Fiatal riporterlány fiatal operatőrrel veszi épp a tüntetést egy Plaza előtt, ami már 36 napja tart, de kurvára ráérnek. A harminchatodik napon valaki már rohadtul megunta, hogy minden reggel zajonganak az ablaka alatt, így közéjük hajított egy bombát. Tévéseinknek mázlijuk van, épp jókor vannak jó helyen. Akik közé a bomba repült, ezt kevésbé mondhatják el magukról. Háborús képek fogadnak minket, vérrel, füsttel, sebesültekkel, halottakkal is, akik között gyerek is van, a bomba nem válogat, hogy csak az öregeket és a gyengéket. A mentősök és a tömegnyi FBI-os között sétálnak Beckették is, de a szalag mögé már nem jutnak, mert az FBI átvette az uralmat. Espoék is így jártak, annyit tudnak egyelőre, hogy nem öngyilkos merénylő volt. Megérkezik a Vaslady, ebben az ügyben támogató szervként fognak működni, a nyomozást nem ők irányítják, gondolhatjátok, mennyire boldogok mind. Bekísérik a hozzátartozókat, megkísérlik kideríteni, hogy lehetett-e konkrétan valakinek a tüntetésen való részvétele miatt a robbantás.

Van aktív résztvevőnk, turistánk, aki csak véletlenül járt arra, gyerekünk aki a családban elsőként került be egy főiskolára, kétgyermekes anyukánk. Ez most nehezebb a többi ügynél, mert e mögött semmiféle, még kifacsart vagy perverz logika sincs, egyszerűen csak rosszkor voltak rossz helyen. Ettől pedig az ember átgondolja a saját életét is, hogy mégis miért szorít háttérbe olyan dolgokat, amiket nem kéne, mondja Kate, de mielőtt még könnyes vallomásba bonyolódnának, hívatja őket a Kapitány. Feladat van az FBI-tól, mert megvan a bomba pontos helye, meg egy fénykép arról a helyről, a robbanás előtt 47 másodperccel, amikor még nincs ott semmi. Ki kell kérdezniük az összes lehetséges szemtanút, aki láthatta, hogy került oda a bomba. Végül is csak háromszáz ember, hát hajrá. Reménytelennek tűnik, de valakinek muszáj volt látnia valamit. Egy nő a húgával épp esküvői ruhapróbáról jött kifelé, mikor bekerültek a tüntetés közepébe, a bomba pont mellettük robbant. Végigmennek vele részletesen, hogy mit csináltak pontosan, a kávévásárlástól addig, hogy látott egy közel-keleti izzadós-ideges férfit egy dobozzal a lámpaoszlop felé haladni, ami mellett robbant a bomba.

Most már van egy fantomképünk, amit megmutatunk a sorozat kedvenc hajléktalanjának, West Side Wally-nak, van értelme, mert azt a fickót ugyan nem látta, de látott egy Beethovennek öltözött másikat, aki vezényelt neki egy kicsit, közölte, hogy minden készen áll, majd távozott a pálcáival együtt. Espo lassan nyugtatóra szorul majd. A közel-keleti férfi nem jött be, mert kínai kaját szállított házhoz, nem bombát. 94 ember után semmi, viszont a TakeOver tüntetés két másik helyszínére fenyegető levél érkezett, hogy ha nem fejezik be, őket is ripityára szaggatják. Mivel meddőnek érzik a próbálkozást, ezért az az ötletük támadt, hogy ha az FBI megengedné, hogy megnézzék a videókat a helyszínről, akkor látnák, hogy kik voltak tényleg közel a bombához, és így szűkülhetne a lista. Lanie-nek van dolga rendesen, de elsőként Jesse-t, a tüntetők toborzóját mutatja be nekik, mivel ezt Lanie teszi, ne várjátok, hogy Jesse kezet nyújtson. Ő volt a legközelebb a robbanáshoz, a bőrébe ágyazódva kék szövetet találtak, ergo a bomba valami kék szatyiban érkezett, máris előrébb vagyunk. Alexis a falnak dőlve depressziózik, ez őt is megviseli, mint mindenkit, csak mindenki mást nem visz haza az apukája, ő meg nagyon szerencsés, mert őt igen.

