Egy buszos kiránduláson vagyunk, ami egy buszvezetőből, egy idegenvezetőből és közel negyven 70 és a halál között lévő utasból áll. Mint az 53-as busz, csak nagyban. Seattle egyik nevezetességénél tartanak, amikor is éppen ebédidő van, a busz megáll, leszállás egy-kettő, innentől szabadprogram. Mindenki lepattan a buszról, de egy öregúr ott marad. Az idegenvezető kisasszony nem túl türelmesen nógatja, hogy a leszállás ténye nem vicc, viszont az öregúr csaknem mozdul. Gyanús, hogy meghalt. De a guide nem kap szívinfarktust, hót lazán odaszól a buszos bácsinak: Arthur van egy újabb halottunk. Most vagy megszokta, hogy a nyugdíjas klub kirándulásain előfordul az ilyen, vagy tudja, hogy Seattle ilyen baromi unalmas, hogy bele lehet halni.

Idilli hangulattal nyitunk: Hank  és Stephanie vacsiznak, úgy tűnik, a huginál hatnak az újra szedni kezdett gyógyszerek, poénkodnak, ugratják egymást, mint a régi szép időkben. Stephanie felhozza Gretchent: Neki is főztél annak idején? Eleinte igen, rendszeresen, de a vége felé már csak ünnepnapokon, aztán már egyáltalán nem, feleli Hank. És a szexszel is így volt?, kérdez tovább szokásos nyíltságával Steph, de erre a szemérmes Hank már megtagadja a választ. Leülnek megnézni az esti krimit, a film közben is hülyéskednek, majd Hank kimegy a konyhába fagyiért. Anya, te is kérsz?, kérdezi váratlanul a hugi. Hank először azt hiszi, rosszul hall, hiszen anyjuk már évek óta halott, de mikor Steph kissé hangosabban megismétli a kérdést, rá kell jönnie, hogy itt bizony gond lehet.

Évadzáró epizód, ez mindig azt jelenti, hogy valami megoldódik, lesz egy cliffhanger, vagy pedig mindennek vége. Na az Élet a Marsonban majdnem mind a háromból csurran-cseppen majd valami, csak várjuk ki a végét. A legelején Sam dumálgat Ijesztő Kislánnyal éccaka, hogy mindent megtett, de nem jutott közelebb a hazajutásához, mire Sam azt válaszolja, okkal van itt, biztosan az is kiderül hamarosan. Aztán jön a szokásos eksön, autós üldözés, ámde a menekülő bűnözők zsákutcába szorulnak. Sam ellenkezése ellenére a góré kiszáll a kocsiból, nem kell ide TEK, ha ő is kéznél van. A kocsiban lévő egyik fickó egy kést lóbál a kezében, egy bukmékert bökött le vele, veszélyes állatfaj, mert nem csak hogy őrült, de még nagyon hülye is hozzá. Szökni próbálnak, góré is félreugrik, tehetetlenül figyelik, ahogy megmenekülnek a rohadékok – na ez nem ilyen egyszerű, mert oldalról beleszáll egy másik kocsi a menekülőkébe. A két nyomorult bele is hal azon nyomban, góréék átvizsgálják, hogy mi van a csomagtartóban: pornófilmek, guminő, és egy szálló címe. Azon nyomban odarobognak, góré berúgja a szoba ajtaját, és mindjárt őrizetbe veszik a halálra rémült embert – aki nem más, mint Sam apja.

Samnek beugrik néhány korai emlékkép, köztük az is, amikor az anyja mondja neki, hogy az apja ismét úton van, sokáig lesz távol, de egyszer visszatér, és szereti őket. Rögtön az őrsön el is újságolja ezt Annie-nek, aki az infót kétségbe vonja, mivel az az ember, Vic Tyler fiatalabb, mint most Sam. Bent az osztályon a góré alaposan meg akarja dolgozni Vicet, hátha tud valamit, Sam nem igazán szeretné, ha az apját agyonverné, és különben sincs nála semmi, szerinte csak rosszkor volt ott. A góré jön egy gyönyörű hasonlattal, miszerint van a nagy hal, ami aztán megpusztul, így a többi kis hal egyre nagyobb részt akarnak hasítani a másik kárára, hogy így jussanak fel a lajtorján. Ray is közbeszól, hogy ez Sam hibája, ő kapta el Warrent, most minden maffiatag megbolondult a városban, de a nyomozó-helyettesnek csak kuss van. Sam próbálja meggyőzni a górét, mert a késelés mögött a Morton-tesók állnak, akik Warren örökét próbálják megszerezni, de Vic Tyler ellen csak a szobacímet tudják felhozni, semmi mást. A góré azért ilyen zabos, mert még most akarja széjjelcsapni a maffiát, nehogy meg tudjon erősödni a városban, és Vic az egyetlen nyomuk. Jól van, rendben, de akkor is Sam hallgatja ki előbb.

