Torxwood, hej. Immáron jubilálunk, most olvassátok a egytucatadik rész hogyvoltját, hála Isten már csak egy rész és vége az évadnak, halleluja, ám addig sok érdekes dolog fog történni, hallga csak! Derűs tavaszi délelőtt egy néptelen cardiffi utcán tép a a telekjáró, elsőbbségadás helyett dudálva vágtat át egy kereszteződésen, itt tegnap se jöttek, ugye, majd tíz méterre a saroktól leparkol, hú, de gyorsan ideértünk! Mindeközben Toshikót halljuk, amint japánul beszél valakivel, kiszállás után megtudjuk, hogy a nagyapja 88. születésnapi ünnepségét tárgyalta telefonon, illetve hogy Jack vicces főnök, de nézzük miért rohantak ennyire. Egykor gyönyörű, legalább száz éves épülethez jöttek, sajna kicsit már megkopott a szépség, elhagyatott és elhanyagolt állapotban van. Belépnek a szórólapokkal teleragasztgatott faragott kapun, hát belül sincs jobb állapotban sajnos. Tosh ismertetéséből megtudjuk, hogy ez a Ritz, a bálteremben vannak épp.

A szállodát 1989-ben bezárták, de valaki panaszt tett, hogy '40-es évekbeli zenét hall kiszűrődni. Itt rögtön fel is vonyítottam kétségbeesésemben, valaki hall valami zenét és a Torchwood egyből ugrik??? Még a rendőrség se megy ki, na jó, Cardiffban talán igen, de TUTI, hogy nem küldenek Élienelfogótitkoskommandót egy kurva buliba, vagy csak én nem értem ezt? Gyerekzsúrokra nem rombolnak be tökig gépágyúban, mert mondjuk a bohóc a térfigyelő kamerán olyan furcsán színesnek tűnt??? Na mindegy, Tosh idáig jut a sztoriban, mikor Jack csendre inti: tényleg szól valami zene a felső emeletekről. Felsietnek a lépcsőn, de fent ugyanolyan kihalt és elhanyagolt minden, na jóvan, menjünk, nincs itt semmi, mondja Jack (ezért érdemes volt végigzúzni a városon, tényleg), menjünk. Ebben a pillanatban újra megszólal a zene fentről, ezúttal nevetés, beszélgetés, poharak zaja is társul mellé, s ahogy felérnek, teljesen más látvány fogadja őket, mint az imént: eltűnt a por, a szeméthalmok, a graffitik, helyette nyüzsgő, vidám társasági eseménybe csöppennek.

Drámai ponton hagytuk abba az előző részt: Emilyt szólongatták kétségbeesetten, a kamera közben pedig úgy cikázott egy felborult terepjáró sáros kerekein, mint amikor egy kézikamerás pornó forgatására lecsap az erkölcsrendészet. A történet ugyanitt folytatódik, csak még a dobokat is verik mellé, ha a feszültsége egy lufi lenne, akkor már nem is teli tüdőből fújják, inkább ipari kompresszorral.

A Szerelemhajó és a Lélekvesztő legénysége közös fürdőzésre érkezett a vadonba egy meleg vizű forráshoz, de hazafelé fejre álltak a nagy büdös sötétség közepén. Persze hiába egyre vadabb az aláfestő zene, hiába imbolyog a kamera, azért csak kiderül, hogy senkinek nem esett semmi baja. Még azért a szerkesztők kicsavarják az utolsó izgalomcseppeket is a sztoriból, kiderül, hogy fagypont alatt van a hőmérséklet, és ha nem sikerült kerekeire állítani a felborult dzsipet, akkor aztán itt éjszakázhatnak. Azt persze elhallgatják, hogy a legvégső esetben bevinné őket a városba a Discovery stábautója, de végül nincs is szükség arra, hogy az operatőr és a gyártásvezető mentse meg a realityhősöket. Egyszerűen visszalökik inkább a terepjárót az útra.

Másnap a Wild Rnageren kezdünk, ahol ugye már csak ketten vannak, miután Steve-t kirúgják. Még csak el sem kezd ásni a hajó, amikor kiderül, amit eddig is tudtuk: Scott, a kapitány hiába cigarettázik nagyon meggyőzően, hiába szónokol úgy, mintha nem is aranyat keresne, de legalábbis a normandiai partraszállást irányítaná, azért csak egy büdös nagy bunkó. Ha csak egy beosztottja van, azzal is képes összeveszni, miközben annyit káromkodik, hogy a hangmérnök sem győzi kisípolni.

