Hogy volt?

Fald fel Amerikát! 1x18 - Minneapolis (ÉVADZÁRÓ)

2012. október 30. 11:00 - Chat Géza

Elérkeztünk az első évad végéhez, de nem kell félni, mert van még bőven. A siralmasan sablonos evőversenyekre visszaemlékezve, rimánkodhatunk, hogy a jövőben ne szendvicses hamburgerrel, meg sült oldalassal legyen tele a menü a Fald fel Amerikát! menzáján. De nézzük csak a mai adagot.

1.jpg

Hamburger! Yo, Adam! Úgy hallottuk szereted a hamburgert, ezért raktunk egy kis hamburgert a hamburgeredbe, hogy  amikor hamburgert eszel, közbe hamburgert is tudj enni. Minneapolis sajátossága, a fingfestés netovábbja, mert itt úgy hegesztik a hambit, hogy nem a húspogácsára, hanem bele a közepébe rakják a sajtot. Ugye? Én is azon agyalok, hogy ki volt ez a zseni? Ez azért jó így, mert a sajt nem tud kihűlni, meg így 10/10, hogy lezabálja magát az ember. Ezt a csodát úgy hívják, hogy gitáros hamburger, helyett Jucy Lucy és/vagy Juicy Lucy. Két helyen csinálnak ilyen féle-fajta sajtos cumót. Az egyik a Matt’s Bar, a másik az 5.8-as Klub. Az utóbbiban válogathatunk a sajtok közül, plusz a hús is éhesebb emberekre van kiporciózva. Magyarán több és jobb.. A kérdés csak az, ami már évszázadok óta foglalkoztatja a helyieket, ami miatt háborúban áll fél Minneapolis, ami miatt családok mentek tönkre, mint nálunk négyévente a választásokkor, hogy melyik egység által hegesztett termék az über brutál giga fasza hamburger? Adam pontot tesz az ügy végére, és kimondja az igazságot, de „Emlékszel? Utolsó beszélgetésünket egy száguldó mentőautó szirénája szakította félbe.” Csoda,, hogy pont akkor ment el Adam előtt is egy. A kérdés tehát továbbra is nyitott marad.

A következő hely a Brasa, ahol megint valami oldalas téma van terítéken, ami már a fülünkön folyik ki, pedig mi nem is ettünk belőle, ugye. Szerencsére jön egy ombre, Andrew Zimmern. Ő az a faszi aki szöcskét eszik,ha terepre téved, de azért mégsem egy Bear Grylls. Szerencsénkre kimenti Adamet a sablonos falatozás alól, úgyhogy lehet pakolni a malacfejet, de kurvára hirtelen. Gyermekkori disznóvágás emlékétől kicsorduló könnycseppemet a böllér macsétámmal piszkálom ki a szemem sarkából és pöccintem az asztalnál étkezők irányába. Ó a füle de csodás, áradozik Adam. Akkor jöhet a durvulás. Nyalánkságnak lutefisk. A skandinávoknál igazi csemegének számít ez a förtelem, de ennyire elbaszott dolgot én még nem pipáltam. A szárított, sós tőkehalfilét napokig vízben áztatják, aztán mérgező lúgba mártják, mert az finom, ugye, végül a fogyaszthatóság kedvéért egy újabb hétre ismét vízbe kerülnek ezek az ínycsiklandó falatok. Ezután már csak sütni kell vagy párolni, az meg már gusztus dolga. Tömör, mégis szétolvad az ember szájában, mint a megdermedt vazelin, csak meleg. Nyami. Asszem dobok egy prémet a toalettbe.

A verseny helyszínére is sikerül épségben elérni végül. A Gasthof zur Gemütlichkeit étterem nevéből adódóan jól sejtjük, hogy ez egy bajor beállítottságú étkezde lesz, hurka, kolbász, sör. Ez a hely az Amerikába száműzött mini Oktoberfest. Csoda. Zigi-Zagi Zigi-Zagi! Mindenki totálon van, ahogy elnézem, de minden okuk meg is van rá. Adamnek 1 méter kolbászt kell magába invesztálnia, plusz a köret. Nem is ez a fejfájás okozója, hanem hogy ami 1 méter be, az kifelé is 1 méter, ugye. Időkorlát az nincs, csak tessék szépen öszögetni. Adam kicsit megtorpan a Finish előtt kettővel, akkor a helyi ledér lányka, aki tudna mesélni a kolbászok és a szája közt folyamatosan fennálló kohézióról, lesmárolja Adamet. Szaftos csók ez, mint, amikor a vasárnapi húsleves felszínén két zsírcsepp összeolvad. Mesébe illő. Adam végez, köszöni a vacsorát, nagyon finom volt.

Ember kontra étel, 11:7

Szólj hozzá!

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása