Verekedéssel nyitunk, csuklya alatt rejtőző főhősünk, úgy rúgja szerte-széjjel a testőrséget, mint másnapos fodrászinas a tegnap összesepert hajkupacot. Egy vörösfejű Redman nevű maffiózó menekülne a tetőkön, de hiába, a férfifodrász vonalon maradva, Íjász megfenyegeti egy ipari ventillátoros szemöldökborotválással, ha csak tüstént nem utalja vissza a nyugdíjasoknak, az ellopott pénzüket. Ha kifogyna Starling Cityből a gonosz ember, van pár ötletem, hova jöhetne majd hasonló követelésekkel, fizetem az összes légkondiról lerúgott védőrács javítási költségét.

Reggelre már a Csuklyás Nyugdíjvédelemi Intézettel tele a híradó, Olivér saját alteregoján élcelődik, de erre nincs idő, indulnia kell a bíróságra. Bár gyakori vendég volt ott még gazdag léha korában, de ilyen alkalomra bárki szívesen venne felé a zakó nyakkendőt. Hivatalosan is élőnek fogják nyilvánítani, ha egy kicsit továbbgondolta volna, talán még egy milliomosnak is jól jöhet adózási és parkolójegyvásárlási szempontból, ha pár évig még halott a bürokrácia számára, de a Queen család nem spúr. A bíróság aulájában,  összefut Laurie-val az Igazságos Ügyészlánnyal.  A hangulat egyáltalán nem olyan barátságos, mint az egyikük dekoltázsa.

Frappánsan átkötünk az epizódbünőzőre, Martin Sommers-re. Éppen Bíróság lépcsőjén nyilatkozik, Olivér már most annyira hunyorít, mint aki szagról ismeri fel a gonoszt, mint halimbai fővájár a gumicsizmáját. Laurie szavaiból (lehet ügyészből is csak egy akad a Városban) megtudjuk, Sommers kinyíratott egy Dokkbéli Jómunkásember nevűt, aki ráeszmélt, hogy reggel hattól este négyig nem porcukrot pakolt raktérből, hanem a kínai Triádok drogkészletét, ráadásul a Misa Mackó bábmesefilmből kölcsönzött igazságérzetét követve egyből a rendőrségre futott volna. Most persze a szöszke lányának könnyel telve a szeme és addig nem sminkel többé, amíg méltó büntetése utol nem éri az elkövetőt. Persze ez nem lesz könnyű, az igazságszolgáltatás tele Mr. Sommers kollégiumi szobatársaival, szükség lenne valakire, egy ismeretlenre, egy igazságosztóra, egy halállistásra. Még jó, hogy pont akad mindháromból a környéken, éppen a Nyiladék rejtekében edz.

Beesteledve az Ijász érkezik látogatóba a kikötői maffiabunkerbe, az akciójelenetet  költséghatékony, néhány lengő lámpa és suhanó vessző effekt. Sommerst nyakonkapja, de hirtelen, hamarosan fejjel lefele leng, mint az Eötvös-inga a világkiállításon. Az Ijászé a szó, a helyzet egyszerű, a maffiaszakállas holnap megjelenik a bíróságon és megvallja a Munkásember ölést...különben „Nincs második figyelmeztetés!” hörgi és egyből kilövi a jobb szemét. Na, azért mégsem a Walking Dead-et nézzük, a szem megmarad,  csak a „borotválkozásközbeni” vesszővel kapott egyet, Sommers. Diggle testőrt éppen lemarják, hogy még mindig túl lazán őrzi a testet. Olivér nem aggódik, pedig rendkívűl bájos, ahogy emberrablókat bérlő édsanyja emberrablókkal és saját csuklyázott alteregojával rémisztgeti. Azért, Diggle „Háromévethúztamle’Sztánban” közli, ha mégegyszer dobbant a srác, akkor felmond. Quentin nyomozó ismét tekintetével csatázik, ezúttal Sommers az ellenfél, némi fickóskodás, verbális családozás megy mindkét oldalon (pont mint csocsozás közben), de a felügyelői nézés előtt felesleges a maszkirovszka. Az udvaron talált nyílvessző, pont beleillik az íróasztal karcolásába, no akkor milyen téves segélyhívásról beszélünk? Végül döntetlennel zárul a találkozó.

