Remélem kipihentétek a mákos bejgliket, és a múltkori térdenállós, hópelyhes lánykérést is, ugyanis itt a Downton Abbey harmadik évadja! Éljen-éljen!

Nyugodt képpel indítunk a főcím után: Dézi biciklit tolva tartja fel a forgalmat a faluban, a Crawley család pedig a templomban gyakorol Méri esküvőjére, persze nincs minden rendben, mert Sybil és férje nem jön majd a mulatságra, hiszen nincs egy árva petákjuk sem leutazni Dublinból. A másik probléma meg a püspök úr, de ez már legyen szerencsétlen helyi pap meg a házasulandók gondja.

A kastélyban a komornyikká magasztosodott Thomas továbbra hozza a formáját, csak már magasabb helyen ülhet az asztalánál és egyedül Carson papa az, aki csendre intheti. Ezt persze meg is teszi az öreg, mert a volt-inas Bates bűnösségének kényes kérdését kezdi el boncolgatni ebédidőben. A Sybil-szituációt megoldandó az ÖTYE ülést tart Nagyinál, mivel azonban mind a hárman különböző módon látják és értékelik a helyzetet, így érthető, hogy nem jutnak dűlőre. Lord eközben fontos telefonhívást kap (ej, hol vagyunk már attól, amikor táviratban érkeztek a sorsfordító hírek), és elég komoly lehet az ügy, mert az esküvő előtt a fővárosba kell utazzon.

Éppen váltja majd Annuskát és Kulcsost, akik este érnek végre vissza Londonból, még időben, mert forrósodik az esküvőszervezési láz, amiben szükség lenne egy új inasra. Kakastaréj azonnal ajánlgatni kezdi unokaöccsét az állásra, mivel azonban Carson szóra sem méltatja, Jenkinél és Lordnál szól pár szót a srác érdekében. Házurát nem nagyon érdekli a téma, láthatóan inkább a váratlan londoni út jár a fejében, és egy kósza biccentéssel lezártnak tekinti a dolgot. Annuska is útra kel Bateshez az ódon börtönfalak közé, ahol átadja a férjének a Vera házában talált könyvet és névlistát, és reméli, hogy ezek valamilyen módon felgöngyölhetik az asszony halálának ügyét. Úgy tűnik O'Brien sikerrel járt Jenkinél, mert másnap máris Carson inaskiválasztásra szakosodott, vizslató tekintete előtt köszönthetjük a komorna colos unokaöcsét, akinek úgy tűnik ez a legszembetűnőbb tulajdonsága.

Mériék már az esküvő utáni életüket tervezgetik őgyelegve a parkban, és azon agyalnak, hogy hova költözzenek. Persze nem a devizahitel-szobakonyha-lakástakarék szentháromság körül forognak a gondolataik. A távolság sok mindent megszépít, ezért még ha el is férnének a kastélyban, inkább külön költöznének Lordéktól, akik ugye nemsokára após-anyós lesznek. Maximálisan megértem Matyit. Nem is gondolják, hogy mindez idő alatt sötét felhők gyűlnek a ház köré, a Házura ugyanis Londonban megtudja, hogy a kanadai vasúti befektetései bebuktak és ezzel úszott az egész vagyon. Rozmár Murrey szerint csak a birtok eladásával lehet a szorult helyzetből kikecmeregni, erről pedig a Lord természetesen hallani sem akar. Ennél ő sokkal lojálisabb a bérlőivel szemben.

A faluban persze semmi nyoma még ennek a rossz hírnek, vidáman díszítik az utcákat, bár úgy látom, Edithnek már a könyökén jön ki az esküvői hangulat. Kész szerencse, hogy Sir Strallan épp arra jár és elmenekíti a kocsijában, ezek már megint kezdik az egészet elölről? Molesley Matyi körül sündörög, hogy kipuhatolja a gazdája jövőbeli terveit, és teljesen elképed, mikor megtudja, hogy az nem akarja magával vinni a házasságba. Lord is legalább ennyire ledöbben, mikor hazaérve arra eszmél, hogy a tegnapi kósza biccentése nyomán máris új inasa van a kastélynak. Így jár az, aki nem figyel a feleségére, aztán meg rákeni az asszonyra.

