Századik posztom írom én, meglepetés e költemény,
csecse-becse:
ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten
magam magam.

A költő ismert sorainak enyhe elferdítésével köszöntöm a kommentelni szégyellő olvasókat jubileumi 100. hogyvoltom alkalmából. Lássuk, kedvenc nyomozópárosunk milyen kalandját sikerült erre az alkalomra időzítenie a Viasatnak.

A rendőrségen nyitunk, ahová a múltkori rész végén beinvitálta Gustafson nyomozó Hanket és Brittet Lindus eltűnése kapcsán. A kihallgatószobában éppen Josephine, Lindus felesége (mi már tudjuk, hogy özvegye) tesz vallomást férje elrablása ügyében. Gustafsonnal éppen most közli felettese, hogy 24 órája van megtalálni az ingatlangurut, különben elveszi tőle az ügyet. Mark külön-külön próbál infóhoz jutni először Britt-től, majd Hanktől, de nem sok sikerrel. Saját seggének védelme érdekében Hank csak az igazság egy kis részét tárja fel: beszél Lindus titkos széfjéről és a megbízásból onnan kilopott negyedmilláról, amiből Josephine letette férjéért az óvadékot. Természetesen az asszonytól kapott 100 rugót és az otthoni fürdőkádban heverő Lindus tetemet nem vallja be, viszont meggyőzi Gustafsont, hogy hagyja őket nyomozgatni Britt-tel, úgy jobban tudnának neki segíteni, mintha hűvösre rakatná őket. A nyomozó jobb híján beleegyezik, és egy járőrkocsival hazafuvaroztatja a két magánzót.

Drita az egyetlen idegbetegségre immunis barátnőjével, Big Anggel találkozik, a verekedős este óta először. Ang szerint „kontrollálhatatlanul retardált” volt az egész ügy, rosszul érezte magát, hiszen ő terelte össze Dritát és Karent békülni, de az igazi hunyónak Ramonát tartja, aki mint egy őrkutya loholt fontoskodva Karen nyomában. A riportban el is mondja, nem érti az egész felhajtást, úgy kakaskodnak, mintha fizetnének érte. Aztán rátérnek a másik haragos párra, Carlára és Renee-re, Ang el is határozza, meghívja őket egy happy hour koktélozásra, aztán rendezzék a nézeteiket, neki nincs türelme ennyi óvodáshoz. Lehet, hogy katasztrófa lesz, de őt aztán nem kedvetlenítette el az alkohol plusz egymásra fújó nők párosítás, pedig lenne rá oka.

Ramona Renee-hez érkezik bocsánatot kérni, amiért elrontották a buliját, persze ő Dritát hibáztatja, akit cirkuszi majomhoz hasonlít. Ramona szerint Karen meg ő sokkal közelebb állnak Renee-hez, a maffiaság miatt ők majdnem család, és ez Dritát irritálja. Renee nem érti, miért kell minden barátnőjének keményfiút játszania, és már belefáradt a hadakozásba. Ramona utál verekedni, mert ordenáré dolog, de ha kihozzák belőle, akkor az úristen irgalmazzon! Márpedig nem fogja tűrni, hogy Karent inzultálják. Renee a feltámadása óta megvilágosodott, igyekszik elengedni a sérelmeit. Bár Carlával még beszélni akar, mire Ramona közli, nem érti, mit akarhat egy olyan nőtől, akinek Drita átmosta az agyát. Renee szerint Staten Island rosszindulattal mérgezett, Ramona azt mondja, a világon sehol máshol nincs ilyen (nem járt még Magyarországon, hahaha). Renee szerint az áskálódásnak célzottan kell véget vetni, de hogy hogyan, arról fingja sincs.

Valeria mesél, a hitről. Hinni valamiben, anyja szerint az ha elhisszük azt ami láthatatlan. Például a szelet, ami a Sarkcsillagot hajtja. Valeria például megingathatatlanul hisz a Fogtündérben, meg Mikulásban, és a manókban, mert a kiesett tejfoga helyére reggel a párna alá mindig kerül cukorka. A felnőttek már másként állnak a hit dolgához. Reggel Palomares engedélyt kérne egy kápolnához, Julian gúnyolódik, szerinte mecsetet és zsinagógát is kéne melléje nem? Kapitány pedig megtagadja, mert a Sarkcsillag egy politika és vallásmentes remek kis hajó volt és az is marad. Mennek tusolni, és meg is lesz büntetésük, apja és keresztapja véletlen meglátják Ainoát csupasz-meztelen. Ami nem ugyanaz, mintha más lányt látnának ugyebár, zavarba-esés, menekülés, de a látvány kísért.