Az utcán vagyunk egy este, ahol két fiatal srác /viselkedésükből következtethetően egy meleg pár/ pénzt vesz fel az automaciból. A barna hajú úgy néz ki, mint Tom Cruise fiatalon, a másik pedig mint Billy Idol kamaszkorában. Megtekintésre érdemes mindenesetre. Hirtelen feltűnik a hátuk mögött egy piros sportkocsi, amiből két pasi pattan ki, akik beléjük kötnek, hogy ne az utcán műveljék a homoszexualitást, persze nem ilyen szép szavakkal. A szavakat tett követi, az „úgy kezdődött, hogy ő visszaütött”-tel, elkezdik verni a két srácot. Az egyik eltud menekülni, a másik nem. Őt viperával kezelik és acélbetétes bakanccsal, egy ideje a földön van már, de még mindig ütlegelik. Aztán megunják az elég egyoldalú harcot, Olvasd inkább a bibliát te perverz! – felkiáltással ott hagyják a földön. Egy ideig nézzük még a srácot, ahogy fekszik, de nem mozdul.

Múlt héten megnéztük, mennyire vicces és izgalmas egy blindside, Kat mégsem röhögött nagyon, amikor sétált kifelé. Tarzannak van egy Terve, ez biztos remek lesz, főleg, hogy nem oszthatja meg még a kamerával se, gondolom aggódik, hogy egy huncut kis operatőr Kim fülébe susogja. Inkább ő beszél Kimmel, hogy vigye Christinát és Aliciát a final3-be, ő lesz a negyedik, és majd meggyőzi a juryt. Majd megjelenik Alicia, akinek pontosan ugyanezt elmondja, ez biztos tök jól fog elsülni... (Amúgy nem teljes hülyeség, amit beszél, Eliza (9. és 16. évad) blogjában olvastam, hogy persze tök tilos kampányolni elvileg, gyakorlatilag meg mindenki ezt csinálja folyamatosan - és ettől elkezdtem sajnálni, hogy ezeket nem látjuk.)

Megint kijött a költői véna a vágószobában, Chelsea arról beszél, hogy az exManono (Christina, Alicia és Tarzan) tutira azt hiszi, hogy Kim velük van, de ő tudja, hogy igazából vele, közben vészjósló zene, és a vágóképen gusztustalan hangyák támadnak meg egy gusztustalan skorpiót. Christinát próbálja átcsábítani az ő oldalukra, és megígéri, hogy őt viszi a rewardra, ha nyer - hm, mintha már láttunk volna hasonlót, és annak is milyen jó vége lett. Christina nyilván azonnal közli a többiekkel, nem emlékszem, hogy az elmúlt 12 részben bármit képes volt-e magában tartani (vagy bárki a csajok közül, ha már itt tartunk). Kim kurvára nem örül, ezzel ugyanis Chelsea lebuktathatta, hogy igazából mindkét oldal azt hiszi, hogy velük van. Szóval gyorsan el is meséli Chelsea-nek, hogy Christina elpofázta a dolgot, és próbálja meggyőzni arról, hogy hárman vannak három ellen továbbra is.

Az elkövetkezőkben a Terriers címen futott, egy évadot megélt sorozatot vesszük górcső alá, amelyben egy volt zsaru-volt bűnöző páros (most divatos szóval élve) unorthodox stílusú magánnyomozós kalandjait kísérhetjük figyelemmel. A sorozat másfél év késéssel érkezett meg hozzánk, az érdeklődők keddenként a Viasat 6-ra kapcsolva eldönthetik, jól döntött-e az amerikai FX csatorna, amikor nem rendelt belőle további évadot.

