A főcím után egy tipikusan lilaakácközi jelenetben találjuk magunkat, amiben az amerikai álmot megtestesítő ifjú családapák s anyák tengetik a szombat délutánjukat egy akkora ház medencéjének a partján, amekkorában kábé négy napig keresném az éppen csak egy pillanatra letett szemüvegemet. És nem találnám meg. A nők az árnyékos teraszon témáznak (a háziasszonynak kisbaba van a kezében), a pasik a medence partján szivarozgatnak. A fiúknál a téma mi lenne más, mint a pénzcsinálás, a háztulaj, Chandler (nem, nem a Bing) olyan dumát ereszt el, mint a nagyjátékos Zepter ügynök, kinek sikerült behálóznia négy darab nyugdíjast, ezáltal megütve a főnyereményt. Csinált egy céget (Szépségvízió), és most nézz körül hol van, mit ért el. Nulla munkával sok pénz? Akár BKV vagy Malév vezérigazgató is lehetne. Akár. Chandler úgy dönt, bemutatja igen jó testét fejes ugrása közben, de többé őt már nem látjuk élve. Nem, nem azért mert nem volt a medencében lé.

Távol-keleti zenével indulunk, víz csorog egy kis agyag teáskannába - fiatal kínai lány tart bemutató teaceremóniát a múzeum látogatóinak és elmeséli, hogy némelyik kanna 400 éves, azért nem száradtak ki és maradtak meg szépen, mert folyamatosan főzik benne a teát. Utóbb egy enyhén lúzer kinézetű srác próbálja randira hívni a lányt, nem sok sikerrel. Zárás után a lány a múzeum raktárában pakolgat, szál egyedül természetesen, amikor fura zajt hall. Elindul megnézni, mi az, lehúz egy rejtélyesen lebegő lepedőt egy magas szoborról, majd halálra vált arccal lefagy, mi pedig megnézzük a főcímet. Watsont látjuk, amint egy szupermarket pénztáránál fizet, illetve csak szeretne, mert a leolvasó készülék nem akar együttműködni vele, utóbb a kártyáját sem fogadja el. A doktor utóbb megunja és idegesen hagyja a francba az egészet. Mindeközben vágóképeken Sherlockot mutatják, aki otthon egy burnuszos-kardos alakkal viaskodik, forognak-pörögnek, az idegen leszorítja, ám ő egy jól irányzott rúgással szabadul (Watson a boltban szerencsétlenkedik), végül Sherlock kiüti az ellenfelét és leporolja a zakóját. Mire Watson hazaér, Holmes már egy fotelben ücsörög, meg is kapja, hogy egész délelőtt nem csinált semmit. Mivel a dokinak nem sikerült elintéznie a bevásárlást, kölcsönkapja Sherlock kártyáját.

A doki fut még egy kört, majd hazaérve nem túl boldogan konstatálja, hogy Holmes az ő gépén nézi az emailjeit, mert lusta volt bemenni a sajátjáért a szobájába. Watson kimerülten lerogy egy székbe, de ezzel sincs szerencséje, mert ott meg a kifizetetlen számlái fogadják, melyeket undorral félretol, és megállapítja, hogy munkát kell találnia. Sherlock viszont a bankba hívja. Itt egy igazgató fogadja őket, aki amúgy Holmes régi évfolyamtársa és most megbízást szeretne adni neki. Sherlock rögtön megállapítja, hogy a fickó az elmúlt hónapban kétszer is körberepülte a Földet, ám annak gúnyos kérdésére azt feleli, hogy ezt csak a titkárnővel folytatott csevegésből tudja. (Watsonnak utóbb megmagyarázza, hogy a fickó karóráján látszó dátumból.)