Olivér első napja az irodában, (természetesen álcából) feszeng, mint aki nyári munkaként BKV ellenőrnek csapott fel, valamint Ödipusz-komplexusig kitöri a frász, amikor Anyu megkéri, hogy üljön le. A helyében, én inkább attól lennék ki, ha nyilványosság előtt a teljes nevemen: Olivér Királynőnek hívna. A hisztirohamot testőrbéli beszélgetés követi az elveszett fiúk között, amiből megtudjuk, hogy Starling City, Afganisztán és a Nyolcadik kerület hasonlítanak egymásra, mindhárom csatatér. Szerintem Lian Yu szigete is beleillik a felsorolásba és valóban. Csuklyásvillámozunk.

Az epizód címéből, már sejthettük, de én azért most nyugodtam meg. Olivér mégsem  falatott az apjából, bár lehet kivár, legalábbis a mohó sirályokat, nagyon hajtja a csomag környékéről. Végül a vállára kapja a porhüvelyt és nekiindul a hegynek,  temetni. Remélem. Visszatérünk a Városba, Quentin nyomozó, harcias leányát rendőri védelem alá helyezteti, mivel a triádot bosszantani veszélyes móka. Ez tényleg így van, maffiózóéknál megjelenik egy annyira veszélyesen vörös ruhás nő a Triádtól, hogy engem például, megkérhetne a harakiritől a salsazásig bármire, pedig hasonló a fájdalom. Amilyen szép, pont olyan gonosz, „ha nem találod a csuklyást öld meg az ügyészbarátnőjét” tervel áll elő. Majd meglátjuk.

Egy kicsit foglalkozunk a magányos hősök és családtagjaik lelkivilágával. Thea hugi csak most szembesül a ténnyel, hogy Olivér felsőteste, úgy össze van karistolva, mint egy húszéves murvahordó Barkas platója, ahol meg nem, ott börtöntetkó terpeszkedik. Próbálja az átéltekről beszéltetni, de nem megy. Thea elvezeti a hátsókert felé, Robert apu és Olivér saját sírköve elé. Elsírja, hogy az előkerült bátyja, pont mint Darth Vader, halottként sokkal jobb. Hiába minden, Olivér lelke rockerzokni kemény, még az alkalmat sem használja ki, hogy eljárjon egy dzsigget a saját sírján. Persze csak látszólag, ő is érzi, egyedül nem megy, ezért egy biztató jégkrém társaságában járul Laurie bérleményéhez. Rövidebb lelkizés következik, mielőtt bekopogna Carrie New York-ból, kiderül Olivér hallása éles, mint egy kutyáé a csokipapírra. Valaki lopakodik a tűzlépcsőn. A Triád. Berontanak, Olivér az inkognitó és a szerelem megmaradása között tétovázik, jobbára menekül, miközben annyira lőnek az irányába, mint a tükrösszívnek a búcsúban. Veszettnek látszik a helyzet, végül a testőrök fekete gyöngye időben érkezik és pontosan lő. Még a Szőke Triádosnak is nekiesik, tőle azért már Olivérnek kell megmentenie, egy szoba-konyhán átívelő késdobással. Ezért jó, ha van az embernek testőre, nekem is volt egy ideig, de aztán megbukott általános ötödikben. A karhatalom természetesen későn érkezik, dühös és nem sejt semmit sem. Viszont Diggle már kezdi összerakni a hatdarabos puzzle-t, hiszen konyhakéssel így célbadobni, nem látott senkit Alfred Stokes óta (még lakájkora előtt).

