Sam rendszeresen hülyéket álmodik már a sorozat legeleje óta, bár még közel sem olyanokat, mint az egyik haverom, aki egy nagy tál puncsba ugráló goblinokról vizionált éjszaka, és még nem is szedett semmit akkor. Szóval Sam most a rég látott barátnőjéről, Mayáról álmodik, beszélni akar vele, reméli, hogy hallja, amit mond. Sam indul melóba, a góré pedig elviszi egy brutál autós ámokfutásba, sikátorokon is átfér a Cortina, mint a Harry Potterben a Kóbor Grimbusz, majd gondosan frankdrebinesen pont úgy áll meg a góré, hogy elcsapjon egy kukát. Sam Starsky és Hutch-hoz hasonlítja a górét, neki persze fogalma sincs a sorozatról még, mint ahogy Mike Tysonról sem hallott még pl. Valami lemezboltba mennek, Chris nagyban morfondírozik, hogy a földön fekvő hullával mi a fene végezhet, mert nem vette észre a mellkasán tátongó lőtt sebet.

Frank, hajnali önmarcangolást tart, merthogy ugye miatta halt meg Joe, mire a nagypapa parancsba adja, hogy fejezze már be ezt a baromságot. Érkezik a telefonhívás. Csörög a mobil meg a vezetékes is. Mi’vót? A két Reagan egymásra réz, nem szólnak egy szót sem, de úgyis mindjárt kiderül, hogy mekkora szar-meteorit csapódott be éppen. Danny már a helyszínen van. Frank is megérkezik a vén csotrogány apjával az oldalán. Egy kisebb hadseregnek megfelelő ember szalutál Franknek amíg elér a vérben tocsogó nappaliig. Danny vázolja a témát, hogy este ölték meg az embert, meg a feleségét, a takarítónő így talált rájuk, és ez bizony most kemény dió, mert egy hozzá közeli személlyel történik ilyen szörnyűség. De ki a tökömék ezek? Megjöttek az elanyátlanodott gyerekek, akik már felnőttek mondjuk, csak hogy tisztán lássunk mindent. A Reaganek tanácsára inkább akkor mégsem mennének be a házba. De hol van az öccsük. Ne, ez egy jó kérdés.

Gondolom mindenkit lekötnek az olimpiai sportközvetítések az utóbbi időben, de azért két magyar aranyérem születése között ajánlom magamat és a Gossip girlt, ami a mai epizóddal eléggé bevadul. Az epizód kódszavai a burlesque és a szüzesség. Lesz itt minden, mint a vásárban, úgyhogy csapjunk is rögtön a lecsóba és lássuk mi a helyzet az Upper East Side-on.

Hosszú és eseménydús epizód következik, ahol minden jó, ha a vége jó. A szülői felügyelet kiiktatásával indulunk: Janet és Alec King elutazik Charlottetown-ba, így a gyerekek Hetty néninél kerülnek elszállásolásra. Kocsikázás közben Sarahnak feltűnik egy kastélyszerű építmény: itt lakik Lady Lloyd, akinek marha sok pénze van Felix szerint, ez már önmagában figyelemfelkeltő. Alec King gyorsan kibővíti a történetet: hiába a pénz, az idős nőt még soha nem látták mosolyogni. Lehet, hogy csak nem talált megfelelő mennyiségű cselédet, akik rendben tartják ezt a hatalmas kastélyt, így én sem mosolyognék. A gyerekektől a szülők érzékeny búcsút vesznek, a kis komiszok alig várják már, hogy a lovaskocsi eltűnjön a messzeségben a két felmenővel együtt.