A nyugis estét egy alkoholista fater rázza fel, miután elkezd üvöltözni a kb 40 éves lányával, hogy miért dolgozik ezen a szar helyen. Mindezt a munkahely előtt teszi mindenki szeme láttára, beleértve a tinédzser unokáját. Reggelre egy igen furcsa képpel nyitunk, egy hatalmas fém golyó gurul le Haven utcáin miközben egy pillangó repked körülötte. Pár utca után egyenes az előző esti nő munkahelyének épületébe csapódik be. Jön a főcím montázs, sajnos nem lett túl egyedi.

Rendőrségen vagyunk, rendőrfőnök Wuornos éppen elfoglaltan fejt rejtvény amikor beállít Audrey és ledobja elé a Colorado Kides újságcikket. Wuornos bunkó mint rendesen, habár most jogos is. Audrey változtat kicsit a modorán és egy szép mosoly mellett érdeklődik újra. Wuornos elég rendesen leszarja a dolgot, de mivel Audrey mosolya aranyos ezért megígéri utánanéz a régi aktáknak ami szerinte több napot is igénybe vehet. Nathan érkezik, ó hello Audrey te még itt vagy? Az arca mindent elárul, “francba, remélem még nem nézted a facebook üziket amit tegnap éjjel küldtem részegen.” A golyó ütötte helyszínre indul, Audrey meg persze bekéredzkedik mellé. Wuornos beleegyezik egy félmosollyal, Nathan meg szúrósan néz rá, jó fej az öreg.

Üldözős jelenettel kezdünk, mindenki szalad, mint állat, Gwen és Owen az egyik csapat, Jack egymagában a másik, mondjuk ő a parancsnok, úgyhogy ez jogos is, Toshiko a gép előtt ülve irányítja őket. A futkosással eltelik két perc, meg vagyok lepődve teljesen, eddig soha nem látott magasságokba szárnyal a színvonal, majdnem olyan, mint egy film, igazi színészekkel meg forgatókönyvvel, aztán Toshiko végre hozza a megszokott szintet, a baseball sapkás üldözött szerinte kapucnit visel, illetve "Rajta!" felkiáltásokkal ösztökéli gyorsabb kergetésre a lihegő egyes csapatot. Jack eközben valahonnan atom messziről érkezik, mert autópályán haladást mutatnak, ez a jelenet alkalmasint a második részből lett átemelve, miért kellene újból forgatni, autó is van benne, autópálya is, jó lesz az. Végül megérkezik, kiszáll és bekapcsolódik az üldözésbe. A fogócska a pályaudvaron ér véget, Gwen elkapja a kergetett állampolgárt, illetve a dzsekijét, a fickó villámgyorsan kibújik belőle és elszalad.

Király vagy, elkaptad, örvendezik Toshiko, ha ennyire van képben, csoda hogy egyáltalán azt kergették, akit kellett. Elvesztettem, mondja Gwen, nem, nem, nálad van, akármi is az, hadd nézzem csak meg a kamerán, baszki, eddig mit csináltál??? Ám kiderül, hogy a Rejtélyes Tárgy Érzékelőknek igazuk van, nem a forma volt érdekes, mert amit kerestek, az a ruhadarab zsebében rejtőzik. Gwen előveszi, aztán mit gondoltok, gyerekek, mint Veszélyes És Idegen Tárgyakat Felkutató Csapat Tagjának mi az első dolga? Úgy van, Petike, kisötös, a néni bekapcsolja! Abban a pillanatban felkerül egy kék szűrő a kamerára, a pályaudvar csutka üres lesz, hősnőnk meg bambán bámul körbe, mafasz van má??? Nahát, nahát, egy gyerek közeledik, negyvenes évekbeli öltözékben, kezében bőrönd meg maci, gallérján árcédula a nevével. Hát te ki vagy, eltévedtem, vissza kell mennem, gyerek sarkon fordul azt visszaballag a sötétbe, ahonnan előjött, ne menj, várj, picsogja utána Gwen, de meg nem mozdulna egy lépést se. Hát nem egy óvónő típus, na. Snitt, visszazökkenünk a fizetős verziójára a pályaudvarnak, vannak emberek, színek, és érkeznek Jackék, bocsi, de útlezárás volt, észreveszik, hogy Gwen rendkívül emlékeztet egy pontyra, mert csak tátog meg mered a szeme kifele, veled meg mi van, háááá kísértetet láttam, FŐCÍM!

