Egy hét közel sem volt rá elég, hogy kiheverjük a múltkori megrázkódtatásokat, az X-faktor máris támad a következő döntővel, amire DevilNóri James Bond főcímdal estet ígért, erre kíváncsi leszek. Ami Nórikát illeti, már ugrik is a színpadra műsort vezetni, egy kis risza, egy híd, egy cigánykerék, hátraszaltó, tüzes karika, magyar vándor, tripla axel, hunyorítsunk erősen, akkor nem szúrjuk ki rögtön a dublőrt. Ráadásul egy olyan extra produkcióval fenyegetőzik, ami az ő antréján is túltesz, a magyar 007-es teszi tiszteletét. És ez valami miatt akkora dobásnak van szánva, hogy mostantól fél percenként be kell mondani pontosan ugyanazokkal a szavakkal és sejtelmeskedő hangsúllyal, előre félek. Jönnek a mentorok is, a három fiút próbálták a lehetőségekhez képest elegánsra fazonírozni meg rájuk parancsoltak, hogy nézzenek szigorúan, miközben Keresztanyu énekel nekik bevonulós zenét, a Skyfallt, és igen, van még Magyarországon előadó, akire lehet Adele dalt bízni, minden szarkazmustól mentesen mondom, hogy baromi jól szól.

Ezek után inkább felejtsük is el a semmitmondó közhelyeket, amiket Nórikával váltanak, és jöjjön az első versenyzőnk, a Király fia, erős lesz ez így kezdésnek. Műsor előtt megfogalmazódott bennem, hogy nemlétező tökön szúrom magam, ha Junior kisfilmje a heti vezető bulvárcikként aposztrofált betörésről fog szólni, és de jó, hogy nincs tököm, mert arról szól. KisJimmy arca torzul a feldúlt, aranylemeztől és töltött káposztától megfosztott ház láttán, majd drámai hangon belemondja a kamerába, hogy menjünk innen, mert nem bírom, na ezt az érzést speciel átérzem. Lássuk a produkciót, Goldeneye lesz, és egy pillanatra azt hittem, Daniel Craig áll a színpadon, és próbálkozik énekléssel. Lehet, hogy érdemes lenne tenni erre is egy kísérletet, annál sokkal rosszabb nem lehet, mint amit az a Zámbó Krisztián nyújt, akit már lassan semmi nem ment a mémmé válástól, tessék hallgatni, és okulni. Mentorokat a múlt heti össznépi ajnározás után mintha átprogramozták volna, mert Miki és Geszti is most kíméletlenül kritizál, erőtlen volt, gyenge és unalmas, és lehet, hogy fejlődsz fiam, de nem a megfelelő irányba, ezek a sarkalatos pontok.

Csobot Adél jön most, kisfilm kedvéért ideutaztatták anyut Erdélyből, és családi sztorikat idézgetnek, miközben a szemfüles stáb minden közöttük, mellettük és fölöttük fellelhető felületre különböző Spar termékeket helyez el észrevétlenül. És mit húznak vele ezen a héten, ki nem találnánk, Madonna: Hanky Pankyt, ami barátok közt is Dick Tracy, még csak véletlen sem James Bond. Adél megint megkapja a lámpaburát, hogy rázza magát benne, ezúttal felsőnek, szoknyát meg elfejtenek adni rá, ez nem tartozott a stílust élete legjobb döntései közé. Az előadást megoldja végül is, csak kár, hogy ennél többet nem lehet elmondani róla. Geszti szeretné szerződtetni a mulatójába már most, szerintem el is tudná képzelni egy még meg nem alakult együttesében, Ildi meg kapcsol, hogy Miki mentoráltjáról van szó, tehát bele kell kötni, de azonnal, miért mindig ugyanaz a műfaj? Ez azért erős csúsztatás, de mindegy, ezen most el lehet ordibálni a következő reklámszünetig, úgyis kevés volt a hajtépés az előző adásban. Nórikától meg kapunk valami magyarázatfélét a dalválasztásra: a James Bont esten minden olyan előadótól el lehet énekelni bármit, aki már valaha énekelt James Bond főcímdalt, azért múlt héten nem egészen erről volt szó, ez így baromság.

