Tanári lakosztály, Motoroscsávó riglit szerelt az ajtóra. Mert az tuti távol tartja majd Regina kis halálfejes kulcsait. Hasonlóan átgondolt ötlet volt Emma fenyegetőzése a kisfiúról, bár szerinte ő tökéletesen alkalmas az anyai szerepre. Ezt bizonyítandó, megszólal a kobrázós vókitóki, és a seriff néni engedelmesen megy a titkos randira a Kakaózóba. Motoros csávó nagy bánatára, mert ő szeretne inkább olyat mutatni neki, hogy hujujuj. Nocsak. De hát egy igazi anyának első a kobra, utána a mutogatás. Hehehe. Szóval Henri ott lapozgatja a nagykönyvet a Kakaózóban, mert amúgy éhes is, és talál egy teljesen új mesét a könyvben, ami eddig nem volt benne. A mese egyébként befejezetlen, és Pinokkióról szól.

Nem kedvelem nagyon Pinokkiót, egyrészt mert gyerekszereplő, másrészt nem Grimm, és mert én meg dulifuli vagyok. De azért megnézzük, ahogy a tengeri viharban előszerencsétlenkednek a meséskönyvből, kicsit vitatkoznak a mentőmellényen aztán a vénembert elnyeli egy nagy hal. Tengerpart, hajótöröttek, pontosabban a fabábú nem élte túl a vihart, úgy tűnik. Sebaj, jön nekünk Cicigombóc, bedől mélyen és élő kisfiút csinál belőle. Öröm-bódottág. Pinokkió, amíg önzetlen jógyerek vagy, addig ember maradhatsz. Meglepően helyes a kis pulykatojás.

A felnőtt változat is helyes, most már elég egyértelmű hogy a motoros szépfiú mi fán termett, ha fogalmazhatok így. Elég szarul lehet, és Goldot hívja telefonon. Mielőtt kiléphetne az ajtón összeesik, mert a bal lába annyira szálkás, hogy konkrétan fából van. Na, most meglepődtem. Rosszfiú volt?

Reginanak rossz napja van. Először Ms Blanchard szegül szembe vele, oly bátran, hogy le is fényképeztem. A leglesújtóbb rész az, hogy megbocsát neki, mert bizonyára nagy magányosság lakik benne, ha csak mások gyötrése tud örömet okozni. Ezután Henri kezd packázni, megtagadja, hogy másik osztályba írassák, és biztosítja anyut, hogy Hófehérke meséje boldog véget fog érni, akármit is erőlködik.

Gold-bolt, Motorkió besántikál, a pultnál pedig Gepetto mester kukkol egy kakukkos órát. Gold se hagy ki lehetőséget, ha gyötörgetésről van szó, a tékozló fiú pedig tényleg nem jól bírja a pillanatot. Megkapó hasonlóság, még a szemceruzájuk is ugyanolyan színű. Motorkió szeretné rávenni Goldot hogy Emma figyelmét terelje a gyereke felől őrá, mert ő tuti meg tudja győzni Meseország létezéséről majd. Amin a zálogos roppant jogosan röhögni kezd. De azért megígér egy enyhe rásegítést. Jaj de jó, szeretem, mikor Gold manipulál.

Meseországban viszontlátjuk az előbbi Kakukkost, Fiúnokkió éppen megjavítja Gepetto segítségével. Háhá, a kakukk helyén a tücsök van kikötözve, öröm szemeimnek. Nem tudjuk, hogy került oda pontosan, de eme kis zöld CGI hamarosan kiegészül egy kis kék CGIvel, igen, berepül nekünk megint Cicigombóc, és nagyonsürgősfontostitkos üzenete van. Érdekelne, hogy Fiúnokkió miért kezd rögtön bocsánatkéréssel, ahogy meglátja, de nem tudjuk meg, ki lesz zavarva a Tücsökkel együtt. Cicigombóc előadja az Átkot, meg a megmentőt, és én elgondolkodok, hogy régen egy Kiválasztottnak még a 18-at se volt muszáj megérnie ahhoz, hogy nagy dolgokat vigyen véghez, de most a 28 tűnik érési pontnak. Megjegyzem, Emma elég jól hozza ezt a kitolódott felnőtté válást. Az idegenszívű Gepetto nem tűnik aggodalmasnak a teljes Mesebirodalom pusztulása miatt, de a Fiúnokkiót nem akarja veszni hagyni, és segítségnyújtást vállal.

