Annie kávékkal érkezik Auggie irodájába, de nem hogy barátját, senkit nem talál a környéken, kivéve Jai-t, aki felvilágosítja, hogy negyed háromkor azért halt ki az iroda, mert a fél hármas értekezletet áttették kettőre. A lány rohan és épp ott szakítja félbe barátja mondatát, hogy szerezzenek anyagot Budapestről (!), de ez már nem is érdekes, mert meglátva őt, az egész bagázs felkiált: meglepetés! Még torta is van az asztalon egy szál gyertyával, amit Annie nem akar elfújni, hiszen nincs is szülinapja. Azaz van, vagyis lesz hat nap múlva, Auggie-nak naptárra lenne szüksége. Hacsak… hacsak már most tudja, hogy valamiért nem lesz itt akkor. És tényleg, Joan épp ekkor lép be, hogy az irodájába hívja Walker ügynököt, ahol elmondja az új küldetését: egy Salma Devrient nevű lányt kellene beszerveznie, aki egy szíriai nagykövetségi munkatárs, mégpedig Párizsban. Óigen, minden nő álma ez a város, Joan már kezdi is megbánni, hogy Annie-t küldi, mert látja rajta, hogy készül repdesni örömében, de a lány jó ügynök módjára marad a földön, visszamondja a leckét, azaz a lány múltját és jelenét, és hogy azért jó lehetőség most beszervezni, mert sebezhető a nemrégi szakítása miatt és Amerikának mindig jó, ha van egy szír-hír-közeli besúgója a láthatáron. Nem mellesleg a jól végzett munka bebiztosíthatja Walkert a CIA-nál.

Máris Párizsban vagyunk, Annie követi a lányt, fotókat készít, feltérképezi a szokásokat, időbeosztást, satöbbit, Auggie-nak jelenti a részleteket és kap is egy kis fejmosást, amiért már 3 napja ott van és még nem lépett kapcsolatba Salmával. Az idő viszont épp akkor jött el, hiszen a Louvre kiállítótermei ideális ismerkedési terep, Annie leteszi a telefont, indul a lány felé. Azaz csak a hűlt helyéhez, mert a látogatócsoport kivonulása után Annie egyedül ténfereg a 19. századi képek között.  Otthon Joan állampolgári kötelezettségeinek tesz eleget, vagyis épp esküdt-válogatásra készül, emiatt pedig Auggie-t bízza meg a dolgok intézésével. A srác persze nem örül, mert mi van, ha évekig húzódó tárgyalás lesz, de Főnöknéni nem aggódik, biztos benne, hogy ki sem fogják választani. Minden rendben lesz, Auggie!

Annie akcióba lép: követi a kiszemeltjét, most épp egy cipőboltba és egy óvatlan pillanatban kicseréli a lány táskáját a sajátjára, amelyik ugyanolyan és belepakolt mindenféle „árulkodó” dolgot, térképeket, hotelszobakulcsot, Smithsonian névjegyeket és várja, hogy majd a lány felhívja. Legalábbis ez a terv, amiről be is számol Auggie-nak, akinek csak akkor akad fel a szeme, amikor kiderül, hogy ez a kis cserebere hatezer euróba fáj a cégnek, de egyben reméli is, hogy ha vége mindennek, akkor visszacserélik a táskát, de ha mégsem, akkor legalább egy lakást majd vehetnek belőle. Annie nem akarja társát a női lélek rejtelmeiről kioktatni, inkább bemond egy telefonszámot, amit a lány noteszában talált egy postit-en, valami csak kiderül.

Közben belefut Joan is a beszélgetésbe, figyelmezteti Annie-t, hogy nem a divathétre utazott Párizsba, majd kéri Auggie-t, hogy avassa be. Mármint abba, hogy damaszkuszi hírek szerint Mahmoud „vegyszer” Kanaan, az ismert ökoterrorista, aki minden szabályt megszeg és környezetszennyez ezerrel, úgy tűnik épp Párizsba tart. Annie valami képet, vagy leírást kér a pasasról, de kiderül, hogy az ismert kissé túlzás, mert a kinézete ismeretlen, őrület. Annie viszont nem ér rá megdöbbenni, mert keresik telefonon, Joan pedig búcsúzóul elengedi Auggie-nak a „Te vagy a főnök” mondatot, amin persze Jai egy kissé kiakad, de ez kit érdekel.

Annie pedig örül, mert bevált a terve, Salma hívta és már meg is beszéltek egy találkozót a táska-visszacsere akcióra. Annie barátságos és egyből öribarik lesznek, meg is hívja nagy nyomban a lányt az esti programjára, amit a Smithsonian szervezett be neki és ahova nem akar egyedül menni. Salma először hárít, mert előző nap belefutott egy George nevű potenciális barátba, aki meg is ígérte, hogy felhívja, de Annie nem hagyja, hogy a lány csak üljön otthon és várjon, szóval sikerül rávennie a bulira. Ahova meg is érkeznek estélyiben, ahogy kell, és míg Salma felfrissíti magát a mosdóban, Annie a bárpultnál próbál italt kérni, miközben a jólöltözött csábítókat passzolja le sorban. Azaz a másodiknál már meg is áll, mert régi ismerőse az, akivel a bőröndcserés akcióban futottak össze. Ráadásul, mi tagadás, nagyon jól néz ki szmokingban. Udvarias kis csevegés, de Annie már a mosdók felé kacsingat, Eyal meg is kérdezi, zavarja-e. A lány igennel válaszol, napolják el a dumcsipartit. Rendben, a férfi még elvezetésképp gratulál Walkernek, mint profi a profinak, a jól sikerült táskacseréhez. Annie szeme kerekedik, már épp megkérdezné, honnan is tud erről, mikor odalibben Salma és meglepődve üdvözli a férfit is, George felkiáltással. Aha, Eyal az, aki előző nap felbukkant Salma életében, ügyes. És még az épp kihozott pezsgőket is lenyúlja Annie elől, hát ilyen egy figyelmes lovag.

Hármasban folytatják a beszélgetést, Salma felhívja a figyelmüket, hogy milyen sok lehet bennük a közös, hiszen George antikvitásokat árul, Annie meg a Smithsonianben dolgozik, a két kém hozza is a szerepet, majd Annie tovább faggatózik, mire kiderül, hogy tegnap épp itt találkoztak, a 19. századi portréknál; hát ezért tűnt el olyan gyorsan a lány a múltkor Annie szeme elől. A párocska el is megy táncolni, miközben Annie már hívja is Auggie-t, hogy akadt egy kis probléma. Auggie pedig Joant hívja, aki éppenséggel azt hallgatja, milyen indokokkal NE álljanak elő az esküdt-szerep lemondására, de a munka az munka, Joan ugyan azt se’ tudja, hogy bújkáljon a többiek között, hogy a bírónő ne lássa, de azért hallgatni tud, Auggie elmondja, hogy a Moszad is érdeklődik Salma iránt, mert feltűnt a színen Eyal Leven és tuti nem nyaralni ment. Joan persze semmit nem tud az ügyről, Auggie pedig már intézkedett, hogy szükség esetére, ha licitálni kell, rendelkezésre álljon egy keret, úgyhogy Joan nem tudott hozzátenni a ügyhöz, de legalább Auggie megnyugodott, mi meg láthattuk, ahogy Joan kínosan feszeng a székében és lebukik a bírónő előtt, mint egy kisdiák.

A buliban megy tovább a rivalizálás, amíg Salma ismét frissülni megy, Annie és Eyal táncolnak, miközben az ügyről puhatolóznak. A férfi megjegyzi a lánynak, hogy annyira elfoglalta a lány követése, hogy nem vette észre, hogy őt is követik és egyébként ő nem is szervezi be Salmát a Moszadba, csak egy szívességet kér a lánytól, aki majd csak egy ciprusi üzletemberként fog tudni róla. Walker persze visszavág néhány üres frázissal, amikoris megjelenik Salma és csodálkozva meséli mi történt vele: a munkahelyéről valaki igen élénken érdeklődött aziránt, hogy kivel van a lány. Mindketten a munkatárs felé fordulnak, egy szemüveges sötéthajú férfit látnak, közben hallgatják Salma meséjét, amit beadott a pasasnak. Oké, akkor itt az ideje, hogy induljanak. Beszállnak a taxiba mindhárman, és Salma előrukkol mondandójával, amiből kiderül, hogy nem is olyan buta, mint amilyennek hitték. Dióhéjban: eddig semmi jó nem történt vele, most meg hirtelen és egyszerre felbukkan egy jóképű csábító és egy csinos barátnő, ami csak azt jelentheti, hogy be akarnak jutni a követségre. Ádehogyhovagondolsznemis. Salma folytatja. Szinte biztos abban, hogy Annie CIA-s, George, akinek pedig tuti nem ez a neve, MI-6-es, mert túlságosan „zsidós” ahhoz, hogy moszados legyen, muhaha. Szóval, tudja, hogy hol lesz a másnap ideérkező Mahmoud Kanaan és meg is mondja annak, aki többet ígér; vagyis ha igaza van, várja az ajánlatokat, ha téved, akkor… legalább jól szórakoztak. Ezzel a lány kiszáll a taxiból olyan fölényes arckifejezéssel, amit tanítani kellene, a két profi meg kikerekedett szemmel helyezi vissza leesett állát a helyére.

A licit indul még aznap este, már 50 ezer eurónál tartanak, ami - miután Auggie jóváhagyatja Joannal – megegyezéshez vezet. Másnap Annie a megbeszélt helyen várja a lányt, aki persze nem megy el a találkára, nincs mit tenni, Walker elindul Salma lakáshoz. A liftből kilépve Eyal az első, akibe belebotlik, együtt mennek az ajtóhoz, merthogy kiderült, a lány mindkettejükkel megállapodott, de egyikükkel sem találkozott. Az ajtó nyitva, a szobában pedig ott fekszik a lány holtan, egy szép kis vörös csíkkal a nyakán, no igen, holtan nem lehet mászkálni (legalábbis ebben a filmben). Annie a szerteszana dobált táskatartalmak között megtalálja a noteszt, fellapozza és észreveszi, hogy hiányzik a telefonszám, amit korábban bediktált Auggie-nak, de mielőtt bármit is szólna, hangot hallanak.

A támadó az, aki Eyalt leütve menekül, ám a férfi felpattan és utána ered. A támadó felfelé fut, a férfi utána, Annie az utcáról követi őket. Ami tök jó, mert ha mi nézők az ő szemszögéből mutatott kameraállásból nem is, de ő mégis látja (vagy hallja?), merre fut fent a két fickó. Fent egész jól boldogulnak a tetőkkel és kiszögellésekkel, ám az egyik kifog a támadón, aki későn jön rá, hogy ez bizony nem a Mátrix, nem tud mindig csak gondolattal átugrani a távolabbi párkányra, így lejjebb csúszva csak megkapaszkodni tud, de mire Eyal odaér segíteni, a fickó már dönt és inkább leveti magát a mélybe, mintsem elárulja, kinek dolgozik. Annie lába előtt csapódik a földbe.

Eyal később, a helyszínt elhagyva azt javasolja, váljanak szét és lapuljanak, míg elül a dolog, de Annie-t nem hagyja nyugton a dolog, mi lesz Kanaan-nal? Mármint nyilván azért halt meg a lány, mert olyat tudott, amit nem kellett volna, és a hiányzó telefonszámos cetli talán jó kiindulópont lehetne, ha összedugnák a fejüket. Leven azonban nemet mond, ő egyedül dolgozik, nem vigyázhat a lányra, ne is találkozzanak többet. Annie természetesen nem nyugszik bele a dologba. Mikor Auggie-val beszél, aki egyébként azt közli, hogy mikor, melyik járattal indul haza, rákérdez, hogy jön-e vonat 14:17-kor a pályaudvarra. A válasz igen, mire Annie rávágja Auggie-nak, hogy tudja hol találják Kanaant, merthogy a telefonszám nem telefonszám volt, hanem az érkezés helye (?) és időpontja. Te Vagy A Főnök viszont tépelődik a további utasításokkal kapcsolatban és Joan rábólintását várja, de hiába, közben ugyanis a bírónő megelégelte Joan állandó telefonálgatásait és elkobozza a mobilját. Jai próbálja nógatni társát, aki végül belemegy az akcióba, bár ötlete sincs, hogy vajon a lány hogyan tud majd lefotózni olyasvalakit, akiről nem tudják hogy’ néz ki.

Annie ücsörög a pályaudvaron, csőre tölti a fényképezőjét és vár. Mikor beérkezik a vonat, szerencséjére feltűnik a bulin látott szemüveges fickó, nyilván aki vele van, az lesz az emberük. Igen ám, de már tovább is mentek és Annie már csak a hátukat látja. Elindul utánuk, amikoris szemben velük feltűnik Eyal, aki szintén észreveszi a lányt, a következő pillanatban pedig már csapatként dolgoznak: Eyal újságba merülve megy a két pasas felé, ütköznek, mire azok megfordulnak mérgesen, Annie pedig már készíti is a sztárfotót, voila, megvan, mehetünk. Később a hotel bárjában nézik a jól sikerült képet, Eyal megnézné közelebbről is, de Annie óvatos és inkább a kabátzsebébe teszi a gépet. A csevej persze folytatódik, Walker némi elismerést várna a férfitől, aki mondja is neki a szebbnél szebb szavakat, sőt, személyes témákba is belemegy. Mikor kiderül, hogy Annie családja nem tudja, mit is csinál a lány valójában, elmondja, hogy náluk ez másképp van, a Moszad szerint jó, ha valaki tudja, hol keressék, de nála nem vált be, a felesége otthagyta, mondván, önző dolog részéről, hogy aggódnak miatta a boldog tudatlanság helyett. Aztán annyira belejön a dologba, hogy már azt pedzegeti, van még idejük, fent is folytathatnák az iszogatást. Annie nőből van, elindul, a pasi meg pasiból van, valami szöszmöszt leszed a lány kabátjáról, miközben csábosan a fülébe suttog. Walker a kábulatból csak a folyosón ébred, akkor kapcsol, hogy tán bizony átvágták, és amint belekotor a zsebébe rájön, hogy igaza van. Eyal viszont olyan fantasztikus, hogy azalatt a szöszmösz-3-másodperc alatt nem hogy a gépet vette ki Annie zsebéből, hanem a memóriakártyát a zsebben lévő fényképezőből.

