Az előző részek tartalmából: Petra és Tamás párterápiára jár Dargayhoz. Gond van kettejük kapcsolatával, most mégis babát várnak. Megtartani vagy elvetetni? Elvetetni vagy megtartani?

Csütörtök este van, terápia-idő, de mi mégsem a rendelőben várunk. Sőt nem is kell várni, még Petrára sem…. Ott van ő már, a kertben, egy hintában ücsörög. Egész kiegyensúlyozottnak tűnik, legalábbis a múlt hetihez képest. Levetette csúnya bizniszvumenes álarcát, egész kedves, már-már anyukás arca van. Érkezik Tamás…. Ezeket mintha kicserélték volna. Kedvesek egymáshoz, évődnek. A nő egy kis méh-görcsölésről számol be, Tamásnak egész máshol görcsöl…. Csók csattan. A gyermek nemén elmélkednek, meg azon, hogy hogyan fogják hívni. Határozott előrelépés az egy héttel ezelőtti önmagukhoz képest…..

Tessék: Mácsai kanapéján is egymást átölelve ülnek:

Beszámolnak arról, hogy jót tett nekik a múltkori „vetessék el” kinyilatkoztatás képesek elfogadni a másik álláspontját gyerekügyileg. Petra gondolkodik arról, milyen lenne újra anyának lenni, talán a karrierjét sem kellene feladnia végleg. Tamás meg belátja, mindenáron nem akarhat gyereket. Nem szabad a gyereknek olyan környezetbe érkeznie, ahol nem várják szívesen. Tök normálisak, tetszenek nekem. De Dargay hamar visszarángat engem is, őket is a földre. Most először, de nem utoljára vagyok rá dühös a mai este folyamán. Azt mondja nekik: oké, hogy ilyen szépen elbájolognak, de lassan már dönteniük kellene…. Mert szorít az idő, nemsokára kifutnak az abortusz számára megszabott hetekből. A házaspár nem érti miért nem dicséri meg őket a tanítóbácsi, hiszen megtanulták a leckét, lám már veszekedés nélkül képesek beszélni az életükről és igen, majd egyszer a döntés is megszületik.( Most, hogy így rájuk pirít Dargay, tényleg, mintha egy leckét mondtak volna fel ezek itt ketten…) Épp itt tartanak, amikor Petra görcsbe rándul és kirohan a mosdóba. A helyén a kanapén egy folt marad. Vér. Baj van. Talán ott fenn már megszületett a döntés a baba sorsáról… Petra és a férje beszállnak az autóba, irány a kórház.

Dargay egyedül marad. Előveszi ugyanazt a hangsúlyát, amit a múltkori WC-szerelés megrendeléséhez használt és „csettint” a feleségének. Hogy mennyire más ez a pasi, ha nem a pacienseiről van szó! Vagy csak a feleségének mutatja ezt az arcát? Ahogy odaszól: Judit. Majd még egyszer. Juuudit!

Judit jön, takarítószert hoz, teszi a dolgát. A pasi aggódik, mi van ha nem jön ki a folt, fél óra múlva itt a következő beteg. Mit mondjon neki, mi történt itt? Judit komplett átrendezést, takarítást javasol, Dargay kérdésére bevallja: féltékeny a szobára. A férfi tulajdonképp itt éli az életét, ez az ő szentélye. Ez a szoba, a betegek, az ülések elveszik a férfit a családjától. Amíg a feleség beszél, egyre inkább az az érzésem, hogy Dargay retteg ettől a lyukas félórától, amit „kénytelen” a feleségével eltölteni. Túl fáradt vagyok, mondja – bezzeg a pacienseihez nem az, teszem hozzá én, Judit helyett.

Aztán Dargay mégis beszélni kezd: bevallja a múlt pénteki, Ágnesnél tett látogatását. Az az egy biztos, hogy Judit nem szereti Ágnest. Meg az, hogy neki is vannak ám hangsúlyai. Ahogy a másik pszichológus nevét kiejti, az felér egy becsületsértéssel. Hogy mi az immár 10 éve tisztázatlan konfliktus oka, azt továbbra sem tudjuk meg, de az biztos, hogy valami módon Judit is érintett a dologban és nem csupán a szakmáról van szó.

