A múlt szerdai hogyvót itt olvasható

Szerda van, Zsófit várjuk. Felrémlik bennem, hogy eddig az összes megjelenésében volt valami váratlan, valami sokkoló. Lássuk mi jön a két gipsz és a nyaktámasz után….

Az ajtóban ma is egy meglepő kép fogadja a Zsófit váró Dargayt. Először is végre nincs gipsz, egy sem. Van helyette egy bulis ruha-összeállítás és egy még részeg Zsófi. Jó buli lehetett, még a karszalag is a kezén van… Ahhoz képest, hogy délután 4 óra van, ez egész érdekes állapot.

Egész éjjel buli volt mondja a csaj, utána afterparti, mindez kaja és alvás nélkül, sok-sok pálinkával.

A lány állapota ellenére beszélgetni kezdenek, a levett gipszek után hamar a cipőire terelődik a szó. Mi is kénytelenek leszünk megemlékezni a cipőkről, mert az ülés első felét átszövi egy Dorka Dorothy metafóra, aki ugye ezüst varázscipellőben keresi a haza utat Óz birodalmából. Gyengébbek kedvéért ebben a mesében Óz maga Dargay András, aki azonban szintén nem varázsló, amint az már tegnap kiderül. Érthető, nem?

De inkább a tények: Dargay a múlt heti találkozásuk után felhívta a csaj anyját (+1pont), hogy a kislány veszélyes lehet önmagára nézve, jó lenne, ha legalább megpróbálna anyaként viselkedni és törődni vele. Anyuka - családi program gyanánt - elvitte Zsófit shoppingolni, aminek az eredménye egy military kabát és egy pár körömcüpő lett. Ez utóbbit viseli a csaj, ami mellesleg a mai cuccai közül a legjobb. De Zsófi nem szereti a nőcis ruhákat, meg nem szereti, hogy a pszichológusa anyukát hívogatja, meg nem szereti, ha anyuka ráerőltet dolgokat….

Zsófi azt szereti, ha ő irányít, és akár tönkre is tenné a testét, az életét, csak hogy ő irányíthasson. Dargay rávilágít egy jól látható ellentmondásra is: bár Zsófi ágál anyuka és a cipője ellen, mégis a legelső adandó alkalommal felveszi. Ez igazi fényképe az anya-lánya se veled –se nélküled kapcsolatnak.

Amikor a terapeuta a fentieket elemzi, Zsófi nagyon dühös lesz, majd hirtelen mesélhetnéke támad. Nehéz így írásban lekövezni a hangulatváltozásait, nem tudom, hogy ez valamiféle mániás depressziós tünet vagy szimplán csak az alkohol (utó)hatása. Mindenesetre felpörögve bejárja az egész szobát. A „bejárja” szó elég gyenge fogalom: valójában komplett gerendagyakorlatot csinál a kanapán és egy-két szaltó is belefér. Csináltam néhány képet, hátha az jobban visszaadja a hangulatot, mint a szavaim.

Egyedül edzett, mondja, mert Roli csak óvatoskodik. De ő addig erőltette a kezeit, hogy hamar elmúlt a fájdalom és mindenki legnagyobb meglepetésére tökéletesen megcsinálta a gyakorlatokat. Ez hatalmas elégtétel volt neki.

Csak talán így másnapos gyomorral nem kellett volna bemutatót rendeznie. Ismét veszélyben a szőnyeg testi épsége. A róka végülis nem jött, de a lány újra a depresszív sávba került…. Megint az estéről: kiderült, hogy szex is volt, egy bunkó, részeg ismeretlennel, aki még be is szólt a csajnak a nem megfelelő szex-technika miatt („azt mondta úgy dugok, mint akit már megerőszakoltak”).

Dargay ezt már nem állja meg szó nélkül, nemes egyszerűséggel lebarmozza az ismeretlent. Kiesik a szerepéből, és ezt Zsófi is észreveszi. De valahogy ez az egész nem megy a terápia rovására, sőt. Mintha ettől az önkéntelen megszólalástól a lány megnyílna és mesélni kezd, igen, végre a baleset részleteitől. Az érzelmi hullámvasút eme legújabb állomásán kiderül, hogy talán elővarázsolható a válasz a nagy kérdésre: szándékos volt-e az ütközés azon a napon, amikor Zsófi fejvesztve menekült biciklivel Roliéktól haza….. A lány száguldásra, légszomjra, fulladásra emlékszik, ahogy egy lejtőn száguld lefelé, közben egy fehér autó…. Dargay erőlteti, nem hagyja, hogy a lány visszaküldje az emléket a feledés homályába és szinte harapófogóval, némi hipnotizációs technikával próbálja meg végre tisztázni mi történt akkor és ott.