Rohan vissza a bárba, ahogy körbenéz, észreveszi, hogy kint épp egy kocsiba tuszkolják be a férfit. Kirohan, leint egy taxit és követi a furgont valami tanyára. Megfigyelés közben már Auggie-val beszél, vázolja a helyzetet és próbálja meggyőzni, hogy a segítség, ami kb negyed óra múlva érkezik, már késő lehet, hisz a rosszfiúk aksit, huzalokat visznek a pajtába, ahova a moszados fogásukat vitték, szóval nincs sok idő, neki kell akciózni. Auggie belemegy, kéri Annie-t nézzen körül, mit tehetnek McGayver szellemében. A lány a furgonban hagyott öngyújtó és a kinti konténerek ponyvájának segítségével, amit a tankba lógat, felrobbantja a kocsit. Erre a rosszfiúk kiszaladnak, Annie ezalatt beszalad és eloldozza Eyalt, indulás előtt még legyakja az egyik visszaérkező támadót, majd a kinti teherautóhoz irányítja a férfit, aki bízott is abban, hogy a lánynak van terve. Kár volt, merthogy a kocsi nem indul, a támadók viszont támadnak, nekik futniuk kell. Elválnak útjaik, Annie rohan, elbújik, megint rohan, majd az egyik fedezékből kiugorva végez az egyik rosszfiúval. A másik viszont kilép a kerítés mögül, épp vele szemben áll, a harmadik meg feltűnik mögötte a dombon, két tűz közé keveredett, hát így ér véget a párizsi akció. Lövés dördül, de nem ő esik össze, hanem a szemben lévő fickó. Hátranéz, a Harmadik nyakát éppen akkor tekeri ki Eyal, a Megmentő. Egy-egy. Pillantás, bólintás, köszönet, még pillantás… love-is-in-the-air.

Annie a vonatindulást várja, amikor megjelenik Eyal is a színen, szokás szerint felidézve a sztorit megbeszélik a trükköket, majd Annie elkérné a kártyáját, ami viszont már a férfinél marad, majd a főnökök elintézik ezt egymás közt. Búcsú előtt Annie még aggódik egy sort, mert elfelejtett számlát kérni a taxistól, mikor a mentőakcióra ment, de a Hős Lovagnak erre is van megoldása: náluk elfogadják felkiáltással fog egy közelben lévő kis szórólapot és Annie hátát használva megírja a nyugtát, majd összehajtva átadja a lánynak. Idő van, menni kell, egyik erre, másik arra. Annie útközben nézi meg, mit is kapott a férfitől és már rohanna is vissza hozzá, persze hiába, mert ő már eltűnt. A papíron ugyanis ez áll: Boldog születésnapot! E.

Joan megpróbáltatásai nem értek véget, nem jött be ugyanis a számítása és bizony kiválasztották esküdtnek és az nem vigasztalja, hogy a bírónő szerint, ha szerencséjük van, már röpke 3 hét alatt végeznek is és mivel nem is veszik komolyan a tiltakozását, muszáj más eszközhöz folyamodnia: felajánl 20 dolcsit a szomszéd esküdtnek a telefonjáért, küld egy sms-t és mielőtt a bírónő befejezné a mondatát, már kap is a belépő munkatárstól egy papírt, melyet elolvasva fintorog egyet és… elbocsátja a kilences esküdtet. Joan már ott sincs. Később Auggie-val ülnek az irodában, a srác átadja, amit a Moszad küldött, igen, a fotó az, ami bizonyítja, hogy Kanaan nem egy szellem. Főnöknéni, látva Auggie búskomor ábrázatát, szóba hozza a főnökséggel kapcsolatos döntését, summázva a tanulságot: ugye, nem is olyan egyszerű barátokról döntéseket hozni. És nem is lesz könnyebb soha.

Annie hazaér, kipakolja méregdrága táskáját a széfjébe, épp végez, amikor nővére érkezik egy felgyertyázott muffinnal, érdeklődve, hogy milyen volt Topeka. Annie elindul az igazmondás felé, annyit legalább elmond, hogy Párizsban volt, de a táskáról már szülinapi ajándékként mesél, nem egyszerű ez. Nem baj, fő, hogy itthon van és van egy nővére, aki saját készítésű szülinapi sütivel várja.