Ez az epizód mindjárt Vorenusszal indít, aki úgy döntött, hogy megvalósítja Petőfi rémálmát, és ágyban, párnák közt kíván meghalni, farkasszem-versenyezve Fulmen lecsapott fejivel. Pullo bepróbálkozik azzal, hogy a gyászidőszak lejárt, nem mintha érdekelné Vorenust. Mivel nem tud mit tenni, Pullo szépen eloldalog. Közben az Aventinuson kitört a háború, mindjárt látunk is egy kisebb csetepatét, ahol késsel a hátában szaladgál Fülig Jimmy. Tulajdonképp a helyzet olyan, mint egy átlagos Robert Rodriguez-filmnek a belezős jelenetei, minden utcasarkon feltrancsíroznak valakit.

Az arisztokrácia körében eddig nyugodtnak tűnik a helyzet, de Antonius konzul képtelen rendesen végezni a munkáját, neki ez unalmas. Befut Kleopátra is, aki szeretné Caesariont Caesar gyermekének elismertetni, de nem jár sikerrel (egyiptomi nő gyerekét a római nép nem fogja elismerni) – viszont Alexandriában fog állomásozni néhány római légió, és a szokásos áron szállítják továbbra is Rómába a gabonát. Antonius arcán tisztán látszik, hogy simán megdugná Kleopátrát meg is súgja neki, de a nő nem hagyja magát – egyelőre. Ha a családja, és az országa érdekében az kell, akkor szajha lesz.

A New York-i metróban indítunk, amikor a „Blahánál” felszállnak az aktuális rosszarcok. Valami készül. Az egyik berezelt utas gyorsan kiugrik a még álló szerelvényből, mert a hatodik érzéke azt súgja: „itt bizony cipőzés lesz.”  A többi gyanútlan tömegközlekedő meg csak pislog bele a legkevésbé sem szimpatikus úriemberek képébe. Megindul a fővezér, nyomában a csicska kamerás szárnysegéd, aki filmre veszi az egész incidenst. Milyen okos ötlet direktbe bizonyítékot gyártani. Pisztolyt elő és már indulhat is a gondosan kitervelt és mérhetetlenül cizelláltan kivitelezett, „vámszedés” fedőnéven ismeretes hadművelet. Ezt a környéket ’Szépfiú’ uralja és aki vonatozni akar, annak jattolnia kell. Egyszerű, mint a vonatfütty, de hogy nyomatékot adjon hangjának és a téma komolyságának, az embereivel együtt, egy jót ketrecharcoznak az utasokkal.

Eközben a Reagan házban, Danny egy elektromos verseny (modell) autót próbál összerakni, a „ha nem megy ésszel, akkor majd megy erővel” alapelvet követve. Danny kétségbe esve, aljas hátsó szándékok által vezérelve próbálja rátukmálni Frank-re e nemes feladatot. De ő, az egészet nagy ívben leszarva olvassa tovább a napi sajtót. Közben betoppan az egyetlen Reagan lány is, aki egyből basztatni kezdi Danny-t, hogy ennyi idősen már igazán leszokhatna a lego-zásról. Teljesen váratlanul Jamie is bekúszik a képbe és így már tényleg teljes a família. A kisöcsi, mint ex-Harvardos, egyből megkapja a megtisztelő feladatot bátyjától: segíthet neki összeszerelni azt a fostalicska modell autót. A nővérük, Erin már a piáért nyúl, amikor Frank lapos kúszásban oda dzsesszel mellé és megkérdi tőle, ugyan mi nyomja a lelkét? De nehogy azt merje mondani, hogy semmi, mert akkor nem szlopálná ilyen sebességgel a whisky-t. Korrekt meglátás. Bizony nincs jól, hisz elvégre válófélben van, ráadásul a hálátlan lánya az apjával akar elmenni San Francisco-ba, egy hosszabb kirándulásra. Frank megértő, mint a szar és szemmel láthatóan szívesen folytatná lánya rosszkedvének, gyenge humorral való palástolását, de egy váratlan telefonhívás megzavarja az apa-lánya momentumot. Danny-nél is csörög a hordozható távrecsegő, gyorsan olajra is lép. Jamie is elhagyja a színt, mert neki éjféltől kezdődik a műszak. Erin csak simán zugivó üzemmódba kapcsol. A papóka meg egyedül marad a modell autó összes darabkájának társaságával.

