Két éve került adásba az Éden hotel, az újkori magyar tévézés egyik legjobb realityje, aminek sem a menetébe, sem a kimenetelébe nem szóltak bele a nézői sms-ek, a játékosok egymás között döntötték el, kivel tolnak ki az adott pillanatban és hagyják pár nélkül, azaz zavarják haza a kolumbiai édenkertből. A Viasat elkezdte ismételni az első évadot, mi meg előkaptuk a klasszikus hogyvoltokat, tessék kommentelni az adás alatt és után, ingyen van.

Újabb nap, újabb színes bőr a T69-esen. A felkonfban ÚjDani és Krisztián a fő téma, egy kis kéztördelés kíséretében kiderül, hogy ma randira vihetnek valakit, nahát. A taktika szónál Pinokkina pajzánnak szánt mosolyt küld a kamerába és hátraveti a fejét, ameddig a csapágy engedi, ez valahol sokkal félelmetesebb, mint a vérben forgó szemű VV Laci hitésbecsület-mantrája.

Gábor Jennifer genetikailag kerek seggétől egy paraszthajszálniyra ébred, a többiek viszont ma gyorsabbak voltak és már zabálnak. A kameraman elidőzik pár szomorú banánon, Korleóne viszont sehol, tán beteg? Az hát, a hasa fáj, ajaj. Isaura levelet hoz, csillogósat, ÚjDani és Krisztián mehet randira, négyesre, ez túl komplikált a tánctanárnak, nem rossz. ÚjDani Pókmajmot választja, érthető, ő volt az, aki már az első napon rácuppant, mint egyszeri köztársasági elnök a nyelvtörvényre, csak aztán nehogy ebből is szopás legyen. Krisztián Gábort választja viccesen, nahát, de nem, csak viccel, fölényes mosollyal bök Alízra, gyere te, közös bige. Készülnek, se pöcs, se csöcs, csak tollászkodás, meg Szöszi, aki aggodalmasnak szánt képpel nézi Alízt.

Egy közeli faluba megy a négyes, Krisztián felhajtott gallérjáról Eric Cantona, a legendásan tuskó francia fotballista, csontpókrúgó fehér cipőjéről meg a hatvanas évek jutnak eszembe. Vegyülnek a helyi erőkkel, a kiskölykök az utcán alig bírják visszafojtani a röhögést. Egy közepesen lepukkant kocsmáig jutnak, biliárdoznak és isznak, közben valamelyik rezidens alkoholista mindig beszédül a képbe, Carlos eriggy mán onnét. Persze elhangzik sokszor a dákó, a luk és a mögéd állok is, erotikus felhangok csattognak egyre, Pókmajom meg leszarja ÚjDanit, és Krisztiánra ugrana rá ott, a zöld posztón. Kokaint nem hoz nekik senki, azt hittem, a kolumb udvariasabb népség.

Közben otthon a beteges király trónja elé járulnak az alattvalók, Bigfoot, Szilikon, Jósegg és Lassú beszédű aggodalmas tekintettel nézik a hascsikarástól elgyötört arcú Korleónét, tán még borogatják is láztól gyöngyöző homlokát, jajmegnehlajittnekünk. Hol az a ribanc kurva, érdeklődik kedvesen Korleóne, még a halálos ágyán is képben akar lenni! A biliárdteremben hatéves gyerekek szopatják a nagymenőket, Alíz pedig izomból Szöszit kutyázza Krisztiánnak. ÚjDani magyarra kísértetiesen hasonló nyelven próbál kommunikálni a gyerekekkel, Pákó lehetett ilyen, amikor először próbált szót érteni a helyi erőkkel Hortobágyon. Na, megkapják a faszik a feladatot a kocsmárostól, nyomulni kell a két luvnyára, mert akit ők választanak este, az marad, a másik mehet haza. A csavar annyi, hogy ez titkos küldetés, és nem tud róla se Pókmajom, se Alíz. Krisztián szerint nagyon komoly startgép van, a beszólás megy a lepisztolyozás mellé.

