A Francis család (igen, most már ez a hivatalos) karácsonyfát választ. Mikor a családfő visszaküldi a csapatot egy másik fához, Sallyt egy régi ismerős szólítja meg: Glen. A srác elmeséli, hogy anyukájánál „új apa” van, és látja, hogy Sallynél is ez a helyzet. „Hamarosan új gyereket csinálnak, szóval most kell kérned valami nagyot.” Megjelenik Bobby, Betty őt küldte a nővére keresésére. Kiderül: Glen itt dolgozik, fenyőágakat vág egy bicskával, amihez ő fonta a zsineget, amivel át van fűzve. „Lehet, hogy felhívlak.” - búcsúzik a srác. Sally, meghatott kiváncsisággal néz vissza, miközben eltűnik a fenyőfák között. Az SCPD-nél Allison jelenik meg Donnál, nem sikerül kideríteni, hogy zavar-e, ezért behozza a postát.

A levelek között van egy, ami különösen érdekes: a dekorált és a Télapónak címzett levél Donnál landolt. Allison Don jóváhagyásával ekezdi felolvasni a gyerekek karácsonyi kívánság listáját (gravírozott nyaklánc Sallynek, táskarádió vagy bicikli Bobbynak és egy tűzoltóautó a kis Gene-nek.), ami hirtelen kínossá válik, mert Sally legnagyobb vágya az, hogyha az apja ott lenne velük karácsony reggelén. Don gyorsan Allisonnal ad egy csomó pénzt, hogy az megvásárolja a gyerekek ajándékait. Allison megkérdezi Dont, igaz-e, hogy hozhat magával valakit a céges karácsonyi partira. Don szerint Lane viszont megszorítást hirdetett, úgyhogy nem, de gondja lesz rá, hogy kapjanak prémiumot.

Rogernél is egy régi ismerőst jelentenek be: Freddy Rumsent, aki el van ámulva Roger irodájától: „Olyan, mint egy olasz kórház.”, mire Roger azzal mentegetőzik, hogy ez Jane és egy lakberendező műve. R: „A fehér hajamtól szinte beleolvadok a környezetbe”. Freddy, aki 16 hónapja tiszta, (emlékezzünk anno egy elvonókura javaslatával küldték el a cégtől) most egy másik céget is otthagyott. Onnan viszont hozott egy potenciális ügyfelet: a Ponds cold-krémet. Mikor Roger megkérdezi, hogy tudta elhozni, Freddy elmeséli, hogy „egy közösségbe járnak” a cég emberével. Egy kikötése van: Pete Campbell nem vehet részt ebben a melóban. Közben a dekorált falat nézik. F: „Olyan, mintha be akarna szippanatani.”

Don Peggynek és Petenek tart kiselőadást arról, hogyan kellene folytatni a Sugarberry reklámját. Roger jelenik meg Freddyvel. Peggy őszintén megörül neki, Don, kissé meg van lepve, Pete pedig nem érti, amikor az álmosoly mellé Freddy megjegyzi, hogy „épp rólad beszéltem.” Roger elújságolja a Freddy által hozott ügyfelet. Don itallal kínálja Freddyt, aki nem kér, és ez Peggynek is feltűnik. Pete kérdésére Roger gyorsan kijelenti, hogy ezzel az ügyféllel ő fog tárgyalni. Peggy forgatja kezdi a szemét Pete azon szövegére, hogy „mindannyiunk nyelvén ott a kérdés” ami Freddy alkoholproblémáját feszegetné, de Roger megmenti a helyzetet azzal, hogy megkérdezi, beöltözne-e a Mikulásnak a karácsonyi bulin.

Az ismerős konyhában Carla répát szeletel, Sally pedig házit ír. Megcsörren a telefon, Glen az, és Sallyt keresi. Carla kérdésére Stanleyként mutatkozik be, és a „házi miatt telefonál.” Sally félrehúzódik, amikor Glen közli, hogy ez egy privát beszélgetés. Glen éppen itt van az utcában az anyjánál. Arról érdeklődik, hogyhogy Sallyék még nem költöztek el az új papa miatt. Ezt Sally sem érti. Kiderül, Sally utál itt lakni, mert valahányszor a sarokhoz ér, mindig az apját várja. Glen ridegen figyelmezteti, hogy a szülei nem jönnek újra össze, ahogy az övéi se. Erre az anyja szólongatja, ezért gyorsan leteszi a kagylót. Mikor Carla megkérdezi Sallyt, ki volt az, a lány titokzatosan annyit mond: „Egy fiú.”

