A motoros sráccal nyitunk, aki épp nyöszögve nyújtózkodik az ágyban és le is gurul. Eddig nem nagyon figyeltem rá oda, hogy a lábát fájlalta, elvégre Storybrooke-szerte divat a bottal járás, de lehet, hogy neki tényleg valami kínja van. A tervek felgyorsítása érdekében telefonál valakinek, aki nyilván csakis Henri lehet, csak ő az, aki sosem fenyegetőzik orvossal vagy egyéb racionális megoldásokkal. A nagy terv az, hogy Henri eltereli Gold figyelmét valami ajándékvásárlással, míg a Motoros hátul keresgél valamit. Gold elég hamar lefüleli a betolakodót, de nem konfrontálódik a potenciális tolvajjal.

Emma belobog a kórházba, ahol a város továbbra is egyetlen és egyedülálló orvosa, Randipajti örvendezik a Feleség ágyánál. A Feleség emlékszik a balesetre és a légzsákra, onnantól viszont csak egy alagsorra, ahol étel ital és drog volt. Hehe, ennyi erővel a 70es évekről is merenghetne. Persze kicsit gyengének látszik, de nem annyira, mint ez az egész történet a meghamisított DNS vizsgálatról, amit itt, a storybrooke-i kórházban végeztek el... bizonyára az itteni egyetemen erasmusozó brit tudósok. De csak az én szemem szegeződik az égre, mindenki másé Emmára, akinek izibe ki kell derítenie, hogy ki állított csapdát Mary Margaretnek.

Regina, akire mind gondoltunk, meg is jelenik, és a Zálogost ostorozza, amiért a tervecske bekrepált. Gold mentegetőzik valamelyest, meg hogy életében csak egyetlen alkut szegett meg, és arra hivatkozik, hogy nem lehet valakit csak úgy csigává varázsolni és rátaposni, és nem siet magyarázatot adni arra, hogy miért hozta létre az átkot Regina számára valójában. Elgondolkodni való rejtvény Reginának. Is.

Átváltunk a Zörgőszegényember falujához, ahol a fiúk éppen kardozósat játszanak, de Rumpifi jóképű, ezért inkább focizik. Majdnem elüti egy korabeli teherautó, de a sofőrön látszik, hogy tudja kit sodort a szamara alá a sors, és kellően be van tojva. Meg is jelenik a félelem tárgya, Rumpi, most még nem teljesen elfeketedett szemmel, és bizony csigává változtatja és eltapossa. Hát ez hamar megvolt.

A Feleség békésen szendereg, amikor megjelenik az ágya mellett David, és felriasztja. Szerintem a töketlen pasik ellen érdemes néha távoltartási végzést igényelni. Na de halljunk szót: azért jött, hogy bocsánatot kérjen. Amiért hazudott. És amiért megcsalta. A Feleség lazán elmagyarázza, hogy nincsen abban semmi bűn, hogy két ember nem az igazi egymásnak, egyszerűen ezt David hamarabb megérezte. David láthatóan még sosem hallott olyan szöveget, amihez önismeret és gerinc szükséges, és el is van alélva a bátor és őszinte beszédtől. Megjegyzem elég ritka is az ilyen ember, és megbecsülendő. Bizony David ezt a bébit már puszilgathatja, marad neki a Házi Fülesmackó.

Akit éppen házibuliban ünnepel a város. Ugye, jól emlékszem, az a város, amelyik pár résszel ezelőtt még úgy nézett rá, mint a véres rongyra? Ja. Ezt még Füleske és észreveszi, nocsak. És Mr. Gold is ott botorkál a lépcső alatt, Henri pedig szeretné megtudni a Motorostól, hogy mit keresett valójában és megtalálta-e. Ez halványan engem is érdekel, de nem tudjuk meg, ajándékosztás van, meg Henri gyors hazapaterolása. Még szerencse, hogy a helyi lúzer épp bekopog, van ki elkísérje a srácot. És kezdek felnézni MMre, hogy nem adja meg neki az esélyt, hogy szánombánatoskodjon. Na de ha már ott a Zálogos, Emma gyorsan megpróbálja kideríteni, hogy ő állt-e az események váratlan fordulata mögött. Viszont ma a Zálogosnak van inkább kideríthetnékje, őt a motoros csávó foglalkoztatja. És nem tetszik neki hogy Emma jobban bízik ABW-ben, mint őbenne. Egy időben arra pályáztam, hogy lesz valami Gold+Emma szál is. Az akkoriban olyan életképes dolognak tűnt.

