Az irodában Pete kabátban, magzatpózban alszik: a titkárnője, Hildy ébreszti egy forró kakaóval, amit kesztyűben ad át. Pete a hidegtől pilledt el – az egész épületben nem működik a fűtés. Hildy szól, hogy Lane hívatta. Pete egyből nyafogni kezd – most a kakaó miatt, mivel az instant. Azért a végén elnézést kér. Lane angolosan, sállal, és teával a kezében kucorog a saját irodájában. Rossz hírt közöl Pete-tel, régi vetélytársa, Ken Cosgrove lett az ügyfélkapcsolatok vezetője Pete pedig az ügyfél menedzsmentet fogja felügyelni. Lane szerint Pete képes éreztetni az ügyfelekkel, hogy minden igényük ki van elégítve, ám Ken el tudja velük hitetni, hogy semmire sincs szükségük. Pete hitetlenkedik, Rogerék véleményét kérdezi, de Lane kozli, hogy ez az ő hatáskore. Kezet fognak, és Pete még beszól: „Remélem, nehéz döntés volt.” „Az volt.” – feleli Lane.

Az irodájába visszafelé menet Pete tekintete találkozik Ken-ével, aki az egyik titkárnő elektromos melegítőjét dugta be. Pete-nek ez már sok, szinte azonnal kifordul az irodájából, és lelép, mondván, hogy nem érzi jól magát. Peggy és a szobatársa a liftre várnak az ebédből visszatérve, Inge nem túl szívesen mozdult ki, szívesebben evett volna az irodájában. „Bocs, ha nem vagyok olyan izgató ebédpartner, mint Doug.”„Duck” – helyesbít Peggy. (Ezek szerint még tart a románc). A másik nő azért magáénak akarja az utolsó szót, és beszól a férfi aftershave-jére. Inge is beküld egy csípős megjegyzést Peggy viszonyára: ("Ha nem nős, akkor miért vagy vele?”) Természetesen ekkor pont Pete lép ki a liftből.

Jane – Roger volt felesége a lányukkal, Margarettel beszélget a hálószobában. A lány panaszkodik, mert nincs kedve férjhez menni, ráadásul Jane, Roger jelenlegi élettársa is tanácsokat ad. Végső kétségbeesésében felhívja az apját, (aki kissé berúgva egy üzleti ebéd után otthon hever az ágyban) és hisztérikusan közli, hogy nem akarja ott látni Jane-t az esküvőn. Roger a lány anyját kéri, majd rajta keresztül üzeni a lányának, hogy fogja be, amit az anya úgy finomít, hogy Roger sajnálja, de Jane marad. A hiszti másik kiváltó oka az, hogy Jane egy drága, de a lánynak nem tetsző ajándékot vett, mégha Roger ezt igyekezett is elkerülni. Roger berendeli Jane-t a hálóba, és leteremti. Jane-nek elege van a "színjátékból" és dühösen bezárkózik egy másik szobába. Roger utánarohan, de hasztalan.

Pete odahaza nyammog valamit egy tálból. Trudy hazaérkezik, Pete olyan síri hangon meséli el az ügyet, mintha kirúgták volna, de még csak el sem tudja mondani az új titulusát, annyira begörcsölt azon, hogy Kennyt léptették elő, és nem őt. Kijelenti, hogy felhívja Duckot, de Trudy rászól, hogy ha ki akarnák rúgni, akkor azt tették volna. Később: Betty felébred az éjszaka közepén, Don ágyrésze üres. Betty meglepetésére a férfi a kis Gene-t dajkálja. Csak most találkozunk először a „főszereplőnkkel”, amint próbálja egyben tartani a családját. Reménykedve néz fel Bettyre, aki visszaküldi az ágyba, és átveszi a babát.

Az irodában immár kánikula van: igencsak megszerelték a fűtést. Kinsey és Peggy a lány irodájában pácolódnak, amikor a titkárnő szól, hogy egy bizonyos Mr. Herman keresi Peggyt. A lány kiküldené Kinseyt, de az nem moccan, annál sokkal kíváncsibb. Persze Duck az, úgyhogy Peggynek fel kell találnia magát, de hát éppen azért lett szövegíró. Paul persze rögtön vágja, hogy miért kell Peggynek a nap közepén „elmennie.” (Saját vicc, bocs.) Harry az asztalánál tömi a fejét, Pete ebédpartnert keresve lép be, na meg ki akarja neki önteni a szívét. Másrészt az érdekli, hogy tudott Harry saját részleget csinálni maga alá. Don Lane-hez jön be egy frissen kapott memóval: Sal kirúgása óta senki sincs a művészeti osztály élén, viszont minden jelölt túl drága, ami módfelett idegesíti Dont.

Duck a hotelszobájában nézi a tévét, ahol Walter Cronkite jelenik meg a képernyőn, hogy bejelentse: merényletet követtek el Kennedy elnök ellen. Ekkor Duck kihúzza a tévézsinórt, mert a légyottja Peggyvel sokkal fontosabb neki. Ebben a vészterhes és még fortyogó pillanatban Don és Lane még mindig farkasszemet néznek, Harry pedig Pete-et vígasztalja, elvégre nem rúgták ki. Harry elmondja, hogy ő még így is csak egy fogaskerék, aki ismeretlenül fog meghalni az íróasztala mögött. Ekkor többen bejönnek az irodába, hogy újra felhangosítsák a a tv-t. Az iroda titkárnői aulája szinte teljesen üres: Don értetlenül néz egy telefonáló női hátra és a többiekre, akik Harrynél csoportosulnak. Draperéknél Betty és Carla egyszerre könnyezik meg a halálhírt.

Peggy letolja Duckot, amiért az kiszívta a nyakát. Duck közli, azért tette, mert megzavarta a Peggy érkezése előtti  hír. Amerikában ez az egyik esemény, aminél az azt megélők mind emlékeznek, hol érte őket a hír: Peggy egy hotelszobában, a tv-ből tudja meg Kennedy halálát. Roger lánya az esküvői ruhapróbán bőg, mert sejti, hogy ez alaposan betesz az esküvőjének. Don hazatérve a gyerekeket találja a tv előtt, Betty a konyhából lép be, hogy Don átölhesse. Betty kisírt szemekkel dadogva mondja: nem tudja mitévő legyen. Don a gyerekeket akarja megkímélni ettől, ezért leül melléjük, és igyekszik minél tárgyilagosabban kezelni a helyzetet, de tudja, nem tudja teljesen kivonni a gyerekeket abból, hogy azok megéljék a történelmet. Amikor a kis Bobby azt kérdezi Dontól, hogy ők is elmennek-e a temetésre, Don sem tud mit mondani, inkább együtt nézik tovább a híradásokat..

Este a hálószobában Betty után Don is bevesz egy adag altatót, hogy el tudjon aludni. Másnapra Cronkite már az elfogott Lee Harvey Oswaldról beszél a tévében. Don a mandzsettáját igazgatva lép a nappaliba és Bettyt sietteti aki még mindig hálókabátban ül. Betty számára nehezen érthető, miért kellene pont most esküvőre menni. Betty erősködik, mi van, ha lemondták? Don közli, hogy nem fogja emiatt felhívni Rogert, legfeljebb, ha nem lesz, akkor bent vacsoráznak. Betty morogva enged. Egy másik nagy tragika, Pete is értetlenül nézi a képernyőt, alig vesz tudomást a gyönyörűen kiöltözött feleségéről. Pete-nek sincs kedve a szerepjátékhoz. Trudy is felveti esetleg elmarad az esemény. (A legszebb párbeszéd: T: „Te ittál?” P: „Az egész ország iszik!”) Pete a tragédia feldolgozása alatti munkahelyi reakciók miatt is ki van akadva, ezért végül úgy dönt, el se megy. Ezzel Trudy is egyetért, úgyhogy ledobja a tűsarkúját, és elegánsan összebújva gyászolnak tovább a tévé előtt.