A SCDP-nál végre van tágyalóasztal! A kor szavára hallgatva a cég két vendéget fogad: az első részben már emlegetett Jeff Athertont, aki, mint kiderül egy fogyasztó-elemző csoport vezetője, és nem mellesleg Bert barátja. A másik pedig Dr. Faye Miller, akit úgy mutatnak be, hogy neki köszönhetik a nők a száraz biztonságos érzést, és a fehér nadrágos lányokat. („Nem ütött át?”) A férfiak összemosolyognak, a nők forgatják a szemüket. Dr. Miller rögvest kioszt egy kérdőívet, hogy először a dolgozók töltsék ki. Aki kitölti, az jutalomból kap egy cookie-t. Harry elsőként kérdezi meg, mi van, ha valaki nem tölti ki? Dr Miller frappáns válasza, hogy az kapásból pszihopata. Harry morogva betáraz a sütiből.

Ez egy személyiségi kérdőív, az valódi érzéseket kutatja, amivel a valódi igények elemezhetők szemben a külvilág felé közvetített cselekedetekkel. Pl: „Hogyan írná le az édesapját?” (Don elfintorodik.) „Ki hozza a döntéseket otthon?” Mindenki kelletlenül ceruzát vesz. Harry egy iskolásfiú módjára kitakarja a papírját, miközben ír. Don egy kis ideig nézi a kérdéseket, majd egy találkozóra hivatkozva lelép. Lane elneveti magát. Dr. Miller rezzenéstelen arccal ül, és egy távoli pontot figyel. Odakint az új grafikus egy karikatúrát ad át Allisonnak, mikor Don kilép a tárgyalóból. Don kéri, szóljon be neki, ha véget ért a procedúra, addig ő az irodájában lapít. Allison tapasztalt kérdése: „Jeget kér?”

Másnap reggel Don egy kalapács zajára riad. A folyosón egy nővéregyenruhás hölgy, Phoebe épp karácsonyi dekorációt szögel. Csak most ér rá, mert az ünnepekkor „túlóráznia kell az öngyilkosok miatt.” Phoebe rossz néven veszi, hogy Don nem ismeri fel, pedig a lány a nevét is tudja, és azt is, hogy mindig morog, mikor hazaér. Ezt feloldandó meg is hívja a karácsonyi bulijára. Don hálás, de most már késésben van. „Legalább felébresztettem.” – feleli huncutul a lány. A kreatívoknál Peggy és Freddy agyalnak: azaz csak Freddy, aki először egy színpadi színésznőt és egy ósdi öltözői képet javasol az arckrém reklámhoz. Peggy kétkedik, jelzi, hogy a célközönség fiatalabb Mire Freddy azt feleli: a fiatalok felnéznek az idősebbekre.

Peggy nem hisz a fülének. Freddy ezt elintézi azzal, hogy ez az ügyfél akarata, hiszen le van zsírozva az egész. Peggy jelzi, hogy a vásárló az, aki számít. „Láttad, milyen dolgokat csinálunk? Ez teljesen máshogy működik!” Ekkor beállít Roger elég kapatosan, a kalapja Sinatrásan a szemébe van húzva. Most találkozott Freddy emberével, és most „le kell, hogy feküdjön.” Freddy rosszat sejt, és azonnal telefonál. A telefonbeszélgetésből kiderül, Freddy az illető szponzora, úgyhogy most azonnal el kell menniük egy találkozóra a legközelebbi baptista templomba. Peggy egy kicsit értetlen. Freddy azzal hagyja ott, hogy Peggy találjon még ki tíz ötletet, amit Donhoz vihetnek. Ő is agyal majd, de Peggy úgyis „lányosabb.”

Roger már az irodájában gyógyulgat, amikor a titkárnője szól, hogy Lee Garner Jr. van a vonalban. Roger rémülten összekapja magát. Kiderül, Lee épp manikűröztet, és itt akarja elintézni a karácsonyi bevásárlást. Roger kikiabál a titkárnőjének, hogy egyeztessék a naptárt: egy vacsorát akar összehozni, de az ütközik a céges karácsonyi partival. Ahogy ezt meghallja, Lee azonnal meghívatja magát. Roger kéri a titkárnőjét, hogy szóljon Lane-nek. Ahogy leteszi a kagylót, Rogernek görcsbe rándul a gyomra a sok vodkától és az idegességtől. Roger közli Lane-nel, hogy mégis nagyszabású karácsonyi partit kell, hogy tartsanak, mert az első számú bevételi forrásuk is részt kíván venni. Lane a kezébe temeti az arcát.

Kísérletet tesz arra, hogy elmagyarázza Rogernek a kiadási oldalt: a túlórák, a felelőtlen eszközhasználat, az ad hoc partik, és a bekapcsolva felejtett lámpák! (A könyvelők már akkor környezettudatosak voltak?) Roger kifejti, hogy Lee Garnernek bármit el kell intézni, ezért Joant hivatja be a karácsonyi parti átszervezéséhez. Lane finomkodó kérése helyett Roger megfogalmazása a helytálló: a gyengélkedő helyett egy római orgiát kell létrehozni. Joan rászól, Rogerre, mert szirupos a szája széle a gyomorégés-gátlótól. Roger vodkával kínálja, amit Joan elutasít, ezért átönti magának. Joan első javaslata: mindenki elhozhatja a partnerét, és kaját kell hozatni, továbbá valamilyen ajándékot Lee Garnernek.

„De hozzád nem érhet!” – teszi hozzá Roger. „Nem hiszem, hogy erre őt kell emlékeztetni.” - felelii Joan, de Roger nem érti a célzást. „Legutóbb nagyon be volt rád indulva.” Roger egy piros-szalagos ruhát emleget, amire azóta is sokat gondol. Joan leállítja, erre Roger egy zavaros eszmefuttatásba kezd az iroda és a kinti élet különbségéről. Joan végül ringó derékkal távozik. Peggynél este megjelenik Mark, a „vőlegénye”. Peggy magán próbálta ki a Ponds krémet, de ezzel nincs nagy hatással a srácra aki egy tál sütemény fejében (amiket egy öreg néni sütött) akarja rávenni, hogy végre szexeljenek. Peggy nem akar kötélnek állni. „Én akarok neked lenni az első!" amitől Peggy kissé lefagy, Mark egy hosszú csók után távozik.

Don ismét meglehetős részegen érkezik haza. A folyosón találkozik Phoebe-bal, aki épp a bejárati ajtajánál takarít. Don megint morgós, és a kulcsát is leejti. Phoebe kinyitja neki az ajtót, majd arról kérdezi milyen buliból jött. Don kijelenti, hogy utálja a bulikat. „És a karácsonyt.” – feleli Phoebe Mire Don: „A karácsonyt nem utálom. Csak EZT a karácsonyt.” Phoebe ágybaküldi Dont, aki azonnal magára is rántja a lányt, ő viszont a nővéri profizmussal utasítja el a Don nyomulását. Leveszi a férfi cipőjét, és lekapcsolja a lámpát. Az SCPD-nál már zajlik a tér átrendezése és díszítése a karácsonyi partihoz. Joan mindent a kezében tart: egy fiatal titkárnőt, Megant bízza meg néhány szervezési feladattal, és bort választ.

Peggy és Freddy ismét a Ponds reklámon agyalnak. Freddy egy szendvicset majszol (miközben cigizik!) és idősebb színésznőket sorol fel az általa elképzelt reklámhoz. Peggy az (akkor még) fiatal Elizabeth Taylort javasolja. Freddy ragaszkodik az idősebb archoz (Majd egy Varga Istvánt súroló mondat) „Ha a fiatal lányok ezt használják, könnyebben találnának férjet, és nem lennének annyira dühösek.” Peggy elmondja, ő kipróbálta, és inkább a saját élményét kellene leírni. Freddy hajlik az ötletre, majd legyint: „Inkább írd le mindkettőt!” Peggynek ez már sok: elmondja, többször akarta már Freddyt behívni melóra, de „igaza van a többieknek! Olyan régimódi vagy!”  Ekkor Peggy titkárnője szakítja félbe őket, mondván mindenki elindult, hogy átöltözzön a partira.

