Egy luxusmólón vagyunk Miamiban, medencével, napozgató modellekkel. Ebben a környezetben találkozunk főhősünkkel Raylan Givens helyettes szövetségi rendőrbíróval. Cowboy kalapban. Érezhetően nem passzol ide, de magabiztosan elsétál a móló végéig, ahol egy valószínűsíthetően ismerős figura költi ebédjét. Rögtön kiderül: Raylan 24 órás ultimátumot adott ennek a roppant szimpatikus úriembernek, hogy elhagyja a várost, különben nyílt színen lelövi. A rosszfiúnak ez nem tetszik, húzza a dolgokat, míg le nem jár az idő, majd előrántja fegyverét. Ó, de a balga nem sejtette, hogy a mi kis barátunk bizony egy klintísztvúd, és csak erre a mozdulatra várt, hogy utána három golyót ereszthessen a gazfickó mellkasába, nyilván anatómiailag praktikusan elhelyezve.

Bár csuklója fürgesége, mint egy 13 éves kiskamaszé, ez akkor sem így működik Miamiban: Raylant rövid úton áthelyezik Kentucky államba, egészen pontosan Lexingtonba, ahol füstölgő puskacsöves barátunk felnőtt vala. Vegyes érzelmekkel fogadja a hírt.

Odahaza Kentucky-ban rögtön fogadja a főnök, Art Mullen. Régi cimborák már, szinte azonnal kocsmába indulnak, de azért még előtte Art gyorsan megemlít minden kellemetlen témát, amit csak lehet. Például, tisztázza, hogy Lexingtonban mindenki mindent csinál, itt nem lesz válogatás, mint a cukorka boltban. Ha már témánál vagyunk, azt is megtudjuk, hogy Raylan exe, Winona is a városban dolgozik bírósági jegyzőként. Öröm a köbön. Ohó, és rögtön a hetedik percben már ki is mondják a sorozat címét! Pár körmondat, és már megvan a rosszfiú kiléte is: Boyd Crowder. A dolog pikantériája, hogy kalaposunk annak idején együtt bányászta a szenet Boyddal. Ez most nem egy szállóige, tényleg bányában dolgoztak.

Boyd ezzel egyidőben egy Jared nevű újonc gonosztevővel van, és valamit nagyon fel akarnak robbantani. Kezdésnek egy építés alatt álló szövetségi épületet sasolnak, ám Boyd valami nagyobb durranást akar. Rögvest meg is indulnak egy templomhoz. Főgonoszunk kiszáll a kocsiból egy rakétavetővel, célba veszi a templomot, elkiáltja a rész címét a szemtanúknak, és lő. Jared nem repes a boldogságtól, ettől (is) gyanússá válik Boyd szemében, olyannyira, hogy szépen higgadtan a két zöldfüle közé lő. Közben telefonon érkezik a hír: Boyd haverjai lecsekkolták a srácot, és tuti, hogy nem besúgó. De hát tökmindegy, amúgy sem volt szimpatikus.

A kocsmában, ott van a nagy élet, és a részletek is. Raylan elmondja, hogy Boyd robbantóként dolgozott a bányában. Innen hát a nagy robbantgatás-őrület. Art rákontráz: kifejti, hogy itt ez olyan mindennapos, mint a Jóbarátok ismétlések. Felrobbantanak egy kocsit, vagy házat, és amíg a rendőrök azzal vannak elfoglalva, addig könnyedén bankot rabolhatnak.

Raylan másnap a bíróságon vet két pillantást az exére, de sokáig nem bambulhat. Jön egy hívás, mehet átkukucskálni a Jared fején keletkezett lyukon. A kocsiban megtalálják a rakétavető fedelét. Innen átmennek a felrobbantott templomhoz. A pap hallotta, ahogy valaki a „Fire in the hole!” – „Robbantás!” felkiáltást tett, mielőtt lőtt volna, de állítólag elég sok füvet birtokol (mert hát jamaikai), így nem szívesen áll szóba a rendőrökkel, még a fekete rendőrnővel sem. Raylan azonban megtalálja a közös hangot egy közepesen előítéletes megközelítéssel: egyszer volt egy reggae koncerten.

A következő jelenetben először a Harry Potter filmekből ismert Crack és Monstro nagyranőtt náci verzióival egy tanya-szerűségen találkozunk, fát hasogatnak. Megérkezik egy harmadik náci legény is – ő néhány árnyalattal kevésbé buta, de legalább nem hegyomlás. Boyd nevét kiabálja. Elmondja, hogy kedves bandavezérünk öccsét (polgári nevén Bowman Crowder) agyonlőtték. Rendőreinktől megtudjuk, hogy nem is akárki, hanem Ava nevű felesége döntött úgy, éppen elég egy Crowder ennek a világnak.

