Csütörtök este van, azaz a párterápia napja. Azon a kanapén azonban egyelőre csak egy ember ül, Petra. Ha lehet, akkor még az első ülés alkalmából sugárzott hideg üzletasszony-fejnél is szigorúbb arckifejezéssel, amit a jelmeztervezők még a ruhakiválasztással is hangsúlyoznak.

András próbálja elmagyarázni a nőnek, hogy – bár ő nagyon fasza terapeuta – de párterápiát egy főnek, még ő sem tud rendezni. Nem azért, mert fél, hogy a csaj ura beveri a képét, hanem azért, mert az már majdnem megcsalásnak minősülne.

Miközben Petra, a maga kedves módján flörtölni kezd a dokival, csörög a telefonja. Aztán megint csörög és megint. Tamás akar vele beszélni, de persze Petra arra sem méltatja, hogy felvegye. Tamás nem jön többet, mondja a feleség, gyűlöli mindkettőjüket. András, hogy oldja a feszültséget, meg meri kérdezni, hogy hogyan érzi magát a nő. „Miért, aggódott?” „És kiért aggódott jobban?”  Ő remekül érzi magát, bizonygatja, „túl jól”, bulizni lenne kedve. Csak azt nem értem, hogy ha tényleg így érez, akkor miért vág olyan képet, mint akinek épp most ment el a babája. Ennyire tagadja önmaga előtt is, hogy mennyire megviselte ez a vetélés? Petra belekezd egy olyan okfejtésbe, amit már más összefüggésben ugyan, de hallottunk itt, ebben a rendelőben (lsd. Máté –öngyilkosság-temetés): bűntudata van, mert nem érzi magát rosszul és nem hajlandó önmagát vádolni a nem sikerült terhesség miatt. De ahogy ezt kimondja, az arca, a gesztusai, az öltözködése, mind-mind az ellenkezőjét súgják. Dargay szerint a nő örök ellentmondó, mindenáron ellenkezni akar a férjével, a pszichológusával, a világgal… Így érzi jól magát, ilyen a természete.

Na és ezt kedves természetét most jól meg is mutatja nekünk: épp azt ecseteli, hogy bizonyos körülmények között (mondjuk egy lakatlan szigeten) egész jóképűnek tűnne a pszichológus úr. Hahahaha. A nő is viccnek szánja, de valahogy senkinek nincs kedve nevetni. Újabb telefonhívást hagy figyelmen kívül Petra, Dargay próbálja rávezetni, milyen szar érzés lehet már a férjnek, hogy a felesége nem válaszol ezekre hívásokra…. A feleséget ez nem hatja meg. beszámol arról, hogy a férje okkal-ok nélkül féltékeny pl. a csaj főnökére is. És, hogy miért: mert ő, Petra egy kurva jó nő. Háááát én ezen vitatkoznék. Dargay is vitatkozik. Na nem Petra jónőségén, ennél úriemberebb (már ha nem a saját feleségéről van szó), hanem azon, hogy mi a férj féltékenységének az oka. Dargay szerint Petra minden eszközt felhasznál azért, hogy növelje a feszkót saját maga és Tamás között…. Ezért jött el a terápiára a férj kifejezett kérése ellenére és ezért „udvarol” most Dargaynak.

A pszichológus „érzéketlenség” témában ugyanazt a diagnózist adja Petrának, mint anno Máténak… Szerinte a nő tényleg nem volt képes átérezni önön nyomorúságát a vetélés kapcsán, azért jött most el, mert mégiscsak ez a rendelő volt a helyszíne a baba halálának.

Azért keresi most Petra vérnyomot a kanapén, hátha sikerül megélni a bánatát.

Ennél a résznél a nő végre leveti az álarcát és az első őszinte megnyilvánulását láthatjuk, sírni kezd.

De sajnos oda a pillanat varázsa, megpillantja ugyanis az urát az ablakban…

Amint megpillantja Tamást, rögtön törölgetni kezdi a szeméből a könnyet, mintha szégyellnivaló lenne egy baba elvesztése miatti fájdalom. Tamás, mint dúvad érkezik, lehuppan a kanapéra. „Folytassák nyugodtan!”. Éles a hangnem közöttük, Tamás vádol, Petra dacol és szintén vádol. A hangulat az első ülésüket idézi. Amikor Tamás már végképp bunkó beszólással illeti, Petra nemes egyszerűséggel „leparasztozza”. Ez üt, látszik Tamás fején.

A férfi most Dargay ellen fordul, neki is kedveseket mond, most épp „rombolással” vádolja. Ja, mintha maradt volna bármi rombolnivaló Tamás és Petra ténykedése után…. És, hogy miért ilyen Tamás? Nos, ezt inkább szó szerint...  „Zavarja, hogy kettesben beszélgetek a feleségével?” „Nem, az zavar, hogy a maga kanapéján hagyta a gyerekünket!” Erős. Senki sem tehet róla, de mégis igaz. Ezért erős.

Dargay megosztja gyanúját Tamással is: Petra szándékosan hergeli a férjét, szándékosan teszi féltékennyé. A nő gúnyosan mosolyog. Tamás azt is leveszi, hogy Petra Dargaynál is bepróbálkozott… De ne aggódjon doktor úr, nem maga kell az én kikapós feleségemnek, hanem a főnöke…. Akinek van sok milliója meg 2 PhD-ja. Tamásnak még érettségije sincs....