Freddy bár óriási pofont kapott, rezzenéstelen arccal szedelődzködik.Peggy zavartan próbál bocsánatot kérni, kínjában azt kérdezi, vajon Freddy felesége jön-e a partira. Később Glen ismét Sallyt hívja: de nincs otthon senki. A srác csalódottan teszi le a kagylót. Az utolsó simításokat látjuk a parti előtt. Kislemezek kerülnek a lejátszóba, mécsesek gyúlnak, a svédasztal már készen áll. Roger italt visz Jane-nek. Mindenki a karácsonyi elutazásról beszél. Trudy nem érti Pete ragaszkodását a városhoz, Harryt a felesége a hegyekbe vinné, talán sokallja a Los Angeles-i utakat. Jane Dont kérdezi. Don Acapulcoba megy – egyedül. (Persze, mivel Annie-hez megy.) Jane az otthagyott barátnőjére utalgat. Roger acapulcói bikiniket vizionál.

Don mosolyog. Megérkezik Peggy Markkal. Don most sokkal barátságosabban üdvözli. Pete is látja Markot, aprót biccent. Roger is megnézi magának de közben a Mikulást is keresi a szemével. Egy díványon Bert ül Jeff Athertonnal és Dr. Faye-jel. Atherton a fenyegető szocialista Amerikáról szónokol (manapság is ezt a lózungot használják) az éppen akkor bevezetendő Medicare és a polgárjogi mozgalom kapcsán. Dr. Faye láthatóan unja ezt a fecsegést, és a tömeg közepén magányoskodó Dont figyeli. Utána elsüt egy poént Atherton kárára. ("Majd lerohanják a házainkat, és megerőszakolják az asszonyokat!") Ezen még Lane is elneveti magát.

Joan siet be, hogy bejelentse a díszvendéget. A titkárnők kijönnek és az akkor divatos naranccsal a nyakukban típusú táncba kezdenek, hogy megteremtsék hangulatot. Roger bekíséri Lee Garner Jrt, akit a csapat mintegy gombnyomásra harsányan üdvözöl. Joan előbb kajálni hívja: „Az jó, mert egész nap ittam” – felel aljas mosollyal Lee. Mindenki megrökönyödve néznek utána. Roger nagy örömére Joan az általa emlegetett ruhát vette fel.Glen és egy haverja betörnek Sallyék konyhájába, majd módszeresen elkezdik szétdobálni a konyhában a hűtő tartalmát. Az SCPD-nél Joan vezetésével vonatoznak a dolgozók. A télapó nem jött el végül. Lee Garner ekkor egyre erőszakosabban követeli Rogertől, hogy vegye fel ő a Mikulásjelmezt. (A nyalógép Pete önként ajánlkozik, de Lee lepattintja. Ő Rogert akarja megalázni.) Mindenki feszengve néz, majd Roger megadja magát.

Francisék később hazaérnek az összerondított konyhába. A partin Jane immár Lanet a feleségét hiányolja, aki Angliában van a fiúkkal, de majd követi őket az ünnepekre. Lee addigra még többet ivott, és Jeevesnek nevezi Lane. Megjön a Mikulás, egy óriási zsákkal. Lee továbbra is folyamatosan inzultálja: Rogert öregnek nevezi, és közben Janet fogdossa. Roger mindenkinek karton cigiket oszt. Lee őszinte(?) meglepetésére ő is kap ajándékot: egy új Polaroid kamerát. Don is Boldog Karácsonyt kíván Peggynek. Franciséknél még mindig zajlik a kárfelmérés: Bobby ágyába is jutott egy tojás. Sally szobája értintetlen, ráadásul egy ajándék várja: a fonott zsineg Glen bicskájáról. Sally mosolyogva nézi az üzenetet.

Don az irodájában pakol. Faye kopogtat be. Azért jött, hogy megtudja, miért lépett le Don a tesztről és az előadásáról. Dona partiról is le akar lépni, és megkérdezi Faye hány karácsonyi partira hivatalos idén. (4!) Don a szokott stílusában bevallja, csalódott, azt hitte a nő flörtölni jött. „Jobb, ha tudja, hogy utánanéztem a dolgainak, és azt hittem, hogy önt is érdekli az én munkám.” – mondja Faye. Don szerint így nem lehet semmit sem megtudni egy emberről. Faye szerint igen: „Maga az a férfi, aki nem csinálja meg a tesztet.” Don helyesbíteni próbál: „Azt nem tudom, hogy a gyerekkorom hogy segítene abban, hogy több padlósúrolót adjunk el.” Faye szerint ez sokmindent elárul „valakinek” a gyerekkoráról, Röviden ez a teszt arról szól, hogy „én mit akarok ” szemben azzal, hogy „mit várnak el tőlem.”

