A nyitójelenet teljesen új magasságokba emelte a kínos beszélgetések tradícióját. Amikor a nagyszülők kérdezgetnek a barátnőről, vőlegényről, unokáról… Na hát az ahhoz képest, mikor meglátogatod azt az embert, akinek nem sokkal ezelőtt golyót repítettél a szíve mellé, finoman szólva is picsafüst.  Boyd elmondja, hogy direkt nem fájdalomcsillapítózta be magát, mert tudta, hogy Raylan eljön, és tiszta fejjel akart vele beszélni. Rögtön a tárgyra is tér és megkérdezi, hogy kalaposunk szándékosan hibázta-e el a lövést. Raylan erre megpróbálja beadni, hogy teljesen véletlenül szállt ki a kezéből a zsenialitás, de Boyd átlát a szitán és a kamuvigyoron. De nem haragszik ő, hiszen rátalált Istenre, és meg is köszöni a törvény emberének, hogy elvégezte az Isten által neki adott feladatát. Hát na, nem mindenki viseli olyan rosszul, ha szellőző nyílást lőnek rajta.

Raylan nem csak Boydot jött látogatni; Dewey Crowe betört orrát is szemügyre veszi, majd útnak indulnak, hogy átszállítsa a Big Sandy nevű börtönbe. Givens barátunk lusta a vezetéshez, ezért Dewey ül a Lincoln kormánya mögé, amit láthatóan nagyon élvez. Feltörnek belőle az emlékek, zagyválni kezd mindenféle rokonokról, Disneylandről, álmokról. Ezt díjazván Raylan felajánlja a csomagtartót, mint utazási alternatívát, ha nem fogja be. Dewey bólint, de azért továbbdumál: megpróbálja rávenni felügyelőjét, hogy tegyenek egy kis kerülőt az apjához. Raylan gyorsan elmondja Dewey családjának kriminalisztikai háttértörténetét, ezzel indokolva, hogy ő kihagyná ezt a kis túrát. Mr. Crowe úgy dönt, hogy ez neki nem tetszik, megpróbálja leütni Raylant. Ez nem sikerül, helyette viszont kap még egy isteneset törött orrára és egy bilincset a bal csuklójára, Givens helyettes rendőrbíró még mindig nem szeretne vezetni.

Rabszállító buszocska gördül be a képbe, csinos, narancssárga rabruhás figurák szállnak le róla. Kiderül, hogy ez egy elítéltekből álló zenekar, akik egy születésnapi bulira jöttek játszani. Mellesleg elég lealacsonyító módon az Elvis-féle fekete-fehér börtöncuccba kell átöltözniük, és vasgolyót is kapnak a lábukra. Zenélgetés után leülnek eszegetni. Egy Cooper nevű idősebb fickó és egy Price-nak keresztelt negyvenes figura tűnik a legcsirkefogóbbnak. Nem is telik sok időbe, Price lecsapja a rájuk vigyázó egyik fegyveres őrt, egy imponáló méretű lapáttal. Art már telefonál is Raylannek, hogy ne nagyon siessen haza, maradjon ott Parisville-ben, és lehetőleg találja meg a két pandúrszomorítót. Cooperről elmondja még, hogy 15 évet leült, és három hónap múlva szabadon engedték volna.

Raylan hát visszafordul, és az útmenti italbolt rögtön gyanús lesz neki, hiszen az éjszaka közepén kapcsolják fel a világítást. Megáll, benéz és a pult mögött álldogáló, szuvenírekbe öltözött alak nagyon szúrja a szemét. Ő bizony Price az egyik szökött rab. Erre ráeszmélve kalaposunk előrántja fegyverét, ám Cooper a háta mögött mordályt szegez rá, elveszi Raylan mindkét fegyverét és a földre parancsolja.  Az öregharcos nem hajlandó fegyvert adni Pricenak, viszont ad öt másodpercet, hogy eltakarodjon, és egy elég közeli lövéssel nyomatékosítja a dolgot. Price elfut.

