Oláh Gergő vagy Antal Timi? Végül is oly mindegy, a lényeg, hogy jó hangú énekesek kerültek a döntőbe, akik tényleg megérdemlik, hogy nyerjenek egy szakajtónyi pénzt, lemezszerződést, lakást, kocsit, lakótelepet, szigetet, kisebb banánköztársaságot, vagy amit adnak nekik mostanában. Tessen élőben kommentelni, ennél viccesebbet momentán nem tudunk ajánlani (Liverpool meccs tegnap volt).

Most nem mesével kezdünk, illetve mégis, de most Valeriának mesél Ainoa. Miközben sebes ajkát mossa a Fürdőben. A kisgyerekeknek szokásos nagy veszély vagy gyász idején kegyes hazugságokat mondani, hogy ne féljenek. Most is ez történik. Szó esik vízicsúzdáról, meg hasonló vidámparki jóságokról. Közben bejön Ulisses is, némán hallgatja őket, ő meg a sebes öklét áztatja. Jól üzemel ilyen vészhelyzetben is a Sarkcsillag vízvezetékrendszere, hosszú percekig tart a nyugtatómese. Mert nagy a veszély.

Oktatóban tervezgetnek, ha a Sarkcsillag lezuhan a mélységbe, leginkább vízre éréskor lehet baj, ha túl mélyre merül. Ezért minden fedélzeti nyílást bezárnak, üres ládákat és kannákat kötnek mindenhová, hogy felszínre rántsák hamar a hajót. Mint egy katamarán. Ők meg a folyosókon hálókhoz kötik magukat.

Yin-nel nyituk, az óceánparton szemlélődik. Flashback, leendő apósánál, Paik úr irodájában vagyunk. A nagyhatalmú após vizsgáztatja Yin-t, vajon miért szeretné feleségül kérni a lányát? Yin biztosítja róla, hogy halászgyerek származása ellenére ambiciózus felnőtt lett. Saját éttermet, majd szállodát szeretne. Az édesapja sajnos meghalt, így ő nem tud az esküvőről. Hogy még jobb benyomást tegyen apósra, kész lenne neki dolgozni. Ha ilyen könnyen lemond az álmairól, akkor miért egyezzen bele az esküvőbe, jön a kérdés apóstól. Yin álmai legfontosabb szereplője maga Sun. Ezzel sikerült meggyőzni Apóst, kezet rá.

Kicsit megcsúsztunk a hogyvolttal, elnézést mindenkitől, pedig ez a rész igazán állat volt, vitathatatlanul a 3. évad eddigi legjobbja: bajba került Régensek, újabb áll-leejtő infók a raktár korábbi történelméből és működési elvéről, úgyhogy hegyibe! Artie monológját halljuk arról, hogy a Régensek a 2. raktár alapítása óta védelmezői a mindenkori raktárnak, ők a legfőbb őrzői az összegyűjtött leleteknek, most viszont elérkezett az az idő, amikor az ügynököknek kell megvédeniük a veszélybe került Régenseket. Eközben azt látjuk, hogy az évad főrohadékává előlépett Sally Stukowski éppen az egyik Régenst faggatja és kínozza a tüzes fogóként használt ajtónyitó gombbal, amit a múltkori részben lopott el Jinkséktől, majd dolga végeztével lazán fel is gyújtja a szerencsétlen nőt.

Váltunk a raktárba, ahol Artie kijelenti, hogy az első számú feladat megkeresni a fedőtevékenységül FBI ügynökként működő Stukowskit. A közelmúltban már négy Régens halt meg gyanús körülmények között, és most eltűnt az ötödik is, Theodora Stanton. Jinksy és Pete hamar rábukkannak az FBI-osra, valami atlantai krimóban iszogat egyedül. Az ügynökök hivatalos arccal lépnek fel, Stuko azonban lestukkolja őket pár korsót és poharat felhasználva, és kirohan az utcára. Ott azonban Myka a backup, aki egy gyönyörű lövéssel lesokkolja a menekülőt. Pete észreveszi, hogy az utca túloldalán egy kocsiban addig figyelő csávó elhajt, akiről mi tudjuk, hogy Marcus Diamond, Stukowski bűntársa (és mellesleg a Grimm sorozat főrendőre). Főcím.