Dargay, hogy oldja a feszültséget és valami szívmelengető témáról is beszéljenek, a megismerkedésükről kérdezi a párt. Petra és az akkori vőlegénye lovaglóórákat vett Tamástól. Egyszer a nő egyedül jött és… és itt Petra elmesél egy filmes sztorit, mint saját élményt, ekkor döbbenek rá, hogy jé, ennek a nőnek humora is van…. a férjnek tetszik a kreált sztori, őszintén nevetnek. Aztán a valós múlt elmesélése kapcsán (egyszer egyedül jött a nő, elmentek kocsmázni, berúgtak, dugtak) jól össze is vesznek, ki csábított el kit témában.

Petra szerint Tamás volt a csábító, mert imponált neki, hogy elszerethette egy gazdag-okos-jóképű pasi nőjét, Tamás szerint Petra már akkor sem bírt a vérével, a nő kezdeményezett… Azt hiszem Dargay jól látja: ez a két ember a kapcsolatuk kezdete óta intenzíven éli meg a házasságot, rivalizálnak egymással és próbálják a másikat a maguk képére formálni… Az állandó harc tartja életben a kapcsolatukat. Háááát biztos így is lehet élni. És akkor most mi a baj, hiszen a harc még mindig olyan élénk közöttük? Talán csak nem belefáradtak az állandó kardcsörgetésbe? Tamás egy ragadozóhoz hasonlítja a feleségét, aki mindig mást akar. Dargay ezen hasonlatot folytatja azzal, hogy ennek a „ragadozónak” a terhesség lett volna a kelepce, mert terhesen azért mégsem lehet hódítani… ezért tiltakozott Petra és ezért örült Tamás a babának. Petra már az első terhességét is csapdának tartja, amely megfosztotta őt szabadságától. (Ezt értem, meg azt is, hogy mi volt a 2. terhesség körüli érzelmi felállás. Nekem ebbe a képbe a lombikok nem illenek bele, de lehet, hogy azért mert e témában én is érintett vagyok – egy egész más érzelmi háttérrel….) Tamás megint támad. Most épp a nő főnökét nevezi meg Petra lehetséges szeretőjeként. A nő nem túl nagy meggyőződéssel, de tagad. A férfi hazugsággal vádolja, egy 3 éves gyerek szellemi színvonlán ismételgeti, hogy HAZUDSZ, HAZUDSZ, HAZUDSZ… Majd amikor a nő lebunkózza, előkapja a mobilját, amire az egész veszekedést felvette. Hááát ez már tényleg pszichiátriai (nem téves!) eset. A nő végkép feladja. Igen, kitaláltátok, futva távozik a rendelőből - ide se jövök többet felkiáltással. Sőt, haza sem megy, kiabálja az urának.

Tamás talán érzi, hogy túl lőtt a célon, de már késő. Most Petrán a sor, hogy lőjön: biztosítja a drága urát arról, hogy – ha eddig egy szemernyi kétsége is volt – hát elmúlt, most már tudja miért örül annak, hogy elment ez a baba….

Petra tehát elrohan, Tamás fizet és ő is távozik. Jaj-jaj. Megint felszabadult egy kis idő, Dargay lehet, hogy megint kénytelen lesz beszélgetni a feleségével? A megérzésem helyes volt (vagy már kezdem kiismerni az írók logikáját?). Miközben hősünk fáradtan elfekszik a kanapén, az ajtó áttetsző üvegében megpillantja a készülődő feleségét. Megszólítja. A feleség talpig csinosban (így még nem láttuk a 3 hét alatt), menni készül randira. A héten már a negyedik este. Nem, nem főzött semmit, tessék rendelni, ha éhes az ura.

Dargay egyszerre beletörődő és gúnyos. Előhúzza a gyerek-kártyát, érzelmi zsarolással fűszerezve. Roppant elegáns. Judit visszavág: van a kölyköknek édesapjuk is, talán most majd észreveszik. Az elhanyagolt nő bosszúja. Valahol egy kommentben olvastam. Találó. Az ő vitájuk valahogy egész más, mint az előző percekben veszekedő házaspáré. Náluk nem üvöltözésbe torkollik, de a mélység ugyanaz. És ha már ilyen szépen összejöttek és végre „beszélgetnek”, Judit közli az urával, hogy a jövő héten elutazik, egy teljes hétre, a szeretőjével Párizsba. Na bumm. Azért megnézem mennyire szétcsúszott lesz apuka egész héten egyedül a gyerekekkel. (Néha én is fenyegetem ezzel az uramat, persze szerető nélkül. De tény: néha nem ártana a férfiaknak egy hét egyedül a kölykeikkel… ).

Erre a hírre azért már csak felkel a férfi arról az átkozott kanapéról, különösen Párizs nevének említése fáj. Próbál szarkasztikus lenni. Mondja, hogy nem érdekli az egész. Judit elmegy és ő is úgy érzi, hogy a férjét már tényleg semmi nem érdekli a házasságukkal kapcsolatban. Valóban így van? Holnap megtudjuk Ágnesnél.