Lass Bea és kisfilmje következik, egy kis párbaj miatti megzakkanással, majd születésnapi köszöntéssel, és iszonyatos, indokolatlan mennyiségű bőgéssel. Beára most Nancy Sinatra: Bang Banget osztottak, ez meg Kill Bill, nem lett volna egyszerűbb a mai show-t filmzenei estnek hívni? A feldolgozás elég erőszakos, Bea olyan ijesztő fejeket vág benne, mint még soha, pedig ez eredmény, és az a baj, hogy ez a dal eredetiben attól zseniális, hogy a témájával kontrasztban mennyire lágy. Ráadásul kap az egész egy olyan körítést, ami számomra értelmezhetetlen, van egy táncosfiú, aki néha hozzáér, néha meg nem, mintha ő is félne tőle, és én szeretném, tényleg szeretném látni, hogy ennek valami üzenete van, de elvérzek az erőlködésben. Potosan így jár a produkció is, mentorok meg megint bekeményítenek, elsősorban Miki és Geszti, ez egy gagyi alternatív színház volt, ráadásul ijesztő, miért nem próbál téged keresztanyád legalább egy kicsit szerethetővé tenni? Most Feró sem akar kimaradni a buliból, Beám, te egyre rosszabb vagy ebben a műsorban, és ezek után semmi nem ment meg minket a további könnyektől, de azért most van is oka, nagyon nem bántak vele kesztyűs kézzel. Ilyenkor kell a tökéletesen elfogult mentor, aki a tőle telhető legnagyobb hangerőn üvöltözheti, hogy „egy csodálatos nő vagy, Bea!", akármennyire is görbül lefelé a szája a versenyzőjének.

Fehér Zolit Geszti elvitte fellépni, hogy nőjön a színpadi önbizalma, ezt pedig úgy képzelte el, hogy megtöltött egy szórakozóhelyet családtagokkal és barátokkal. „Ilyen jó érzésem színpadon még sosem volt, el sem hittem, hogy ennyire szeretnek az emberek"- így Zoli, miközben bevágják a kislányát, ahogy csápol apucinak. Zoli végre tényleg Bond dalt kapott, Licence To Kill, és nem is rossz a választás, mert el tudja ő ezt nyomni, csak azokról a durván nőies gesztusokról kéne leszoktatni sürgősen, mert teljesen elvonják a figyelmet. Keresztanyunak ez a produkció megérintette a szenvedélyes női lelkületét, mert csillogó szemekkel ömleng, vagy csak beakadt az előbbi Lass Bea lemez: „csodálatos vagy, Zoli!" Geszti besöpri még Mikitől is a dicséreteket, Ferónak meg nem adnak szót, úgyhogy amikor a Rocklegendának végre alkalma nyílik beszélni, rögtönöz egy igen szórakoztató standup comedyt. Az a monológ lényege, hogy ez a dal nem állt jól Zolinak (ez a motívum egyébként minden értékelésének a fő fonala volt az este folyamán), mert neki sokkal jobban áll a líra, köszönjük az élményt Feró.

Ezek után jöhetnek a Nemzet Csótányának mentoráltjai is, lássuk, nekik mi áll jól, elsőként a Spirit. A Wolf Kati hasonmásverseny kerületi első helyezettje meggyőzte a fiúkat, hogy csináltassanak közös tetkót, amit a srácok be is vállaltak. Szép gesztus ez tőlük úgy, hogy a banda olyan másfél hónapja létezik, és jó eséllyel a Facebook ismerőseik közül is törlik egymást, miután kiesnek, de legalább születetett egy helyes kisfilm, olyan aranyosak, na. Produkciójuk Tainted Love lesz, ami valami nagyon jól rejtegetett, soha be nem mutatott nyolcvanas évekbeli James Bond film főcímdala lehetett, amiben Eric Roberts játszotta a 007-et és Emilio Estevez az ellenfelét, mert hogy én nem tudom a Soft Cellt Bond főcímzenékhez kapcsolni sehogy, az tuti. Abroszékra visszatérve a produkció az érthetetlen számválasztás mellett is elég halovány marad, srácok konkrétan eltűnnek benne, pedig az egyiküket még geekre is fazonírozták, amire nem lehet más magyarázatot találni, csak hogy meg kellett valahogy különböztetni a táncosoktól. Mikinek és Ildinek bejött a dolog, ez érdekes, Geszti meg viccesen zenetanárnak képzeli magát egy pillanatra, és a hamis hangok elfogadhatatlanságáról szónokol, pláne akkor, ha az ember olyan gyönyörű (ezt a szót ő használta), mint a Spirites Péter, akkor legalább énekelni tanuljon már meg. Nórika besomfordál, és azt mondja, a Soft Cell nagyon sok James Bond témát feldolgozott a dalaiban, tehát innen a kapcsolat. Rettentő viccesek amúgy ezek a momentumok, ahogy a random számválasztásokat próbálják vért izzadva a tematikába erőltetni.

