Regina és Henri fehér karfiolrózsákkal tálalt vörös húscafatokat esznek, és farkasszemeznek. Csengetnek, Emma az. Nem úgy volt, hogy ellógtak a városból a múlt rész végén? Emma azt mondja, nem a fiúért jött, hanem Reginaért. Regina hátranéz a fiúra, de már nincs ott. Mire visszafordul, teljes Storybrooke néz vele farkasszemet. Megrémülök az arcoktól. Henri megjelenik kötéllel, aztán látjuk, hogy a helybeliek ordítozva egy olyan almafához kötözik... ami az utca közepén nőtt ki. Emma leszakít egy fekete almát róla, és kifacsarja. Aztán előkerül egy kard, Henri sem védi meg őt, de a suhintás pillanatában felébred. Na, ideje is volt, látszott hogy kamu, a fél színészgárda elröhögte a jelenetet.

Regina átszalad csekkolni Henrit és megnyugszik, bár nem kéne, csak a párnák alszanak a takaró alatt. Henri a kocsiban Emma miatt hitetlenkedik, és nagyon nem ért egyet azzal, hogy az átok megtörése előtt itt akarja hagyni Storybrooke-ot. Annyira nem, hogy a jó öreg városvége táblánál elrántja a kormányt. Emma kiakad, Henri pedig csak azt kiabálja, hogy „a családodnak szüksége van rád!"

Az emlegetett család férfitagja Apakirály előtt arckodik épp, nagyon boldog, ha az igaz szerelemért áldozhatja fel az életét. Apakirály nem gátolja a végső boldogságot, a Herecegh már térdel is a guillotine alá. Mielőtt beállhatna a közhelyes megmentős jelenet, a Herecegh fölött a penge egy vödör vízzé változik, majd Regina lép színre és megveszi a foglyot, hogy felhasználhassa az ő igaz szerelmesének tönkretételéhez. Apakirálynak tetszik az üzlet.

Storybrooke, az igazi almafán sajnos tönkrement a sok szép gyümölcs. Regina tombolva megy a Zálogházba, hogy kertészeti tanácsadást kérjen. Gold csendes flegmával válaszol: „Talán nem megfelelő a műtrágya". És aztán képes azt is javasolni, hogy talán az Átok egészben tartásának módja az lenne, ha Henrit feladná. Ez ki van zárva. Viszont, mint mindketten tudják (és már mi is) ha Emmat elteszik láb alól, az Átok megtörik. Reginanak leesik, hogy Gold valójában az Átok megtörésében érdekelt, ezért új alkut akar kötni. Sajnos Gold nem óhajt alkudni, sőt, nincs is semmi értékes Regina tulajdonában. Baráti javaslata az, hogy tervezze meg a egérutat.

„Maine Page" olvasható a megfizethetetlen angol poén a Kalapos kislányának biciklijén. Erre rak egy nyuszis lapot Regina ravaszul mosolyogva.

Emma letargikusan hazaér és ledobja a cuccát. Nagyon-nagyon legyilkoltnak néz ki, és nem lesz jobban attól, amit Mary Margaret nyújt teázás közben. Hacsak nem változott át boszorkánnyá, akkor épp most menstruál: nagyon keményen leszidja, amiért elment otthonról anélkül, hogy szólt volna, amiért elrabolta a fiát, amiért nem változott semmit mégsem mióta itt van, és legyen szíves magába szállni és kitalálni, hogy mi a jó a gyerekének, elvégre ő az anyja. Az ilyen szülői leosztásokra minden gyermek nagy örömmel gondol vissza.

Meseországban Hófehérke és kis hadserege a támadásra készül, mindenki egyért. Betoppan Piroska is ; Morgó: „maradt egy darabka valaki a szádon" Facepalm. Herecegh tömlöcben, a Királynő privát kihallgatásán. Mivel nem hozott olasz kaját, nincs romantikázás. Viszont eldicsekszi, hogy a halálnál rosszabb büntetést talált ki Hófehérkének, ezzel felmutatja a piros almát. Herecegh a rácsnak ugrik, bár nem hinném, hogy van fogalma, hogy mire való ez az alma.