Kihúztam a fejemet egy pillanatra a karácsonyból (angyalkás goblejnhímzés a kanapén, gyertyafény és a Karácsonyi ének a háttérben, arcomon meghatottság és malaszt), úgyhogy jó rész legyen légyszi, mert múlt héten Carter kiesését untam nagyon. Abi a táborba visszaéréskor sokszor megköszöni, hogy benntartották, majd megint elkezd az idoljáról értekezni - hálistennek legalább azt hozzáteszi, hogy nem tudja, elhitték-e. Mike közben azt magyarázza, hogy Carter mit fog kapni ettől az élményből. Malcolm meg kibaszná Lisát, mert figyelt tribalen, és Lisa gyenge játékossal akar döntőzni. A képen SátánAbi.

És reggel is vele folytatjuk meg a nemlétező idoljával, srácok most elmegyek az erdőbe kicsit... vizet hozni. Aztán kicsit csacsog Lisával arról, hogy a többi négy őt akarja kiszavazni és legyen majd felkészülve, vagy tudomisén, Lisa meg udvariasan meghallgatja, egyik fülén be, másikon ki, goto reward. Aholis egy kis piramiskán kell felmászni, aztán be a vízbe, és kiszedni fakarikákat, amiket rádobálni pöckökre. A győztes magával vihet két embert, amiből hisztérikusabb szezonokban remek balhék szoktak lenni - több játékos is mondta már, hogy igazából az ilyen challenge-eket jobb nem megnyerni, mint igen.

Ez a hétvége az igazán kemény. Két X-faktor adás, viszont jó hír, hogy utána vége, sokat szenvedtünk ezért a pillanatért. Kezdjük a hármas döntőt, egy kisebb riói karnevál húz át a színpadon, aminek a lényegét azóta sem tudtam megfejteni, a teljesség igénye nélkül a következők vonulnak fel: szambatáncosok, dobosok, pompomlányok, versenytáncosok, néptáncosok, hastáncosok, zsonglőrök, bűvészek, udvaribolondok, Jedi lovagok, egy kutya, majd a diliházból szabadult menetet Nórika zárja valami hajmeresztő párducmintás borzalomban. Nincs mit hozzáfűzni. A döntős hétvége tiszteletére ismét összecsődítették a helyi rajongótáborokat. Bánffyhunyad, Nagykároly (Erdélyben, Miklós!) és Salgótarján összegyűjtött annyi visítani és transzparenst gyártani képes embert, amennyit csak bírtak, és bezsúfolták őket a legkisebb helyiségbe, ahova csak befértek, hogy jól megválasztott pillanatokban bekapcsolják őket a műsorba hangulatfokozás végett.

Devil sorol még pár vérnyomásnövelő infót, pl. hogy a jelenlegi első 46%-kal vezet, hogy két nő magyar X-faktor döntőbe még nem jutott, hogy két ember van idén, aki még soha nem párbajozott, és hogy ilyen eddig csak egy volt az egész X-faktor során, Király L. Norbert. Ezek után jöhetnek a mentorok is, Geszti valami kényszerzubbony jellegű felöltőt kapott a különös kegyetlenséggel dolgozó stylisttól, de csak a rend kedvéért jegyezném meg azt is, hogy Nórikán pl. az idei szériában egyszer nem volt még előnyös ruha. De jön már a 12 döntős egy közös produkcióban, és igen, mind a 12, ami azt jelenti, hogy Jimmy Junior és Stone is! Sőt, még a Kelta Arcfestés is feltűnik, csak mintha a Spirit lett volna egy szőkével kevesebb hirtelen. Végén a fölöslegessé vált 9-et letereli Devil, és marad a döntős hármas, OláhDzsí úgy vigyorog, mint aki még mindig nem hiszi el, mekkora tutiban van. Nóri ennek örömére a kezükbe nyomja az X-faktoros CD-iket, amitől Gergő már végképp nem bírja abbahagyni a vigyorgást, aranyos ez az őszinte öröm. Még pár okosság a mentoroktól, és már kezdjük is a versenyt.