Emma Goldnál korteskedik Henri ügyében, és nagyon csalódott, amikor visszautasítják, bár ha leülne egy fahéjas kakaó fölött elgondolkodni, maga is beláthatná, hogy nem sok esélye van a polgármesterasszony ellen a bíróság előtt. Kicsit csalódott vagyok, hogy ennyiben kimerült a beígért „kis ráhatás”, de működni működik, a seriff máris ököllel veri az ajtót: Ketteske, ki az ágyból, ha Regina legyőzéséhez mindent látnom kell, akkor kapd elő. Ajjééé.

Na, tessék, tudtam, hogy ilyenkor jön, aminek jönnie kell, az eszes és bátor David sürgölődik Reginának a lerobbant Mercije körül, konkrétan haza is viszi a bevásárlást, melyért cserébe Regina le-hercegezi. Sőt, még egy vacsorameghívás is jár, sőt, Regina egy üres lapról felolvassa, hogy Henri nem lesz itthon vacsorára. David, az eszes, természetesen nincs tisztában azzal, hogy pszichológusok nem szokták megvacsoráztatni a gyermek ügyfeleket, de sebaj. Regina taktikusan elbúcsúzik a mentegetőző palitól és köszöni szépen a segítséget, majd szinte hallom, ahogy magában 3 ütemet számol és jessz, David mosolyogva meggondolja magát esti lazzagnazgatás kérdésében. L’azannyát, ez gyorsan ment.

Én úgy érzem, mintha egy agymosó-rendezvény kihangosítójába szorult volna a fejem, a Cicigombóc levegővétel nélkül harsogja, hogy a gonosz királynő mindent megtesz a hercegi pár ellen, és meg kell akadályozni és mindent megtesz, és meg kell akadályozni. Nem emlékszem, hogy ez első nézéskor a feszültségépítést segítette-e, de most kimondottan zavaró. Odaérnek a Varázslatos Fához, ahol a további rázúduló propagandából Gepetto kiszűri, hogy a varázslatos szekrényke pont csak a Hercegnek és Hófehérkének lesz elegendő. Kicsit zavarba jövök, mert határozottan emlékszem, hogy ugyanez a szöveg az első epizódban még egyszemélyes varázs-farönkről szólt. Gepettonál a megoldás, a jó öreg maffiózó csak akkor hajlandó ilyen szívességekre, ha a kisfia is utazhat a bizonytalan menekülésbe a szekrényben. A kis zöld izé próbál a lelkiismeretére hatni, de le van kussoltatva, a Gepetto-logika nem tűr ellentmondást. Visszaflesselunk hát az első rész emlegetett pontjához, és már fix, hogy innentől tényleg nem fogom szeretni Cicigombócot, de vén taljánt se.

Motorkió felcsatolta Emmat magára, és viszi a saját történetébe, a városhatáron kívülre… Wow.

David betermelte az olasz tésztaételt, Regina türelmes mosollyal szemez vele. David mosogatást is vállal. Regina úgy tesz, mintha nem ezt várta volna. Nocsak, David megkérdezi, hogy hogyan is találta meg őt annak idején. Még mielőtt csalafinta Colombo-viselkedéssel vádolhatnánk ezt a szép embert, összeáll egy véletlenekből szőtt humbug, amelyben David szavaival „az univerzum akarta így, hogy Regina rátaláljon az út mentén” Regina, bár mintha meglepődne a váratlanul beálló kígyóbűvölő csenden, a pillanattal sodródva lesmárolja Davidet. Nem, csak majdnem, David a játszmázós bátor fiúcskák naiv szemeivel elnézést kér, nem úgy gondolta, ez a kapcsolat így szép. Hát végül is Regina állította ezt a csapdát, de a vacsora főfogása elmaradt. Levonok újabb húsz pontot Davidtől, de Regina őszintébb magával, a tükörbe vágja a borospoharat.

