A múlt pénteki ülés sztorija itt olvasható

Ismét eljött a péntek, ma megint akasztják a hóhért. Az érkezés azonban más, mint korábban. Egyrészt Ágnes csaknem nagyestélyiben, új frizurával fogadja a férfit, másrészt Dargay egy hal társaságában érkezik meg. WTF?

Ülnek a megszokott fotelekben, de a hangulat egész más, mint korábban. Felszabadult, oldott. Dargay a nő ma esti programjáról érdeklődik, mert nyilvánvaló, hogy készül valahová. Dicséri a ruhát, a frizurát. Nekem nem tetszik, de ez most lényegtelen. A pszichológus baráti buliba készül, Dargay elkésett, jó lesz igyekezni. A férfi közös ismerőst idéz egy Franciska nevű hölgy személyébe, aki annak idején egy kicsit talán szerelmes is volt Dargayba, és aki épp most rontotta el 2. számú házasságát. A férfi jót mulat ezen, de Ágnes szerint „mások döntéseit mindig könnyebb kritizálni”. A férfi replikája szintén találó: az az igazi, ha valaki tudatában van a hibás döntésének és mégis meghozza – tudatosan bassza el az életét. Franciska említésekor egy bizonyos intézetről beszélnek, ahol korábban mind együtt dolgoztak, és aminek a későbbiekben még jelentősége lesz.

Ágnes valószínűleg úgy van vele, hogy kihasználja ez a nyájas hangulatot és megemlíti a férfinak: eddig nem volt túl sikeres a terápiájuk, talán nem jó pszichológus ő, mert a férfi minden egyes alkalommal futva távozott…. Dargay még mindig mézes-mázas: „Na ne haragudj, nagyon ingerült vagyok mostanában…”.

Majd, mintegy magyarázatféleképp belekezd a heti események taglalásába. Pokoli hetem volt, mondja, és elmeséli Zsófi esetét. Elmondja a lány öngyilkossági kísérletét, azt, hogy az ő gyógyszerkészletét falta fel. Ágnes pont azt mondja, amit mi itt mindannyian: elég gáz, ha egy pszichológus nem veszi észre, hogy ekkora a baj és ilyen közel az öngyilkos szándék, és különben is hogy a fenébe kerül gyógyszer a rendelőbe? Dargay elmondja, hogy alapesetben nem szokása gyógyszert tartani a rendelőben, de most, hogy ott lakik, ott tartotta az altatóit. Vagyis hibája tipikus példája annak, hogy a magánéleti szétcsúszás hogyan rombolja le az ember karrierjét…. Dargay elismeri, hogy „nem normális dolog” amit tett, de lelkiismeret furdalást nem érez. Én éreznék. Viszont abban is van igazság, amit Ágnes mond a történtekre: ha valaki öngyilokot akar elkövetni, úgyis megtalálja a módját…. Dargay szerint a lány tettével üzen: nagy a baj, számíthatok magára? Megegyeznek abban, hogy Dargay egy kicsit elsiette a lány kezelését, nem vett észre jeleket. A férfi mesél a „barom” kiszólásáról is, úgy véli az segített megnyílni a lánynak.

A hangulat még mindig ideális: Ágnes nem akar plusz terhet róni a férfira, nem kéri számon, nem nyomul az elméleteivel. Dargay megemlíti, hogy amikor a kislány szerdán összeesett, Juditot próbálta meg segítségül hívni, csak akkor esett le neki, hogy a felesége épp Párizsban van és ki tudja mit csinál… Dargay innen a feleségéről beszél. Pont abba a tulajdonságába szeretett bele, amelyik miatt most szenved. A nő nagyon spontán, nem rágódik hosszasan semmin. Nem hagyja, hogy a gondok rá nőjenek. Pont a férfi anyjának az ellentéte, aki csaknem belehalt az élet-fájdalomba. Judit nem egy áldozat típus. Nekem ezek új dolgok, én nem ilyennek láttam eddig Juditot: sokkal inkább a végső kétségbeesés hajtja a mostani cselekedetei kapcsán. Szerintem.

