag, nem bízom benne. Gábor önként menne a vágóhídra, akkor majd én beállok, édesem, csak szólj. Reggelizzünk szerintem. Niki és Alíz meglepetést sejt a kiválasztásra, Alíz nem hiszi, hogy Levi Pókmajom mögé állna, és neki Krisztián meg Gábor jutna. Levi tegnap óta elkezdte használni agyának 3 százalékát, ezen mindenki annyira meglepődik, hogy feszt faggatják, mi van veled, Levi? Gondolkodom. Aztakurva, nem fáj? Olyan párt keres, mondja Pókmajomnak lelkesen, aki mellett az egész bulit végigcsinálhatja.
Azt a kolumb lakberendezőt, aki a vaginák szétroncsoláséra alkalmas húros hangszereket tett a szobák falára, agyon kellene verni sürgősen, mert Levi unalmában a Boci, boci, tarka című méltán népszerű slágert nyomja az egyiken, de előtte nem hangolja be a hangszert, egyem azt a halláskárosult fejit. A király beleül a hányásos székbe, te, Bigfoot, a gálám kijön tőled, hallod. Tegnap a csikket Pókmajom a dzsungelbe hajította paraszt módon, ma a király is szemetel, egy rohadt hamutálra nem futotta, mi? Bezzeg gitárra! Korleóne nem bízik Krisztában, aki pótolhatatlannak hiszi magát. Lesz még itt nagy meglepetés, úgy érzem.
Odalent a faszik jobb híján tornáznak, Levi kézen áll, a pápa rettentő súlyokat emelget és közben misét mond, a Pókmajom odafent tisztálkodik. Levi kipakolja a cucca maradékát Krisztától, aki egyre repedező bőrét kenegeti lelkesen, és azt szeretné tudni, hogy Levi veszélyben van-e. Hát, nem tőlem függ a sorsom, na. Pókmajom az előző csöcst kiegészíti egy db. pinával is, mindenki glancol, Krisztián bizonytalan tánclépéseket tesz a hányásban, Nikiről meg kapunk egy vágóképet a tegnapi viharból, kissé érthetetlenül. Nyakunkon a kiválasztás, amit Levi jóelőre őrült esteként aposztrofál.
Jayzusmarijja, a karbantartók az évszázad poénját játszották el az esti mókára bekapcsolt Pinokkinával, az a zsákruha, amit a sztájliszt kofferjéből előkaptak ma estére, konkrétan olyan, mint Rózsika nénié volt a napköziből, (sőt, szerintem ez AZ a darab) az meg nem ma volt ugye. Amit a fejével csináltak, azért kijár a faszkorbács, a szigorú konty, a smink, a kicsit elálló fülek (legyen mibe kapaszkodni?) láttán jóérzésű ember nem röhög persze, de engem más fából faragtak. Na, jönnek a jövő celebjei, Alíz cicanadrágot kapott, Jennifer pink ruhát, Pókmajom fejére a sminkes a környéken fellelhető összes alapozót/barnítókrémet rákente, hiába. Levi mellényben, Krisztián zakóban, Gábor hülyegyerekjelmezben, Kristóf haján korcsolyázni lehetne.
Percekig egy szót nem szól senki, aztén a T69-es belevág, ÚjSzandra kap egy félmondatot, a pápára rámutat, választunk itten. Levi azt mondja, vége a nyaralásnak, és reméli, nem történik vele semmi. A T69-es feddő hangon áll neki Krisztának, te meg itten csalódást okoztál mindenkinek. Krisztián is kap a tanárnénis stílből, belemásztál a Pókmajomba mélyen, bizalom-e van? Megint csendben vagyunk egy kicsit, közben feltámadt a szél, Pókmajom a haját eszi, a T69-es frizurája a múlté. Kezdünk, Lassúbeszédű Jennifer mögé áll szerelembűl, a T69-es cinikus megjegyzéssel nyugtázza a dolgot. A király Niki mögé áll, Dani meg megy Kriszta seggéhez, mosolyog mindenki. Krisztián beáll Pókmajom mögé, ezzel letudtuk a tuti párokat, jöhet a bizonytalan duó.
Gábor emós frizurája és térdig felhajtott farmere egészen Alízig szalad, ez valahol meglepő, mert most Gábornak kellett volna feláldoznia magát, azaz beállni Pókmajom mögé és bízni a retekben. Levi van hátra, elindul lassított felvételben, elér Pókmajomig, de TOVÁBB MEGY és beáll Bigfoot mögé, akinek akkorára nyílik a szeme, mint egy traktorkerék, miafasztcsinálsz sziszegi oda a labdarúgónak, nem vagy normális bazdmeg. Nem hát, hiszen Pókmajom arca egyértelműen elárulja, hogy nem akarta átbaszni, sőt, most a Krisztián gyönyörű péniszével eltöltendő napokra gondol, és láthatóan idegbeteg. Ennek a szar is keserű. A király közben kezébe temeti arcát kétségbeesésében, vagy csak így leplezi a röhögőgörcsöt.
