A cím értelmezésénél latinosok előnyben, ha nem vagyunk azok, segít a zinternet, valamit valamiért a megfejtés, megint tanultunk valamit, mehetünk is tovább. Hank házában Hank és Laura nézegeti a Zeitlin titkos ingatlanfelvásárlásait összesítő térképet, úgy néz ki, a simlis ügyvéd két telekcsoportot kíván összeolvasztani és aztán egyben eladni. Ez kb. 3000 hektár, de mi a fenének kell neki szennyezett talajú föld, ezt lenne jó megtudni. Laura nemsokára indul találkozni titkos informátorával az Embarcaderoban, a kikötői negyedben, Hank titokban követi. Leshelyéről látja, amint Laura az egyik ülés alól előhorgászik valami papírhengert, amit nyilván az informátor hagyott ott neki. Hank felfedi magát, Laura először meglepődik, de aztán együtt nézik át az anyagot, amiből a nő előhorgászik egy ismerős nevet: az egyik befektetési projektcég a Playa Verde nevű csoport, és ennek vezető építésze Jason Adler, Gretchen újdonsült férje, hoppá. Amint a név is mutatja, a projekt zöld energia felhasználását preferálja az általa épített ingatlanokban, Hank szerint maga Jason is zöldmániás, benzin helyett a kocsijába is tofut tankol.

Valeriával nyitunk, mert rég volt. Szeret bújócskázni, kedvenc helye a ruhásszekrény. Mert apu és Ainoa itt soha nem találják meg (vagy csak nem akarják). Jó dolog elbújva lenni, csak vigyázni kell hogy az ember be ne zárja magát. Mert aki be van zárva és nem jöhet ki, az szomorú... Ulissesről szól a tanmese, aki életfogytig van a Raktárba bezárva. Julian jön hozzá két matrózzal, a Fedélzetre kísérnék, mert van fél óra sétája. Bájgúnár most sem bírja ki egy hülye poénnal apja felé, és Juliáról érdeklődik. Három napja nem látta. És apja sem, legalábbis nem tud doktornőről.

Sam álmodik egyet hosszan, most nem a szüleiről, hanem Heather néniről, aki a beteg srácot mindig meglátogatta, a kölyök pedig nagyon szerette, mert mindig ott volt neki, ha baj volt. Sam felébred, a tévén szörföl a csatornákon, hátha kap valami üzenetet, akármit, de egy ideje megszűntek a hangok, szívás, nagyon úgy néz ki, hogy itt ragadt a ’70-es években. A főcím után munka van, egy lerobbant környéken találtak egy holttestek, a háttérben egy hölgy kiabál feléjük, köcsögök, faszverők, buzik, parasztok, szarevők, bűbájos, na. Sam gyorsan mondja a többieknek, hogy valószínűleg Tourette-szindrómás, nehogy lecsukják valamilyen mondvacsinált ürüggyel. A hullát a tourettes találta meg véletlenül, erőszaknak nincs jele (Chris lecsekkolta volna, hogy a bugyija a helyén van-e), Sam pedig csaknem belefeledkezik a nő hajának illatába, de semmit sem sikerült kiszippantania belőle.

A hullaházban Chris meséli, hogy csajozik, és tanácsokat kér, hova mikor nyúljon. A góré a felülről-befelé elvet vallja, elvégre nem prosti a csaj, Ray pedig az alulról-kívült, mer’ mégse akarja feleségül venni a csajt. Ray ad egy jótanácsot még: itassa le egy üveg pezsgővel, utána azt csinál vele, amit akar, na ez már Samnek sok, csúnyán rájuk bámul, de nincs haszna, ezek már csak a Porrá leszünk-ben fognak fejlődni. A halottkém szerint nincs erőszakos behatolásnak jele, ugyanakkor valahogyan kupán vágták, talán az úttesthez, vagy a falhoz. Sam még mindig a haját szagolgatja, a góré hagyatja vele abba, adja má’ meg a kellő tiszteletet. A halottkém franciául mer megszólalni, amitől a góré már támadási pozíciót vesz fel, de a pali csak annyit mondott, hogy a halál virága – azt találta ugyanis az áldozat kezében. A góréban ez rossz emlékeket idéz fel, 5 évvel azelőtt volt egy erőszakolós gyilkos, Manc, a Bicska, aki ugyanígy virágokat rejtett el az áldozatoknál, Terence Finn volt a böcsületes neve. Sikerült elkapniuk, életfogytot kapott, a város fellélegzett, a fickó pedig tavalyelőtt halt meg a börtönben, ezek szerint a rossz gyilkost kapták el – ugyanakkor Terence Finn is egy rohadt szarevő volt, megérdemelte a büntetését. Azaz a feladat egyszerű: elkapni a gyilkost, hogy a góré nője, meg a mamája biztonságosan élhessen a városban, nyomás, csürhe!