Jaj istenem, Szabó Dávid jön, maradt még barnítókrém, és megvan vajon a hatosztatú kockahas rajzsablon a sminkasztalon? Ezek a kérdések foglalkoztatnak most nagyon. Még végig kell néznünk egy nagyon tanulságos kisfilmet, mert állítólag ahhoz, hogy egy musicalszínészből tökös popénekes váljon, el kell vinni szarrá veretni gyönyörűségesen. Dávid ennek megfelelően ketrecharcra megy (legalábbis ezt mondja), tényleg elég lelakott feje lett az interjú végére reméljük, hatásos lesz a dolog, jöjjön a produkció. Geszti nem agyalt rajta sokat, ha már múlt héten (!) elvérzett egy Robbie Williams számmal, fussunk neki egy másikkal! Pont a Milleniummal, ami nem is a legjobbak közül való, de nagyobb baj, hogy minden egyes hang olyan fülsértően hamis Szanó Dávid tolmácsolásában, hogy azt hittem, rossz műsort nézek. A Bond kapocs meg az lesz vajon, hogy Robbie Williams mennyire hasonlít a fiatal Sean Connery-re? Nem lepne már meg az sem. Na értékeljünk, hihetetlen módon csak Miki képes kimondani, hogy ez hamis volt, és nem is kicsit, többiek visszafogottan ugyan, de dicsérgetnek. Én már csak Nóri magyarázatát várom, jön is: a Millenium felhasznál egy pár másodperces sample-t a You Only Live Twice-ból, én kérek elnézést.

Stone következik, akit elvisznek, és beültetnek egy versenyautóba, hadd örüljön, mérhetetlenül érdektelen kisfilm. Rá a You Know My Name-et osztották Chris Cornelltől, ami alapból sem egy hegyeket megmozgató dal, de ő még unalmasabbá tudja tenni valahogy, bár az angol kiejtése legalább a produkció szórakoztató értékét növeli valamennyire. Mikit az operatőr pont egy olyan pillanatban találja meg, amikor „mikor lesz már ennek vége?" –fejet vág, alig várom az értékelését. Azt mondja, Stone nem bírt el ezzel a dallal, Feró szerint viszont jól állt neki, állítom, direkt trollkodik, hogy minden értékelésnél ezzel jön. Ildi megint eljátssza azt, hogy Mikiből csinál ellenséget, miért szálltál rá az én versenyzőimre, te rohadék? Jézus az égben, én meg most vettem észre, hogy Stone-on bőrnadrág van, reklámszünetet követelek, hogy ezt kiheverjem. Nórika megint elköveti azt a hibát, hogy Stone szája elé tartja a mikrofont, aki meg is ragadja az alkalmat, hogy nyilatkozzon még egy extra tenyérbemászót: „majd a jövő héten jobb leszek, ha továbbjutok, és miért ne jutnék tovább?"

Hála mindennek, ami szent, Oláh Gergő jön végre. Egy kicsit még a családi pillanatokat kell nézni a kisfilmben, feleség, romantikázás, mindez szép és jó, de énekeljen már. Már eleve úgy kezdi a produkciót, hogy repednek a falak, a folytatásban meg még táncol, bulizik és SZÓRAKOZTAT is amellett, hogy könnyedén és baromi jól énekel, nincs itt kérdés kéremszépen. Tom Jones-t hozott amúgy, de nem Thunderballt, hanem If I Only Knew-t, jobb választást is el lehetne képzelni ennél, de ő még így sem tud hibázni. Stúdió robban, mentorok meg nem bírnak magukkal, üvölt mindegyik szinte egyszerre, miért csinálod ezt velünk, hagy abba, de azonnal, nekünk is vannak ám versenyzőink! Keresztanyu bebizonyítja, hogy minden erőlködése ellenére azért néha tényleg vannak neki is vicces pillanatai, előrángatja Gergő szülei a tömegből, és nekik szegei a kérdést: „hogy csináltátok??!" Geszti eközben elégedetten hátradől, sokatmondóan somolyog, és alig meri elhinni, hogy mekkora embertelen szerencséje van.

