Amikor Ottó végigrohant a Magánkórház alagsorában levő sütét sikátoron, aztán - a nagyonnagyveszély-zene ütemére - kilesett a rejtekéből, tébolyult, sikítozásba hajló kacajban törtem ki. Robin Cook, ha látná a Marslakókat, szégyentől rákvörös arccal, a könnyeit nyeldekelve tépné apró cafatokra a Kóma féltve őrzött kéziratát és megjelentetne egy egész oldalas nyilatkozatot a világ minden nagyobb hírértékkel bíró napilapjában, ezzel a szöveggel: bocsánat, tévedtem. Még szerencse, hogy Hédi már az első képkockákon előkerül, nem is tudom elképzelni, hogy bírnám ezt a rengeteg izgalmat. A Baltás cím: Ki itt belépsz...
Ottóéknál kezdünk, Erzsike szerint miatta van az egész, alap. Szerintem Erzsike karaktere alkalmas mizogin vonások felélesztésére. Nemre való tekintet nélkül. A Családi körből ismerős mondatok következnek: nem ismerjük a saját gyerekünket, asse tudjuk, kikkel barátkozik. A közösségi háló miatt van ez is, mert ezek a mai fiatalok nem beszélgetnek egymással, hanem egész nap a chat-en lógnak! Amíg ezek ketten a társadalmi elidegenedésre próbálják kenni saját szülői kudarcukat, Hédi a Félkézben ücsörög egy üdítő társaságában. Nemsokára Antos is csatlakozik hozzájuk, de Titinél is zajlik az élet. Zsán nem jöhet közelebb, a fürdőszoba ajtajából is el tudja mondani, mit akar itt, de vigyázat, az a válasz, hogy Titit többet nem jön be. De, be fog, ahogy arra számítani lehet, de erről később, most Antos, nagymonológja jön, a lényege, hogy őt aztán kurvára nem érdekli, miért lógott meg Hédi otthonról, se kutyája, se macskája, de a Félkéz éjfélkor bezár, úgyhogy itt a szerkesztőség kulcsa, ott meghúzhatja magát éjszakára. Hideg van, ágy, kaja, kávé nincs, reggel meg korán húzza el a belét. A jófejkedés bejön, Hédi vigyorog, na hívd apámat!