Martha otthon bevallja Castle-nak, hogy azért nem látogatta meg sosem az őrsön az első évben, mert nem akart rá rendőrként gondolni, nem akarta, hogy féltenie kelljen, de hát a gyerekek nem mindig azt csinálják, amit a szülők szeretnének. A nem mindig az amolyan enyhe kifejezés. És ha már mindenki rájön ebben a részben, hogy bármikor fejére eshet egy zongora anélkül is, hogy valami förtelmes bűnt követett volna el, mondjuk hogy nem lyukaszt jegyet a buszon (anyám szerint ez tök komolyan rettenetes bűn, én meg csak simán nem bírok el ekkora izgalmakat), akkor mégis mikor vallja be Castle Beckettnek, hogy szereti? Martha megpróbálja meggyőzni, hogy a változatosság kedvéért olyankor is elárulhatná neki, amikor épp magánál van, mert ha Kate még most sem áll készen, akkor sosem fog, és ideje továbblépni. Az anyák bölcsessége hatásos, másnap reggel Castle bele is kezd, de megint nem sikerül jól választania sem helyszínt sem időt, mert Ryan jön, hogy találtak valamit. A Vaslady a videót nem, de annál sokkal jobbat szerzett, a mobiltelefonok helyzetét a robbanáskor, ezzel már lehet valamit kezdeni. Meg is van, az egyik piros pötty közeledik a helyszínhez, ott vár egy másodpercet, majd egyből sebesen távolodni kezd, ő kellett hogy odategye a bombát.

De kié a telefon? Andrew Haynesé, akinek vagy lemerült a telefonja, vagy kikapcsolta, mert nincs GPS jel, ami alapján megtalálhatnánk, hogy hol van most. De a neve ismerős, épp húsz perce jött be az őrsre, hogy őt is kikérdezhessék. A pasi kiszállt a mozgalomból, ellentüntetéseket kezdett szervezni, mégis éljen a korrupció, gyakran megzavarta a gyűléseket, be akarta szüntetni a TakeOver! mozgalmat. Sőt, van jobb is, mert gyanúsított volt már néhány Greenpeace iroda felrobbantásában, a lakásán pedig megtalálták a nyomait, hogy ő küldte a fenyegető e-maileket. De akkor mi a fenéért eszegeti ennyire nyugodtan a péksütiket, ha tutira ő a robbantó? Kate megy beszélgetni vele, úgy tesz, mintha egyetértene a nézeteivel a tüntetőkről. A pasi máris szerelmes belé, megmutatja neki, hogy úgy harminc méterre a helyszíntől osztogatta a szórólapjait a tüntetőknek, hogy menjenek inkább dolgozni, ne itt basszák a rezet, úgysem kapnak ingyen plazmatévét. Rövid szerelem volt, egyből durcásan elhajítja a dióskiflit, amikor Kate megérdeklődi tőle, hogy akkor pusztán hazafias érzelmektől vezérelve nyírta-e ki azt a harminc embert?

A pasinak mindenre van válasza, a telefonját elhagyta, így ez nem elég bizonyíték, az e-mailekre meg már csak annyit mond, hogy ügyvédet. Az FBI elviszi Haynest, ők meg keressenek egy szemtanút, aki látta, hogy Haynes leteszi a táskát. Egy használható tanújuk sincs, míg Castle rá nem világít, hogy volt ott egy utcai dobos, akit elzavart az operatőr, szerencsés esetben pont Haynes útvonala felé, így talán láthatta az arcát. Látott is valamit, amit mindjárt megoszt velünk is, miután sikeresen megnyugtatták, hogy nem érdekli őket a lejárt vízuma. Szóval ő ott dobolt a kávéstand mellett, amikor látott egy fekete TakeOver! pulcsis pasit, amint letesz egy kék hátizsákot az oszlop mellé. Az arca viszont nem Haynes arca, ebben teljesen biztos, mert a robbantó egy húsz év körüli latinos fickó. Addig is míg nem sikerül azonosítani, marad Haynes az első számú gyanúsított, mondja az FBI. Mindenki megy fantomképet mutogatni, csak Castle marad, aki azt a különlegesen fontos és nagy odafigyelést igénylő feladatot kapja a Vasladytől, hogy nyálazza át az összes interjút amit eddig készítettek a lehetséges szemtanúkkal, hátha majd ő, a jó megfigyelő talál valami apró részletet, ami fontos lehet.

Dagad a mája Castle-nak, ezzel ellesz egy darabig, és tuti találni is fog valamit, nem is ő lenne, ha nem találna. Alexis reggel jókedv palacsintával várja, ez tök cuki, mosolygós arcot rajzol nekik, én is akarok ilyet. Meg egy újabb felismeréssel, hogy ő a mintadiák, a sok díjával meg oklevelével most először érzi úgy, hogy amit csinál, az fontos. Beckett közben az őrsön meredten bámulja Castle székét, hátha bele tudja szuggerálni magát Castle-t is, de ezt még gyakorolnia kell, mert helyette Ryan jelenik meg. Egy lány azonosította a robbantót, aki Bobby, és egyszer felhívta őt a lakására. Végül mindig a nők minden bajnak okozói, mondja majd Bobby, ha elkapják. Egyelőre nem mond egy rohadt szót sem, csak hallgatja Beckettet arról, hogy úgyis hiába minden, valljon inkább szépen. Castle is befut a kávéval, de most már kint ragadt, onnan szemléli a történéseket. Bobby azzal jön, hogy nem emlékszik semmire, mert sokkot kapott a robbanásnál, bár ez elég speciális sokk, mert arra emlékszik, hogy mi történt a robbanás után, csak arra nem, hogy mi történt előtte.