Dráma van tehát, ráadásul erre senki nem gondolt, csak a király, mint mondja a kamerába, mert neki volt egy ilyen érzése. Utólag könnyű okosnak lenni. Levi Gábornak sem mondta el, mit tervez, sőt, csak az utolsó pillanatban döntött a kvázi öngyilkosság mellett. Kriszta arca egy tanulmány, a hegedűn szomorú futamokat húz a prímás. A T69-es sem várhat örökké, gyere kifelé Kriszta, oszt mondd a tutit. Kiállnak a szőnyeg szélére, a szél egyre csak fújná fel Kriszta szoknyáját, egyelőre sikertelenül. Kellemetlen ez a helyzet, mondja Kriszta, aki fekete-fehér mattot kapott. Alíz már könnyezik, Kriszta még csak most kezdi, sejtésem szerint bokáig állunk majd benne.
Levi az én nagy barátom, nem értem miért tette ezt velem, Danit meg nem is ismerem, mondja Bigfoot, aztán utasítva lesz, hogy széna vagy szalma, ne húzzuk az időt. Dani, mondja, Levi, ezt bebuktad, hallod. Pedig Levi a kis kalapjában azt is nyilatkozta, hogy szeret kockáztatni, ha én a fotballban utaznék, a büdös életbe' nem igazolnám le, az kellene még csak, hogy a hazaadással a kockázat kedvéért dekázó kapusom legyen. Ó, Levi, de nagy gyökér vagy te bazdmeg, ki fogja így összehányni a teraszt? A T69-es szoftvere is megzavarodik kissé a dolgok láttán, miért döntöttél Kriszta mellé, kérdezi. Dráma van.
Sőt, DRÁMA, hiszen a szerkesztők most forgatják meg igazán a rozsdás bicskát Krisztában: Daninak ugyanis titkos küldetése volt, mégpedig az, hogy csak akkor maradhat az Édenben, ha maga mellé állítja Krisztát. Nabazdmeg. Ez mindenkit meglep, leginkább Krisztát, aki a hollywoodi filmek egyik legklisésebb húzásáról el sem tudta képzelni, hogy egyszer az életben is megtörténhet, ráadásul vele. Levi felröhög, de megszopattam magam, olvasható az arcán, aztakurva. Dani úgy érzi, hogy ő akkor is Krisztát választja, ha nincs küldetés, napersze. És mintha Bigfootnak nem lenne elég baja, a T69-es kőkeményen tetemre hív, egy igaz barátodat vesztetted el a döntéseddel, megérte?
Kriszta elkezd bőgni, mindenki elkezd könnyezni, még a király is kierőszakol magából pár cseppet, de a kamerába azt mondja, hogy ha annyira nagy barátja lett volna Levi Krisztának, akkor nem Szent Dánielt választja, szóval nem kell a Vígszínház. Levi ölelésekkel és csókokkal búcsúzik, majd odakint, mondja, ott más lesz. Gábor férfi(?)könnyeket hullajt és a szájából folyik a nyál a zokogástól. Az élet megy tovább, este szomorú hangulatban telik a vacsi, Juan levelet és tortát hoz Gábornak, akinek szülinapja van, de ezt is sikerül elbaszni, mert egyrészt mindenki énekel, és ezt nem lehet ép ésszel senkinek kívánni, másrészt meg azért, mert a levélben Levi szól a sírból, a leopárdmintás gatyámban (fúj, bazdmeg) ugorj egy bombát a mödansziéba. Gábor Levit igaz barátnak tartja, és szomorkás a hangulata.
A király leül Gáborral beszélni, megértelek, alattvalóm, én is átmenten ezen. Most neked barátok kellenek, szükséged lesz ránk, csókold meg a karkötőmet. Kriszta a szobában rí, és azon agyal, hogy Dani csak a küldetés miatt választotta-e, de meggyőzi magát, hogy nem. Kristóf Gábort vigasztalja sajátos módszerrel, olyan, mintha meghalt volna, mi? Gábor nem üti le, pedig. Na, akkor rendezzük a kapcsolatunkat, kezdjük tiszta lappal, boldog szülinapot. Kriszta is előkerül, hogy Gáborral tisztázza a tisztáznivalót, sajnálom, hogy a pajtásod elment. Hát, ezt dobta a gép. De azt elmondhatnád, miért Danit választottad. Mert kiálltam a döntésem mellett, mondja Bigfoot, hát ez is egy magyarázat. Dani hiába akar Krisztivál beszélni, nem tud, de a király szerint ez majd elmúlik. Mi hiszünk neki.
Jövő héten újabb szopatásokkal jön a hotel, a promóból annyit lehet kisilabizálni, hogy Krisztián a mödansziéban smárol Nikivel (?).
Az utolsó 100 komment: