Herzlich wilkommen, meine Damen und Herren, tessenek szépen helyet foglalni, máris kezdődik az előadás! Ma a Torchwood újabb tagjának nyígásáv magánéletével foglalkozunk majd, s ez nem más, mint Toshiko, a hacker. A nyitó képsor visszanyúlik kábé az amerikai függetlenségi háborúba, egy vöröskabátos fiatal katona meg egy szajha mennek be az erdőbe, a fickó feltűnően szótlan és feszült, a csaj fecseg, mennyi dolguk van manapság, mióta a katonák megérkeztek, meg a kurvalét hasonló érdekességei. Mikor megemlíti, hogy a neve Mária, mint a Szűz, a fiatalember leakaszt neki egy sallert, majd még egyet.
A csaj kapcsol, hogy lehet, ma nem ez lesz a legjobb kuncsaft, karmol egy Adidas-csíkot a fickó arcára, aztán futásnak ered. Éji kergetőzés a fák közt, akár romantikus tündérmese lehetne, de nem lesz az, meg a tündérekről két rész óta különben is tudjuk, mekkora köcsögök, ugye mindenki olvasta? A fickó végül lemarad, a kurva néni lassíthat, de hogy tényleg ne legyen jó éjszakája, UFO-zajok kezdenek hallatszani, vakító fehér fény szűrődik át a fák közt, átváltunk a katona bácsira, aki kissé megszeppen a világosságtól, pisztollyal a kezében óvakodik előre, hopp, itt a karmolászós, figyejjémá, imádkozzál, mert nagyon meg foglak ölni ám! Pisztolylövéssel van vége a jelenetnek, váltunk a jelenbe, a Tw-gépsárkány egy építkezési terület közepére parkol be, kiugrálnak és cuccostul beszaladnak egy sátorba. A kordon mögötti bámészkodók közül egyre rásvenkel a kamera, sejtelmes mosollyal nézi a titkos csapatot, amolyan bonyodalomsejtetően, FŐCÍM!