Igazi szerel/mes/e van ma, ez a menő-Rumpi epizód végre. A hetedhétországontúli királyság palotájában az öreg király és vezérkara reményt vesztve várja a megmentőt, aki megnyerhetné nekik az ogre háborút. Barnabella kiscicaként kuporog apukája mellett, amikor kopognak az elreteszelt ajtón: természetesen daliás focista helyett Rumpi jön, és kis gúnyolódás után me/sejthetően a leányt kéri fizetségül. Halvér Vitéz nem olvas meséket, de burkoltan jól ráfog a mellére Barnabellának és úgy tesz, mintha döntéshelyzetben lenne. Irritáló egy vőlegény, Barnabella is besokall, és úgy dönt, hogy azért is elmegy gondnoknak a Rumpalotába. Senkinek nem tetszik a döntés, apuci leszörnyetegezi Rumpit. Csak hogy tudjuk, melyik mese következik.

Muszáj megmutatnom milyen arcot vág Rumpi a "szörnyeteg" szóra:

Storybrooke-ban egyébként Apuci rózsákkal kereskedik, Gold pedig beszerzett egy végrehajtó-legényt. Elkobozza a virágszállító teherautót, pedig holnap Valentin nap van. Eddig Rumpi az ász, Regina is nagyon szeretett volna vele valamiről beszélni, de a Zálogos kimondja a varázsszót: „kérem" és ennyi volt a dumcsinak. Biztosan a napszemcsi teszi.
MM és David a Kakaózóban, külön asztalnál ülve stírolják egymást és beszélik meg az Anna Kareninát. Piroskurva meg is jegyzi, hogy az asztalok összetolhatók, ha szeretnék. Hehe, imádom a csajt. De pont Tolsztoj? Rossz előjel. Ekkor bezavar Emma. Persze Henri lelkiállapota érdekli, a tanítónéni beszámol. Befut Hamuka, a trendi hordozós anyuka, és szomorkodik, hogy a vőlegénye Valentin napkor is dolgozik. Tragédia. Viszont Piroskurva felveti, hogy menjenek együtt csajosbulit tartani – hogy mikor lett itt mindenki ennyire jóba, tényleg átaludtam részeket? Emma nem érzi jó ötletnek, de ekkor be is jelez a berregője, gondolom ilyen sem volt még mióta seriff.

Mr Gold színes üvegablakos házban lakik és pisztolya is van. Míg a feldúlt lakást pásztázza, majdnem lelövik egymást a Seriffel, aki megjegyzi, hogy gyakran rabolják ki mostanában a Zálogost. Aki megjegyzi, hogy ő nem olyan ember, akit könnyű szeretni.
Ez jó végszó arra, hogy váltsunk Rumpi palotácskájába, ahol éppen a munkaköri leírást és alkalmazási feltételeket vázolja az új gondnoknak. Fenomenálisan lapos ez az elveszett királylány. A tömlöc-szállás még oké, de aztán felmerül a kisgyermekek megnyúzása, amire Barnabella elejti a teáscsészét. Persze csak Rumpoén volt az egész, de a csészéből lepattant egy darab. Nagy ügy, gondolja Rumpi.

Emma Swann pedig úgy gondolja, közösséget veszélyeztet a rablás, és ha a Zálogos nem mondja el azonnal mit tud, akkor le lesz csukva a nyomozás hátráltatásáért. Erre Mr Gold elárulja, hogy a virágos ember járt nála valentinozni, és hát, ki tudja, hogy az igazságszolgáltatás talál rá előbb, vagy az igazságosztás. Ennél kicsit kevésbé költői és többé alvilági, de Emma egyelőre nem veszi komolyan.
Vágás a kastélyba: Barnabella úgy gondolja, leszedi a függönyöket. Közben pedig megkérdezi a házigazdát, hogy mi a Rumpitagoraszért fon ennyi aranyat. Rumpi azt válaszolja, csak azért csinálja, mert segít neki felejteni. És olyannyira jól működik, hogy már el nem is emlékszik mit. Ez a függönyösdi már azért is klassz ötlet, mert oda vannak szegezve az ablakhoz, pontosan azért, hogy ne jöjjön be a fény. Sosem látott fordulatként Barnabella erőlködés közben le is esik a létra tetejéről óh... egyenesen a fürge Zörgő karjaiba. Lélegzet elakad.