Regina az almafája felett kesereg. De ah, itt a műtrágya! Jefferson áll az ajtóban, megkapta a kártyás behívót. Segítenie kell Reginának a kis családi problémák elsimítása ügyében, hoppá, előkerül az igazi kalap. A cél: felhasználva Regina rejtett kis dugi-varázslatát, tenni még egy utazást Meseországba. Mármint eldugva van neki egy kis varázslat, amivel ez a kalap még működésbe hozható. Áh, nem mindegy, Jefferson mondjál már igent! Igen, igen, ja, az a kérése, hogy a kettős igazságot elfelejthesse, és egy új mesét kapjon a lányával együtt itt Storybrooke-ban. De ezt csak akkor kapja meg, ha már kettecskén elintézték Emmat. Legyen.

Meseország, az ostromjelenet. Ahogy most Hófehérke haja meg van csinálva, meg a törpék, tiszta Endor bolygó az egész. Kb. annyira is érdekes. Jaj, Cicigombóc és a Valkűrök dongó serege, brrr. Hát igen, régen a ZsánMáríí mászott fel a falon, késelt-boxolt-kardlapolt 10 katonát per négyzet-sztori, aztán a fogságban pihegő királylányt az ölében tárzánozta ki. Nem is tudom ez miért jutott eszembe. De csak addig jutunk, hogy a tüncikék halálra csillámporozzák a katonákat, Hófehérke és vakmerő csapata pedig betódul a kastélyba.

Henri a Falábú Fabábú szobájában aggodalmaskodik az anyja miatt. Motorkió ad neki még aggódnivalót, megmutatja a karját, ami már szintén fává változott, a sok rosszalkodás miatt. Rengeteg angol nyelvi poén tobzódik a fejemben, de ugorjunk. Henri nagyon lelkes, és szeretné megmenteni a félfamentes lényt, aki a hisztériás vakság fogalmát vázolja fel a gyereknek:mindenki pont azt lát, amit látni akar.

Ha már pszichologizálunk, a városi tücsök okítja Emmat arról, hogy semmi esélye nincsen a gyerek-elhelyezésre, és Regina biztosan sosem bántaná a kisfiút. Emma mindenáron azt akarja hallani, hogy Henrinek jobb minden amióta a vér szerinti anya is a közelében van. Pszichotücsök ügyesen kerüli az ilyen lehetetlen jellegű kérdésekre a válaszadást. Lassan rávezeti Emmát, hogy igenis Regina is anyja Henrinek, és lehet, hogy a kettejük egyidejű jelenléte nem lenne baj, de a két nő viszonya több mint ártalmas a gyermek szempontjából.

Hófehérke bent szaladgál a Kastélyban, és pikk-pakk megtalálja a tömlöcöt, ahol egy bánatos Királyfi áll a rácsok mögött. Noha az rácsot hamar kinyitja, Hófehérke elkeseredve tapasztalja, hogy csak egy tükörképre vetődött, a Királynő máshol tartja fogságban, és nem tudnak egymáséi lenni. Az emlegetett királynő meg is jelenik a tükörben, és megkérdezi Hófehérkét, hogy látta-e a Karibi kalózok filmet, mert abban van az a sirály kis cselekmény-forgató eszköz, hogy „parle", amikor a verekedő felek egyszer csak leállnak és tárgyalgatni kezdenek. Hófehérke is randizott már moziban, úgyhogy beleegyezik, találkozzanak ott, ahol az egész elkezdődött. Kések, tőrök és egyebek kerülnek elő a ruházatából, Hófehérke búcsút int a törpéknek, Nagyinak és Pirosnak.