Mai Valeria mesénk a fejre állt világról szól, legalábbis Julian bácsi szerint így van. Ebben a világban a kisgyerekek az éjszaka közebén kelnek fel és mennek iskolába összes játékállatukkal. De a felnőttek sem tudják hol áll a fejük már. Kezdve növérével Ainoával, aki belopózik a fiúkabinba, Ulisses mellé, hogy vigyorogva megköszönje, amit a hajóért, apjáért, őérte tett. Srác egy darabig hallgatja, majd mikor kezdene a köszönet egyre bizalmasabb irányba fejlődni, elküldi a lányt. Menjen vissza a borostáshoz, aki majdnem kétszer megölte már az apját a héten. Ő Ulisses nem lesz senkinek a játékszere.

Egy hajni (értsd: hajléktalan) szedi össze az eldobált Dr. Pepper dobozokat, majd a kis zsákmányával betérve a helyi áfészbe, becseréli egy kellemesen hideg sörre és egy szenyóra. Szépen tovább áll, és valami közeli sikátorba tolja a búcsús kocsit, hogy ott verjen sátrat éjszakára. Bepillantunk egy elég fancy buliba, ahol újgazdag ficsúrok nyomatják az agancsos kólát, így nagyon hamar erősre, és bátorra isszák magukat. A sikátorban épp egy katonai kitüntetéssel bíbelődik a már ismert hajni, amikor a négy részeg paraszt elkezd arcoskodni. Na, már kezdődik is a francia boksz, de a leszázalékolt katonának vélt csövinger elég bénán nyomatja a karatét, meg egy baseballütő is előkerül, szóval gazdagék elég csúnyán helyben hagyják. Egy kislány persze látta az egészet, még azt is, amikor a négy cimbi elmenekül. Reggel már megy is a helyszínelés, és Danny egyből kongatja a vészharangot, hogy egy tengerészgyalogos fekszik holtan a sikátorban, hélóta! Na, de nem úgy van az. Akkor miért van tengerészgyalogos tetkója, és miért lóg a nyakában egy két éve elesett katona dögcédulája?

Folytatva a klasszikus magyar sorozatok hogyvótozását az elkövetkező néhány hétben minden szünidei matinék elmaradhatatlan darabját vesszük közelebbről szemügyre. Dacolva a kötelező olvasmány elrettentő státuszával, az alapmű a 2005-ös Nagy Könyv felmérésben az 5. legnépszerűbb magyar regénynek bizonyult, valamicske részben köszönhetően a hogyvoltíró többszöri klikkelésének is. Az 1957-ben megjelent regényt tíz évvel később filmesítették meg, vágjunk is bele, felidézve messzeringó gyerekkorunk világát, amikor gyerekfilmek főszereplőit nem Pikachunak meg Shreknek hívták, hanem Gyulának, Bélának, horribile dictu, Gergőnek.

Részlet a Magyar filmhíradóból, 1967. június 10.

Folyamatosan épülő-szépülő szocialista hazánk fővárosának útjain suhannak a kék színű korszerű Ikarus autóbuszok, csilingelnek a vidám sárga színű villamosok, néhány éven belül pedig elkészül a piros metró a Deák tér és a Fehér út között. A növekvő forgalmat biztonságosan irányítják a forgalmasabb útkereszteződésekben szolgálatot teljesítő rendőrök és a folyamatosan bővülő közlekedési jelzőlámpa-rendszer. A gombaként előbújó korszerű lakótelepeknek köszönhetőn egyre több család költözhet új otthonba, a tanulóifjúság számára pedig az újonnan épülő világos és tágas iskolák biztosítják a tanuláshoz szükséges nyugodt környezetet. Természetesen így a tanév vége felé ezt a nyugalmat lassan felváltja a közelgő vakáció miatt érzett jóleső izgatottság…

A börtönt többször is megjárt Géza ítélkezik, Lacinak igent mondanak és Bözsi mama savanyú levest főz a másnapos asszonynak. Nem tudom, kihagytam valami fontosat? Nem hiszem, nézzük, mi volt a szerda este Barátok köztben.

Ott hagytuk abba történetünket, hogy kiderült, Amanda Tanner terhes, és Olíviának most ki kell találnia, hogyan tovább. Quinn az irodában szendereg a díványon, úgy látszik, próbaidő alatt még nem kap akkora fizetést, hogy fussa albérletre, aztán az éjszaka közepén dörömbölnek a bejáraton. Quinn rohan ajtót nyitni, de váltunk Olívia lakására, ahová Sztífön állít be egy üveg borral. Olívia hót ideg, és iszik, mint a kefekötő, meg terhességi tesztcsíkokat dobál a konyhaasztalra. Amanda Tanner terhes az elnöktől, Sztífön! Ez tuti, kérdezi a fickó. Hát persze, hogy az, mire Sztífön vigasztalni próbálja Olíviát, biztos szar lehet most neked, mert hát a First Lady a barátnőd, meg minden… Ja igen, döbben rá Olívia, Sztífön nem is vágja ezt az elnök iránti szerelem dolgot, meg egyébként is hülye. Quinn telefonál közben, hogy be kéne menni az irodába, mert hát ott is gondok vannak.

