11 döntő, 12 döntős, 33 óra, és csak eljutottunk oda, hogy az a két ember van a döntőben, akiket talán egyszer sem volt büntetés hallgatni. Furcsa évad volt ez, ahol a két döntősön kívül az eredetiségéről és zsenialitásáról méltán híres Stone énekelt a legtöbbet, amiben a legdrámaibb küzdelem KisJimmy és a hangok között zajlott, a Rocklegenda Nagy Feró pedig talán ha másfélszer fogalmazott meg a „nagyon jó voltál, én szerettelek”-től eltérő kritikát. Flashbackekkel nyitjuk a showt, 12 döntős első bemutatkozása, styling és mentorálás előtt, pillanatok, amikor a mentorok még őszintén el voltak ájulva JFK teljesítményétől. Érkezik Nórika kismama fazonú estélyiben, az első ruhadarabban az évad során, ami áll is neki valahogy, csak sajnos rontja az összképet a röhejes frizura, amit ti Johnny Bravo-hajnak neveztetek el, és teljesen igazatok van.

Mielőtt megkezdődne az okoskodás máris nóta jön, OláhDzsí és Antal Timi belekezdenek a búcsúdalba, vagyis abba a nyekergésbe, ami minden egyes X-faktor adás végén a kiesés alatt szólt, nem unjuk még kellőképpen. Csatlakoznak hozzájuk a többiek is, elmondhatatlanul hiányzott Stone egyedi orgánuma és Junior karizmatikus színpadi jelenléte tegnap óta, sőt még Szabó Dávid is emeli az előadás művészi értékét. Ha mindez nem lenne elég, egy óvatlan pillanatban a produkció Gangnam Style-lá alakul, Devil amúgy eközben érkezik az idétlen lovaglós mozgással és agyament bájvicsorral, ha akarnák, se tudnák fokozni a dolog abszurditását. Ezek után a lokális rajongótáborokat kell kapcsolni, Bánffyhunyadon tegnap óta isznak, úgyhogy már megy a csujjogatás, Nógrádban meg már Barabás Éva is a tradicionális karancslapujtői népviseletben nyomja. (nagy szoknya, fejkendő, gereblye) Már csak a mentorok hiányoznak az összképhez, finálé tiszteletére illett volna kitenni magukért egy picit, ehhez képest Keresztanyu olyan hajjal sokkol, amihez foghatót legutóbb Samantha Ewingon láttam a 82-es Dallas évadban, és nem lehet ránézni úgy, hogy ki ne csúszna az emberből egy „húbaszdmeg".

Mentorok mindenféle fogadalmakat tesznek, MIkiből Devil kierőszakolja, hogy ha Timi nyer, akkor néptáncol, Gesztiból meg azt, hogy ha OláhDzsí nyer, elnyomja a Gangnam Style-t, ez szemétség, én nem akarok Gergő ellen drukkolni. Jöjjenek a produkciók, első körben a versenyzők kedvenc dala azok közül, amiket a döntőkben előadtak. Gergő kisfilmje jól indul, Geszti azt mondja, Magyarországon ma mindenki Oláh Gergő akar lenni, mert az ő története olyan, mint egy mese. A legkisebb szegénylegény eljött a nagyvárosba szerencsét próbálni, és nagyon bejött neki a dolog, és tényleg. Kedvenc dala amúgy az, ami nekem is, James Brown: It's a Man's World, ez hatalmasat szólt már első alaklommal is. Még mindig nagyon hatásosan adja elő, sőt, most mintha még magabiztosabb is lenne, és ezzel rátett még egy lapáttal. Ezekre az utolsó értékelésekre meg nem is tudom, hogy van-e értelme egyáltalán szót vesztegetni, dicsérnek mindenkit agyba-főbe, mert itt már minek jöjjenek a kicsinyes akadékoskodással, baromi tehetséges mindkét versenyző, ez nyilvánvaló.

Antal Timiről azt mondja MalekMiki, hogy önmagát látja benne, mert ugyanaz hajtja őt is, ezért hisz benne nagyon. A Somewhere Over The Rainbow feldolgozás már egyszer működött, mint tökéletes választás Timinek, tilos lett volna itt most bármi másban akár csak gondolkodni is. És Timi másodszor is elő tudja adni zseniálisan, tényleg ezek voltak a legjobb pillanataik, ez a két dal, és ez a két előadás, be tudta bizonyítani, hogy itt a helyük a döntőben, és ez egy kiegyenlített küzdelem lesz. Ettől az előadástól Keresztanyu egyenesen önkívületi állapotba kerül, ilyen énekesnőkre van szüksége ennek az országnak, gyertek tehetséges lányok az X-faktorba, jövőre is! Geszti egy kicsit húzza most a száját kínjában, mert azt remélte, olyan igazán hatásos előadásra Timi csak egyszer képes ezzel a dallal, de másodszorra is megcsinálta, nem bírt volna elmenni a hangja a második refrénnél vagy valami.