Na, emberek,jelentem újra itt vagyok és persze újra itt van Pletykacica is, akinek nem csak a nevét fordították oltári hülyeségnek, de a magyar hangja is olyan idegesítő, hogy égnek áll az összes hajam, pedig erre azért nagyon odafigyelek. Ott tartunk, hogy Blair és Serena elvileg újra öribarik, és Hosszúlábúnak talán egy normális randi is összejön majd a szerencsétlen Dannel.

Erin, Frankkel vacsorázik, mert ugye ő ketten együtt hordozzák magukban az összes magányos ember bánatát, ezért most is, mint mindig le kell nyomni két rundó konyakot, vagy whiskeyt, hogy elviselhetőbb legyen az élet. A panasz tárgya, hogy egy fickót, akit Erin nem tudott rács mögé küldeni, rabláson kapták és lelőtték, de ez a dolog jobbik része, a szar az, hogy a szemétláda lelőtt egy ártatlan nőt is. Na, de haladjunk az eseményekkel. Iova-ból jött gazdagék egy puccos étteremben vacsoráznak, és annyira nem vágja földhöz őket a számla, hogy gazdag úr még egy 200 dolcsit hozzávág a pincér csajhoz. By the way a fickó biomasszával kereskedik, és ahogy az látszik, megy a szekér rendesen. Jó neki. Kimegy elszívni egy szivart, de a füstös élvezetek nem tartanak sokáig. Egy fickó három golyóval is megkínálja, mire kiér gazdagné és fejhangon kezd sipákolni, hogy „Úristen! Meglőtték a férjem. Valaki hívja a mentőket, kérem!”

Már maga a cím is sokat sejtető és nem túl sok jót hordoz magában, bár így előzmények nélkül lennének tippjeim, hogy ki(ke)t kellene bezárni oda. A kezdő képsorok szívet melengetőek: a sorozat előzményéből - Anne Shirley - megismert szereplőkkel indul a film; Marilla Chutbert és Rachel Lynd által a két sorozat itt összefonódik sokak örömére. Rachel Lynd, az odamondogatós vénasszony a másik film óta mit sem változva itt is hinti az igét, ugyanis Sarah a szatócsboltban Olivia nénivel egy ruhaanyagon alkudozik, hogy melyik lenne jobb az iskolába. Rachel kitér a hitéből a skarlátvörös anyagot látva - vagy bika, vagy előítéletes - mert vallja, hogy vörös anyag nem való egy kislánynak. Sarah felállítja a legújabb Stanley elméletet az "adott színű ruhában milyen észbeli tulajdonságokkal bírunk" címmel, ennél nagyobb hülyeséget még az életben nem hallottam. A beszélgetésbe a tisztelendő is bekapcsolódik, aki szinte körberöhögi Mrs. Lynd meglátását az ördögről és a piros színről, majd nagyvonalúan felajánlja, hogy a piros ruhás ifjúságot kordában tarthatja mondjuk úgy, hogy besegít a vasárnapi iskolában. Mrs. Lynd büszkeségből, és a "majd én megmutatom" hozzáállás miatt beleegyezik az ajánlatba, szegény kölykök. Az biztos, hogy itt még a Mikulás is szürke köpenyben fog megérkezni, ezt garantálom. Hogy a dolog ne legyen ennyire egyszerű, Mrs. Lynd a két választható osztály közül - fiúk vs.lányok - a fiúkat választja. Gyanítom, hogy valami elnyomást és frusztrációt próbál majd rajtuk kiélni, vagy csak a férje miatt akar bosszút állni a fiúkon,  aki valszeg nem engedte meg neki a piros hálóing viselését. 

Este Draperéknél: Carla a hűtőnél áll, és a bevásárolnivalókat beszéli meg Bettyvel. Felajánlja, hogy kimegy a vasárnapi piacra a templom után. Sally azonnal rákérdez, ők miért nem mennek minden vasárnap? Don hazaérkezik, Betty feláll, hogy töltsön neki egy pohárral. Sally a Halloween időpontját firtatja. Betty el akarja adni az apja házát, de arra gondol, előtte még menjenek el oda pihenni egyet. Don fáradtan szopogatja az italát, de ma este „sem tud otthon aludni.” „Túl sokat dolgozol.” –mondja Betty. „Nincs más választásom” – feleli Don. Betty megértő, Don hálás tekintettel néz a feleségére, majd ismét a pohár fenekére.