Négy tehetségünk van már csak, ebből egytől még megszabadulunk, és ki is alakul a döntős hármas, akik közül egyetlen hétvége alatt eldöntjük, melyikben van a legtöbb X, és csókolom. Nem kell már sokat szenvedni. Nóri valami általam és talán általa is ismeretlen okból a „Visszaszámlálás éjszakájának" nevezi ezt az estét, a mentorok pedig ma egységesen feketében feszítenek, hogy érzékeltessék a helyzet komolyságát. Geszti azt mondja, hogy ő ilyen sokáig még nem jutott ebben a versenyben soha – kivéve persze valami Tecával, de ki emlékszik már ilyen 2 évvel ezelőtti részletekre. Ildit mostanra a teljes nyugalom szállta meg, Feró meg már nem is emlékszik arra, milyen az, amikor van még versenyben embere.

Kezdjük a mai estét Adéllal, aki a kisfilmjében valami frenetikus bőgést produkál, mert ez már annyira hihetetlen, hogy a verseny már itt tart, és ő még mindig itt van. Ő mondta, nem én. Miki szerint Adélban az a legjobb, hogy még olyan sok szabad hely van a fejében, amit mindenféle hasznos ismerettel és képességgel lehet megtölteni. Most pl. táncórára viszi, szerintem sem lenne érdemes kapásból kvantumfizikával próbálkozni. Ez azt is jelenti, hogy újra revüprodukció lesz, Szívemben bomba van, sőt egy kis Sohase mondd is belekeveredik valami mashupkezdemény gyanánt, és kövezzetek meg, de ez most jó. Biztos terep neki, hallgatható, és ami a legfontosabb, de a legkevesebb idei X-faktoros produkciónál sikerült valahogy elérni, hogy hangulatos. Miki persze a tangószólót fényezi majd az értékelésben, ami tényleg szép volt, de azért nem az volt az előadás legerősebb pontja. Geszti persze kötekedik, a pozitív kritikát is „de"-hangsúllyal mondja, majd jól odaszúrja a kis nyilacskáit, „magadhoz képest jól énekeltél", meg ilyenek. Hát igen, ha valami nagyon váratlan és megmagyarázhatatlan nem történik, a végeredmény Geszti és Miki között fog eldőlni idén, fel is vették a kesztyűt, ahogy kell.

Éjáááóóó, éjáááóóó, évadzáró! Méghozzá igen jó lett, úgyhogy érdemes olvasni/nézni. Természetesen jön az egyperces visszatekintő, szóval hogy egy Martin Summers nevezetű exzsaru is kómában van, így csöppent bele Alex világába, hogy jól szétbarmoljon mindent természetesen. Supermacről kiderül, hogy szabadkőműves, majd megszólal a lelke, és jól megmurdeli magát, de előtte még egy bizonyos Rózsa Hadműveletről motyog valamit. Summers kinyírja a fiatalkori önmagát, Alex lelkét marcangolja a bűnbánat, de eltünteti a hullát, és fény derül a csapat árulójára, Chrisre is, aki az esküvő költségei miatt került kapcsolatba a sötét figurákkal, majd próbálta őket elkapni, de a végén ő került a slamasztikába. Na szóval, az évadzáró rész egy rövidke mesével kezdődik, természetesen Gene Hunt fogja előadni az egészet (mellesleg tényleg van egy ilyen 15 perces műsora a BBC-nek, már évtizedek óta). Alex és a Szörnyű Fejfájás meséjét meséli el: Alex imádja az agyakat, már nagyon régóta azzal akar foglalkozni, pszichiátriával foglalkozik, rendőrnéni lett, és mindenki tyúknak hívja a háttérben – Alex közben következetesen javítja ki őt. Aztán jött a rettenetes fejfájás, Alexet lelövik, majd az orvosa, Sam Gerard jelentkezik: egy fertőzés támadta meg a szervezetét, amire kap 50 milligramm csernobili erejű antibiotikumot, de annál többet nem – azaz vagy legyűri a betegséget, vagy meghal. Főcím.