Sebaj, vissza a Zörgő családhoz, ahol már szobalány is van mióta Rumpi békét varázsolt a királyságba, és van rendes, csípős, seb-ellátó folyadék is, szóval francnak se kell már a varázslat. Persze ezt csak Rumpfi gondolja így, Rumpi szerint még több hatalom kéne, hogy megvédje őket. A különösen gyáva embereknek default elképzelése, hogy állandóan védekezni kell, és ehhez mindig egyre több hatalom érzete szükségeltetik. Rumpfi nagy nehezen kialkudja, hogy ha talál egy olyan módszert, ami nem jár az apja halálával, akkor Rumpi lemond a varázslatról. Miért érzem egyből azt, hogy ez lesz a bizonyos meg nem tartott alku?

Egy pár bőrkesztyű betör a Motoros szobájába. A bőrkesztyűben Gold van, és hamar talál egy lapot az asztalon, amelyre a legendás tőr van rajzolva, Rumplestiltskin nevével.

Végre ismét a Kakaózóban vagyunk. Emma felvázolja FirkászFekának hogy bizony, hamarosan Regina le lesz buktatva, és döntenie kell, melyik oldalon akar állni. Azt Emma nem gondolta volna, hogy a sötét bőrű csávó a sötét lelkű némberbe szerelmes, de ez van.

Ma nagyon gyorsan váltunk a helyszínek közt, tessék, ismét a nyári erdő, melyben a vidám fakardozás hangja száll, kivéve mikor Rumpfi megjelenik, mert vele nem játszik senki. Mielőtt elsiratnánk, mellé ül egy helyi szőke, és valami sosem hallott éj-uralkodó-hatalmas-rém nevét adja meg mint tipp, az apa varázslat-mentesítésehez. Az emlegetett apuka hamar megjelenik, véres csizmával és azzal, hogy kell egy új szobalány. Ez a régi ugyanis látta a tőrt, és noha néma, rajzolni még tudhat. Kezd a bőrszíne és a hangszíne is rumpisodni.

Storybrooke, a kolostor, Motoros+Főapácica, leskelődő Gold. Főapácica a bérleti díjjal fenyegetőzés hatására meglepően hamar elárulja, hogy a menő csávó tanácsért járt a rendházban, mert most találta meg az édesapját és nem tudja, hogyan közelítse meg... Gold a nehéz lelkiismeretű apukák arcával hallgatja a hírt.
Meseerdőben közben éjszaka lett, és Rumpfi eléri nálam, hogy nem kapok kiütéseket, ahogy tényleg gyermeki egyszerűséggel próbálja megidézni a gonoszt. Valami sokkal rosszabb jelenik meg neki: Cicigombóc a kék fényben. Elmondja a kisfiúnak, hogy ő a jó oldalon áll, és nem tudom miért, de legszívesebben megvédeném tőle a gyereket. Mikor volt benne Cicigombóc olyan jótéteményben, amiben ne lett volna valami kanyar? Mai tanácsa az, hogy egy másik világban élve szabaduljon meg a gonosz varázslattól, azaz menjenek innen az apjával, egy varázsbab segítségével. Én nem mennék sokra egy használati utasítás nélküli babszemmel, de Rumpfi egy igazi belevaló kis srác, megköszöni.

Mary Margaret megy magányosan az utcán. David előadja a bocsánatkérős szöveget, de kb úgy, mintha azt bizonyítaná, hogy ő az, aki át lett verve ezzel a gyilkosságos poénnal. Őszintén sajnálom most a tanító nénit. És azért a mondatért is, hogy pont attól szomorú a helyzet, hogy David eközben szereti őt. Mintha ebben a világban valaki méreggel locsolná a kapcsolatukat. Hát, bizony van ilyen.

A másik világban Rumpfi elmeséli a Cicigombócos történetet, és az apja nagyduzzogva megerősíti az alkut, amit a fiával kötött.