Olívia irodáját megszállta valami latin-amerikai diktátor magánhadserege, Quinn meg adott nekik kávét, nehogy megöljék. Jön Abby meg Huck is, sőt maga a diktátor is jelen van, mert épp valami nemzetközi konferencián vesz részt az Egyesült Államokban. Sőt mi több, elrabolták a feleségét, meg két gyerekét, így hát egyből felkereste Olívia irodáját, mivel Olívia névjegykártyája minden latin-amerikai diktátornak ott lapul a zsebében. Segíts nekem, Olívia, mert igaz, hogy elnyomó rendszert meg rendőrállamot tartok fenn, de hát a feleségemet, meg a gyerekeimet, azokat mégiscsak szeretem. Abby, akinek Sztífönhöz hasonlóan nem volt értékelhető momentuma az előző részben, most nagyon szeretne bizonyítani, és ágál ez ellen, nehogymár elvállaljuk! De igen, elvállalják, úgyhogy Abby, kussoljál, egyébként is, Amanda Tanner terhes, teszi még hozzá Sztífön is, szóval Olíviának most nagyon sok a baja, nem igényli, hogy még te is baszogasd.

Nahát, régi ismerősbe botlunk, olvassátok vissza ezt a részt, ha nem tudnátok ki ez. Annyit azért elárulok, hogy ő Royce, aki anno Beckett kiképző tisztje volt az Akadémián, aztán kapzsi fejvadász lett, aki belekeverte magát egy ékszerrablásba, Kate pedig mélységesen csalódott benne. Royce-szal nem kegyes az élet, mert most meg nem túl vidám hernyóként próbál menekülni egy pisztolyos fickó elől, akitől egy comblövést már bekapott. Ez nem lett egy jól sikerült bújócska, a fickó jön, meglát, s lő. A helyszínen a Kapitány és Castle várja gondterhelt arccal Beckettet. Royce ma érkezett Los Angelesből, ahol élt, miután elvették a fejvadász engedélyét. A repjegyen kívül egy levél is volt a zsebében Kate-nek, de mielőtt megtudnánk mi áll benne, megvan a gyilkos fegyver. A fiúk találták meg egy közeli kukában, ujjlenyomat nincs, egyszer használatos, olcsó darab, de látszik a hangtompító nyoma. Mivel az viszont drága dolog, ezért kikövetkeztették, hogy a gyilkos LA-ból követte idáig Royce-t, mivel a repülőre fegyvert nem tud felvinni, hangtompítót viszont igen, ahhoz meg itt már könnyen szerzett egy gagyesz pisztolyt.

Nézzük melyik géppel jöhetett, valaki olyan kell, aki az utolsó pillanatban vett jegyet. Van is egy ilyenünk, ismerjük meg Neel McCauley-t, akinek vadiúj a személyazonossága, a jogosítványszáma hamis, a neve pedig a Szemtől szemben című filmből van. Robert de Niro nem rossz választás amúgy. Ahhoz, hogy megismerhessük, LA-ba kell menni, mert Neel már vissza is repült, két órával a gyilkosság után.  A Kapitány azonban nem engedi, mert Kate túl mélyen van az ügyben, erre Beckett kiveszi a szabiját, nyilván. Attól tartok ebből nem tengerparton bikinizés lesz lángos evéssel. Először hazamegy, és elolvassa végre Royce levelét. Sokkal nem leszünk okosabbak, bocsánatkérés, aztán remény, hogy a mostani tettével elnyeri Kate bocsánatát. Hát, ha azt nem is, de az örök életet sikerült. Már ha. Kate a turista osztályon utazik két akkora benga állat között, hogy öröm nézni, mikor érkezik a stewardess, hogy átmehet az első osztályra. Na ki ül ott vajon? Ezért most egyáltalán semmiféle cukorka nem jár, mert annyira rohadtul egyértelmű volt, hogy így lesz. Castle persze azt kamuzza, hogy a Hőhullám forgatását megy megnézni, de ki hiszi ezt el, senki.

Na, bazd meg, Gizi újra iszik, de az semmi, mert Ki, mit tud van a Barátok köztben, meghaltok. Sőt, mérföldkő, egy teljes popszám lement a sorozatban úgy, hogy a szereplők táncoltak rá, még Bözsi mama is. El sem hiszem, az van. Érdemes, elolvasni, hogy volt.