A seriff egy egész íróasztalnyi lopott áruval örvendezteti meg a Zálogost. Sajnos Mr. Gold nincs meghatva az egyetlen nap alatt felhajtott szajrétól, mert VALAMI hiányzik. Versenyezzünk, ki találja meg hamarabb a tolvajt.
A Rumpalotában pár hónappal később a gondnok kikérdezőset játszik a háziúrral, aki a csorba csészéből iszogat közben. Barnabella megállapítja, hogy bizonyosan azért vette magához Rumpi, mert egyedül érezte magát otthon. És azt is felfedezte, hogy van egy gyerekméretű ruha az emeleten, vajon az egy gyermeké volt? Én nagyon élvezem a szerelemnek azt a fázisát, amikor az ember oltári hülyeségeket kérdez a másiktól és kap hasonló válaszokat, de belátom, hogy kívülről nézve igazán röhejes. Rumpi beismeri, hogy elveszítette a fiát és annak anyját is. És nem szeretné, ha valaki álnokul ki akarná lesni a szörny titkait. Barnabella azt kéri, hogy ha már Rumpi az egyetlen ember, akit ismerhet, hadd ismerhesse meg. Még nem tudjuk, hogy a bibliai szóhasználatban gondolja-e a megismerést, de gyanús. Ekkor ismét dörömbölnek. Bármelyik férfi jogosan szitává lőhetné a pillanatot elrontó látogatót. Főleg ha az a vőlegény. De a sötétség fejedelme nemes ember, egy csettintéssel elvarázsolja Halvér Vitézt, és mielőtt a menyasszony hiányolná, egy szép szál vörös rózsaként átadja neki. Ez olyan perverzül romantikus.

Rumpin a sor, hogy ciki kérdéseket találjon ki: megkérdezi Barnabellát, mit keres itt, azaz miért hagyta ott az eddigi életét. A Válasz: hősiesség, áldozat, mert egy nőnek meseországban nem sok esélye van hőssé válni. Mondom, hogy ilyenkor hülyeséget beszél az ember. Rumpi meg meri kérdezni, hogy nem-e hiányzik-e a vőlegény-e... Csak elrendezett házasság lett volna, pfűh. Barnabella nem szereti a felületességet, és számára a szerelem egy felfedezendő rejtély. Rumpelstiltskin gyakorlatilag mennybe megy, legalábbis olyan arcot vág. És miket nem mond! elküldi a gondnokát a városba szalmáért. És ha visszaért, majd elmeséli a fia történetét. Barnabella nem érti, hogyhogy megbízik benne, hogy vissza fog térni a városból, ha elengedi, de Rumpi megnyugtatja, hogy pont arra számít, hogy sose látja többet. Biztos tesztelni akar valami buddhista vagy Coelho idézetet.
Valentin-napi csajos est: a friss anyuka felesezik és a pasijára gondol, MM piros löttyöt iszik és szintén, Piroskurva meg megy csekkolni a pasikat. Remek a buli, bárcsak ott lehetnék.

Storybrooke, dász bót. David kezében két Valentinos képeslap. Nehéz a döntés, mondja Mr Goldnak, aki pedig szikszalagot vásárol és megjegyzi, hogy ha egyszer meghal a szerelem lángja, nincs az a kovács aki összekalapálja. Ez a fordulat csak azért jutott eszembe, mert a következő képkockán a virágos csávó összekötözve fekszik a teherautóban, a volánnál pedig a Zálogos ül, hiper-pszichó arccal, nagyon thriller jelenet. Sőt, ki is viszi az erdei házikóba, és ráfogja a pisztolyt.
Barnabella elsétál az erdőn át, a királynő fogata utoléri. Barátságos beszélgetést kezdeményez a bizalmatlan leánykával, a gazdájáról avagy szerelméről, és arról, hogy ő is szereti Coelhót és a buddhistákat, de a lényeg Sting: „Set them free" és Cher: „It's in his kiss". Oké, valójában csak azt mondja, hogy az igaz szerelem csókja bármilyen átkot meg tud törni. Azt nagyon utálom, mikor az ember bölcs ismerősei osztják a tuti jótanácsokat, amik aztán tuti hazavágják az egész kapcsolatot, mielőtt létrejöhetne. Barnabellának kevés barátja lehet, rögtön felcsillan a szeme az ötlettől.

A Rumpalota ura az ablakból lesi az ösvényt, majd nagy örömét a rokka mellett próbálja leplezni. Barnabella nem feledi a szalmahordás fizetségét, szeretné a gyerek-sztorit hallani. Valójában semmi nem derül ki, de mivel Barnabella nagyon közel ült le megint, Rumpi megkérdezi miért jött vissza tulajdonképpen. Barnabella megcsókolja, a manó maszkja mögül pedig kezd felsejleni az esendő ember. A lány csillogó szemmel susogja, hogy bármilyen átkot meg tud törni az igaz szerelem csókja, amitől Rumpi valóban extázisba esik, de nem örömében, hanem dühében. Azonnal vágja, hogy a Királynő áll az ötlet mögött és őrjöngve megvádolja a rablányt, hogy a vesztére tör, mert soha senki nem tudna szeretni olyan lényt, mint ő. Szomorú, amikor a kisebbrendűségi érzés gyávasággal párosul.