A feleség Párizsban, a gyerekeknek programja van. Ő pedig azért hozta a halat, mert főzni fog, mégpedig halászlevet. Judit utálja, de most, hogy messze jár, a férfi kibontakozhat. Sőt: bulit akar szervezni, hívja Ágnest és azt a bizonyos Franciskát is. Próbál könnyed maradni, „nem nyavalygunk”. Lelkesedése kicsit hamis, erőltetett. Ágnes szerint a férfi vele is flörtöl. Mintha már a Judit utáni életre készülne, mintha azt bizonygatná magának, hogy ő sose marad egyedül és nem lesz áldozat…

Ágnes a „flört” említésével rögtön Laurára vált. Na tessék, témánál vagyunk… Dargay belekezd a Laura-Máté történet elmesélésébe. A két páciens lefeküdt egymással, Laura ezt egész szemléletesen mesélte el, „centire tudom mit csináltak”. És miért csinálta ezt Laura? Hát persze, hogy azért, hogy őt, Dargay Andrást féltékennyé tegye. És láss csodát, sikerült is neki. Mert Dargay András féltékeny, miért „akkora baj lenne, ha megtörténne?”.

A férfi saját magát alázza azzal, ahogy alkudozni kezd Ágnessel: De hát egy csomóan csinálják, de hát akkor elküldöm máshoz terápiára- én meg fél év múlva / két év múlva megdugom. A pszichológusnő csitítja: köztetek már sose lehet szex, örökre a páciensed marad. Labilis, zavart személyiségű nő, aki kiszolgáltatta magát neked. Nem, nem az etikai kódex miatt nem lehet dugni, a józan ész mondatja ezt. Ezek szerint tényleg igaz volt minden, a pasinak tényleg Laura kell, tényleg direkt hagyja szétesni a házasságát. Nem csak azért teszi mindezt és kezdett el Laura iránt érdeklődni, mert ezt az egészet „belebeszélték” és egyszerűbb egy új hódítás, mint a régi kapcsolat megmentése?

Egyelőre nem sikerül erre a kérdésre választ kapni, viszont végre kiderül mi a konfliktus Ágnes és Dargay között. Dargay 10 éve megpályázta annak a bizonyos Intézetnek a vezetői állását. Ágnes szakmai értékelésében nem támogatta a férfi pályázatát. Az ok a közöttük fennálló szakmai, elméleti vita – legalábbis a férfi szerint. Dargay egy új irányvonalat képvisel, amely ítélkezés helyett együttműködésre, megértésre törekszik a betegekkel, szemben az általánosan elfogadott konfliktus-felvállaló terápiákkal. (Jó ezt hallani. Azért jó, mert mi itt mindannyian éreztük a különbséget az 1-4 nap és az 5. nap hangulatában, megközelítésében. És lám, most kiderül, jól éreztük. Egész egyszerűen más-más iskolát képvisel ez a két pszichológus.)

Ágnes másképp látja a múltat. Ő azt mondja, hogy egész egyszerűen korainak érezte a kinevezést. Nincs semmi baj Dargayval, egyszerűen csak még nincs felkészülve az Intézet vezetésére. Ekkor már a hangulat az elmúlt hetekét idézi. Dargay sértett, tele van tüskével. Szemmel láthatóan nincs még túl ezen az egészen. Azzal vádolja a nőt, hogy az féltékeny rá, mert ő a jobb pszichomókus.

Ha ilyen nagy az ő sértettsége, akkor már csak egy dolgot nem értek, és Ágnes sem érti: Mi a fenének pont ide jött válságos perceiben? Miért pont tőle akar tanácsot? „Tudtam, hogy számíthatok a könyörtelen kritikádra” „És, ha még te sem tudsz meggyőzni…” – akkor mehet megdugni Laurát ott, a szép zöld pamlagon, mert akkor a jóég nem menti meg ettől. Zseniális.

Dargay, még mindig frusztráltan, válogatott sértéseket vág a nő fejéhez. Szerinte míg ő segítő, a nő ítélkező terapeuta, sőt Ágnes sose nem is szeretett betegekkel dolgozni…

Ágnes azonban higgadt marad: nem, nem fog ítélkezni a férfi felett. De azt sem fogja hagyni, hogy Dargay odadobja az egész élete munkáját egy szép szempárért. És akkor kimondja az a drága ember: SZERETEM! Kész vagyok tőle. Szereti. Mármint Laurát. Mondja mindezt olyan átszellemült arckifejezéssel, mint egy tizenéves kamasz. A vallomástól vele szemben ülő nő is megdöbben. Időt kér, nem akar elhamarkodott véleményt és tanácsot mondani.

Az eddigiekkel ellentétben most szinte a nő menekül a szituból és dobja ki a férfit. "Hozom a halat" felkiáltással feláll és berekeszti az ülést. Lesz min gondolkodnia, ha uncsi lesz az esti buli.

Háááát eljutottunk a feléig. Innen már a megoldás felé vezetnek a szálak. Csakhogy: van-e megoldás, van-e jó megoldás? Kíváncsian várom milyen meglepetéseket tartogat a jövő hét. Folyt. köv.