Jim meghalt. Ez egy új érzés számára, amivel még barátkoznia kell. A halott mentős egy tónál találja magát, ahol a halott testvére próbálja őt a fény felé terelni. Jim nem akar menni, mert szeretne még beszélni az asszonnyal, úgyhogy egyelőre nem gyalogolna be a fényes semmibe. Egy házba megy be a tópartról, ahol szobáról szobára jár, hogy a jelenbe érjen. Az egyik szobában rátalál Melre, aki Delia és Ned társaságában a férjét gyászolja, és egy jelre vár tőle, de egyelőre semmi. Melinda nagyon várja, hogy Jim legalább elköszönni visszajöjjön, de egyelőre nem jelenik meg, sőt nem csak Jim nem jelenik meg, de egy szellem sem jelent meg a szomorú esemény óta.

Jim már szólongatja Melt, de a látó nem látja őt, viszont hall valamit. Mel lába elé egy alma repül, amire azt hiszi, hogy Jim jelez neki. Persze nem Jim az, hanem egy tinilány. Nem az alma a legfurcsább, hanem az, hogy Mel sem Jimet, sem a másik szellemet nem látja. Halott helyett élő vendég érkezik Melindához, méghozzá az anyósa. Az ő helyzete sem irigylésre méltó, a férje és a nagyobbik fia eddig is halott volt, és most Jim is elment. Nehéz lehet ezt elviselni, és Jim még látja is anyja bánatát, mert ott van a házban továbbra is.

A Harvard campus-a megirigyelné a látványt, amivel nyitunk. Két Notre Dame-hoz is túl díszes torony előtt Borace (a srácaink hamptonsi szállás adója) futópaddal, monitorokkal és Hank-kel fizikai állapotfelmérést végez. Hiába, ha valaki ennyire gazdag, akkor számára minden és mindenki eszköz sorba süllyed. Így szegény dokink is. Furcsa misztikum övezi  főbérlőnket. Azonkívül, hogy tudjuk róla, hogy valami alemán herceg leszármazottja és, hogy cápát tart a pinyóban, fogalmunk sincs arról, hogy valójában kicsoda is Borace Der Die Das herceg. A sorozat készítői sem kényeztetnek el minket ezen a téren, hiszen most is csak annyival bővül tudásunk, hogy a pali kitűnő egészségben van, ma van a szülinapja és, hogy az eredményei alapján lehetne akár 25 éves.

Közben vágunk Indiára, aki éppen tart A-ból B-be, és a sztoriba frissen bevezetett vőlegényével beszélget (Amúgy a srácot Raj-nak hívják, ami vicces sorozat együttműködést szülhetne a Big Bang Theory-val.), amikor egy pink mocis bamba barna Barbie – aki ahelyett, hogy az utat figyelné, álmai Ken-jéről ábrándozik – kis híjján alászalad a batár dzsipnek, és letér az útról. Lévén nem egy KTM-en csücsül, a mini mobil első kereke rögtön az első fűszálon elcsúszik, és Barbink Brad Pitt „Ha eljön Joe Black”-es repülésének nőiesített változatát adja elő. Rém vicces.