Egyik dühöngésből a másikba váltunk, az erdei faházban brutális kikérdezős jelenet következik, székkel, bottal, őrjöngéssel, amiben virágostól kikérdezi, hogy hol van a hiányzó tárgy és kinek az ötlete volt az elemelése. A tombolás és verés közben már egy lányról van szó, és Gold valójában az apát támadja, nem a virágárust.Vagy talán inkább mesebeli önmagát  A jelenet visszavált a Rumpalotába, ahol ugyanúgy bottal szétveri a berendezést, csak a kicsorbult csészét kímélve. A faházban végül Emma fogja le a kezét a dühöngő Zálogosnak.

Ilyen intenzitás után csakis Storybrook legeltompultabb helyszínére válthatunk, a fergeteg csajbuliba. Hamuka azon sírdogál, hogy ő inkább a pasijával szeretne lenni, hiszen mi értelme van együtt lenni valakivel, ha igazából sosincsenek együtt. Ez a mondat Mary Margaret elméjében is visszhangra talál. Amint Hamuka kirohanna, szíve választottja áll előtte egy csokor vörös rózsával és a 20 perces munkaszünetét kihasználva megkéri a leányanya kezét. Tapsvihar a bárban, szomorúság a tanítónéniben. Ő is hazarohanóst játszik, és bakker, neki is bejön a dolog, az ő szíve választottja is ott áll az utca sarkán és átadja neki a Valentinapi képeslapját. Höhöh, azaz, mint várható volt, nem az övét, hanem a Feleségét... És van pofája odanyújtani a másik borítékot. Mary Margaret hazatanácsolja a beégett lovagot.
Emma szeretné, ha Gold együttműködne és beavatná, hogy miféle lány miatt hibáztatta a virágárust szétverés közben. Mr Gold lezártnak tekinti a beszélgetést, de Emma előkapja a bilincset és nem engedi el a férfit. Yeah!

Meseországban is éppen vesztes csatában látjuk viszont: elzavarja Barnabellát, aki beolvas neki arról, hogy a randa bőre alatt csak egy gyáva ember rejtőzik, aki nem képes elhinni, hogy szerethetik igazán és a hatalom pózába kapaszkodik. És ezért örökre bánni fogja ezt a döntését, mert egyedül marad, emlékként egy törött csészével. Ilyen szembesítős szónoklatot toltam már én is. Sosem működik, nem érdemes.

Storybrooke rendőrségi cella, Emma jó étvággyal eszik, Gold pedig menőzik a rács mögött. Ekkor befut Regina Henrivel, és ad 30 percet Emmának, hogy elmenjen fagyizni a lelkes kisfiúval. Nyilván ez nem a családegyesítésről szólt, Regina most már valóban szeretne beszélgetni a város Zálogosával. Gold megkönnyebbülten konstatálja, hogy Reginánál van a kincs, amit hiányolt és üzletet ajánl. Regina cserébe a férfi nevét kéri. A valódi nevét. Rázva, nem keverve. Tetszik nekem a jelenet nagyon, csak két dolog zavar: Eddig Rumplestiltskin mindenkinek secperc elárulta a nevét, bár a meséjében az hatalmat jelent fölötte. A másik, hogy eddig nem volt egyértelmű, hogy ki mire emlékszik az egész hókuszpókuszból, de most úgy tűnik, mintha a varázslat végrehajtója kevesebbet tudna, mint a varázslat a tulajdonosa, holott máskor meg fordítva. Mindegy, ez remélhetőleg tisztázódik később, Rumpi is azt javasolja a csorba csésze átvétele után, hogy ennyi őszinte információ birtokában térjenek vissza eddig megszokott ellenséges pozícióikhoz, és senki ne feledje kinél is van a hatalom. Ebben az a szép, hogy mindketten úgy gondolják, hogy náluk.

Vissza Rumpi rokkájához. A királynő jön látogatóba, de ma nincs alkunap, Rumpi melankolikusan pörgeti a kereket, vélhetőleg a felejtés reményében. A Királynő elcsacsogja, hogy Barnabellát kiokádták a családból, sőt az Apuci az itt szerzett szennyet kínzásokkal akarta kitisztíttatni a leány lelkéből, mire kiugrott az ablakon és meghalt. Rumpi padlón, Regina élvezi a helyzetet, a csorba csésze pedig átkerül a Szent Grál helyére a gyűjteményben.
Storybrooke kórházában Regina határozott léptekkel lemegy a pincébe, rózsát ad Pszicho Urszula nővérnek, és bekukucskál az egyik bezárva tartott beteghez, akit senki nem látogat. Az ablakban gubbasztó leány nem más, mint Barnabella...