Gergő máris megkapja a konkurenciát, Antal Timi érkezik, akit Keresztanyu folyton azzal cseszeget, hogy lazuljon el jobban a színpadon. Miki ezt a pici lányt mégse viheti el boxolni, életveszélyes lenne, úgyhogy a House módszert alkalmazva elviszi arra a légfúvós röptetős atomkirályságra, amit nekem is ki kell próbálnom, de azonnal. A produkció meg Alicia Keys: Empire State Of Mind lesz, mert neki is volt köze James Bond főcímdalhoz ugye, nem csak Szex és New Yorkhoz ezzel a dallal. Timi ügyes most is, még a félig-meddig rapbetétet is bevállalja, hangja meg ugye van, akármennyire próbálja is elterelni róla a figyelmet az ismét katasztrofálisra sikeredett styling. (rikító pink blézer, szegecses halálfejes póló és nagymamafukszok, és egyre inkább azt érzem, hogy a hajfestéséért felelős fodrász sem a barátja Timinek.) Ildinek a produkció nagyon tetszett, nem tudja nem imádni, akkor sem, ha az ellenség mentoráltja, sőt még egy kis pálinkázást is beígér neki. Általános imádás van amúgy, pedig Feró eltökélt szándéka volt, hogy beleköt, de képtelen rá.

Utolsónak a Like lányokat hagyták ma, ők a kisfilm kedvéért túrázni mentek, és csináltak annyi fotót a szponzortelefonnal, amennyit csak bírtak. Ők Paul McCartney And The Wings : Live And Let Die-t kapták, ezzel együtt már négyre emelkedett az est folyamán előadott Bond főcímzenék száma, el sem hiszem . Ez a rockos (Guns 'N Roses után szabadon?) feldolgozás amúgy nem is rossz, és a lányok jobb produkciói közé tartozik. Azt szeretném még megtudni, melyik fodrász kényszerképzete az, hogy van élő nő a Földön, akinek ez az elöl feltupírozott és egy vödör zselével hátranyalt frizura jól áll, amivel ma a vörös Like lánynak és Lass Beának is ki kellett röhögtetnie magát. Értékelést megint Kersztanyu kezdi, hiszen kiegészítő esztétikai látványelemként félmeztelen férfitestek is voltak a színpadon, és az ilyesmit ő mindig kitörő lelkesedéssel fogadja, de amúgy a lányok produkciója is élvezhető volt. Mindeninek nagyon bejött ez most, Nórika bakizik még egyet, hogy csak másodszorra tudja elmondani az általa leghíresebb Bond dalnak titulált szám címét, és ezzel a versenyprodukciók végére értünk.

Megnézzük még pár percben, hogy mutogatták az X-faktorosokat a Skyfall díszvetítésén, majd Daniel Craig baltaarcát bámulhatjuk vagy három percen keresztünk, ami nélkül egész jól meglettem volna. Ezek után már semmi nem ment meg minket a fergetegesnek beharangozott és agyontitokzatoskodott extra produkciótól, amire Nórika bugyuta szőkenőre programozott robot módjára félpercenként emlékeztetett minket, semmi jóra nem számítok. Ennek megfelelően nem más áll a színpadon, mint a börtön után tisztára mosdatott és fényesre polírozott Stohl Buci, de olyan körítéssel, minta minimum a pápa érkezett volna az X-faktor színdadára, ezt nem hiszem el. Ráadásul a Take That Rule The World-jét nyomja egy közepesen hamis playback produkcióban, akkor meg nem értem, mit keres a zenekar a színpadon, de mindegy is, én még a sokkból sem ocsúdtam fel teljesen. Nóri lelkesen csatlakozik a szentté avatási procedúrához, isten hozott újra köztünk Buci, pont itt tartottunk, mielőtt egy bűncselekmény és egy börtönbüntetés durván félbeszakított minket!

Hagyjuk ezt inkább, és nézzük azt, ami a mi műsorunk szempontjából lényeges, ma este még kiesik valaki, és nem StohlBuci lesz az. Devil lezárja a szavazást, és kiderül, hogy megint Fehér Zoli maradt a végén, de most a Spiritet kapja ellenfélnek, a csapatok szívása is folytatódik. A két párbajprodukciót leginkább úgy lehet megkülönböztetni, hogy az egyik bűnhamis, a másik meg hallgathatatlan. A Spirit Geszti Csepp a tengerben című szerzeményével küszködik eredménytelenül, Fehér Zoli meg Kocsis Tibor Valahol elrontottam című dalát mészárolja le látványosan. Feró ehhez képest azt mondja, Zoli tökéletesen énekelt, de neki a gyerekei kellenek ide, tényleg vicces kedvében van ma. Többi mentor máshogy dönt, mind a Spiritet zavarja haza, így Fehér Zoli másodszor is megmenekül, és újabb csapat vérzik el a magyar X-faktorban, félelmetes, mennyire nem működik nálunk ez a kategória. Devi jövő hétre már semmilyen tematikát nem ígér, most hirtelen nem is tudom, hogy ezt jó vagy rossz jelnek tekintsem az eddigiek alapján.