Draperék viszont elmentek, az esküvő zajlik, Don eszik, Betty borozik. Mivel a vendégeknek csak a töredéke van jelen, elkezdik átültetgetni őket a kerek asztaloknál, ami elég hülyén veszi ki magát. Roger igyekszik oldani a feszültséget, és jelzi: a buli önkiszolgáló. Egyes vendégek keményen politizálnak a menyasszony anyja az étel dicséretére bíztat, majd közli az éppen megnyugodott Rogerrel, hogy gáz van, mert végül nem fogják meghozni az esküvői tortát. Roger erre kikapja Jane kezéből a vodkáját, és egyhajtásra megissza. Don egy ideig feszülten figyeli, azt várva, hátha Roger beszédet akar mondani. Betty ekkor észreveszi Henry Francist, aki szintén hivatalos: (elvégre egy másik Roger által szervezett partin találkoztak először) viszont egy barnával a karján megy gratulálni a menyasszonynak. Betty majd felrobban, aztán boldog mosoly ül ki az arcára, mikor a nő papának szólítja a férfit.

A rendezvény konyhájában Bert, Harry, Ken és Jane a tévét bámulják. Roger érkezik, egy tortát rendel, majd ráförmed a társaságra, különösen a feleségére, mert szüksége van rá amíg a pohárköszöntőjét mondja. („Már csomószor hallottam a beszéded. Az elnök halott!” – fakad ki Jane.) Ráadásul nincs kedve bent lenni, mert az eredeti ültetésben szervezett társaságukból senki sem jött el. Roger színpadra lép, és frappánsan reagál az egészt helyzetre, a tragédiára, a lányával szembeni haragjára: a beszédében az ex-feleségét, Monát anyaoroszlánnak nevezi („Köszönöm, hogy nem hagytad, hogy felfaljam a kölykeinket.”) Margaret és a vőlegény odamennek, („Mi felnőttek, nektek akartunk erősek lenni, de éppen a ti szeretetetek és reményeitek adnak nekünk erőt.” Utána pedig: „Megígérhetem, ha ezen a napon túl vagytok, maga a házasság egy séta a parkban” – Ekkor persze Donékra vágunk, ahogy a pezsgőjük mögé bújnak. Betty ránéz Donra, de Don a pohara fenekét nézi. Elindul a zene, és az örömapa felkéri a lányát az utolsó táncra. A teremben sokan felállnak és elindulnak a táncparketthez.

Don is felbíztatja Bettyt, hogy táncoljanak. (Kicsit lassan érkezik meg a feladathoz.) Roger a lányával a karjában elenged pár csípős viccet a veje iránt, akit a lánya mosolyogva véd. Don és Betty is táncolnak (szép ötlet, már rég voltak ennyire közel egymáshoz) Don Betty tekintetét keresi, de a nem néz rá. (Itt látható a sorozat másik ereje, az alakítások) Don mélyen Betty szemébe néz: „Minden rendben lesz.” „Honnan tudod?” – kérdezi Betty. Don nem tud mit mondani, ezért megcsókolja a nőt, aki viszonozza azt. „Majd meglátod.” – mondja végül. Betty finoman a képviselő felé vezeti a kettősüket, ahol a férfit a lánya szólja meg, amiért ő folyton Bettyre pillant. A persze nem érti a kérdést. Később a mosdóból kijövet Betty az előtérben együtt látja a két férfit: egymástól háttal némileg távol. Betty elindul és Donhoz lép.

Később Roger a vállán cipeli be a pocsolyarészeg Jane-t, aki a jóképű JFK-t síratja. A nő azonnal elalszik, így Roger felhívhatja Joant. ("Túl vagyunk rajta." - sóhajtja, majd igyekszik elviccelni az egészet, közben bevallja, csak vele tud beszélni. Roger nagy örömére Greg éjszakás a sürgősségin – tehát „balesetek most is történnek, gyerekek is születnek...”) Szóval az élet megy tovább, mégha nem is együtt... Jane a beszélgetés egy pontján átfordulva ráejti a karját Roger lábára, aki úgy teszi arrább a kezet, mint egy koszos rongyot. Másnap odahaza Betty a tévét nézi miután felfrissítette magát, Don egy vodka-koktélt készít a konyhában, így nem látja, amikor Jack Ruby élő egyenes adásban lelövi Oswaldot.