Valeria azonban hisz továbbra is. Buborékot ment meglátogatni, és a félkegyelmű elárulta neki, hogy fogott a hajón egy verebet. Egy igen kimerült kis madarat, amit aztán megetetnek, megitatnak. Majd a Sarkcsillag két ártatlan tekintetű gyermeke szabadon is ereszti, hadd szóljon a madárka a barátainak is.

„Boldog születésnapot Raynek, a buzernyáknak”, fogad minket a felirat az őrsön, meg persze rengeteg szétvert cucc, és szemét, Chris a földön fekszik még mindig egy sörösüveget szorongatva, szemmel láthatóan csak úgy fröcsögött a kula előző este, Samet is hívták volna, de Ray szerint csak elrontotta volna a bulit. Sam meg is jegyzi, hogy még őket hívják rendőrségnek. Talál egy telefont, ami rejtélyes módon úgy csörög, hogy közben valaki jókedvében kitépte a vezetéket a falból, Sam anyja szól a kagylóban, Sam most már biztosan máshol van, mivel ahol az agyában a színes foltoknak kellene lenniük, nincs ott semmi, délután pontban kettőkor lekapcsolják a lélegeztető készülékről. Sam kiakad, nem halt meg ő, ne higgyék már ezt, felkap egy széket, és széjjeldobálná mérgében. Phyllis zavarja meg a buli újraindítását, egy faszi a Manchester Gazette-nél (biztosan a helyi Blikk, Új Ász, és Story magazin brutális keveréke) foglyul ejtett pár újságírót, és azzal fenyegetőzik, hogy pontban kettőkor megöl egy túszt. Sam megígéri, hogy senki sem hal meg ma. Főcím.

Úgy látszik, hogy ’73-ban még nem ismerték az izoláció fogalmát, mert mindenféle muki mászkál a helyszínen, Sam ki is ürítteti a szerkesztőség épületének környékét, mert emberünk simán le tud puffantani néhány firkászt bekötött szemmel is, délután kettőig van 5 teljes órájuk, hogy megoldják a dolgot. Megjön a góré is, Sam azonnal közli vele, hogy az általános eljárásmód szerint csinálják a dolgokat, góré életében nem hallott ilyenről, sebaj, van rá 30 éve, hogy megértse. Góré Chrisszel hajtaná el az embercsordát, aki nem szívesen kiabálna senkivel, eléggé másnapos, ő előző éccaka túlfröcsögte magát. Ez a górét nem zavarja meg abban, hogy egy jót húzzon a laposüvegéből, kutyaharapást szőrivel, majd közli, hogy Sam ne keresse a mesterlövészeket, ott állnak mellette, majd ők kilövik a fickót.

Na az van, hogy a foci eb végéig, illetve addig, amíg a macskazabáló, metroszexuális, alibifocival a labdarúgást gyilkoló, nyikhaj talján buzigyerekek ki nem esnek (+ pár nap, amit regenerálódásra ill. a kudarcok feldolgozására óhajtok fordítani) szünetel a Marslakók és az vesse rám az első követ, aki nem így tenne a helyemben. 

Valahogy bírjátok ki, valami azt súgja, menni fog. Puszi.

A nagy dobozkérdés eleinte értelmezhetetlenül ívelt át a csütörtök esti Barátok közt epizódokon, de a végén minden a helyére került, Géza meg ugyan olyan szerencsétlen, mint volt, majd meglátjátok. Íme, a hogyvolt.

Ismerős élethelyzet, valaki mond valamit, a harmadik ember már teljesen kifacsarja. Gizi is így járt, már újra iszik és hallucinál, sőt, azt sem tudja, mit beszél. Végül azért itt is tisztázódik minden, ettől függetlenül Bartha csak erőlteti, költözzön vissza hozzá Linda. András jót dubajozik, Juli már kevésbé, viszont ráfázik, elvileg még sokáig kint maradhat. Miklós talál valamit Zsoltnál, amiből aztán szintén hülye pletyka kerekedik, nehéz lesz lemosnia magáról. A gyerekcsere program nem túl sikeres, legalábbis szülői szemszögből, de azért kihozzák belőle a legjobbat, amit tehetnek. Mátyás nőnemű rokonai tülekednek, hogy felajánlják a veséjüket, ami Ádámnak nem tetszik. Ja, és úgy néz ki, Aliz újra melózni fog, amit Timikének köszönhet.