Zöld Íjász megdühösödik, de emberesen. Hiába számolták végig a figyelmeztetéseket, az epizódgonosz nem figyelt, ráadásul még a romantikus vonalat is ki akarta írni a történetből. Szóval, jön a különben. Egy pillanatra beijesztenek a lengőlámpás bunker irodával, de Sommers már tudja, most kell futni, közeleg az üdvlövész. A nagy verekedés, egy lépcsővel, daruval, olajtartállyal zegzugos, akkora méretű kikötői helyszínen zajlik, hogy a Rainbow Six-ben hat kommandóssal játszanád, de az Íjásznak nem kell társ. Csak útban lennének, amikor lövedék elől ugrál, célbalő, korláton leng, rúg, karmol és fut. A kaszkadőrség lekaszabolva, a balgán menekülő főnököt szorosan körbelövi, mint a Golán-fennsíkot. Sommers vallomástételét a Furán-fufrus Triád lány megérkezése szakítja meg, kiderül Hősünk (nyilván a Szigeten) kitanulta a kínai harci-beszólás nyelvet is. Nem nagy cucc, részemről két hét alatt kitanultam, ráadásul lengyelül. Körbe-hátrarúgások, lihegések, acélpengecsattanások kavalkádja zajlik a szemünk előtt, a végső leszámolás a rendőrség érkezése miatt elmarad, a két túlélő az árnyékos oldal felé igyekszik. Quentin zsandár fürge, csővégre kapja Robin Hoodot: “Íjat a földre!” kiáltja. Kiváncsi vagyok erre a mondatra gyakorolt előre otthon vagy így tanítják a rendőriskolában vagy a pillanat heve hozta, mint az Ozzy-póló vásárlást. Nem gondolta volna senki, hogy itt a vége a kalandnak, ellenben kiderül hogy az Íjásznak van lefegyverzős MP3 lejátszós dobónyíla. Természetesen, a kinyilazott maffiozó vallomással.

A Nyiladékban Olivér végiggondolja az életet, nem lehet egyszerre éjszakai igazságosztó (délidőben  kevés lenne a csuklyaálca, szemhéjpúder) és nappali cégvezér, ezért elhatározza azt teszi, ami már annyira bevállt Bruce Wayne-nek is. (Álca)Részegen botrányt csinál egy céges rendezvényen, esküszöm, ha egyszer igazgatónak akarnak megtenni, én is ki fogom próbálni. A sajtó és a család megnyugszik, tényleg holdkóros a srác, ezentúl szabad az este. Martin Sommers neve áthúzódik a listában, a Dokkmunkásember lánya is nyugodt, arcán örömkönnyek áradnak, hosszú időre sittre került a mai gonosz.

Csuklyásvillámozunk. Olivér temetkezési szándékkal cipelte a halott atyját a hegytetőre, miközben köveket válogat, megtalálja a Halállista határidőnaplót. Ezen besírsz, mint öreganyám a Hattyúk taván, a könyv oldalai, egy fura logo kivételével… töküresek. Az Összeesküvés fentartása miatt egy jelentnyire visszalopakodunk a jelenbe. Queen anyu egy sötétített üvegű autóba száll és egy titokzatos hátnak beszél. “Láthatja, Olivér nem is sejti, hogy öt éve, a hajót ártó szándékkal meglékelték.“ Hogy kik, azt mi sem tudjuk, de az biztos hogy a noteszek és határidőnaplókat egy irodaszer ellátótól rendelik, a kamera egy ugyanolyan, (a 86-os Hét stilizált földgömbjére emlékeztető) fura logora közelít. Lehet a végén még Sugár András is benne lesz a Nagy Konspirációban, a frizurája miatt, nekem már gyanús volt gyerekkoromban is. Olivér a hátsó kertben apu sírkövével beszélget kicsit, remek alkalom, hogy visszaszárnyaljunk időben és térben az igazi szigetes temetésre. Apu teste felett az utolsó kő is a helyére kerül, Olivért nyílként járja át a fájdalom, és tényleg, főleg vállban. Ájulás előtt még hátrasandít egy egészen apró vagy nagyon távoli Zöld Íjász küldte felé az együttérzést. Izgulok. Lehet hogy Zöld Íjászéknál is, ugyanúgy megy majd, mint a Sith lovagoknál? A rész persze, itt ér véget.