A magyar címnek nem sok köze van az évad eddigi legjobb epizódjához, ami amúgy rendkívül mozgalmas és sok helyszínű, vágjunk is bele, mint hentes a felsálba. Ismét a liverpooli kikötőben kezdünk, James újra kihajózni készül a Charlotte Rhodes-zal, irány Lisszabon és az amorózó külsejű senhor Braganza, a kormány mellett természetesen Mr. Baines. Jamesnek nemrégiben sikerült megfelelő házat találnia, végre átköltözhetnek a raktárból és csak 25 font az éves bérleti díj, remek. Anne szeretné elkísérni hites urát az útra, de James ellenzi: sok dolog lesz az új házban, bútorokat kell venni, függönyt varrni, az öreg Websterről gondoskodni (tényleg, a vén alkoholistát már régóta nem láttuk), a terhes Elizabeth körül segíteni. Férj és feleség egyaránt úgy gondolja, hogy bár a csinos hugi a múltkor kikosarazta Fogartyt, de ez csak pillanatnyi szeszély volt nála, végül úgysem tehet majd mást, mint hozzámegy. Pedig Albert Frazer teljesen bele van bolondulva a lányba, de most már mindegy, mondja James, majd hozzáteszi: Intézkedj, hogy mielőbb kihirdessék őket! (Feladatokat nagyon jól tud osztani a barkókirály, azt már eddig is tudtuk.) Futó puszival búcsúzik, még azt sem engedi, hogy Anne elkísérje a kikötőbe: Elég egyszer elbúcsúzni, mondja és lelép.

Valeria mesél, ki más... Új diákok jönnek év közben az osztályba, a régiek megmutatják a szobákat, a WCt, az ágyakat. A Sarkcsillagon is így van, a 4 csónakos újdiákot vezetik körbe a régiek. Persze ha eldugult a lefolyó, akkor azt nem ők hanem az iskola takarítónője és takarítója Salome és Buborék takarítja.

Főleg a lány vált ki nagy figyelmet, Dulce igazi szépség. Ráadásul nem akar társaival aludni, beköltözne a srácok kabinjába. Akik nem tiltakoznak, csak azt nem veszik észre, a lány fél a másik háromtól.

Jön az ősz, hullnak a levelek, de ez nem egy Petőfi vers, szóval a lényeg, hogy mostantól elég szopóka nyalóka annak, aki sutyiban főz. A furcsaság, hogy a hatodik részre Tickle igazán paraszt tájszólást kapott, de hát nem én vagyok a gyártásvezető, vagy ki a bánat. Meg a nem halálos bordatörés is pillanatok alatt elmúlott emberünknél. Mégse hülyeség az a bizonyos whisky-kúra. Timék kicsit fáradnak, de ha meló van, akkor pénz is van, a suska meg gyógyír minden vidéki bajra. Tickle az elosztó embert várja, amíg Tim majd beleszakad a munkába.

Mac öngyilkos lett, a korrupciós hálózat egyik legfontosabb eleme tehát kiesett – de a küzdelemnek természetesen nincs vége, a Rózsa Hadművelet miatt. Alex tévéje egész éjszaka ment, de a sorozat kezdete óta van ez így, mekkora lehet már a villanyszámlája? Na mindegy, a tévén keresztül jön az üzenet, Alex kórházban van, két csokor virág várta ott, de mégis nagyon aggódnak az életéért. Snitt, a góréék egy zseniális módszerrel szabadulnak meg a rohadék bűnözőktől: megállítanak közúti ellenőrzésként egy teherautót, Chris kb másfél percre feltartja a francia sofőrt aki húzna vissza a hazájába, közben a góré és Ray a megkötözött, felpeckelt szájú alvilági pofát bevágja a teherautóba, Franciaországban emberkeggyé’ baszdki.

Alex el sem hiszi ezt az egészet, cserébe a cigiző Chrisnek megmondja a tutit, a cigifüst nagyban pusztítja a spermiumokat, Shaz pedig mihamarább gyereket szeretne. Ray borús, mert minden nyomoronc újságból is a szart dobálják rájuk, továbbá őt magát egy gyerek is leköpte az utcán, hát a rendőrség renoméja nagyon csúnyán megtépázódott. A góré mindezt egy nagy fogással kompenzálná, épp van is egy rablás a közelben, jelenti Viv a rádión, a Stanley Road-on. Hoppácsak, dehisz ott lakott gyerekként Pete! Ammegki, jön a kérdés, hát Molly apja! Továbbra sem értik, hogy mire fel ez a nagy izgatottság, és csak remélni merik, hogy ez a Drake-család normálisabb, mint Alex. Főcím.

Az első rész után a ruszki kommandósok ismét egy illegális kaszinóra rontanak rá Moszkvában, ez úgy tűnik, errefelé olyan probléma lehet, mint nálunk a zugpálinkafőzés volt a kilencvenes években. Ja, értem már, Oroszországban tilos a szerencsejáték, nahát. Az akciót vezető csávó arcát nem mutatják meg, mert beépített ügynök, oké, vettem. Az akciót már hónapok óta készítik elő, sikerült bejuttatni egy rendőrt a gazemberek közé, akik nemigen láttak még hollywoodi akciófilmet, mert a hiperszuper bejárati vasajtó mellé egy üvegablakot álmodtak meg, jóhogy azon fog berontani a fekete sereg. Ekkora lúzereket, na mindegy.

