No, akkor kicsit hosszabb kihagyás után onnan folytatjuk, ahol abbamaradtunk.

Az alapszitu megint a klubban kezd kibontakozni. Ez egy olyan hely, ahol soha senki sem részeg, senki sem cigizik, mindig moslék zene megy, és mégis mindig teltház van. Piper kiszúr egy alakot, aki szerinte kiszúrta őt, folyamatosan fikszírozza, ami őt zavarja, de  a világért sem menne oda megkérdezni, hogy akar-e valamit, vagy csak a védelmi pénzért jött, hanem inkább bujkál előle. Otthon érzi magát a saját csehójában. A pasi teljesen tejbetöknek tűnik, de mi, nézők, már sejtjük, hogy lesz még szerepe, nem hiába nem takarja ki senki a képből az egyébként dugig lévő klubban.

Repülőgépen nyitunk, a két pilóta leszálláshoz készülődik Seattle-ben, közben sztorizgatnak, viccelődnek, láttál-e már falon pókot, voltál-e már török börtönben, ilyesmi, amikor váratlanul az Adam Ashby nevű főpilóta szeme kimered, arcán ezüstös erek tűnnek fel. Miután magához tér, tanácstalan arccal fordul társához: Hol vagyok, hogy kerültem ide? A másodpilóta a vészhelyzetre tekintettel igyekszik gyorsan letenni a gépet. Főcím.

Komfortos brit kórházi ágyból indítunk, ezeknek még a vécén is van tévéjük, hát innen tudjuk meg a hírt: Alex Drake nyomozót most is keresik, akit állítólag egy Arthur Layton nevű figura rabolt el kb egy órája. Két nővérke dógozgat és beszélget, na, ez a faszi sem fog többé felébredni a kómából, amibe került szegény. Vissz 1982-be immár, valami retkes csatornában kutatnak valami után, Alex pedig csúnyán elnézte a számot (96 helyett 69, easy mistake to make), emiatt egy szarfolyam elől kell menekülniük, de előtte még szegény Chris elcsúszik valamin, aztán remélhetőleg nem lett fülig fekáliás. Este már Alex törölgeti a góré kígyóbőr csukáját, a tévében épp azt látjuk, amint elhajózik a brit flotta Falkland felé… a tévé hirtelen átvált Mollyra, akit lecsesz a tanár, mert összeverekedett egy osztálytársával, aki azt állította, hogy halott az anyja, ami nem igaz, mert Molly hallott felőle valamit. Azt már nem tudjuk meg, mit, hiába veri Alex a tévét, az biztos, hogy már tudnak róla. Főcím.

Luiginál mindig érdekesek a fényhatások, elég élesen el lehet választani Londontól, de most nem ez a lényeg. Sz’al Luiginál kajál a góré, Alex visszahozta neki a szépen kipucolt cipőket, ugyanakkor meg jó híre van: hamarosan lehet, hogy hazamegy, mire a góré csúnyán néz, akkor mész haza, amikor én azt eldöntöm. Snitt, a Quattro alaposan be lett izzítva, csaknem elgázol egy arrafelé kószáló járókelőt, mint kiderült, egy hullához mennek ki a Sohóhoz, hiába, halottabb már nem lesz. Az utat elállja egy elegáns fekete autó, amiben Margaret hercegnő ül, de Gene Hunt elé ne álljon a hatodik ember a trónutódlásban, párszor rákiabál, de az autó nem távozik, és még egy hatalmas pink péniszt is elvisznek pont előttük, szinte kész a botrány. Alexet megállítja egy öregasszony, férfihangon mondja neki, jól van hölgyem, még lélegzik, de már nem sokáig. Alex nem sokáig gondolkozhat el ezen, mert a góré hívja már erősen idegesen a hulla miatt.

A beharangozó alapján ütős kis epizód elé nézünk, lesz itt barkács klub, újabb nagy igazságok, meg Tickle is baszódik egy jó nagyot. De ne igyunk előre a Moonshine whiskyből, az illegális szeszfőző vérére. Ez mostantól egy mondás, és kurvára levédetem.

Tickle ugye elmegy a furgonért, de van annyira jófej, vagy részeg, hogy ne szóljon vissza vókitókin Timnek, hogy minden kurvára fasza. Ahogy jön a furgonos ember, úgy is hasít el, áruval megpakolva, ki a dzsindzsásból, bele a naplementébe. A két szeszfőző szeszkazán végre fellélegezhet egy jó két decis, fogmosónak sem elég mini korty erejéig, csak hogy érezzék a munkájuk gyümölcsét, aztán mehet tovább a meló, mert van még ott szesz, ahonnan ez gyütt. Még 60 liter volt a lepárlóban, azt gyorsan lepalackozták és gondosan letakarták. Hatvan liter az annyi, mint … osztok, szorzok, kivonok, négyzetre emelek és … $1000 kereken. De ez a 60 littyó is olyan, hogy tyű. Az instagramos szűrővel felszerelt kamerába bele is mondja az igazságot Popcorn Sutton, hogy a whisky nem csak bebaszásra jó, bár arra leginkább, de minden nyavalyától megóvja az embert, vagy ha úgy van, akkor gyógyítja is aztat. Köhögésre whisky+méz+citrom+bors oszt szevasz. Fejfájás ellen whisky+kámfor egyveleggel kell kenegetni a halántékot. Nem hiába mondják, hogy kis mértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság.

