Múltkor ugye volt egy kis tetőfedés, meg cserepek balfaszul felrakásából eredő irgalmatlan deficit termelés, továbbá Gyulabá azonnali hatállyal történő felidegesítése. De lesz itt még móka, kacagás öt percben. Jön is a Gecigránát meg Sanyi a Király, hogy eldicsekedjenek mit találtak a bányában báze. A rommá ázott farostlemezek, de jók lesznek majd hirdetőtáblának a vasárnapi arcon pörgős, fergeteg bulihoz. Még szerencse, hogy az alkoholos filc is bokorszám terem Mátranovákon, így nincs para, hogy mivel lesz megírva tetemre hívő szöveg. Mennek is körbeplakátolják a falut, közben Tüncike a szamár belekóstol minden útszélén hagyott fél téglába, Eckü ordítva győzködi a falu népét, hogy jöjjenek, vegyenek meg mindent mi szem szájnak ingere, lesz buli meg kis öltánc is Iszak Eszter vezénylésében. A kricsmókba is kibasznak pár fecnit. Még a Gecigránát is felragasztott pár igen csábító reklámszöveget, de azért csak-csak kijár neki a pánikroham, amiért ő rommá dolgozza magát, míg Király Sanyi Kadettnek csapja a szarszagú szelet. Jó akkor Onedin Kapitány lesz az élő reklám, izibe basszák hát a hátára rá az utolsó papírt, melyen szolidan ez áll:
Ecküben felmerül a kérdés, hogyan lesz szép muzsikaszó a vasárnapi performance-on? Szerencsére pont a helyi kis pöcsköszörűk előtt morfondírozik hangosan emberünk, így már repül is a nem kicsit lenéző válasz, hogy talán az iskolától lehet kérni, mert az énekóra az úgy beakad néha az órarendbe. Pazar. Hisztike és Ecke már mennek is a suliba. Igazgató Úr S.G. (de még véletlenül sem Suicide Girls az anyakönyvezett neve a direktor úrnak, hanem S. Gusztáv) bemutatkozik, ahogy azt még ’73 nyarán megtanították neki, de Ecke úgy nyilatkozik, hogy ő Baranyai Dániel, Pénzfürdőről. De nem akarok Blikkesedni, lehet hogy én vagyok kurvaára süket-béna-fasz. Lesz hangszer, csak cserébe egy laza hakni a pénteki énekórán, fasza kis deal ez, nem? De persze, hogy kurvára igen.
A csapat másik fele szamárháton érkezik Janibához, hogy ha más nem visszaszolgáltassák a jószágot, de az öreg nem is fineszes, mint inkább csak pénzéhes. Pénzben egyeztünk meg, pénzről volt szó, hol van a kilencven ruppó öcsibogyók? Pénz az nincs, de visszahoztuk a szamarat. Hát dögöljön meg a szamár, szamárból nem tudok bármit is venni, vagy igen? Nem. Janibá hajthatatlan, így a városi furkesztánok csak behódolnak szép lassan. Vasárnap a buli után leszállítják az árut, mivel mekdönci nincs, ezért a művház előtti parkolóban fognak feszengeni, hogy egy picit átlátszó rózsaszín zsacsiba csomagolva átadhassák a súlyos összeget. Otthon, édes otthon helyett rikácsolás, szarszag és Hisztike csontkollekciós seggének riszáló, rezegő látványa fogadja a rossz üzletet kötött fiatalokat. Mi ez az ordenáréság itt kérem? Népi hangszerek barátom. Ki tud ezeken játszani? Ja, senki. Úúúh baszod. És akkor most jön csak a bünti.
Gyulabá érkezik baltával a kezében nem kicsit fenyegetően, hogy ő azzal szokott fogpiszkálót meg embert is faragni, ha éppen úgy esik, na de most véletlenszerűen Sanyócára esik a választása. Igaz, Gyulabá nem a kifent kaszával esik neki Sanyóca pofaszakállának, de talán még rosszabb is, hogy egy prémium kategóriában is csak két pengés, jellegzetesen sárga, eldobható illetve már a vásárlás után eldobandó Wilkinson borotvával operál. Kész is a Masterpiece, Király Sanyika betyárkörtéjéhez most egy betyárbajusz is betársult. Üdvrivalgás, pisztolydurrogtatás, kurvák és kokain helyett egy szerényebb kicsi a rakás következik, melyből Gyulabá valahogy kimarad.