Ez a remek párbeszéd jutott eszembe, amikor elkezdtem írni a 3. epizód hogyvoltját és úgy éreztem, ezt veletek is meg kell osztanom:

Saga: Valami bűzlik Dániában

Martin: Pedig Saga csak a szarnak van.

Ba Dum Tss!

A főcím előtt Saga Norén a mérgezésekről kérdez néhány hajléktalant egy nem túl bizalomgerjesztő környéken, viszont a háttérben látható falfirkák végre egy kis színt visznek az  egységesen depressziós szürkére szűrt sorozatba. A rendőrnő egy hullát talált Oslóban (ja nem, az egy másik ország!), aki minden bizonnyal vért hányt a mérgezéstől, mielőtt meghalt. Azt hiszem ezeket hívják a nyugalom megzavarására alkalmas képsoroknak. 

Bocsi, az egy hetes csúszásért, remélem nem sírtátok tele a párnátokat miközben az én nagyértékű sziporkáimat vártátok.Jön a 3. rész, előtte gyorsan megnézzük a beépített hogyvoltot. Ez alapján a nyár utolsó napjait Jenny rohangálással tölti, és egy Anne Hatheway az Ördög Prada-t viselben szerű jelenetekkel boldogítja New York megfáradt lakóit.Chuck az utolsó hőségriadós napokon bőségesen gondoskodik a folyadékpótlásról, amit wishkey formájában vesz magához. Serena és Dan látszólag éjjel-nappal szexelnek.

A párterápia előző része itt olvasható

Csütörtök, párterápia. Petra és Tamás múlt heti ülése a sorozat egyik legnagyobb katarzisával zárult. Nehéz eldönteni, hogy Tamás sírása vagy Petra gyilkos tekintete volt-e kifejezőbb e házasság jövőjével kapcsolatban. Lássuk hol tartanak egy hét letelte után.

Petra egyedül vár Dargay irodája előtt. A végzet asszonyának van öltözve, vörös felsőben és sminkben. De Dargay nem hódol be. Közli, dóga van, ücsörögjön még ott egy kicsit…. Egy fontosat már biztos tanultam e sorozat révén: ha ebben a büdös életben terápiára kell/akarok járni, tuti másodpercre pontosan fogok mindig érkezni, mert ezekkel a korai-késői belépőkkel csak a baj van….

Ez volt az az epizód, amelynél az egyik pillanatban a könnyeim buggyantak ki, a másik pillanatban pedig jóízűen nevettem, szóval eléggé skizofrén érzéseket keltett bennem. Na de kezdjük is hamarjában. Maga a történet jajveszékeléssel kezdődik, ó, világfájdalom: Rachel Lyndnek fáj a foga. Önmagában a fogfájás is elég borzasztó, de Rachel kárálását hallgatni hozzá esküszöm, főnyeremény. Ráadásul erről az állapotról úgy szerzünk tudomást, hogy Marilla és Rachel kocsin igyekeznek egy temetésre, a baj nem jár egyedül.

Lisa kavart, Abi visított, Penner nemértemet szavazott, Jeff Kent kiesett. Ó, erről jut eszembe, Probstot szólíthatom újra Jeffnek, ez igazán örömteli. Abi biztos benne, hogy Mike szavazott rá, köszönöm szépen, igazán kedves volt tőled. Nem én szavaztam rád, nyuszifül. Akkor ki? Penner bevallja, hogy ő volt, ezt kicsit sajnálom, az volt a kedvenc forgatókönyvem, hogy azért szavazott Abire, hogy aztán ne árulja el és legyen nagy-nagy káosz. Bilibe lóg a kezem, én kurvára szerettem volna elhinni, hogy direkt csinálta, de nem, egész egyszerűen elbaszta, és egyáltalán nem is érti, miről van szó, Carternek kell elmagyaráznia. Mondjuk az tény, hogy ha rendesen szavaz, akkoris csak döntetlen lett volna, méghozzá azért, mert Skupin egy fasz. Lisa pedig közben szélsebesen veszti a pontokat múlthétről, sűrű elnézéseket kér Malcolmról és a kamerába meaculpáz, hogy ez nem ő, és sírdogál, hogy rosszatt tett, ne legyél Amanda kérlek.

Penner másnap reggel reményked, oké, hogy van még öt Tandang, nade Mike és Lisa kedvesemberek, Abiék meg geciemberek. Javasolnám, hogy Lisával beszélj, mert egyre gyanúsabb nekem, hogy Skupinnak egyáltalán nincsenek agysejtjei. Ügyes csávó, udvarolni megy, de még hogy! Miért gondoltad, hogy nem fognak téged szeretni, hát te csak egy nagyon bátor lépést tettél, talán olyat, amilyen még nem is volt a Survivortörténelemben. (Lisa mosolyog.) Én igazán tisztellek és kedvellek, sőt, igazából kezdelek megszeretni. (Lisa elpirul.) A gyerekkoroddal van összefüggésben valószínűleg, hogy a többiek kedvére akarsz tenni, a te helyzetedben borzasztó nehéz megfelelni. (Lisa meghatottan bőg.) Nyilván én vagyok a puhány, de amellett, hogy emelem a kalapom Jonathan előtt, mert ez remek volt, meghatódtam persze Lisán, úgyhogy ugorjunk is gyorsan, nincs érkezésem a hogyvolt stílusában írni a belső konfliktusairól, legyen inkább challenge.