Mary Margaret futva szökik az éjszakai erdőben. Az ügyvédje és a seriff a fogda előtt konstatálják a tényállást, és azt, hogy innentől lesz igazán bajban a kis Füles. Henri egy nagy masnis kislányról olvas a mesekönyvben, a seriff pedig a sorozatban először fegyvert vesz magához és úgy indul elkapni a veszélyes gyilkost… höhöhöh, azaz a jóbarátját. Az éjszakai erdő bámulatosan ki van világítva ám, Emma mégis majdnem elcsapja Jeffersont, a bicegő nagykabátos szépfiút. És fel is veszi az autójába. Naná, én is azt tenném. 

Jefferson kabátja színes szélesvásznú lesz, és már Meseországban lobog, ahol a kislánya elől futva bújócskázik. Érzem, hogy újabb diszfunkcionális családot ismerünk meg hamarosan. A házukhoz érve a Királynő és mellbevágó dekoltázsa várja, de a Kócos Srác már szögre akasztotta a kalapját, mióta a kislány anyja odaveszett. És nem kockáztat. Én ilyen jelenetek alatt nem tudom eldönteni, hogy melyiküknek állnék ellen kevésbé.

Közben ideát, ahol az igazság nincs, Emma hazafuvarozza Jeffersont. Haza a palota méretű kis kunyhójába, ami ezek szerint eddig fel sem tűnt a városban. Mivel a sheriff sem tűnik teljesen immunisnak a bicegő lábbal fémjelzett vonzerőforrásra, bekíséri a nagyon trendi lakásba és kap egy nagy csésze teát e kedves házigazdától. Sőt majdnem egy térképet is, de ekkor váratlanul elveszti … az eszméletét… ilyenkor már késő kérdezősködni, kislány.

Meseországban vásár van, és Kócos Srác kislánya kiszúr egy fehér plüssnyulat, amit sajnos nem lehet egy ezüstnél kevesebbért megvenni. Ez azért van, mert az árus maga Regina, brutál maszkban és így próbálja érzelmileg zsarolni a csávót. Egyelőre azonban otthon készül egy házinyúl, akivel ugyanolyan pazarul lehet teadélutánt játszani. Ezt a maszkosdit meg kihagytam volna.

Eközben Storybrooke-ban Emma ébredezik megkötözve és nagyon szexi szerkóban. Pikk-pakk kiszabadítja magát a széttört teáscsészével, és felfedezi, hogy a szobában egy látcső mered a városra, konkrétan a Sheriff ablakára. Világos, hogy eddig azért nem tűnt fel a seriffnek ez a nagy palota, mert túl közel volt az ablakhoz. Pár pillanat múlva, egy másik szobában azt is felfedezi, ahogy Jefferson éppen feni. Az ollóját mármint.

Meseországban Grace hiába teáztatja aput, a szükség döntést hoz, azaz, mars játszani, apunak melója van délutánra. Kicsit sóhajtok magamban, hogy milyen kár, hogy apu nem a testével kereskedik, de már nyílik is a nagy faláda, előkerül egy kalapdoboz.

Storybrooke-ban pedig előkerül Mary Margaret! Kevésbé szexi, mint Emma, de ő is lekötözve, egy székhez… Gyorsan elmondják egymásnak hogyan kerültek ide, és egy meglepően izgalmasan fotózott pár pillanatban próbálnak kimenekülni a házból. Mondom, nem ebben az epizódban nyitunk új fejezetet a „védtelen széplányok a perverz házában” kategóriában, Jefferson ott áll a pisztollyal és felkéri Emmát, hogy kötözze vissza a tanerőt, és jöjjön csináljon meg neki valamit. Igenis! Mary Margaret nagyon aggódik, de marad lekötözve a szobába zárva.

Meseország ismét, Kócos Srác szállítja a kalapot Reginának. Ő a Kalapos, ez már egy ideje világos, csak persze nem illik a Grimm-körbe, de nem bánjuk, teccik, szeressük. Regina finoman bedől neki és a dekoltázsával megígéri, hogy a kislány sosem fog semmiben hiányt szenvedni. Munkára. Kalap a földön pörög, a páros együtt ugrik át a dimenziókapun. Regina a varázslattól van beájulva, Lana Parilla pedig Sebastian Stan-től, rendben is van.

Storybrooke-ban Jefferson Emmát pörgeti be egy másik szobába, ahol az átokról és a varázslatról kezd neki beszélni, amitől Emma frászt kap mert érzi, hogy a srác őrült. Nem lesz könnyedebb a hangulat miután kiderül, hogy a Kalap beüzemelését várja tőle.