Summers hihetetlen módon megint bejött a csukott ajtón, és Alex kazettáit baszkurálja, bele is hallgatott a felvételekbe. Alex a fertőzést úgy értelmezi, hogy Summers besározta, tehát végeznie kell majd vele. Summers ott hagy nála egy stukkert, majd elárulja, hogy egy kórteremben vannak, és a közös ápolónőjük csak egy szót mond mindig: „Gene”, fura, nem igaz? Alex nem lepődik meg, úgy tűnik, hogy ő ennek a világnak a közepe, ami mindig is szeretett volna lenni, ő az egyetlen, betonbiztos állandó, akihez bármivel oda lehet menni, és segít. Summers szerint más lenne a képlet, ha elárulná neki, hogy került ide, különben ő kontrollálja az eseményeket, nem a góré, és az óra ketyeg: 10 milli, majd távozik. Az őrsre menet belefut Chrisbe, aki nem akar bemenni dolgozni, mert úgy néznek rá, mint Kurt Russelre, amikor azt hitték róla, hogy benne van a dolog A dolog c. igen remek fosatós horrorban. Alex azért beviszi magával, Chris az asztalánál húzza meg magát, Alex asztala pedig teljesen be van fedverózsaszirmokkal, Summers jó korán felkelt ezért.

Na kérem, az eddigi belterjesség után végre megcsap bennünket a nagypolitika szele, holmi gabonák, vásznak, puskaporok unalmas szállítmányozása után igazi Fontos Ember (VIP) kerül a rakomány közé. Személye egyelőre még titok, éppen Mr. Callon irodájában beszél róla egy szintén ismeretlen elegáns ruhában, cilinderrel a fején. A cilinderes 300 fontot ajánl a titokzatos utas Livornóba történő szállításáért, de Callonnak bűzlik valami, mert nem kap az ajánlaton, inkább beajánlja James Onedint, akinek kisebb és kevésbé feltűnő a hajója (értsd: lepukkant úszó koporsó) és mivel anyagilag is meg van szorulva, biztos occóér’ is elvállalja a fuvart (értsd: remélhetőleg megbukik az illegális fuvarral, és azzal is a Callonok járnak jól).

Előző péntek itt.

Péntek van, de a szokásostól eltérően már délelőtt Andrással vagyunk. Ül azon a bizonyos kanapén és telefonálgat. Igen, kitaláltátok, még mindig Laurát hivogatja. (Vajon Judittal is próbálkozott beszélgetni ennyiszer az elmúlt egy év alatt?) Viszont ő lepődik meg legjobban, hogy a nő fel is veszi a telefont. Dargay gondolkodott (na az mindig veszélyes) és randit kér, nem a rendelőbe, valamilyen civil helyre. A nő rááll, sőt meginvitálja a zaklatott pszichológust az otthonába. Szerepcsere?

A pszichológusunk készül lelépni otthonról, titokban, kulcsot elcsenve. Azt persze – ahogy ilyenkor az lenni szokott – hangos csörömpöléssel leesik. A távolból egy boldog család nappali zaja hallatszik, Judit is otthon van (még nem talált lakást?). Kedvesen kérdi az urát, hova-hova? Épp főz, elfogyott a tejszín, kéne hozni. Dargay hazudhatna, megy a gyógyszertárba, fodrászhoz, de ő közli, nem ér rá tejterméket venni, Laurához megy. Ha fáj, had fájjon nagyon. Judit arcáról leolvad a mosoly.