Colos, az új inas idegesen készül az első bevetésre, sajnos nem megy minden gördülékenyen a vacsorán, ej ez az angol etikett, hogy ki, mikor, mivel szed, vagy szed-e egyáltalán magának. Matyi egyből bele is kezd a szentbeszédébe, miszerint preferálna már egy kevésbé bonyolult életet. Nem is tudja, hogy mennyire közeli ez a lehetőség az egész család részére. De félre a sötét felhőkkel, amikor jó hír is akad, hiszen Sybilék mégis jelen lesznek az esküvőn, amitől valamiért kínosan érzi magát az asztaltársaság egy része. Lesz itt nemulass! Molesley a vacsora alatt a szolga-étkezőben múlatja az időt, szerintem csak azért jött át, hogy elhintse mindenhol, hogy ő Matyianyu támasza. Matyi ugyanis, látva, hogy mennyire letört a szolgáló azon, hogy nem viszi magával a kasélyba, kitalálta ezt a titulust számára, amely az inas sajgó lelkére gyógyír, és ami a hiúságát és szolgálatkészségére illeti, csak „olaj a tűzre". Siet is haza, hogy épp indulófélben lévő gazdái otthon találják. Igaz, ha a Matyin múlna, ráérne, mert az reggelbehajlóan tudna búcsúzkodni a menyasszonyától. Szörnyű.

Kocsi gördül a ház elé, Colos megy ajtót nyitni, hm... simán átlát a kocsi teteje felett. Végre megérkeztek: Politikus Sofőr és Sybil száll ki az autóból, és az utóbbi kedvéért talán képesek lesznek tolerálni az előbbit. Majd meglátjuk, ahogy nézem azért Lord és Carson szemei szikrát szórnak. Matyianyu odahaza feldúlt lelkiállapotban talál rá fiára, ami nem is csoda, hiszen most tudta meg az Ügyvéd, hogy Lavina apja őt tette meg harmadik örökösének, és mivel az első meghalt, a második eltűnt, úgy néz ki Matyi egy hatalmas vagyon várományosa lett. Már megint. Nem elég, hogy a bénaságából talpra állt, és még a csinosabbik csajt is elveszi, még ez is. Ilyen mákja nincs senkinek a világon!

Nem hiába tartott a család Sybilék látogatásától, mert máris kezdődnek a gondok a vővel. A Politikusnak ugyanis nincs komornyikja, és mivel sem Carson, sem Thomas nem vállalják ezt a tisztséget, ezért Colost küldik az öltöztetésére. Nem volt azonban sok dolga az új inasnak, mert a Sofőrnek vacsorára való viselete sincs, ami aztán meg is adja az alaphangulatot estére. Nem lennék Branson helyében, amikor Carson az idegességtől kivörösödve szétroppantja az ólomkristály poharat. Ezek után van is min csámcsogni odalenn a szolgáknak, egészen addig, míg az emlegetett szamár be nem teszi a lábát. Carson szeme megint szikrát szór, nem is marad sokáig a látogató. Ezalatt a család is kényelmesen kitárgyalhatja a könyvtárban az új családtagot, és némi enyhülést látok felfedezni a Lord részéről. De még messze van az a pillanat, amikor „Drága barátom!" felkiáltással a keblére öleli!

Vacsora után Dézi megint az előléptetésén morog két tányér eltörölgetése közben, odafenn pedig Méri és Sybil végre csak összeül egy kis női tereferére, helyzetelemzésre. Még időben ahhoz, hogy Hamvaska megtudja, hogy a holnap esti fogadáson a Grey családot látják vendégül, akiknek a fia, Larry évekkel ezelőtt próbált udvarolni neki. Azt est végére csak a jegyespár marad a nappaliban kettesben, de nem sok intimitás marad, mert előjön az a fránya örökség, ami Matyi ölébe hullhat. Lordék hálójában is a pénzről van szó, csak nem olyanról, ami jön, hanem olyanról, ami megy: igen, mint kiderül, Jenki hozománya is elúszott. Nem hiába jenki Jenki, mert emelt fővel tűri a veszteséget, és azt javasolja, hogy a családdal csak az esküvő után tudassák a valós helyzetet, ne legyen emiatt szomorúság, amikor örömünnep ideje van.