Múzeumi tolvajunk van mára, a biztonsági rendszert sikeresen kiiktatja, semmi mátrixos ugrabugrálás a lézermicsodák között, hát ez igazán kár. Az épület másik részében nagyon elegáns parti zajlik nagyon gazdag embereknek, akik Mr. Hayes-re várnak, de hiába. Nem irigylem a lányt aki a keresésére indul. Mr. Hayes felnyársalódott az egyik kiállítási tárgyon, ami így még egy fokkal látványosabb lett, pedig amúgy sem egy szolid darab. Castle ír, Marthanak meg kurva jó kesztyűje van, nekem is kell egy olyan kesztyű. A kesztyűjénél sokkal rosszabb ötlete van viszont, még pedig, hogy péntekre meghívta magukhoz az egész színjátszó csoportot, mert össze akarja hozni Castle-t az egyik lánnyal. Hacsak Castle-nak nincs valami konkrét oka rá, hogy hónapok óta nem él társadalmi életet. Mintha nem tudná, hogy van. Castle-t megmenti a csörgő telefon, meg az újabb hulla. A felnyársalt ürge Bryan Hayes, a múzeum adminisztratív igazgatója. Gyanús, hogy rajtakapta a pasit, aki épp a Kapitalizmus Öklét nyúlta lefelé. Az Ököl ötven millát ér, csak a gyémántok harmincat, a szobrot kölcsönkapták a kiállítás idejére, mondja Myrna Ramsey, a múzeum fejlesztési igazgatója. Alyssa találta meg a holttestet, aki szintén művész, az ő szobra is ki van állítva, reméljük nem pont arra nyársalódott fel Hayes.

Hayes állatira fosott, hogy ellopják az Öklöt, folyton a biztonsági felvételeket nézegette. Azt hitték paranoiás, de hát arról mindig utólag derül ki, hogy nem az volt. Az egyszerűbb megoldás az lett volna, hogy valaki a gála vendégei közül volt a rabló, de ezt máris cáfolja a múzeum biztosítási nyomozója, Serena Kaye, aki túl jól néz ki ahhoz, hogy ne legyen miatta féltékenység. Szerinte inkább a szellőzőrendszeren keresztül közelített a rabló, és a rakodótéren keresztül ment ki, mert a kifelé menőket már nem ellenőrizte senki. Még akkor sem, ha egy kurva nagy gyémántos ököllel a hónuk alatt mászkálnak? Serena felajánlja, hogy működjenek együtt, mert neki jár 1% a szobor értékéből ha megtalálja, nekik meg a gyilkos kell. Beckett elhajtja, Castle persze mélységesen sajnálja. A biztonsági felvételekből kiderül, hogy a tolvaj megbuherálta a kamerákat úgy, hogy azok azt mutassák, hogy az Ököl a helyén van, holott nincs is. Ujjlenyomat nincs, csak némi hajzselé amit a szellőzőben találtak, éljen Serena elmélete. Még inkább éljen, mert a rakodótérben is emlékeztek egy furgonra, aminek a színe stimmelt, de logo nem volt rajta.

A készítők gondoskodnak róla, hogy képben legyünk, némi hogyvolt után Rómával nyitunk, Lucrezia, Vanozza és Giulia misén ülnek, a hívek lelkesen adakoznak. Lucrezia levezet egy eszmefuttatást arról, hogy milyen ügyesen van kitalálva az egyház, ami pénzgyűjtő perselyként működik, a hívek fizetnek, hogy az tovább pompázhasson, tehát a megváltás színházaként működik tovább. Minél nagyobb a fényűzés, annál többen jönnek, és több pénz gyűlik. Na persze, a bíborosoknak is megvannak a maguk titkaik, amikről Vanozza, a hajdanvolt kurtizán ugyebár elég sokat tudna mesélni…

Eli édesapját, Rayt kórházba szállítják, de sajnos már élve nem jön ki onnan, viszont szellemként szívesen meglépne a kórházból az öreg.  Eli-nak most nagyon nehéz, hiszen az apját kell a fénybe juttatni, és azt még nem is tudja, hogy az apja halála előhívta a 7 éve meghalt anyját, Evelynt is a szellemvilágból. A kedves mamával Melinda beszélget, akit arra kér, hogy ne árulja el a fiának, hogy itt van. Melinda próbál eleget tenni a kérésnek, de hamar kiderülnek a dolgok. Persze nem derül ki minden, különben vége lenne a résznek a 10. percben.