A működőbbik Kalap belsejében Regina és a Kalapos egy tükrön át érkezik Csodaországba. Fontos szabály, hogy ugyanannyi embernek kell kimenni a kalapból mint ahányan bejöttek, tehát együtt kell maradni. Nem tudom, hogy örüljek-e neki, hogy az alkotók látták a Mátrixot, de Csodaország egyelőre pont olyan baltával CGI-festett, hogy ez nem is érdekes.  Jefferson is Morfeuskodik kicsit Emmanak a valóságos, lehetséges és létező világokról, és igazán paff vagyok, hogy végre egy színészt is szerződtettek ebbe a sorozatba. Emmának azért kell kalapot gyártania, hogy Jefferson hazajuthasson.

Csodaországban egyelőre a Szív Királynő labirintusán kéne átjutni hatékonyan. A labirintus sövénye embert eszik, viszont a Királynő varázslata sövényt éget. A párocska karonfogva besétál a középpontba, ahol egy olyan szív-doboz raktár van, mint a temetőben a kriptában. Regina gyorsan kikap egy dobozt, és elindul a Kalapossal kifelé. Kis harc míg átjutnak a sövényen, majd Regina egy darabka gombát ad hozzá a ládikó tartalmához, amelyből eztán lila ködbe burkolva előáll Henry, a Komornyik. Ki gondolta volna. Jeffersonnak hamar leesik, hogy a 2be-2ki játékban nem ő lesz az egyik utas, de hiába hivatkozik a családra, Regina még szíven szúrja azzal, hogy ha igazán szerette volna a kislányát, akkor nem is indul útnak.

Kalapost elragadják a Szív Királynő emberei. A lefátyolozott Királynő azt szeretné, ha a Kalapos elárulná, hogyan jutott el ide. A válasz megtagadása hozza a könyvbeli mondatot: „üssétek le a fejét”… és úgy is lesz… lévén ez Csodaország, a Kalapos levágott feje társalog tovább a Királynővel: parancsba kapja, hogy készítsen még egy varázskalapot, és hozza működésbe, varázslat nélkül is.

A másik varázslat nélküli világban, Storybrooke-ban Jefferson várja izgatottan, hogy Emma befejezze élete első kalapját. Nekem ez nem ment volna ilyen rövid idő alatt, de hát én nem is vagyok megmentő. Persze a kalap nem akar működni. Itt megint nem látok a szívdobogástól, amíg Jefferson a varázslat létezéséről győzködi Emmát. Jefferson azért szenved, mert a jelen valót és Meseországot kell egyszerre a fejében tudnia, és a kislányát semmiképpen nem akarná ilyen kínoknak kitenni. Emma sírósan vallja meg, hogy nagyon szeretné, ha az a megkötözött nő a másik szobában tényleg az ő anyukája lenne. Ez így leírva még abszurdabb. És sírva megígéri a szintén felindult Jeffersonnak, hogy megpróbál segíteni. Aztán a távcsővel kupánvágja a veszett csávót. Anyja lánya, na. Mekkora karakter-disszonancia lett volna, ha elkezd hinni, ugye. Meg még van öt epizód is.

Megint megkíséreljük a „védtelen széplányok a perverz házában” című kliségyűjteményt meghaladni, de nem fog összejönni, Jefferson extra hamar magához tér és nagy bunyó indul hármasban a kisszobában. Jefferson nyakán látszik egy mély vágás nyoma, Mary Margaret pedig kis krikett-ütővel lecsapja a fejét. Majdnem, mert közben kizuhan az ablakon kalapostul, és …eltűnik. Megeszem a kalapom, ha Emma működő varázskalapot varrt.

A hölgyikék lent keresgélik a férfi nyomát, de csak a kis Sárgát találják, szépen letakarva. Emma egyből odadobja a kulcsot Mary Margaretnek, de figyelmezteti, ha szökni kezd, soha többé nem állhat meg sehol. És most tényleg elsírja magát, miközben arról beszél, hogy Mary Margaret volt az egyetlen, aki törődött vele és aki olyan, mintha családtagja lenne. A szeretet és a bizalom mindig működik Storybrooke-ban, Regina békés újságolvasás közepette találja MM kisasszonyt a cellájában, Gold pedig ügyvédi minőségében elhajtja a látogatót. Az más kérdés, hogy utána megbeszéli a látogatóval, hogy Mary Margaret mindenképpen ki lesz csinálva az egyességüknek megfelelően, de ilyeneken már meg se lepődünk.

Azon viszont meglepődhetünk, hogy Emma elkéri Henri meséskönyvét mélyebb tanulmányozásra, és felismerni látszik benne Jeffersont, aki közben a Szív Királynő börtönében őrülten próbálja rávenni a milliónyi kalapot, hogy „mukodj! mukodj!”