Gold ebben a világban bekopog egy ajtón. Nem, a bátorság azon fokán még nem tart, hogy a vélt fiához, de a Pszichotücsökhöz is kell merészség, ismerjük be. Kicsit megsértődik, hogy ez a polgár is a lakbért emlegeti amikor meglátja, hát igen, megterhelő ez az ingatlanbiznisz. Pszichotücsök óvatosan feltárja, hogy az apa és fia közti harag az apa hibájából származik, és javasolja, hogy az őszinteség nevű eszközt vesse be, még ha attól is tart, hogy a fia tulajdonképpen meg akarja ölni. De még Gold sem teljesen biztos benne, hogy az illető tényleg a fia, vagy csak a vágyai játszanak vele. Én meg nem akarom elhinni, hogy a motoros tényleg a fia lenne, de lehet csak a vágyaim játszanak bennem is.
Van valami nagyon kínos az egész apai érzületben, ami Robert Carlyle karakterét áthatja. Bár a látszat ellenére néha kimondottan érzelgős is tudok lenni, egy kis nyál itt-ott elcsöpöghet, de most nem tudom eldönteni, hogy a színészi játék modorossága feszélyez ennyire, vagy csak tényleg ennyire irritáló ez a pipogya férfitípus. Meg hogy folyton szívatták, hogy tán nem is az ő fia. De essünk túl rajta, Gold a továbbra is reflektorokkal kivilágított erdő szélén fut össze Motorossal, aki lepapázza rögtön. Továbbra is kételkedek.

Átváltunk Meseországba, ugyanolyan reflektorfényes éjszaka, ugyancsak apa-fiú jelenet. Rumpfi eldobja a babszemet, megnyílik egy zöld fényű portál és lassan elkezdi beszippantani az örvény. Rumpi a tőrbe kapaszkodva próbál ellenállni az erőnek és a fiának. Sikerül is. A fiú teljes dühével gyávának nevezi, majd eltűnik egyedül az örvényben. Ezek nagyon kemény pillanatok voltak, azzal együtt, hogy Rumpi egy ijedt gülüszemű makira hasonlít, mikor kaparászni kezd.

Vissza a valóságba, ahol felnőtt karaktereknek kevésbé sikerül ezt az emelt érzelmi szintet hitelessé tenni, pedig a szöveg jó. Rumpi arra kéri a Motorost, hogy ahogyan eddig is, legyen ő a nagyfiú... és bocsásson meg neki. Sírva összeborulás, és megint kicsit furcsán érzem magam, talán mert minimum az egyik szereplő csak annyi emberit tartalmaz, hogy menő kinézete van, és ettől olyan lesz, mintha két pacsizó Ken-babát néznék. Mindenesetre elvonulnak kiásni a tőrt a patakparton. Hol máshol. Sebaj, megvan, szép, örülünk, majd a Motoros ráfogja a tőrt Goldra és a mesebeli varázsigét kezdi mondani. Rumpi egyből vágja, hogy ez nem a fia, hiszen egyrészt a fia sosem tenne ilyet, másrészt a fia tudná, hogy ebben a világban nincs varázslat. Ez utóbbit a Motorostól is elvártam volna ennyi bennfenteskedés után. Goldnak kérdései vannak: honnan tud erről a szerszámról? hogyhogy ő emlékszik valamire is? és miért nem fél, hogy kinyiffantja? és hány éves a buszsofőr? A Motoros halált megvető bátorságának titka az, hogy haldoklik. Varázslat meggyógyítaná, de a fafejű Megmentőt sajnos nem sikerül megtéríteni. Gold nagyot kuncogva otthagyja, hiszen ő akár még jól is járhat azzal, ha Emma megtöri az átkot, ha meg nem, akkor is jó.

Rumplestiltskin megidézi a Cicigombócot. Persze a fiát akarja, és hamar kiderül, hogy noha nincs több babszem, egy átok megoldaná a kérdést. Na, most már ezt is tudjuk.

Az őrs, Emma, Regina és egy beismerő vallomás... a FirkászFekától. Ő rabolta el a nőt, rendezte a szívet, a kulcsot, mindent, hogy majd híres legyen ha „megtalálja", amikor szabadon engedi. Emmának eldurran az agya, pedig tudhatná, hogy a szerelem egyáltalán nem vak, csak iszonyat hülye.

Félrevonja Reginát és közli vele, hogy mivel el akart venni tőle valamit, amit szeret, ő is elvesz tőle valamit, amit fontos neki: a fiút.