A sorozatfüggők által már unásig ismert Kaliforniában járunk ismét, közelebbről San Diegóban, és a nyitó képsorokban máris megismerkedünk két főszereplőnkkel, akik egyelőre ismeretlen céllal ücsörögnek egy lepukkant furgonban, oldalán „Gomez testvérek – Medence karbantartás” felirat. A szakállas Hank Dolworth, volt zsaru és volt alkoholista valami lakberendezési magazint lapozgat (engem az ilyen kiadványokkal ki lehetne kergetni a világból), és kijelenti, hogy új törölközőket akar venni. Társa, az erősen másnapos Britt Pollack erre csak annyit szól vissza, szemére húzott kapucnija alól: Miért, szárazabb érzésre vágysz? Megérkezik a célszemély, nagydarab szőke csupa izom all-American szépfiú, szériatartozék baltaarccal. Hank becsönget és medencetakarítási megrendelésre vonatkozó nyomtatványt lobogtat Baltaarc orra előtt, de a házigazda közli, hogy nála nincs is kerti medence. Persze az egész csak elterelő hadművelet, mert eközben Britt a hátsó ajtón át kilopja a drabális fószer rendkívül ronda, bár biztosan fajtiszta kutyáját. (Szakértő hogyvoltozók esetleg megírhatják a kutya pontos fajtáját kommentben, mert én max. a tacskót és a vizslát tudom megkülönböztetni egymástól.) A drabális hiába sprintel, a lepukkant furgonnal szemben nincs esélye, a tolvajoknak sikerül meglépni a zsákmánnyal. Kutyákok!!, dőlünk hátra vigyorogva a fotelben.

Ahogy egy távol-keleti görög bölcs mondta egykor, nem a kereket kell újra feltalálni, hanem használni, minél többféleképpen. Spanyol LOST, hogy mit is jelenthet ez? Első olvasásra azt, hogy a spanyolok forgattak egy LOSTra hajazó hajózó sorozatot, amitől mindenki letette a haját, aki csak látta a Hajót. Aztán – mint veterán LOST rajongó – megnéztem én ezt a csodát és megértettem mit is jelenthet benne a 'spanyol' előtag. Valami olyan latinos-mediterrán szemléletet, ami miatt nem tudtam végignézni a Balfék Körzetet, és ami miatt hatalmas csalódás volt 20 év után újranézni a legendás Polipot. Na de vágjunk bele végre. Nem tudom hogy előnye-e a sorozatnak, de epizódjai kétszer olyan hosszúak mint egy normál LOST epizód, és kétszer annyi történetszál megy egymás mellet, csak győzzük követni. Veterán LOST rajongók, kérem kommentekben jelezzék, ha valahol a LOSTból lopott/tisztelgésül bevett jeleneteket, vagy utalásokat vélnek felfedezni.

Legutóbb ott hagytuk abba, hogy Sam Tyler diszíáj igen előnytelen kapcsolatot létesített egy bazigyorsan mozgó járművel, aminek valószínűleg mélykóma lett a vége, de olyan mély, hogy barátunk felébredt 1973-ban, mint díáj, ráadásul a főnöke, Gene Zseni Hunt sem egészen a zsaruk gyöngye, és ki tudja, hogy meddig marad ’73-ban, mindezt egy percben összefoglalják nekünk, húha. Most éccaka van, sör és cipő a földön, az életjelek stabilak. Sam alaposan ránk ijesztett, mintha már nem akart volna többé küzdeni. Mit lehetne tenni? Maradjon. Sam felkel, borotválkozás közben elég nyomott a hangulata, még elektromos beretva sincs. Gyüjjön a heti eksön, uszodából rohan ki egy kurvára antipatikus fejű gazfickó, utána a góré (úszógatyában, hihi) Sam, és Chris, háttérben a Live and let die szól, a pólmekkártnis verzsön. Leteperik a nyomorultat, Chris valamilyen ismeretlen oknál fogva lerángatja a csukáit is az embernek, majd felkiált, hozzá ne érjenek! SZEMÖLCSE VAN!! Sam előkapja a jelvényét, és mondaná a kijelölt zsarumonológot, egy gond van, hogy ’73-ban ez is totál más volt, kérdően ránéz a góréra, aki egy szóval összefoglalja a tényállást: ELCSÍPTÜK! A fickót megbilincselik és elviszik, de Sam még elheverészik a füvön, nem is olyan rossz ez az egész, na. Főcím.