Cooper és Givens az üzletben maradnak. Újdonsült gonosztevőnk miután megtudja a kalapos nevét megemlíti, hogy ismert egy Arlo Givens-t Manchesterben. Raylan töredelmesen bevallja, hogy Arlo bizony az édesapja volt. Coopert is bemutatkozásra bírja rendőrbíró barátunk. Közepesen idilli beszélgetés kerekedik a dologból, főleg ahhoz képest, hogy az egyik csevegőpartner egy szökevény egy shotgunnal. Zenéről diskurálnak, bankrablásról, halálesetekről, majd udvariasan nyugodalmas jó éjszakát kívánnak egymásnak, amit Cooper Raylan kocsijában fogja tölteni, jelvényével és kalapjával, míg ezek eredeti tulajdonosa egy raktárhelyiségben való szunyókálással.

Visszatérve Lexingtonba, Art enyhén gunyos megjegyzésekkel, a kocsijával, a jelvényével és hőn áhított kalapjával várja. No meg szokás szerint egy kellemetlen hírrel: egy bizonyos Vasquez érkezik Lexingtonba, hogy kivizsgálja Raylan újabb „lövöldözését”. 10 napon belül két lövés, hát ez bizony gombócból is sok. Avának is ott kell lennie a kihallgatáson, amitől ismét-kalapos barátunk szája szélesre húzódik, de Art elébe menve a dolgoknak, jelzi, hogy nem feküdhet le vele. Raylan szájáról nem lehet letörölni a vigyort, de azért mondja: „Nem fogok.” Maradjunk annyiban, hogy a kezei nem voltak a szívén és a Biblián.

Rachel és Tim kollega egy másik szobában felvilágosítja Raylant a meglévő infókkal, aminek nagy része az utolért és elkapott Pricetól származik. Price azért segített Coopernek a szökésben, mert az rengeteg pénzt ígért neki, amit valószínűleg az őt börtönbe juttató bankrablásból gondolt finanszírozni.  A bankrabláskor Cooper sofőre, egy bizonyos Baxter meghalt, mert a rendőrök elől menekülve padlógázt adott, fának ment, és kirepült a szélvédőn. Az ő halálát is Cooperre verték, ezért is kapott 15 évet. A szökés azonban még mindig viszonylag indokolatlan, hiszen nincsenek gyermekei, a szülei meghaltak. Volt egy felesége (egy egzotikus táncosnak szépített sztripper), akitől öt éve elvált. Kétfelé válnak: Rachel az ismerősöket ellenőrzi, Raylan és Tim pedig meglepő módon a táncosnőt keresik fel.

Winona megállítja a lifthez menet, és kérdőre vonja exét, hogy az mit mondott jelenlegi férjének, Garynek, aki azóta rettegésben él. Raylan elmondja, hogy csak köszönt neki, és hogy talán Gary egy csöppet túl ijedős. Winona ezt nem hagyja annyiban, és visszaszúr, rákérdezve, hogy igazak-e a hírek, miszerint egy öregember lefegyverezte. Raylan védekezik, de nem túl hatásosan. Winona biztos, ami biztos, megtiltja Raylannek, hogy még egyszer bemerészeljen lépni a házukba.

Givens és Tim a kocsiban üldögélve várják, hogy Cooper exe hazaérjen. A hölgyike meg is érkezik egy legény társaságában. Raylanéket lazán beengedik, nézzenek csak szét, úgy sincs itt semmi. Be is mutatkoznak: Shirley Kelso, és unokatestvére Dupree. Shirley elmondja, hogy a válás óta nem látta Coopert, és nem is nagyon akarja, de biztosítja a rendőrbírókat, hogy rögtön hívja őket, ha esetleg mégis beesne exférje. Nem túl meggyőző, de azért hőseink továbbállnak. Mit ad Isten, Cooper előlép a sötétből, fegyverrel a kezében és faggatni kezdi Shirleyt és Dupreet, hogy mi alapján választották ki a házakat, ahová betörtek és felszedték a padlót. Shirley elmondja, hogy mindig a 323-as számú házakba törtek be, és azért törték fel a padlót, mert Cooper még annak idején elmondta, hogy egy Riverbrooks-ban épülő házban rejtette el a pénzt. Kicsit csevegnek arról, hogy az unokatestvérek miért fekszenek le egymással, és hogy milyen vibrátorokat használnak, aztán megegyeznek, hogy Cooper beveszi exfeleségét és annak vérfertőző unokatestvérét a bizniszbe, mert Dupree fel tudja törni a legmodernebb riasztókat is.