Szokásos konfliktussal indul az epizód, rejtett utalások, miegymás. Természetesen mágia van a dologban. Természetesen valakinek baja esik. Egy gyanúsan mágusnak tűnő valaki elvarázsolt bogarat rejt egy csokor virágba, melyet aztán Morgana kap. Gwen szerint biztos Arthur küldte. Morgana nem érti, miért küldene neki virágot. A titokzatos mágus pedig az udvarban rejtőzve várja a hatást. Morgana lefekszik, a bogár kimászik, nem tudom, mennyire fóbiás a csaj, de a jelenet a Klónok támadása egyik részére emlékeztet erősen, titeket nem? Még a zene is tiszta Star Wars-os... aztán nem tudjuk meg, mi történik, mert jön a főcím.

Másnap aztán Morgana nem annyira ébred fel, de Gaius sem érti, mi lehet a gond. Már mindent megpróbáltam, panaszkodik Merlinnek, amivel bizonyára az előbbi két perces vizsgálatra utal. Természetesen kizárt, hogy varázslat legyen, különben nagy baj lesz. Arthur találkozik Edwinnel, a varázslóval, aki gyógyítónak adja ki magát. Arthur nem veszi be a dumát, de mivel nincs mit tenni Morganáért, talán beadja a derekát. Merlin fel-alá járkál körülötte, amivel csak idegesíti. Gaius továbbra sem tudja, mi lehet Morgana baja. Arthur így előhozakodik a lehetséges megoldással...

Sötét, őszi, borongós estén szőke lány siet hazafelé, a sietését pedig egy ködbe burkolózó fickó figyeli az utca túloldaláról, a villanyoszlopnak támaszkodva. Majd lassan utána ered, látjuk az arcát is, ha ő lesz a gyilkos is, akkor ez most újdonság. Alexisnek titkos hódolója van, aki becsúsztatott egy rettenetes verset az öltözőszekrényébe. Próbálja kisakkozni, hogy ki lehet az, de Castle szerint ez olyan, mint ha elolvasná előre egy regény végét. Anyám pont ezt csinálja, utál izgulni. A lánynak aki Linda, ez volt az utolsó borongós, őszi sétája. Egy tv társaságnál volt ügyfélszolgálatos, és így első ránézésre megfojtották. Zseniális vagyok. Castle-nak beugrik valami, amit nagy nehezen megoszt velünk is. Tehát, négy éve volt egy hasonlóan kinéző ügy, fiatal, csinos, szőke, kötéllel megfojtott nő, békés arccal, akit úgy rendeztek el, mintha aludna. Beckett helyesbít, igaz, hogy nem kapták el a fickót, de ő nem az utcán ölt, hanem a nők lakásán, és keresztbe tette az áldozatai kezét a mellkasukon. Lindának nem volt barátja, viszont volt egy perverz tekintettel bámuló kollégája. Az nagy öröm.

Lanie vészhelyzetet csipog, mert előkereste a négy évvel ezelőtti sorozatgyilkos aktáját, és bebizonyosodott, hogy a kötél ugyanaz. A Hármas gyilkos, más néven 3XK visszatért. Négy évvel ezelőtt, egy hét alatt megfojtott három nőt, majd egy hónap múlva újabb hármat, aztán felszívódott. Az FBI profilja szerint 25-45 közötti fehér férfi, diszfunkcionális viszony az anyjával, alantas munka. Biztonsági őrnek vagy szerelőnek adta ki magát, így jutott be a nők lakásába akiket előzőleg alaposan megfigyelt. A holttesteket úgy állította be, mintha koporsóban feküdnének. Ha a négy évvel ezelőtti tendenciát követi, akkor kevés idő van elkapni, mert az egy hétből már három nap letelt. Ryan közben lenyomozta, hogy ki Linda perverz bámulója. Paul McCardle, irodafelügyelő. Az volt a dolga, hogy meglocsolja a művirágokat, míg tegnap fel nem mondott. Most akkor vagy ő a gyilkos, vagy tegnap reggel úgy ébredt, hogy többé nem érdekli a művirágok sorsa.