Az őrsön bekalitkázzák a roppant ronda fejű Trentet, és épp abba a cellába rakják, amit előző nap telehányt valaki, sebaj, hát nem kellett volna bűnöznie emberünknek. Később kihallgatják (még mindig úszógatya van rajta), a Baker Road-on raboltak ki két bukmékert, feltételezhetően Trent volt, illetve két gorillája. Trent tagad végig, a góré szerint ha a fickó Pinokkió lenne, már rég kiszúrta volna a szemeit. Trent továbbra is elvicceskedi a dolgot, erre a góré pofon vágja teli erőből, csatt! Snookerversenyen voltam, csatt! Kacsákat etettem, csatt! Egy gond van, hogy tényleg nincs semmi ellene, erre góré előkap néhány fontot, hogy ezt a zsebében találták, és bizonyíthatóan a bukiktól van. A fickó kiakad, sosem látta ezt a csinos kis összeget, és valóban, Gene hamis bizonyítékkal akarta lecsukatni. Szerinte ez mit sem számít, csak az eredmény, hogy elkaptak egy bűnözőt, Sam erősködik, hogy ez mégsem helyes. Góré mutat még néhány érdekes „bizonyítékot”, kurvasok ékszer, tiszta Aladdin barlangja, és hozzá van még csapva bazisok LSD-bélyeg. Sam azonban kiengedi a cellából, mert nincs semmi bizonyíték ellene, de mivel úgyis egy rohadékról beszélünk, majd lesz, közben a tag fütyörészve vonul ki, én már itt szájon vágnám.

A nyitójelenetben látunk egy igazi amerikai bankár fickót egy nagy halom békülési liliommal a kezében. Beszáll a liftbe, és mellé toppan hirtelen az egyre fessebb Reese, akinek egész jól áll az anti-csöves szett. Mintha Petőfit szavalna egy negyedikes nebuló, eldarálja a megilletődött férj előéletét, jelenlegi életét, és azt, hogy a liftben éppen mögöttük álló kopaszok a következő két emelet között ripityára verik, és megölik. A bizonyíték: bezúzott kamera és a támadó bérgyilkosok. Az ajtó nem nyílik, csak halljuk a lövéseket – az ilyen sejtelmes akció a a jóféle. Reese-nek, természetesen ez sétagalopp, és sértetlenül a remegő férjjel a balján száll ki a liftből.

Már már azt hinnénk, hogy a remegő férj jelenti az epizód címében fémjelzett „szellemet”, de amikor Főni egy sírnál magyarázza, hogy itt egy lánynak kellene nyugodni és nem nyugszik, ráadásul a Masina kidobta a TAJ számát, ráébredünk a turpisságra. A cél megtalálni egy bajba esett szellemet. Mivel New Yorkban mindenki szellemként él ez lehetne akár költői hasonlat is, de nem az. A lányt valóban hiszi mindenki, az egész családjával együtt.

Rendezői bravúr, a kukában landoló szerelmes kulcstartó, és véletlenül leesett naplóba történő beleolvasás. Ilyen izgalmak vannak, kérem szépen, ráadásul közeledik a Berényi Kft. taggyűlése, ahol új főnököt szavaznak majd meg, és mondanom sem kell, hogy a posztért számtalan Berényi indul. Izgi, mi? Na, ez volt tegnap.

Hihetetlen, mennyi információ zúdul ránk, huszonöt perc alatt, dongolták volna, hogy András pszichológia-matek szakon végzett az egyetemen és nem úgy pottyant ki az anyjából, hogy menedzser volt? Bizony ám! A GumiLibás nyavalygását kezdem unni, nem emberbaráti szeretetből kéri, hogy a Marslakók segítsenek neki, hanem mert ez közös érdek. Nem lesz hálátlan, ezt most mondja el harmadszor. Megtudjuk továbbá, hogy Eszter kemény mint a kő és hideg a szíve, mint a jég, valamint lelkesedésből él, csak félig pénzből. Na, ez engem is érdekelne. A videót vagy a németek libaszövetség, vagy az EuroLiba csinálta, az biztos. András szerint a németek nem lehettek, azok szabadították rájuk a RainMant, hogy nyomozzon.

Ottó és Erzsike veszekednek, pedig Erzsike nem akar veszekedni. Ottó meg vehetné a fáradtságot és kitalálhatna valami normálisabb mesét ennél a libasztorinál, mert ez nevetséges. Ottó háborog, az Zigasság mindig hihetetlen, Erzsi meg vegye észre, hogy ugyanazokat a köröket futják évek óta. A meddő vitának az vet véget, hogy Hédi belázasodik, nem is bánom.