Az idézet a Vasjankóból származik, gondolom, a vadászkopók miatt került ide. A nyitóképből kiderül, hogy Nick folytatja az ősök hagyományát: saját tapasztalatait ő is lerajzolja-megírja a sárga lapú könyvekbe, méghozzá válogatott kifejezésekkel, olyat például nem vet papírra, hogy tapló, helyette szadistát ír, ami szerintem teljesen mást jelent, de ki vagyok én, hogy egy Grimmel vitatkozzak. Eközben Washington D. C.-ben egy rőtbundás menekül egy újfajta ronda pofa elől, aki jól láthatóan szag után keres. Vágás után a rőtbundás már St. Louis-ban üldögél egy szállodai szobában, telefonon érdeklődik valamilyen járatok után, mikor lépéseket lát az ajtó alatti hasadékon keresztül. Gyorsan vállára kapja a táskáját, az ablakhoz rohan, kinyitja, aztán már csak a berontó ronda pofát látjuk, ahogy csalódottan berongyol, kinéz az ablakon, majd menne kifelé a szobából. S meglepetés: a rőtbundás valahonnan előkerül (mégsem ugrott le), fejbe csapja ronda pofát, elveszi tőle a jó kis hangtompítós maroklőfegyverét, és szépen kétszer mellbe durrantja. Még megmutatja nekünk, hogy a ronda pofa tenyerébe egy különös, két összefonódó rombuszból álló szimbólum van égetve, vagy tetoválva, majd ezúttal már tényleg kisétál az ablakon. Másnap reggel egy új hangtompítós figura érkezik a szobába, társa hulláját átlépve csak az érdekli, mi volt az innen kezdeményezett utolsó hívás a telefonról. Vágás után végre Portland-be ér a történet, a rőtbundás buszról száll le, kicsit körülnéz, elindul, de az új hangtompítós versenyző már ott vár rá. Zord arccal el is kezd rá lövöldözni (figyelem: buszpályaudvar, özön autó meg járókelő, de ő akkor is simán céllövöldét játszik), a rőtbundás meg persze menti a bőrét, ahogy tudja. Az eredmény: néhány meglőtt autó, egy betört üveg, egy vérfolt a talajon, és a rőtbundás ottmaradt táskája a földön, amit a lövöldöző vesz magához.

Főrendőr (aki Sean, mint az közismert :D) épp hazaér kies lakásába, ahol a hangtompítós ürge rá is fegyvert fog, és németül beszél hozzá – na de a mi főrendőrünk miért éppen ezen a nyelven ne tudna? Szóval némi kölcsönös fenyegetőzés meg pisztolyok lóbálása után annyi információval leszünk gazdagabbak, hogy a hangtompítós az Árulóknak dolgozik, amire főrendőr magasról tesz. Viszont megtudjuk, hogy rondapofát Edgar Waltz-nak hívják, és Ian Harmon-ra vadászik, aki az ellenállás egyik vezére (ez nyilván a rőtbundás lesz). Arra is utalás történik, hogy főrendőr múltjában valahogy benne vannak ezek az Árulók, és nem szabadulhat olyan könnyen a múltjától, mert ha nem akar segíteni, akkor… és itt Edgar egy gyönyörű latin idézetet citál, melyet főrendőr természetesen ismét csak ért: ha békét akarsz, készülj a háborúra. Vidám reggel, Juliette-nek épp nincs kocsija, úgyhogy Hank jött el Nick-ért. A nem-menyasszony ezerrel amerikai reggelit készít, eközben kitárgyalják Adalind-ot, meg hogy Hank-nek gyakorlatilag fogalma sincs az egészről, csak pár kávézásra emlékszik, meg arra, hogy már Monroe-ék keltegetik. Teljesen indokolatlanul összeölelkezik a lánnyal, hogy aztán Nick egy álfelháborodást produkálhasson mosolyogva, majd gyorsan megbeszélik, hogy gyilkosságis nyomozókként éppen a hulla és áldozat nélküli, buszpályaudvaros lövöldözéshez fognak kimenni. Rosalee bemegy a boltjába, mikor hátulról befogja a száját, és lefogja a korábban üldözött rőtbundás. Végre főcím.