Iván és Judit fekszenek az ágyban, reggel hatkor ébreszt a vekker, de nehezen megy a felkelés. Mentális kő-papír-ollóban lerendezik, hogy Iván kelti a gyerekeket, aki cserébe csak „öt percet kér”, Judit látja, hogy lesz az húsz is, így hát ő veszi kézbe az irányítást. Később, mikor a kicsik már reggeliznek, apa jön ki a szobából és a kevés időt otthon töltő szülők kézikönyve szerint tömbösítve leadja a hétre szánt törődést és odafigyelést 5 percben. Levágja a kenyérhéjat, gügyög és még ami belefér. Judit is annyira keveset látja, hogy majdnem tetszik is neki.

Gabinak, a rettentő csúnya orrú könyvelőnőnek reggeli közben még online randiszervezésre is van ideje, de miután fotót küld magáról, a potenciális partner eltűnik, valószínűleg felgyújtotta a monitort és kidobta az ablakon, most pedig a szemét öblögeti ecettel – ilyet soha többet ne kelljen látnia.

Egy gyönyörű bálon önfeledten élvezik a fiatalok, hogy barokkos ruhákban, a nők habcsóknak, a férfiak pedig pingvinnek öltözve kedvükre keringőzhetnek. Neeem. Két fiatal szökési kísérleten mesterkedik, hogy egy sikátorban elszívhassanak egy laza dzsukkert. Danny, Erin lányának ad interjút, hogy miért is lett ó zsaru. a válasz egyszerű. Azért, mert a nagyfater szerint a tűzoltók csak semmirekellő idióták, így nem maradt más, beállt a kékruhások sorába. A két hiperlaza fiatal csak kijutottak a friss levegőre, hogy jól bepipázhassanak. Követi őket a tanfelügyelő is, ezért el kell bújni (az előre odakészített) a kartondobozok mögé. A homlesseknek fenntartott helyet azonban most egy fiatal lány holteste foglalja el. JáááááJ. Dannynél már szól is a telefon, hogy meló van de azonnal. Danny nem tudja lepasszolni a gyereket, ezért magával cibálja a helyszínre. Na mi volt itt kérem? Gyilkosság. Nebasszá’föl?! Tényleg? A kis kíváncsi fáncsi meg csak kiszökött a kocsiból, hogy megnézze az áldozatot. Danny nem örül, hogy egy kis porba fingó hülyegyerek is simán átjuthat a rendőrkordonon.

A múltkori keserédes titkok után ezúttal mocskos kis titkokat kapunk, előbb-utóbb a titkok minden lehetséges formája felszínre kerül majd ebben a sorozatban. Olívia tévét néz, természetesen az elnök van benne, miközben egy vélhetően nagy élettapasztalattal bíró asszonyság terpeszkedik a fotelében. Égnek a telefonvonalak, Huckot és Abbyt látjuk, akik épp egy lakást rámolnak ki, míg Stephen az utcán figyel. Az asszonyság valami fényképalbumokat szeretne mindenképpen, Abby meg közben Stephent szidja, figurázza a telefonban, miszerint egy köcsög. Stephent ez most nem érdekli, haladjatok már, mondja a másik kettőnek, forró a lábunk alatt a talaj, itt vannak a rendőrök is, és kiszúrtak! Mondjuk ha nem bámul bele egyenesen egy rendőr arcába telefonálás közben, akkor lehet mindez másképp alakul, de ezt már sosem fogjuk megtudni.

Olivia, Harrison és Quinn az iroda ajtajában strázsálnak, Quinn nagyon szeretné megtudni, mi történik, de nem mondják meg neki. Érkezik egy arrogáns csávó, az államügyész az előző részből, aki hosszasan ecseteli, miszerint ő a törvény, és le kívánja tartóztatni az asszonyságot Olivia irodájában, meg kéne neki a nő ügyfeleinek listája is. Akkor talán kellene valamiféle letartóztatási parancs, ha már te vagy maga a törvény, szól Olivia, hát az meg nincs, így a fickó egyelőre visszavonulót fúj. Aztán csak kiderül végre, ki az asszony, ő a város első számú mádámja, aki mindenféle hatalmasságoknak hajt fel kurvákat (meg Stephennek is, innen az ismeretség, amin persze Abby vehemensen ki van akadva).