Másnap a két sógor összefut a faluban és kitárgyalják az előkelő feleségek meg a családjuk helyzetét, majd Matyi támogatásáról biztosítja a Politikust, aki ezek után letesz arról, hogy újabb problémákat szülve a falubeli fogadóba költözzön, inkább megpróbál enyhíteni a saját maga hozta törvényeket és beilleszkedni a Crowley-k közé. Kapcsolunk a börtönbe, szegény Bates nem túl sok reménnyel kecsegtetve adja át Annuskának a holt asszony ismerőseinek listáját, de a szobalány nagyon bizakodó az ügyet tekintve, csak idő kell hozzá, hogy bizonyítsák az ártatlanságot. Idejük pedig van életfogytig.

Elérkezett az esti fogadás ideje, Edith új hajjal készül, Kakastaréj pedig a legsietősebb pillanatban kapja el Thomast, hogy segítségét kérje az unokaöcs betanítását illetően. A komornyik azonban nem tűnik túl segítőkésznek, és emiatt a komorna szemében a düh tüzét látom kigyulladni. Nem jósolok én ennek a barátságnak hosszú jövőt. Érkeznek is a vacsoravendégek, legalább négy autó gurul a kastély elé. Larry már a vacsora előtti koktél közben gyors nyomáspróba alá helyezi a Sofőrt, aki gentleman módjára tűri a bökdöséseket. Sir Strallant is körünkben köszönthetjük, ő azonban a szokás úriember figurát hozza, még Edith új frizurája is tetszik neki.

Alig kezdődik el a vacsora, mikor úgy tűnik, hogy Tom a szópárbaj nyomán nagyon a pohár fenekére nézett, mert az asztal a Sofőr politikai nézeteitől hangos, amit mindenki elképedve hallgat, csak Larry ül megdicsőülten vigyorogva a székén. Ez feltűnik Sir Anthonynak, aki azonnal összeteszi helyzetet egy apró mozzanattal, amit a vacsora előtti koktélpartin látott. Sybil régi udvarlója ugyanis valami szert csempészett a Sofőr italába, ami aztán teljesen kiütötte szegényt. Ez a kis vicc aztán sokkolja a társaságot, de még inkább kiveri a biztosítékot a tettes pocskondiázó magatartása. Matyi, hogy barátságáról biztosítsa Bransont és hogy garantálja az esküvőn való rendes megjelenését, megkéri a Sofőrt, hogy legyen ő az esküvői tanúja! Ez ám a váratlan pozícióváltozás!

Jár is egy puszi búcsúzkodáskor Edithtől az este egyik megmentőjének Sir Strallannak és Lordéktól egy virtuális vállveregetés másik hősnek, Matyinak. Házura elhatározza, hogy öröm ide, boldogság oda, Mérinek még az esküvő előtt elmondja az igazságot a pénzügyi helyzetről, hogy könnyebben döntsenek a letelepedés kérdéséről. A fényes palotából Bates sötét zárkájába kapcsolunk, ahol a nem túl biztató képű Cellatárs kóstolgatja a volt komornyikot. Ez nem túl kedvező kilátás a közös, békés jövőre nézve.Méri épp a nászútra vett új ruháját és csálé kalapját próbálgatja, mikor apja jön be hozzá, áldását adni. Ez persze csak a duma, hogy a többiek leléceljenek, és mikor a Lord kettesben marad a lányával, előáll a farbával. Vagyis csőd van, több ferde kalap nincs... Matyianyu Nagyival karöltve (hát ezt is megértük) meginvitálja Tomot, és ellentmondást nem tűrően ráadják Matyi egyik ünneplőjét, még a szabónak lesz rajt némi dolga, de igaza van a mamáknak, egy tanúnak fessnek kell lennie.

Végre megérkezik Jenki anyja, a távoli Ámerikából, bérelt kocsin, majd végigcsókolja a rokonságot, mindenkihez szól pár kéretlen szót, és beviharzik. Már nagyon szeretné megismerni a Vőlegényt, aki valamilyen furcsa angol szokás miatt örökli a férje vagyonát. Ugye milyen régen túltettük mi már magunkat a hitbizományon, no Ámerikai mami még nem. Ellenben a másik unokavő, a köztársaságpárti Tom máris inkább a kedvére való.