Szöveget kéne írni nem? De. Elvonul szépen a szövegíró szekció, Király Sanyit és Hiszti Esztit meg csak simán nem mutatják vagy jó két percig, mert mit értenek ők a fapízhő’, ugye. A Gecigránát felül egy szalmabálára és már kattognak is azok a pénzcsináló fogaskerekek. (Megjegyzem még mindig abban promóciós Adidas pulóverben, amiben csak négy napja bjútizik a réten, így tutira rábüdösödött már vagy kétszer, de ha nem akkor én rohadjak széjjel egy ültő helyemben) Az ihlet, a tanyasi friss levegő, meg a lágyan alákevert – MÁR RÉG MEGLÉVŐ, DE CSAK KÉT HETE KISZIVÁROGTATOTT – zenei alap rögtön megszállja a zenészeket. Ecke a kerti pottyantósban faragja a faék egyszerű rímeket. „…Egy óriáskígyót láttam, / amikor a kerti budoárba épp belepisáltam…” Tomika Tudinni is megvallja a tollba mondott igazságot, az enyhén bűzös, pronyó, promó maszlagot, hogy tényleg sokkal jobb a friss tanyasi levegő lágy ölén, a nyugalom szarszagú szigetén szöveget írni, mint otthon agyalgatni, értsd: a büdös városban, a négy fal között, egy átlag keddi délutánon totál kiütve, a kanapén Alkeosz pózban elterülve, tini luvnyák lufiztatása közben arra várni, hogy kitörjön az ötlet-Vezúv, hogy a Slágergyár végre kinyisson.
Találkozó a csűrben. Ecke felmondja a bizonyítványt, mindenki derül, de jön Gyulabá, hogy mi ez a förtelem? Á semmi, csak a Partyállat egyik slágeréből idézgettünk. Na, két manöken alkatú egyén nagyon sebesen baszódjon Gyulabá mellé, munkára jelentkezés címszó alatt. Hsiztike és Király Sanyi, irány a birkanyírási pozícióba görnyedés, de tüstént, basszameg. A többiek meg lehetőleg ne csináljanak semmi faszságot.
A birkanyírási metódus annyira izgalmas, mint a Bebe tévé bármikor. Mondjuk Sanyóca pont bekérdez Esztikénél, hogy te ugye most nem vagyol pórázas nyest, ugye? Szegény Hisztikének nincs jelenleg bikája, de még egy Pikácsi Tóniója se, aki adna a testinek tisztességgel, de ha a Vivás Randikommandó másik végére állna, akkor se lenne semmi egy előre megírt randin kívül.
Na de a többiek. Útnak indul a Fluor Tomi simogató, mennek megtartani az énekórát, de az osztálylétszám – ami anyám gimnazista naplója szerint osztálylégyszám – kicsit megduzzadt annak hallatán, hogy sztárok jönnek vernyákolni. Tornaterembe tessék befáradni, mikrofon, hangfalak, gyerekek és a látvány, ahogy Ecke művészúr, aki inkább már csak művészŰr félig letolt susogós mackóban nyomatja a háton pörgést, merthogy bemelegítő gyakorlatnak csak beficcent a Gangnam Style. Mátranovák, sajnállak. Ezt követően, hogy a jogdíj is pörögjön, már megy is szavalva a Mizu. De nyugtával dicsérd a napot, lezsírozzák az igazgatóval a hangcuccot. Lesz profi hangtechnika a vasárnapi ordenáré módon okádék bulira.
Napi összegzőként összegyűlnek a sutyerákok, hogy verbálisan leoltsák a lányokat. Hisztike végül is jó volt, hogy aszisztált a birkanyírásnál, de csak illegett-billegett és próbált nem spontán elszenesedni önnön balfaszkodásának dicsfényében. Az lófasz barátom, mert az énekórán meg Kadett volt a leggyengébb Riga láncszem, mert egy rossz mikrofonba énekelte hibásan a szöveget, bazmeg. Mi lesz itt még? Túl sok jó nem várható az hét szentség.
Facebook kommentek