Nórika meg ezen a ponton úgy dönt, hogy megelőlegezi Timi győzelmét, mert színpadra szólítja Gesztit, hogy nyomja el a Gangnamet, miért bünteti ez a műsor a nézőit folyamatosan? Ráadásul még Nóri Bravo is beszáll az idétlenkedésbe, kösz az életre szóló traumát. Hogy ezen túllépjünk, duettek következnek, a döntősök a korábbi X-faktor nyertesekkel énekelnek, de előtte még egy kicsit titokzatoskodnak, hogy vajon kik lesznek a meglepetés partnerek. Persze amint OláhDzsí belekezd VastagCsé egyik középszerű dögulanom nótájába, már senkinek nem lehetnek kérdőjelek a fejében. Érkezik hozzá Csaba is imádkozó kéztartással meg az elmaradhatatlan teátrális gesztusokkal. Ez a dal nem sok érvényesülési lehetőséget hagy Gergőnek, de még így is lazán leénekli a korábbi győztest, beszédes a különbség. Ezt az előadást kimondottan szeretném, hogy értékeljék a mentorok, de nem teszik, valami miatt úgy gondolták, hogy érdekesebb lesz most a Salgótarjáni banzájt mutogatni megint. Mert itt már gereblyével kevergetik a kisebb tömbház méretű kondérban a lecsós nokedlit, és ezt a nevezetes gereblyét Ferónak küldik sok szeretettel, mert ez volt OláhDzsí munkaeszköze közvetlenül a mikrofon előtt.

Ezek után egyértelmű, ki lesz Antal Timi duettpartnere, a Lásd a csodát című dalt éneklik Kocsis Tiborral, és az első dolog, ami feltűnik, hogy Timi nem találja el a hangnemet. Ideges, vagy csak rossz a hangszerelés? Nem szól jól, pedig ebben a duettben lenne potenciál, Tibó dolgozik is alá rendesen, ahogy csak tud, de talán olyan dalt kellett volna választani, ami eredetiben is duett? Timi kínlódik, a végére javít azért, de nyilván mindenki tudja, hogy volt ő ennél már sokkal jobb is. Lássuk akkor, hogy tetszett a rajongóknak, Bánffyhunyadon tevét nem, de rajongó kutyát már találtak, nem maradhatott ki ez a motívum idén sem. Ezek után pedig Nórika megosztja velünk az este legsokkolóbb hírét: jövőre lesz X-faktor 4, és most fél évünk van, hogy lelkileg felkészüljünk erre.

Utolsó kör következik a versenydalokból, ez az ún. Győztes dala lesz, amit kifejezetten erre a célra írtak nekik, innen két tippből maximum ki lehet találni, ki követte el. Naná, hogy Magyarország minden 2. popslágeréért felelős Rakonczai Viktor, és pontosan olyan is, mint Magyarország minden 2. popslágere. Előtte azért még megnézzük OláhDzsí utolsó kisfilmjét, ez az az X-faktoros utat bemutató montázs, amin még a cinikus hogyvoltíró is elérzékenyül, mert tényleg nagyon feelgoodra és hangulatosra vágták össze, ezt őszintén mondom. Jöhet a produkció, a dal címe Törj ki a csendből, nekem egyáltalán nem tetszik, és az az igazság, hogy Gergő előadása sem győz meg arról, hogy ez a szám méltó egy győzteshez. A tavalyi Josh Groban szerzemény ütött, ezt már másfél perc után unom, hiába próbálják egy kórussal is megtámogatni. Az utolsó értékelés során Feró kinyilatkoztatja, hogy itt egy szupersztár született, Gergő meg annak örül, hogy ilyen sokat énekelhetett ebben a műsorban. Annak mi is.

Timi kisfilmje is nagyon jól sikerült, az álmodozó kisvárosi lány meséjének sokadik felvonása, sok hangkieresztés összevágva egymás után, majd összegzi, hogy felnőtt lett ebben a műsorban, és még el is érzékenyül a végére. Azt hiszem, hogy az idei kisfilmverseny győztesének ki is lehet nevezni Antal Timit, mert tényleg szerethető tudott lenni ezekben a szpotokban, és a zenéről meg az elhivatottságról beszélt, nem csak azt néztük folyton, ahogy táblagépezik bablevesevés közben. Az ő interpretációjában már jobban szól ez a középszerű szerzemény, talán az ő hangjához jobban is illik vannak benne szép hangkieresztések. Mentorok hirtelen beindítják az Antal Timi kampányt, hogy izgalmas legyen a vége, Keresztanyu azt üvölti teli torokból, hogy „még csak 19 éves!!!". Geszti azért csak tartogat még egy kis csipkelődést így a végére, sok sikert kíván Timi karrierjének, de olyan hangsúllyal, hogy „ha már úgysem te nyersz ma, minden jót neked". Miki meg elérzékenyült nagyon, alig bír valamit kinyögni, pedig ez az utolsó alkalom, hogy a mentorok értékelhetnek.