Dupree kimegy őrködni, Shirley pedig előad egy kis rizsát, hogy csak azért akarták megtalálni a pénzt, mert a riverbrooksi házakat hamarosan lebontják, és nem akarta, hogy más találja meg. Az öregharcos kihúzza belőle az igazságot, miszerint Dupree ötlete volt, hogy gyorsan megtalálják, mielőtt még Coop kijön a börtönből. Ezért tehát az indokolatlannak látszó szökés.

Raylant motelszobájában Ava várja az ágyon fekve, csöppet kihívó pozitúrában, ám a férfi ellenáll a kísértésnek. Ava nem akarja egykönnyen feladni, Raylan viszont kérlelhetetlen. A rosszfiúk eközben már kocsiba pattantak, hogy megkeressék a pénzt. Kiderül, hogy Cooper szerencseszáma nem a házak címében van, hanem elhelyezkedésükben. Az iskolától számítva a harmadik utca jobbra, második balra, és a harmadik ház a jobb oldalon a nyertes viskó. Neki is állnak felnyesni a padlót. Azonban néhány termeszen kívül semmit sem találnak. Az öregharcos azt bizonygatja, hogy biztosan nem számolta el: vagy valaki hamarabb megtalálta a pénzt és lelépett, vagy az iskola mászott arrébb valahogy. Dupree úgy dönt, hogy így Cooper teljesen felesleges tagja a csapatnak, és szépen beleereszt egy golyót a hasába, és a felzaklatott Shirleyvel az oldalán elhagyják a házat, mert Dupree azt állítja, tudja, hol lehet a pénz. Később meg is találják a házat, ami elég nagy. És szép. És áll előtte egy motorcsónak. És egy piros sportkocsi. Olybá tűnik a pénzt már megtalálták.

Közben az Ava libidójától a wc-re menekült és ott iszogató Raylant is elkapja az ihlet az újságot olvasgatva, amiben van egy szép kis cikk arról, hogy ebben a hónapban már a harmadik házba törnek be, és szedik fel a padlót. Fel is hívja Artot, hogy van egy sejtése, hol lehet a pénz és Cooper. A kocsiban Rachel felteszi a mindenkit foglalkoztató kérdést: Raylan miért visel állandóan kalapot? A válasz egyszerű: egyszer felvette, és megtetszett. Az úton eléjük kerül a vérző hasú Cooper. Kicsit beszélgetnek, az öregharcos előadja Raylannek is a sétálós iskola dolgot, Rachelnek pedig beugrik, hogy két iskola mellett is elmentek útközben.

Shirleyék közben betörnek a házba, és kikötözik az ott lakó házaspárt, akik elmondják: hajóra, kocsira, cicikre meg tévékre költötték a pénzt, semmi sem maradt. Miután Dupree lábon lövi a ház urát, Raylan megérkezik, hogy tárgyaljon. Megsúgja Dupreenek, hogy egy rossz mozdulat és Tim, az orvlövész keresztüllyukasztja. Gonosz emberkénk ezt nem hiszi el, és megparancsolja Shirleynek, hogy kapcsolja le a villanyt – így az orvlövész nem láthatja, ő viszont lazán agyonlövi a fegyvertelennek tűnő Raylant. A nő úgy dönt engedelmeskedik, ám csak egy pillanatra kapcsolja le a lámpát, így Tim láthatja, hogy a férfi fegyvert rántott, ezért szépen átövi. Raylan megkérdi az asszonyt, miért kapcsolta vissza a lámpát, azt feleli, hogy Dupreenek nem kellett volna lelőnie a férjét.

Egy héttel később: Raylan ugyanúgy látogatóba megy Cooperhez, mint a rész elején Dewey-hoz és Boydhoz. Most azonban sokkal barátságosabb a csevej. Egyik oldalról sincs harag, sokkal inkább beszélgetnek Shirley bájairól.