Lockebácsi flashbackjével nyitunk. Egy áruház játékosztályán dolgozik még dús hajzuhataggal és tolószéke nélkül. Egy Egércsapda nevű játékot mutat be egy srácnak, mikor háttérben feltűnik egy vörös hajú, bundakabátos nő, aki őket figyeli. Locke észreveszi a nőt, hagyja a gyereket játszani, így odasétál a vöröshöz. A hölgy nem túl meggyőzően a labdákat keresi, Locke eligazítja, majd elbúcsúznak. Vissza a szigetre, Locke mester és hű padawanja a bunkerajtó felnyitásán fáradoznak, ezúttal egy ostromgéppel. A duó először a „miért hívják az ostromgépet ostromgépnek” kérdésen filózik, majd Boone Locke privát sztoriját szeretné hallani. Neki is valamilyen érdekes múlttal kell rendelkeznie, de Locke kitér a válaszadás elől, mondván csak untatná őt. Működésbe hozzák a gépet, az becsapódik, de a bejáratnak semmi baja, a szerkezet viszont szétesik. Locke dühöng, Boone rászól, valami baj van Kopaszember lábával. Egy repeszdarab áll ki belőle, Locke észre sem vette, hogy a lábába fúródott. Este a tábortűznél, a magányos Locke a lábai érzékenységét próbálgatja. Egy biztostűvel szurkálja magát, ám nem érez semmit. A biztostű után egy izzó fadarab lesz a következő, szintén semmi. Főcím.

Teliholdas, felhőtlen ég Toronto felett, épp kellemes idő a kutyasétáltatáshoz. Így gondolja ezt Mr. Hardy is, aki két cuki farkaskutyája után lohol a néptelen utcán, amikor valami zajra lesz figyelmes. Nosza, nekiengedi a két állatot, mert így nagyobb a biztonságérzete. Kár, hogy a kutyusok veszett nyüszítésbe kezdenek, és a sötét sikátorból nem ők jönnek elő. És így lesz Mr. Hardyból, a bankárból Mr. Hardy, a legújabb hulla a tepsiben. Murdoch épp Eniddel és Alvinnel romantikázik a telihold alatt, amikor belefutnak Dr. Ogdenbe és kísérőjébe. A tali Alvint leszámítva mindenkinek rém ciki, ráadásul Enid is elkezd később féltékenyen nyafogni a nyomozónak. Még szerencse, hogy érkezik a hír a hulláról, menni kell nyomozni. Murdoch fején látszik a megkönnyebbülés.

A disznó ugye már a túlvilági moslékos tálból falatozik, már csak az e világra hagyott örökségét, a porcogóját, meg minden egyéb ínycsiklandó alkatrészét kellene megfelelő módon feldolgozni, de a zenét is fel kéne venni valahogy. A jómadarak Gyulabá elé járulnak, akinek persze, hogy frissen köpült vajból van szíve, ezért a fiatalok egymást váltva leléphetnek kornyikálni, de mindenkinek dolgoznia kell. Ez utóbbi kitétel Kadettra mérve minősül csak isten igazságtalan intézkedésének. Mindenki szépen lemossa a cocáról a koszt, de Ondein kapitány kinyafizza magát a meló alól. Megérkezik Szőrcsi és Pulcsi, akik heló, szia, szevasz, van nálatok terasz, már mennek is a pajtába felállítani a stúdiót.

Az igényesség és zajszűrés lehetőségét kajakra figyelmen kívül hagyva lebasznak egy mikrofont, füles a dalos pacsirtáknak, laptop meg egy fröccsöntött szinti a hangmérnök uraknak, oszt szevasz. Az összes sutyerák örül, hogy végre szakmázhat, pláne Onedin Kenedy. Hisztike és Király Sanyi produkciója bármikor elmehetne az énekes tehetségkutatók gyökérkezelt kategória montázsvideójába. Hisztike bevallottan csak otthon, hol máshol, mint ahogy az a klisé nagykönyvben is írva vagyon, a zuhany alatt szerel bagzó macska módjára vernyákolni. Mindegy lófasz, az ő hangja úgyis le lesz keverve szépen. Ez így akkor meg is volt, lehet menni hurkát tölteni. A lányik szemében eddig az volt a problem, hogy látták az állatot, most hogy darabokban van és le van darálva minden fogyasztható része, már ez sem befogadó képes az ő mimóza lelkületüknek. Ecke egy kicsit felbassza magát, nehogy már csak a faszik dógozzanak, elvégre a lányok is ugyanazért vannak itt, pénzért az istenit, azért meg le is kell ám hajolni, ha mást nem is.