Az előző rész végétől folytatjuk, a liverpooli kikötőben James rakodná kifelé a borszállítmányt Mr. Baines felügyelete alatt, bár raktárat még nem sikerült találnia. Megérkezik Webster kapitány, akinek természetesen egy jó szava sincs újdonsült veje első üzleti útjáról, Anne hiába magyarázza, hogy James kapta meg a kizárólagos borszállítói jogot Braganzától. Az öreg alkoholista csak azt hallja ki az egészből, hogy lányáék az első útjukon nem kerestek egy fillért se, és az a beképzelt Onedin még a korábban gyors futású Charlotte Rhodes-ból is egy lomha teknőt csinált. Mindenesetre azt még leszögezi, hogy amíg Anne-ék Liverpoolban tartózkodnak, lakbért kell fizetniük neki, ez ám az önzetlen atya. Majd végre elmegy, borízű hangján további szidalmakat mormolva. (Itt jegyzem meg, hogy Benkő Gyula zseniálisan adja a karakter magyar hangját.)

Csütörtök van, Mácsai ezúttal egy házaspárral bajlódik. A férfi (Nagy Zsolt, alias Tamás) már megjelent a rendelőben, a feleséget (Szamosi Zsófia, alias Petra) még várjuk. Nagyon. Férj ideges. Nagyon, nagyon. Kb. két perc alatt engem is felidegesít ahogy fel-alá járkál, összevissza telefonál, próbálja előkeríteni az asszonyt.

Ott hagytuk abba, hogy a Tandang megnyerte Malcolmot és mindenki bele van szeretve, a Kalabaw meg Denise-t, viszont bebukta Dawsont és Danat. Katie Denise-szel kezd barátkozni, ami egyáltalán nem hülyeség, összefoghatna a csípésrend alja. Mindketten biztosak benne, hogy Pennernél van az idol, az mondjuk menő, hogy Denise is három nap alatt levette, hogy ez a szitu. Katie szerint egyértelmű, hogy ki kell szavazni, Denise szerint annyira nem.

A Tandangnél fogy a rizs, Pete szerint főleg azért, mert Skupin nyersen is zokta eszegetni - állítólag az az elmélete, hogy az ember szervezetében megfő, mert ott is majdnem 100 fok van, ez nagyon sok szempontból gyönyörű. Artis szerint is Mike ette ki őket mindenükből, és Abi inkább egyáltalán nem csinálna reggel kaját, pedig jön a challenge. Nagyon azt építik, hogy Mike szénája áll rosszul. A reward challenge-ből az első dolog, amit meglátunk, egy kb két méter átmérőjű gömb, ez viccesnek tűnik. A gömböt kell átlökni a pálya túloldalára, 3-3 ellen, ennek csúnya vége lesz remélem. (Közben azért szégyellem magam, dehát cirkuszt a népnek.) És a nyeremény kaja kaja kaja.

Évadzáró epizód következik, kedves feleim, ami remélhetőleg sok izgalmat tartogat a számunkra. Többek között egy olyan csavarban is reménykedem, hogy Georgináról kiderül, csak álmodtuk a létezését, mert nincs még egy ilyen ellenszenves szereplő az egész sorozatban, kivéve talán Dant, akiről meg jó lenne, ha kiderülne, hogy nem egy ostoba fasz.Remélem nem kérek túl sokat a készítőktől, de félek, hogy keserű szájízzel nézem majd végig a következő 43 percet.

Már csak három rész van az egész sorozatból, és a készítők tudják, hogyan kell House-t elbúcsúztatni. Én ezután az epizód után úgy álltam föl, hogyha ilyen a színvonal, akkor akarok még egy 9. évadot is, de rögtön. Az eset érdekes, House és Wilson kirándulni megy, Chase sokat szerepel és a csodás fényképezésnek köszönhetően arra is rájöhetünk – már megint – hogy Hugh Laurie-nak babonázóan gyönyörű kék szeme van. Kell ennél több?

Az első jelenetben meghal egy nő, és lekerül a patológiára. Fiatal patológus, Dr. Treiber érkezik, azonnal látszik, hogy megszálltja a munkájának. Tisztaság, rend és fegyelem uralják az életét. Az is biztos, hogy a kollégái gyűlölik. Dr. Treiber, a kórház minden dolgozóját éles szemmel figyeli, és ha valaki hibázik, azt gondosan följegyzi, sok orvos vesztette már el miatta az állását. Nem mintha egy patológusnak nem lenne kötelessége jelenteni, amit a holttestek vizsgálata során tapasztal, de Treiber nem egy szeretnivaló ember, az tuti. És igen, ő lesz a hetibeteg. Már éppen az előbb meghalt nő agyát vizsgálná, amikor teljesen megzavarodik. A saját koponyáját kezdi el szakszerű mozdulatokkal fölvágni, szerencsére ekkor megjelenik egy munkatársa. Mehetnek is föl, a diagnosztikai osztályra.