Don persze Suzanne- hez megy, aki, közli, hogy Hilton telefonált, de ez inkább a titkukon való élcelődés. Betty a kádban olvas, Donék az ágyban beszélgetnek: Suzannetól ma egy diákja azt kérdezte, hogy vajon a nő is kéknek látja azokat a dolgokat, amiket ő? Suzanne boldogan ismerte be, hogy nem, tudja, Don pedig elmagyarázza, hogy neki az dolga, hogy az az emberek azt lássák kéknek amit ő akar. Mégha az sárga is. „Nem szereted a munkádat?” – kérdezi a nő. Nálad senki sem élvezheti jobban a munkáját -bókol Don. Suzanne mosolyog: szívesen látná Dont 8 éves kisfiúként. Don ismét bókol: Akkor is tetszettél volna.

Spoileres a cím, nem is érdemes sokat mellébeszélni, nézzük inkább, milyen történések vezetnek a címben jelzett eseményig. Bütyök és Tutajos szinte egyszerre ébred, Bélánk bevallja, hogy előző este kissé túlette magát, plusz a szokatlan terepen elég sokáig tartott, mire el tudott aludni. Na igen, a berek enyhén szólva más, mint a megszokott angyalföldi szoba-konyhás enteriőr. Matula természetesen már régóta talpon van, most be is lép és pár szavas eligazítást tart a fiúknak. Kiderül, hogy délelőtt megint Róbert Gidát játszik: Nekem dógom van, csak délután jövök, ebédre vigyenek szalonnát, ha nem akarnának halat fogni, és vihetik a puskát is. Tutajosék még heverésznek egy kicsit, indulás előtt az öreg még figyelmezteti őket: A tüzet oltsák ki, ha elmennek, nehogy a szél felszítsa, mert akkor leég az egész gunyhó, én meg nem rakom újra. Nem lesz ma szél, jelenti ki magabiztosan Tutajos, a gyakorlott nádi ember. Azért erre ne fogadjál nagy összegben, öcsém, mondhatnánk neki, de persze nekünk könnyű, hiszen ismerjük az egész könyvet. Matula persze ilyet nem mond, csak hümmög: A fene tudja, túlságosan csendes az idő, meg aztán a harkály is nagyon hangoskodott hajnalban.

Na szóval nagyon úgy tűnik, hogy az egész évadon végighúzódó ármánykodás és az elnök eltávolítását célzó gonoszkodás szellemi atyja az eddig mindössze marginális mellékszereplőnek tűnő, tenyérbemászó Billy Chambers fiú volt. Ő hajtotta az elnök ágyába Amanda Tannert, majd ölette is meg, mindezt alátámasztani látszik, hogy az e tényekre rávilágító ambíciózus újságíró gyerek, Gedeon torkába egy ollót döfött Billy fiú. Gedeon most vérben ázva haldoklik lakása padlóján, megérkezik a bevásárlásból szeretője, Quinn, aki természetesen a látványtól sokkos állapotba kerül, de azért megpróbál szakszerűtlen módon segítséget nyújtani Gedeonnak, kirántva az ollót annak nyakából, mire Gedeon pillanatok alatt elvérzik és kileheli a lelkét.

Az események azért a véreskezű Billy fiút is megviselték, aki most katatón állapotban kódorog a Fehér Házban, és elmélkedik, mi a francot csináljon. Quinn vérrel átitatott ruházatban áll a szoba közepén, amikor megérkezik a néhai Gedeon lakásába Olívia. Hívjuk a rendőrséget, mondja Quinn, na azt nem tehetjük, érkezik a válasz, mert akkor kiderül, ki vagy te valójában. Ja igen, pár résszel ezelőtt volt valami olyan beszólás, hogy Quinn igazából 2008 előtt nem is létezett.

Nem kezdünk túl vidáman, Paolót szedik le a kötélről. Cesare és Lucrezia találkoznak a piacon, (ami a tetthely közelében van), Cesare a melegre hivatkozva haza akarja paterolni húgát, akinek ez gyanús, aztán meglátja Paolo holttestét. Sírva rohan oda, magát okolja a történtekért, úgy érzi, mindent elvett Paolótól. Bátyja mutatja neki a búcsúlevelet, ebből Lucrezia egyből levágja, hogy ez bizony gyilkosság volt. Rosszul is lesz, Cesare a karjaiban viszi haza. A lány meg akar halni, a gyerekével nem törődik, pedig kellene, mert éhes és még az anyja szoptatja, okoz is fejtörést a családnak.