Raylan sebtiben meg is látogatja a hölgyet, aki csókkal és szerelmi vallomással köszönti, majd elmeséli, hogy s mint történt férjurának átlövése. Nem ám azért töltötte fel férjének testi porhüvelyét söréttel, mert az nem soha nem hajtotta le a WC ülőkét, hanem mert nem élvezte különösebben a napi jellegű asszonyverést, aminek ő volt szenvedőalanya. Vagy lehet, hogy a WC-ülőkéért, csak kellett valami indok. Az asszonka felszalad megfürdeni, mire megérkezik Boyd cingárabb embere, kinek most a nevét is megtudjuk: Dewey Crowe. Egy rövidebb bájcsevely után Dewey előveszi shotgunját és a párbajhősre szegezi, mire az elárulja ars poeticáját: ő bizony nem ránt fegyvert, csak ha agyon is lő vele valakit. Szép dolog is az, ha az embernek vannak elvei. Náci fiúkánk megijed, kocsiba száll. Miután Raylan belevágja fejét a kormányba, arra is megkéri, szóljon Boydnak: egy régi cimbora látni kívánja.

Boyd egy kocsiban ül egy társával, mellettük tűzoltó autó zúg el. Épp azt magyarázza, hogy miért nem fogja megölni Avát, mikor kedvenc buta nácijaink gépfegyverropogás kíséretében kifutnak egy bankból és bevágódnak a kocsiba. Ezek szerint tényleg így működik a robbantós rendszer.

Raylan megtudja Avától, hogy Boyd azért nem fogja lelőni, mert le akar vele feküdni. Családban marad. Ennek örömére rendőrbírónk meglátogatja Boydot, abban a náci táborrá átalakított templomban, ahol lakik. Boyd elmagyarázza, hogy a Bibliában meg vagyon mondva: a zsidókat meg kell ölni, aztán Raylan is előadja elméletét, miszerint azért robbantották fel a templomot, mert egy másik drogkartellnek szúrta a szemét, hogy a pap füvet árul. Ennek örömére barátunk el is hívja a rosszfiút egy azonosításra, hátha a jamaikai szerzetes felismeri. Az természetesen nem meri elmondani, hogy tudja ki volt az, Boyd viszont Raylan példáján felindulva 24 órát ad hősünknek, hogy eltakarodjon a városból, Ava ezt tetézve elhívja vacsorázni, de a meghívást Raylan elutasítja. Olybá tűnik, kicsit jobban aggódik az életéért.

Raylan ebéd közben elmeséli a történteket Artnak, aki látszólag jót mulat a dolgon, mindenesetre az estét rendőreink négyesben töltik egy motelben, nehogy aztán a gazfickó úgy döntsön, gyorsabban jár az órája. Persze Boyd itt is figyelteti, miközben ő maga Avához megy. Az özvegy felhívja Raylant, aki a nő hangjából rájön: Boyd nem akar 24 órát várni. Kocsiba ülnek, s útnak is indulnak mindannyian, ám hősünk segítőit feltartják a kövér náci részecskefizikusok, így neki egyedül kell tovább mennie. De ohohó, ő sem marad magára: Dewey és egy másik náci követi. Őket furmányosan átveri, majd megkéri őket, legyenek tündérbogyók és bilincseljék magukat a kormányhoz.

Mire kalaposunk Avához ér, Boyd már az asztalnál ül, fegyverrel a kezében, Avát pedig kiküldi a konyhába. Érdeklődik még egy darabig a miami fickóról, aztán a lényegre tér. Nincs kedve húzni a dolgokat, rendezzék le most. Ava is így gondolhatja, ugyanis besétál az étkezőbe egy shotgunnal és Boydra szegezi. Az pisztolyáért nyúl, de rendőrbírónk ismét gyorsabb. Most azonban (szándékosan) nem olyan pontos a lövés, a rosszfiú életben marad. Avának elmondja, azért nem ölte meg, és azért kért bocsánatot Boydtól a lövés után, mert akármi is a dolgok jelenlegi állása, régen barátok voltak.

Az eset után Raylan megjelenik exe lakásán, ezzel halálra ijesztve annak férjét. Winonának végül megnyílik: az embert, akit Miamiban lőtt le, Tommy Bucksnak hívták, a kartell orgyilkosa volt, és ugyanazt a Roland Pike nevű pénzmosót üldözték régen. Bucks elkapta őt és még egy férfit, kikötözte őket, és faggatni kezdte Raylant. Hogy példát statuáljon, Bucks egy dinamitrudat nyomott a másik fickó szájába, leragasztotta, hogy ne tudja kiköpni, és meggyújtotta. Innen tehát a szeretet, és az ultimátum. Kalaposunk látszólagos állandó nyugalma ellenére, belül kételkedik magában: akkor is lelőtte volna Bucks-ot, ha az nem ránt fegyvert? Sosem gondolta volna magáról, hogy egy dühös ember. Winona meglepi zárszavával: Raylan a legdühösebb ember, akit valaha ismert.