A hotelben is tudnak ám a feladatról, a kismamának öltözködő Kriszta olvassa fel Isaura levelét: a feladat az hogy segítsék azt a faszit, akit szeretnének, hogy bent maradjon. Konszenzus születik: ÚjDani maradjon, már csak a neve miatt is, meg egyszerűbb, mint egy sárga bögre, a másik meg rafkós. Szegény Korleóne alig bír az udvartartásával, mindenki beszél egyre, jelentkezni meg basznak, így nem lehet kormányozni, olvasható le az arcáról. Határozott, már-már a szörnyű kór előtti önmagát idéző hangon utasítja a csatlósokat, hogy valaki beszélje rá ÚjDanit Alízra. I. Korleóne vasmarka nélkül itt elszabadulna a pokol, a szabad gondolkodás meg tudjuk, hová vezet. A kocsmában Pókmajom ragadja magához a kezdeményezést, Korleóne és a Kalóz veszélyes csak, ha kitesszük őket, mienk a játék, mondja.

Szöszi a nap folyamán úgy gondolhatta, hogy ideje totál idiótát csinálnia magából, és egy virágot szétcincálva organikus üzenetben vall szerelmet Alíznak: a szoba ajtajától az ágyig szirmok vezetnek, a lepedőn elnagyolt, de kivehető szív vigyorog falevélből, édes jó istenem, ezt ha valaki elmeséli, kurvaisten, hogy nem hiszem el. És azt hiszi a szerencsétlen lúzer, hogy ezzel maga mellé állíthatja Alízt, ez nagyon vicces. Niki és Jennifer és megnézi a posztmodern giccs fogalmát átértelmező installációt, amit két képpel is kiegészített Szöszi. Jennifer sokkot illetve röhögőgörcsöt kap, és kihúzza az ágyból a királyt is, hátha ettől jobb kedvre derül. Korleóne nem hisz a szemének.

Pókmajom és sleppje visszatér a hotelbe, kitörő öröm nem fedezhető fel senki arcán, még a Szöszi rémálmába bevezetett Alízén sem, aki a kamerába azt nyilatkozza, hogy nem érdekli ez az egész virágos faszság, mert Szöszi egy gyökér, és még csak ekkor jön a monológ, amin egész nap dolgozott a biztonságtechnikai mérnök. Az értelme nagyjából annyi, hogy kell neki még egy esély, Alízt közben a hideg rázza attól, hogy a faszi ölelgeti és csókolgatja, engem is, Alíz, engem is. Az ebédnél a csajok Pókmajmot és Alízt próbálják rábeszélni ÚjDanira, de a szellemi vezér távollétében nem megy a dolog, Kriszta konkrétan azt mondja Alízéknak, hogy ő a helyükben ÚjDanit választaná, az ilyen megjegyzéseket a király heveny üvöltözéssel jutalmazta eddig, erről Zsömi tudna mesélni.

Mivel őfelsége egészsége megromlott, a három udvarhölgy (mennyivel faszább már az angol lady-in-waiting, nem?) a királyi tanács fejétől, Kristóftól vár útmutatást a hogyan tovább tekintetében, sok sikert. A király a kamerába delirál egy kicsit, hiszen azt a kijelentését, hogy ő megbízik Alízban száz százalékosan, csak a láz számlájára lehet írni. Ó, ha tudná, micsoda cselt szőnek a háta mögött! A helyzet az, hogy Pókmajomnak Krisztián kell, mert vaginából hoz döntést, és Alíznak is ő jön be jobban, ÚjDani mehet Szent Dániel után a reptérre. Niki a gyengélkedő király hátát kurkássza estefelé, Pókmajom meg Levi hátát gyúrja, amit Kriszta tart gyanúsnak, de még nem viszi a király elé az ügyet.