Ágnes nevének kiejtése megnyit egy csapot Juditban és folyni kezd belőle a keserűség. Elhanyagoltnak érzi magát, a férfi nem törődik sem vele, sem a gyerekekkel. Dargay konkretizálni szeretné a problémát, szóba kerül a kisfiuk új iskolába járatásának kérdése. Erről már egyszer beszélt András, épp Ágnesnek. Judit új iskolába (Waldorf iskola)akarja íratni Bencét. A férfinak ez csak egy felesleges rongyrázás. A feleség rávilágít arra, hogy az iskolaváltás csak a jéghegy csúcsa. A baj az, hogy a gyerek magányos, nincsenek barátai, a mostani sulit utálja és erről az egészről az apja nem tud semmit, mert nem beszélget a fiával, mert nem beszélget a családjával.(A lányuk is szóba kerül. Ő egy önkéntes segítő társaság tagjaként, problémás fiatalokon próbál segíteni. Mácsai szkeptikus ezügyben, talán tegnap Zsófi tette a fülébe a bogarat…..)

Mindketten ugyanazt a kérdést teszik fel: Mikor romlott el a dolog? Miért változtak meg? Megváltoztak vagy csak másként néznek egymásra? És ki ezért a felelős? Judit kettős személyiségnek látja a férjét. Egyrészt egy energikus, dolgozó terapeutának, itt, a rendelőben. Másrészt egy „megkeseredett, töketlen vénembernek”, otthon.

Amikor Judit a meghitt beszélgetéseiket hiányolja, Dargay azt találja mondani, hogy oké, van 11 perced a következő páciens megérkezéséig, addig mondhatod. Háááát mi ez, ha nem válóok és/vagy egy alapos indíték hirtelen felindulásból elkövetett emberöléshez? De itt más lesz belőle: ez az odavetett félmondat mintegy megadja a felhatalmazást a feleségnek, hogy bevallja azt, amit a férj már régóta sejt. Szeretője van. Judit talán csak azért vágja oda, azért vallja be mindenféle kényszer nélkül, hogy végre valamiféle emberi érzelmet váltson ki az urából. Vegye végre észre, hogy ő is a világon van. Nos, úgy tűnik ezt a célját elérte: Dargay hevesen követeli a részleteket (ki a szerető, hol csinálják, hányszor, milyen pózban….) Megtudjuk, hogy a nő hetente egyszer feljár egy elvált férfihoz, dugnak, aztán irány haza. A pszichológus számára felfoghatatlan: hogyan viselkedhet a nő kurvaként délután 4-től 5-ig, majd anyukakánt este otthon, a mateklecke fölött…

Dargayból most előtör az elemző: összehasonlítja kettejük vétkét. Őt azzal vádolja a felesége, hogy elhanyagolja a családját. Lehetséges, hogy így van - mondja erre, de ha igaz is, akkor is ez a véletlen műve, de legalább is semmiképp sem szándékos. Ezzel szemben Judit bűne főbenjáróbb: ő önként vállalta az elárulás eme legmélyebb formáját, a félredugást.

Klasszikus csak szó szerint: „Bazd meg, Judit!” Igen. Bármilyen idegenül is hangzik, ez hagyja el Mácsai, Dargay száját. Mindketten a másikat vádolják, mi szerint ennek a házasságnak már lőttek és a másik tehet róla, hogy többé már esélyük sem lesz megmenteni. Judit, mert megcsal, Dargay mert észre sem hajlandó venni, hogy minden elromlott körülöttük. Mi lesz most? Judit folytatja a viszonyt, vagy az önleleplezéssel fel is adja? A nőnek nincs egyértelmű válasza: „Tőled függ”- mondja a férjének. Jó lenne, ha megint nőként tekintenél rám, teszem hozzá én.

De már nincs idő, letelt a 11 perc (igen, ez a beszólás ütött, még mindig a hatása alatt vagyok), megjött a következő páciens. Judit jókislány módjára el, vége a gyereknapnak, újra a NAGYOKÉ a terep.

Dargay leül a megszokott fotelébe, felveszi a megszokott terapeuta-nézést. De valahogy most nem olyan, mint fél órával ezelőtt. Lesz még egyáltalán valaha ugyanolyan, mint ezelőtt a beszélgetés előtt?

A foltot, ami a kárpiton esett, eltakarja kispárnával. A foltot, ami a házasságán esett – azt meg majd kibeszéli holnap Ágnessel……