Matyi babonából gyorsan lelép, de kifelé tartva Méri még rákérdez a lehetséges örökségre. Ebből aztán kitör a vita, mert Méri szeretné, ha Matyi a vagyont megtartaná és megmentené Downton Abbeyt, a férfi pedig ezt becstelennek tartja. Kell még egy kis dráma, meg feszültség így az esküvő előtti napra, ezért Méri dühösen és csalódottan elrohan. Annuska megint Batesnél jár, aki arra biztatja, hogy menjen el nászútra Mériékkel, és ne engedje, hogy az ő szomorú helyzete rá is kihasson, ha van lehetősége kicsit szórakozni.

Este újabb próbák elé állunk, Halszem ugyanis végre találkozik rég nem látott Nászasszonyával. A royalizmus és a republikanizmus csap itt össze két ráncos nagyszájú néni képében, már csak a ring hiányzik a hallból, úgy záporoznak a verbális ökölcsapások. Az első menetet Jenkimama nyerte, így Halszem mindent megpróbál a vacsora alatt, hogy bebizonyítsa ellenlábasának, hogy ő is képes változásokra, például pénzt küldött Sybilnek, hogy az meg tudjon jelenni a sofőr férjével Méri esküvőjén. Apropó, Méri továbbra is rossz passzban van a délután történtek miatt, úgyhogy sírva-vinnyogva lelép a vacsoráról. Mivel Edith elkapta a házasulandók vitájának végét, így a család is értesül arról, hogy itt bizony valamilyen veszekedés van a háttérben. Branson tanúhoz méltóan vállalja is, hogy beszél a vőlegénnyel és megmenti az esküvőt.

Odalenn is szükség van egy komoly beszélgetésre Dézi fejével, mert már napok óta protestál és sztrájkol. Most telt be a pohár Patmore-nál, és két mondattal visszaküldi a lányt a mosogató mellé. Bravó kérem, így kell ezt csinálni! Amíg Branson Matyit győzködi, addig Mérit Annuska próbálja vigasztalni, ezeknek aztán az lesz az eredménye, hogy a Vőlegény elmegy a Menyasszonyhoz, hogy egy ajtó két oldalán állva megbeszéljék a helyzetet. Lényeg a lényeg, mind a ketten rájöttek, hogy csak a másikkal lehetnének boldogok, így aztán gyorsan lezárják a csevegést egy csukott szemű csókkal. Végülis ez még belefér az angol tradíciókba...

Az új nappal végre célegyenesbe érünk: Politikus Sofőr úgy ki van nyalva, mint a szólásbéli Szaros Pista, ha látnák ezt a főrendbéli hacukát a pártban lenne is nemulass, azt hiszem... Méri is az öltözőasztal előtt ülve még az anyja felvilágosító jótanácsait és hugai rövid búcsúztatóját hallgatja. S mire Patmore és Dézi befejezi odalenn az ínycsiklandozó falatoktól roskadó tálakat és a koszorúslánykákat útnak indítják a templom felé, addig sikerül neki is felvennie a menyasszonyi ruhát, és méltóságteljesen levonulni a hallba, ahol apja és Carson papa várja csillogó szemekkel. Szerencsére a Lord nem tart hosszas elmélkedést a lépcső alján és a Főkomornyik is áldását adja az arára, így bepattannak a hintóba és a templomhoz vágtatnak, ahogy a násznép már izgatottan várja őket.

Most jönnek az utolsó méterek a templomkaputól az oltárig, amik valahogy nagyon hosszúnak tűnnek. Angol romantikus filmekben imádják az esküvői intervenciókat, és itt is két teljes évad kellett, hogy idáig jussunk, úgyhogy remélem nem lesz Runaway Bride Mériből, csak azért mert a templomajtó hívogatóan nyitva maradt a háta mögött! Oké, nem korbácsolom tovább a tűkön ülő olvasók lelkivilágát: az ara végre odaér Matyi mellé, aki azért első mondatában bevallja, hogy (hozzám hasonlóan) volt benne némi kétely Méri megjelenését illetően! Innen aztán a püspöké a szó, én csak annyit tennék még hozzá, hogy éljen az ifjú pár!