Pókmajom Krisztiánt is legyúrja, ha már ott van, a mozdulatok mintha kedvesebbek lennének, mint amilyeneket Jászkarajenő büszkesége kapott, vagy csak rémeket látok. Juan hozza a levelet odalent, na, csajok, válasszatok, most rögtön, ki maradjon, ÚjDani vagy Krisztián? Negyedórás haditanács után Pókmajom és Alíz is úgy dönt, hogy Krisztián kell nekik, nem a tök gáz ÚjDani. Közben a két újfiú azt taglalja a recskaszobában, hogy ez mennyire kemény már, hogy senki nem szólhat bele a döntésbe, mindezt őszinte, gyermeki csodálkozással, amit nem értek, mert reggel ezt érthetően elmondták nekik. ÚjDani esik ki, amit a király érthető és teljesen jogos felháborodással fogad, a büdös kurva életbe már, mindent nekem kell itt csinálni? Ennyit bíztam rá erre az idióta bandára, és tessék, mi lett belőle! Ha valaki volna szíves elkészíteni a legendás Hitler-videó Éden hoteles verzióját, esküszöm kiteszem a blogra.

A terasz hányásmentes részén Szöszi próbál benyalni a királynak, és érzékeltetni vele, hogy ő mindent megtett, még virágot is szaggatott, de Alíz, az a rohad ribanc, átverte, hova jutott a világ. I. Korleóne csak sóhajtozik egyre, és neked még a hasad sem fáj, te nyomorult. Az asszonykórus a trónteremben jajgat folyamatosan, szegénydani, milyen fess ember vót pedig, hova jutottunk! Alíz jön, azonnal neki is esnek, miafaszvoltez, miárt hagytad, hogy Pókmajom döntsön, jaj, én nem tehetek róla, nekem is ÚjDani kellett volna, de erőszakos volt. Ha szemmel ölni lehetne, Alíz már négy darabban heverne a teraszon. Este ivászat lesz, legalábbis erre utal, hogy Gábor egy koktéllal a kezében jön be a trónterembe, hívatlanul, hadd tegyem hozzá.

A király Alízt fogadja személyes audiencián, nagy kegy ez, Alíz is tudja, de nem akart futárt küldeni, mert régimódi. Tetemre hív, királyom, azt mondta nekem Szöszi, Jennifer és Pókmajom, hogy engem akartál a bitóra küldeni, hogy is van ez? A rettentő hasi kínoktól félholt király rámutat, hogy a Virágember és Pókmajom nem szavahihető, Jennifert elegánsan nem említi, micsoda lángelme ez, ugye, a pokol tornácán is képes racionálisan gondolkodni. Alíz látszólag visszakoz, najó, én is szeretnék az udvartartás része lenni, van felvétel? Hát, udvari bolondnak ott a Levi-Gábor páros, nem tudom. A király nálam sokkal okosabb, és átlát a csalfa céda tervén, Nikivel közli, hogy innentől kezdve Alíz el van felejtve, nincs apelláta, nem fogok én itten kígyót melengetni a keblemen.

Este szakad az eső, a nép kedvetlenül üldögél odalent, Krisztián Virágemberről és Pókmajomról beszél, Kristóf már a nevek hallatán ideges lesz, ha lehetne, leütném Szöszit, mondja, szerintem meg nem járnál jól ezzel, édes fiam, a karatéka kezed-lábad eltörné. Gáborból is kijön az állat, ő Pókmajom fejéről is leszaggatná a bőrt, aki Kristóf szerint egy tizenötezer forintos kurva. Az a legnagyobb bajuk, hogy Pókmajom nem hódolt be a királynak, és elbaszott Koppányként áll a haladás útjába. Este Pókmajom csöcsöt, Nikki ribanctetkót, Jennifer meg tangás segget villant a tisztesség kedvéért, a T69-es pedig oroszlánra fazonírozva búcsúzik, holnap dugás is lesz, bizony.