Don még mindig nem vált hívővé. Ehelyett vacsorázni hívja a nőt. Faye visszautasítja az ajánlatot, és megbocsát. Továbbá egy jóslatot mond: az ön helyzetét tekintve, egy éven belül ismét házas lesz. Don meglepődik. Faye elnézést kér, mondván: senki sem szereti, ha egy adott típushoz sorolják, majd gyorsan Boldog Karácsony kíván. Egy szép képre vágunk ekkor: Pete Roger ölében. Lee Garner lelkesen fotóz az új játékszerével. Hazaérve Don rájön, hogy elhagyta a lakáskulcsát. Phoebe sincs otthon. Visszatelefonál az irodába, ahol Allison meg is találja a kulcsot. Allison már indul is, a többiek biztatjak, hogy fél óra múlva a következő helyszínen találkozzanak. Allison szerint egy óra: tart tőle, hogy Don nem is evett. Az új grafikussrác patetikusnak nevezi Dont.

Don elaludt az ajtaja mellett. Allison ébreszti fel. Bekíséri Dont, aki persze nem akar enni. Kap egy aszpirint, fújtat egy nagyot, azután most Allisont rántja magához. A lány persze nem tud ellenállni. Sally éjszaka az ablakban állva keresi Glent. Utána a zsineget nézegeti az ágyban. Allison és Don a díványon pihegnek. Ekkor Allison észbekap, hogy a csapat és Greg várják. A nő zavartan veszi a cipőjét, Don megérti. A lány végül mégegyszer megcsókolja. Másnap Peggy óvatosan tipeg az előző este romjain. Meglepődik, mikor Freddyt az irodájában találja, ráadásul az ő íróasztalánál. Freddy magyarázata: ez volt a legtisztább rész az egész helyen.) Elmeséli, azért hagyta ki a bulit, mert a mikulásjelmezekben már eleve szokott lenni egy üveg pia...

Peggy kijelenti: „Nem akarok azon aggódni minduntalan, hogy inni kezdesz, amikor a lelkedbe tiprok. Freddy először célzatosan visszakérdez, akkor miért csinálta? Aztán elnézést kér, mert azt mondta, hogy Peggy házasodni akar. Ami persze igaz is. „Akkor kevesebbet kellene dolgoznod, és keresned valakit.” Peggy azt feleli, van barátja, de közben forgatja a szemeit. „Nem hagy békiben.” F: „Violet is ilyen volt. Kielégíthetetlen.” Peggy nem akar erről beszélni. Freddy szerint ő hozta fel, ami nem teljesen igaz. Végül Peggy még egyszer nekigyűrkőzik, hogy tanácsot kérjen: „Ha hozzámész, nem fog tisztelni. Ha pedig hagyod magad, azt testileg nagy kellemetlen.” Ez érthető. Peggy egyetért, de ettől még nem lát sokkal tisztábban.

Don is megérkezik, Allison már bent kopogtatja az írógépet. Don összefut Rogerrel. Ez a kedvenc részem: Don német akcentussal érdeklődik, hogy jól érezte-e magát Roger a "Führer" szülinapján. "Éljen még vagy ezer évig!" - feleli Roger. aki elmeséli, hogy már az apja is megmondta: egyedül az ügyfelek miatt szar munka a reklámipar... Don Allisont először arról kérdézi, biztonságban hazaért-e. Don behívja magával. Az irodában Don meglepődik a sok doboztól: a gyerekek ajándékai amit a nővel vetetett meg. Allison nagyon mosolyog. Vár valamit. Don erre megköszöni, hogy Allison elhozta a kulcsát, és csak ezt köszöni meg. A nő megrökönyödik.

Don még azzal is ront a helyzeten, hogy a cég nehéz anyagi helyzetére utalgasson, de egy karácsonyi lapba betéve odaadja a beigért „prémiumot.” Mikor Allison kimegy, látjuk, hogy Donnak sem volt egyszerű ez az egész. Allison pedig le van sújtva. Az asztalánál kinyitja a borítékot. Benne egy személytelen levél és 100 dollár, bizonyára zsebből. Ez már nem prémium. Allison gépelni kezd, de félbehagyja, és szomorúan bámul a semmibe. Így tesz később Peggy is, aki odaadta magát Marknak, aki még mindig azt hiszi, ő volt Peggynek az első. Később este Don lehajtja az utolsó italát, majd az ajándékdobozokkal a kezében elhagyja az üres irodáját.