Nórika ezen a ponton beüvölti az állást, közelítenek a szavazati arányok egymáshoz, már csak 45 és 55%! Úgyhogy hallgassunk meg gyorsan egy extra produkciót, hogy kezeljük az idegeinket, erre a célra pont jó lesz a Hooligans erősen középszerű, unalmas kínlódása a színpadon. Devil visszatér, és most már elviselhetetlen, ahogy csak üvöltve bír beleszólni a mikrofonba, szomorú, ahogy lecsökkent a műsorvezetői eszköztára az ordibálásra. Már 49-51% százalék, jön az infó rekedt hangon, minden egyes szál hajunkat tépjük ki az izgalomtól, de csak fél kézzel, a másikkal szavazzunk. A világ leghosszabb reklámszünete után Devil még a Bandaháborúval is borzolja az idegeket, sosem lesz vége ennek a műsornak. Jön még egy búcsúdal is a 12 döntőssel, a Magyar Vándoros dalt kapták, Junior és Stone nyit, erős kezdés, többiek ezek után akár be se jöjjenek. Nórika váratlanul megkérdezi a mentorokat, akartok még szólni? Erre most utoljára van lehetőség, utána lejár a szerződésetek. Akarnak, hogyne akarnának, nehogy bennük maradjon még az a pár okosság, ami megfogalmazódott az elmúlt 10 percben. Keresztanyu egy hirtelen ötlettel ellopja a showt, amikor a kamera felé fordítja azzal az iszonyú hajviselettel súlyosbított fejét, és szép tagolt magyar mondatokban könyörög Simon Cowellnek, hogy most az egyszer hadd legyen már az X-faktor történetében holtverseny.

Devil beleüvölt a mikrofonba, megfordult az állás, az egyik fantomkép átvette a vezetést a másiktól, most azonnal kapcsoljuk a rajongótáborokat! Ők aztán garantáltan kitörtek a csendből, Bánffyhunyadon már Gergőt búcsúztatnák egy dallal, Salgótarjánban meg kékre festették Barabás Évát, és rögtönöztek egy rendkívül bizarr táncbemutatót, kezdenek elszabadulni az indulatok. Gyorsan jön még egy extra produkció, amit Nórikának sikerül így beharangoznia: Magyarország legextravagánsabb énekesnője, Presser Gábor...és Tóth Gabi! Nincs mit mondanom. Presser zongorával és dünnyögéssel nyit, majd beállít a színpadra Axl Rose csöcsökkel, de nem is, az Tóth Gabi 90-es évekből kölcsönzött farmerruhában, derékig érő műhajjal meg nevetséges fejkendőben. Tudom, hogy jó hangja van, és még színpadra is termett, de ez a lány kétségbeesetten könyörög egy stylistért. Amúgy a Zenevonatot dolgozták á t (MalekMiki vezetésével, ahogy azt Devil elüvölti nekünk), és egész jó kis verzió lett volna, ha közben nem vonta volna el a figyelmet Gabi egészen hajmeresztő külseje, meg az a tény, hogy a Megasztár két emblematikus alakja nyomja, már csak Trilla és Claudia hiányzik, hogy táncoljanak a háttérben.

Mindjárt vége a szenvedésünknek, Nórika már megint a női győztes lehetőségét ragozza, azért ne olyan alapon drukkoljunk már Antal Timinek, hogy nőnek született, van neki tehetsége is szerencsére. Eljutunk valahogy az utolsó egy perchez, Devil szólítja őket, és mindjárt kiderül minden. Most felvonultathatja teljes időhúzó eszköztárát még utoljára, jöhetnek a szásztor átfogalmazott klisémondatok, betoldott tagmondatokkal, és töménytelen hosszú hatásszünettel meg légzőgyakorlattal megszakítva. Talán most annyira nem egyértelmű, hogy mi lesz a vége, de mégis az a név hangzik el, akire az első adások kezdete óta a legtöbben tippeltek, OLÁH GERGŐ lett 2012 hangja!!! Ezen a ponton egy nő felront a színpadra, akit nagyon kínos módon leterel a biztonsági őr, és ha jól tudom, az euforikus állapotba került sógornő volt az. Ünneplés jön, meg az a szörnyű győztesdal még egyszer, jönnek a többiek, buli van, ölelkezés meg szeretet. Így lett vége ennek a bulvárosított évadnak, végül csak győzött a tehetség, de azért Gergő ünneplésénél Junior és Stone óvatosan megbújnak a balszélen, hogy ne feledjük, kik hozták ebbe az évadba a legemlékezetesebb pillanatokat. Műsor után MalekMiki benyújtotta a lemondását, ő már nyert egyszer végül is, most meg van egy második helyezettje, akire szintén büszke lehet, elég volt neki ebből a majomkodásból. Lehet, hogy követik a többiek is, lehet, hogy nem, és részemről már csak két dolog van hátra. Először is nézzétek meg, hogy alakultak a szavazati arányok a verseny során (tanulságos), másodszor pedig hogy megköszönjem nektek a lelkes és aktív kommentelést, és most búcsúzom azzal a videóval, ami tökéletesen összefoglalja az évad hangulatát.