És itt hangzik el az a mondat, ami miatt ennek az évadnak az utolsó négy része egészen más lesz, mint az eddigiek, ugyanis Beckett közli vele, hogy ez ócska kifogás, mert őt mellkason lőtték és mégis mindenre emlékszik. Csak azt nem tudja, hogy Castle hallja az üveg mögül az egészet. Mire Beckett végez a kihallgatással, le is lép, mire várjon mégis, ezek után. Marthaval kisétálnak a robbanás helyszínére, ahol gyertyákkal meg fényképekkel emlékeznek az áldozatokra, és megosztja az anyjával, hogy pont úgy érzi, mintha Beckett meghalt volna a számára, hiszen végig tudta, ő hogyan érez, de nem szólt mégsem egy rohadt szót sem. Levonja a következtetést, hogy nyilván azért nem, mert szégyellte bevallani, hogy ő viszont nem érzi amit Castle. Hű, ezt mindig utáltam ezt a fordulatot, amikor bemagyarázzák maguknak, hogy a másik nem szeret. Ennek ellenére visszamegy dolgozni, mert itt most nem a szerelem, hanem az áldozatok a fontosak, meg mert még azt hiszi, hogy így is tud majd együtt dolgozni Kate-tel, pedig nyilván nem így lesz, ez már az első percben kiderül. A bomba távirányítással robbant, úgy harminc méter hatótávolságból, de a távirányító nincs Bobby lakásán, vannak viszont különböző nevekre szóló bankkártyák, pénztárcák és telefonok, az egyik történetesen Haynes-é.

Bobby zsebtolvaj, aki csak lopni járt ki a tüntetésre, a hátizsákot is lopta, két kuka közé volt betéve, onnan halászta ki. Egy fiatal férfi rohant is utána, hogy adja vissza azonnal, mert az övé, így berezelt és letette az oszlop mellé. A férfi pedig nem más, mint Jesse Friedman, aki szervezte az egész tüntetést, és Lanie már fel is boncolta azóta. Így viszonylag nehéz lesz kihallgatni. A lakásán találtak terveket bombakészítésre, de miért is robbantja fel valaki a saját tüntetését? Úgy tűnik, csak figyelemfelkeltés lett volna a célja, ezért is ékelte be két kuka közé, hogy ne essen baja senkinek. De aztán félresiklott a dolog, mivel Bobby lenyúlta a tatyeszt, de még mindig nem tudjuk, ki nyomta meg a távirányítón a gombot. Mert nem Jesse. Fél perccel a robbanás előtt felhívta valaki telefonon, akit két másodperccel a robbanás előtt megpróbált visszahívni, gondolom, hogy mégse robbantson, de akkor már késő volt. Tehát volt egy társa, akinek 30 méteren belül kellett tartózkodnia. Az új infók birtokában újra végigmennek az egész történeten, mert valahol ott lesz benne a válasz. Amit Castle meg is talál, Beethoven személyében.

Jessen Beethovenes póló volt, a telefonja Beethoven csengőhangon csörgött, a csövesünk így hihette őt Beethovennek. Ennek mondjuk mi a fene köze van ahhoz, hogy ki a társa azt nem tudom, de a lényeg, hogy a társa nem más volt, mint a riporternő, aki nem véletlenül volt éppen ott, ahol, hogy megadja a mozgalomnak a szükséges figyelmet. Hát, megadta. Az ő kezében volt a távirányító, ő nyomta meg a gombot. Persze Leann tagad, de úgyis hiába, a mi briliáns párosunk lehengerlő logikája ellen nincs mit tenni. Kérdés, hogy meddig lesz még páros a páros. Leann és Jesse együtt jártak egyetemre, majd amikor összefutottak a tüntetésen, kitalálták, hogy Leann előléptetést akar, ő meg figyelmet, mi sem egyszerűbb ennél, robbantsunk bombát. Frenetikus ötlet volt srácok, tényleg. Egy csatornában megtalálták a telefont, amin hívta Jessét a robbantás előtt, mellette pedig a távirányítót, rajta Leann ujjlenyomataival. Pech. Leann pedig kussolt mélyen, mert tiszteletben akarta tartani Jesse emlékét. Na ja. Castle közli, hogy hallgatni nem bátor dolog, hanem egyszerűen gyávaság, Beckett még nem érti, csak a szemöldökráncolásig jut. A Vaslady mindenkit megdicsér, mindent köszön és büszke rájuk, húzzanak haza pihenni. Beckett még nem fáradt, inna valamit, a fiúk viszont fáradtak, és Castle is hazamegy, anélkül, hogy elmondaná, miről akart vele beszélni még az ügy közepén. Mert már nem fontos. Ó, dehogynem!