És akkor Zsófi kiböki: „ütközni akartam, hallani akartam a csattanást aztán meg a csendet. MEG AKARTAM ÖLNI MAGAM", bukik ki belőle az igazság. De Dargay tovább faggatja…. „Mit érzett utoljára?” Megkönnyebbülést, mondja Zsófi, arra gondoltam, hogy MEGÖLTEM. De kit ölt meg? Te jó ég! Csak nem azt hozzák ki az egészből, hogy skizo a csaj?????

Dargay nyugodt hangon magyarázni kezd: mindenki több személyiségből áll össze. Zsófinak is van egy magabiztos énje, amikor tornász, a gerendán van – uralja a világot. De ha a nőiségéről van szó, a lány bizonytalan, nem ő az irányító, ott irányítják. Zsófi próbálja értelmezni a terapeuta által elmondottakat: több énem van és meg akarom ölni az egyiket?

Hát ez nem olyan egyszerű, mondja Dargay egy sóhaj kíséretében és egy olyan arckifejezéssel, amitől én is megrémülök. Én nem nevezném egyszerűnek a Zsófi által vázolt „megakaromölniazegyikénemet” dolgot sem. Ha ez az egyszerű, akkor mi a bonyolult, amit a doki lát a szituból?

Dargay számára az elmondottakból az világos, hogy a lány HAZA vágyott, oda, ahol levegőt kap, ahol jó neki. De nem a mostani otthon ez a hely, hanem a régi biztonságos otthon, amikor még teljes volt a családjuk…. Amikor ide ér a mondandójával, Zsófi felpattan és kirohan a mosdóba. Rutinosan lehúzza a WC-t, hogy a hangokat elfedje, majd összefogja a haját – de nem hány. Kinyitja a kisszekrényt, amelynek mélyén ott lapulnak a tabletták. Ezúttal már kellően kétségbeesett ahhoz, hogy kinyissa az üvegcsét. Hogy lehet ennyire hülye egy pszichológus, hogy gyógyszert tart a rendelő mosdójában? Bár ezt a kérdést mintha már egy hete feltettem volna ugyanezen a fórumon… Gratulálunk Dargay András.

Zsófi kijön a mosdóból és mint aki jól végezte dolgát, pakol és indul haza. Fáradt, mondja, de Dargay marasztalja. Megint visszatérünk a varázscipő metafórához, Zsófi szerint minimum egy varázscipő és egy varázsló kellene ahhoz, hogy visszakerülhessen a régi, boldogságos életébe. de mivel Dargay nem Óz, a cipők meg nem repülnek, csak feltörik a lábát, így marad ahogy volt, egyedül és magányosan….

Ahogy ott öltözik, egyre bizonytalanabbul áll a lábán, sajnos tényleg bevehette a gyógyszereket… Viselkedése zavarttá válik, idegesen vihog, összevissza beszél. Dargay ezt az egészet még a részeg-másnaposság rovására írja, próbál kommunikálni a csajjal, pszichológia-elméleti történetbe kezd: Egyszer – szemben az aktuális tanításokkal – egy pszichológus azt találta mondani, hogy az öngyilkos-hajlamú tinédzserekkel olyan terapeuták tudnak eredményesen dolgozni, akik maguk is voltak hasonló helyzetben. A nagyokos pszichológusok elutasították ezt a tanítást, de évekkel később bebizonyosodott, hogy ez az egész így igaz. Ha most Dargay azzal jön, hogy ő is volt öngyilkos-jelölt volt, én kitérek a hitemből. De nem, nem volt épp öngyilkos, de megfürdött a depresszió mély bugyraiban. Ha az ember volt már „agresszív önmagával”, de túlélte, akkor van esély rá, hogy mást is kirángasson ezen állapotból az élniakarásával.

Mire a férfi e mese végére ér, a lány már teljesen szétcsúszik, feláll, elindul haza… De nem ér el az ajtóig.

Két dolog még: Egyrészt nem tudom, hogy ezen ülés után Dargay hogyan fog elszámolni a lelkiismeretével, nagyon nagy hibát követet el. Másrészt azt hiszem kijelenthetjük, hogy Sztarenki Dóra személyében egy zseniálisan tehetséges színésznőt ismerhetünk meg e sorozat révén. Köszönjük.