A Vajúdó Torony, Gepettóék és egy pár ideges kék cickó. A tervet módosítani kell, a kislány mindjárt megszületik, az anyjának vele kell mennie a jövő védelmében. Meg a talján istent, mondja Gepetto. Nem ezt mondja, de a lényeg, hogy Cicigombóc elhúz, Gepettó pedig elmagyarázza Fiúnokkiónak, hogy ő kell legyen a kis trónörökös védelmezője, tanítója, irányítója, és bujás be a szekrénybe. Mert néha hazudni kell, hogy megvédjük azt, akit szeretünk. És 28 év múlva mindenki meg lesz mentve, csak Fiúnokkiónak biztosítani kell, hogy a Megmentő hisz. Ennyi az egész. Ez a gyerek nagyon szimpi nekem, de nem tudja a fafejű vénembert meggyőzni, hogy hülyeséget beszél és ő inkább vele maradna. Egyes szekrény zárul, csiribi, elnyelte a srácot.

Közben Motorkió olyan messzire vitte Emmát, hogy beesteledett. Leparkol egy útszéli étterem mellett. Emma nagyon-nagyon ideges, amiből a srác egyből levágja, hogy tudja hol vannak. Felvillantja az újságcikket: egy hétéves kisfiú találta meg itt Emma-babát. A hétéves kisfiú Ő Maga.

Visszarepülünk ahhoz a pillanathoz, amikor az átjárón megérkezett, egy másik fa törzsébe. Számtalan dimenziósuhogás után a pólyás is megérkezik, az ijedt kisfiú tanácstalanul tartja a karjában.

A felnőtt páros kibaktat a sötétben a farönkhöz. Emma nagyon menekülne a téma elől, Motorkió bizonyítékul elmondja, hogy milyen pólyában találta meg – ez nem szerepelt a cikkekben. És azért hazudta azt, hogy az út szélén találta meg, hogy védelmezze. És pechére pont ez a pillanat, amikor kénytelen bemutatkozni, mint Pinokkió. Emmanak nem tetszik az egész farönkös verzió és nem akar az átokról és mesékről többé hallani. Kétségbeesve Pinokkió elmeséli, hogy a világ másik felén élt, mikor a Storybrooke-i idő beindulása emlékeztette a feladatára és megmutatja a fává változott lábát. És akkor az agyamhoz kapok, mert Emma emberi lábnak látja, nem fából készültnek. Nagyon kemény jelenet következik, amiben Emma haraggal elsírja, hogy nem kéri azt a felelősséget, ami egy teljes városnyi ember boldogságának megmentése, mert Henrit is nehezen sikerül jól szeretnie. És ha mindenki boldogsága csakis rajta múlik… akkor mindenki rácseszett, ez van.

Visszanézünk a múltba, ahol a két gyerek elég mostoha nevelőszülővel él, pár másik lelenc társaságában, akik szökni akarnak. Emma baba ennivaló csöppség, Fiúnokkió pedig nem tud ellenállni az idősebb fiú pénzes tervének, otthagyja a kislányt. Jaj, sírni fogok.

Storybrooke, helyi Gepetto kínlódik az öreg Kakukkossal, Motorkió pedig összeszorult torokkal elmondja neki, hogyan kell megcsinálni - ahogy gyerekként tanulta. Bátorságot nyerve abból, hogy az öregnek nincsenek emlékei, elmeséli, hogy megszegett egy ígéretet, amit az apjának tett, és már elkésett az megjavításával. Helyi Gepetto látatlanban kijelenti, hogy ha felismerte a hibát és erőfeszítést tett, az már biztosan elegendő, hogy az apja ne haragudjon rá. Motorkió nagyon elérzékenyül és bejelentkezik ingyen segédnek a műhelybe.

Henri hangos kobrázásra ébred, Emma hívja kedvenc kommunikációs eszközükön. Henri simán kislisszol, az autóban pedig az édesanya komolyan megkérdezi, hogy valóban szeretne-e vele élni. A boldogító igen után azonnal a gázra tapos, most rögtön elhagyják Storybrooke-ot.