Betty felsikolt. Don berohan. Betty ráüvölt a tévére: „Mi folyik itt?” Majd elrohan. Sally ott áll az ajtóban: Don megint nem tudja mit mondjon, úgyhogy marad a régi lemez („Nem történt semmi, menj a szobádba, stb.”) Később Don a díványon alszik, Betty kabátban áll, felébreszti, hogy bejelentse, elmegy kocsikázni. Egyedül. Betty egy hátsó udvari autóbeállónál fordul be, ahol már egy autó várja. A képviselő. A férfi kérdésére Betty közli: nem érdekli, hogy Don mit gondol, hol van. („Éveken át hazudott nekem, nem tudtam otthon maradni.”) Betty elmondja, nagyon örült, hogy látta a férfit, aki elmondja, ő igazából Betty miatt ment el. („Mintha 100 éve lett volna, hogy először találkoztunk”)

Bettyt nyomasztják a merényletek is: a férfiból a politikus válaszul: „Vesztettünk már el elnököket, és még mindig itt vagyunk.”. „Ugye tudja, hogy másképpen is élhetne.” A férfi akár a kampányt is otthagyná, mert – a három gyerekkel együtt is – feleségül venné Bettyt.(„Ha a lelkébe néz, tudja, hogy boldoggá tudnám tenni.”) megcsókolja, Betty mosolyog. Pete-ék továbbra is a tévé előtt ülnek, Oswald halálát nézik egy lassított felvételen. Trudy először ráveszi Pete-et, hogy ne menjen be hétfőn (nem is kell, mert nemzeti gyásznap lesz), utána pedig azzal bujtogatja, hogy próbálja meg maga köré gyűjteni az ügyfeleit egy esetleges kiugráshoz. Don is még mindig a pamlagon, ő is a tévét nézi. Betty hazaér.  Don átvitte a gyerekeket Francine-hez.

Betty sóhajt. ("Nem tudom hol kezdjem. Legszívesebben sikítanék. De te akkor is megpróbálnál mindent helyrehozni.") Don feláll. Próbálja leegyszerűsíteni a dolgot. Mindegy, csak ez ne szűnjön meg. (D: „Most fel vagy dúlva, de majd jobb lesz.”) De ennek vége. Betty megszólal: „Nem szeretlek többé. A tegnapi csóknál nem éreztem semmit.” Betty lezuhan Don helyére a tévé előtt. Don felmegy, és összetörve ül a hálóban. Másnap reggel lopva néz be a konyhába, ahol Betty épp reggelit ad a gyerekeknek. Végül kénytelen belépni, táskával a kezében. Kabátot vesz, mert munkába „kell” mennie. Bobby rászól, hogy hideg lesz. Összenéznek a nővérével: mindketten érzik, hogy valami nagyon nem stimmel. Egy család végórái. Sally az anyjára néz, aki kerüli a lánya kérdő – és egyben Don vádló tekintetét.

Minden egész eltörött: Don végigvonul a félhomályos irodasoron. Nincs egyedül: Peggy is bent van, és az írógépén kopogtat. Don a szívbajt hozza rá. Peggy az Aquanet szövegét írja, Don felveszi a reklám storyboardját, (Ez volt Paul autós ötlete) de most kísértetiesen hasonlít a Zapruder filmre, de ez nincs kimondva a szereplők között. Peggy elmeséli, hogy sehol nem tud gyászolni / dolgozni: a lakótársa áthívta a barátnőit, hogy kondoleáló levelet írjanak a First Ladynek, és hogy együtt nézzék a temetést. Az anyja pedig sírva imádkozik, ott sem lehet megmaradni. Peggy kitalálta, hogy majd Cooper irodájából nézi a temetést. Don ráhagyja, viszont nem akar Peggyvel tévézni, inkább bemegy a szobájába inni.