Regina lemegy a pincébe, ahol a kedvenc kis varázstárgyai vannak, amiket magával hozott. Jefferson földre vágja a kalapot, de sajnos nem pörög, még akkor sem, mikor Regina egy doboz kacatot beleönt. Végül előkerül a gyűrű, amiből Davidbowie szelleme kacsint ki, de hiába az áldozathozatal, nem nyílik ki a portál. Jefferson viszont nem ma kezdte, ha Regina elég erősen gondol egy tárgyra, akkor el tudja irányítani a kalapot oda, és be tud nyúlni érte. Wow. Regina sem ma kezdte, amit nagyon akar, azt azonnal el tudja képzelni. És a tárgy, amit akar ... egy alma...

Meseországban az istállóban vagyunk, Gonosz Királynő szinte fruska-arccal szorong a helyszín emlékeinek súlyától, pedig ádázul ki van sminkelve. Megjelenik a beszélgetőpartner, aki szintén kap a múltidézésből, majd megállnak egy szívecskés postaládika-szerűség mellett. Hófehérke most tudja meg, hogy a jó öreg David Bowie nem ellovagolt a világba, hanem szív-kitépődés áldozata lett. És igazán sajnálja. Regina meg se hallja az őszinte együttérzést, gyilkos indulattal emlegeti fel, hogy a kislány nem tudott titkot tartani. A megbékélés egyetlen módja, ha eszik az almából, önként. Az önkéntesség alapja pedig az, hogy ha nem, a Herecegh meghal. Pont ezt a trükköt próbálta Apakirály is nemrégiben, de ő amatőr volt. Hófehérke nem meghal az almától, hanem a teste börtönébe kerül, olyan álmok közé, amik a saját bánatából és sajnálkozásából sarjadnak. Egy harapás azonnal hat, David felriad a fájdalomra, az almácska pedig gurul le a mezőn, egyenesen a Kalap által keltett lila örvénybe.

Már csak az a kérdés, hogyan lehet önként almát etetni Emmával, mereng Regina, majd szakácskodni kezd. Mire a pite a sütőbe kerül, Emma csenget be a polgármesteri rezidencia ajtaján. „Parle" van megint. Emma arra jutott, hogy ez a dolog, ami kettőjük közt folyik, nem mehet tovább. Eddig teljes az egyetértés. Henri a lényeg. Regina padlót fog, mikor a megváltó bejelenti, hogy el szándékszik utazni Storybrooke-ból. Persze szeretne láthatást, meg minden, de ezt majd még kitalálja út közben, minden alku (értsd: kompromisszum) tartalmaz kevésbé kellemes engedményeket, de attól működik. Pitypity, mondja az almás süti. Vigyél belőle az útra, mondja Regina. Köszönöm, mondja a szőke műszempillás, és mosolyogva elfogadja. Regina mennybemenetele látható.

Az istállóban Piroska szimatol Nagyival, de persze a törpék találják meg Hófehérkét, aki feláldozta magát a szerelemért, illetve mindnyájukért. Regina a távoli tornyában tapsikol ennek, Herecegh üvölt.

Ideát Storybrooke-ban a polgármester asszony átszalad dicsekedni a Zálogoshoz, nem bírja ki. Gold egyből vágja, hogy alvós átkot használt, bár nem gondolta volna, hogy itt varázsolgatni tud bárki is.

Emma sebesen pakol a kis bőröndjébe, Henri kiborul, nem érti miért akar elmenni, és nagyon kicsinálja Emmat azzal, hogy megint az Átokról beszél és arra hivatkozik, hogy hinnie kell. Egy igazán szívhez szóló ölelésből kinézve megpillantja az almás sütit. Azonnal vágja, hogy Regina meg akarja mérgezni a megmentőt, mert semmilyen távolságban nincs biztonságban felőle míg életben hagyja. Henri azt mondja, ő akkor is hinni fog Emmában, ha Emma semmiben, és elszántan beleharap a pitébe. És el is vágódik, pont úgy, mint Hófehérke. Úgy tűnik, az alvós Átok csúnyán kivitelezett stabil oldalfekvéssel is jár.

Következik az epizód-finálé!