Szóval Eli az apja halála kapcsán találkozik egy régi barátnőjével, Casey-vel. Eli és Casey szülei jóban voltak, sőt üzlettársak is voltak. Casey kedveli Eli-t, és Eli is a lányt, de az évek során eltávolodtak egymástól, valamint az sem segített a fiataloknak, hogy Ray tiltotta őket egymástól, valamint ahol tehette, közéjük kavart.  Most, hogy Eli az apja temetésére készül, Casey szívesen segít neki az előkészületekben. Eli-nak most nagyon jólesik, hogy a lány segít neki ebben a nehéz időszakban, de a papa most sem hagyja őket békén.

Ahogy illik, hangos bazmegolások közepette zajlik Marnie költöztetése. Hannah már rég a halálán van a megerőltetéstől, de szerencséjére az életmentő fagyis kocsi most is pont a ház előtt parkol. Hát akkor ennyi volt. Marnie kifizette a teljes hónapot ugyan, de rohadtul nem akar Hannahval egy levegőt szívni, ezért mostantól Shoshannanál fog cellázni. De nem kell aggódni, mert Hannahval majd úgyis összefutnak a sarki közértben, ha véletlenül ugyanakkor fogyna ki a retyó papír. Félig üres a lakás, új lehetőség, új akármi. Adam saját gondolatmenetéből kiindulóan, úgy dönt ő fog beköltözni.

Mai mesélőnk Teddy, aki ex-feleségével, Juliával utazik valahova. A férfi gyerekkora kedvenc vidámparkjáról mesél, ahová minden nyáron elmentek szüleivel és minden volt ott, ami egy igazi vidámparkhoz kellett: vattacukor, üdítők, hullámvasút, miegymás. A hullámvasútra háromszor is felültek az édesapjával. Julia berekeszti a történetet azzal, hogy sorra veszi, hova utaztak együtt, mialatt egy párt alkottak. Mindenféle extra helyet követően, a válás után a mostani utazás célja Koszovó lesz, de miért? A férfi unja a nő kérdezősködését, mert már a házasságuk alatt is állandóan ezt csinálta de a válasz: megosztott hűség. Teddy inkább befejezi a vidámparkos mesét, mielőtt rátérne a lényegre: apja a hullámvasúton jelentette be neki, hogy elválnak édesanyjával, ő csak szorította a kapaszkodót, nem akarta elengedni. Mikor le kellett volna szállni, ő nem mozdult, mire az apja otthagyta. Mialatt Teddy ezt meséli, láthatjuk, amint egy férfi egy autó csomagtartójában bombát készít elő: gránát és szög keveréket állít össze egy ládában, amelyet egy feltúrt mezőn pihenő sárga dózerre erősít. A férfi elmenekül, a markoló elindul a bombával, közben Teddy és Phil mosolyogva ráz kezet egymással, egy alapkőletételi ceremónián, majd megérkezik a markoló is. Beindul a gépezet, és mielőtt kiáshatná az első lyukat a földben, felrobban, hanyatt döntve mindenkit. Főcím.

Ez egy szuper rész. Egy szuperhősös rész. Szuperhősünk mindjárt nyitásként remekül repül, azonban a talajfogása messze van a tökéletestől, de még a tűrhetőtől is, így egy szálloda meglepett vendégei közé esik, eléggé elborzasztva őket. Egyrészt az eséssel, másrészt a ruhájával. A szuperhős jelmez valahol a nagyon gáz, és a röhejes közt van. Vagy inkább innen a röhejesen. Komolyan citromsárga és kanárisárga kezeslábas egy férfin?! és hála az égnek, Főcím!