Idézet szerint a három kecskés-trollos mese a mai penzum, végre nem állatos féllény, hanem igazi troll, előbb-utóbb, remélem, lesznek tündérek és koboldok is, a Grimm-mesék hemzsegnek tőlük (kis szépséghiba, hogy speciel ez a mese nem Grimm, de volt már ilyen). Nick a fegyveres szekrényében nézelődik, majd erdőbe kirándul, ahol hirtelen rátámad valaki, és a földre teperi – ja, hogy Eddie-vel volt találkozója, csak nem éppen így gondolta az összefutást. Monroe szerint, ha fejlődni akar, akkor legyen résen. Grimm-féle fegyvertechnikai előadás után gyakorlati bemutató, Nick tényleg tud lőni, nem csak pisztollyal, és a szegecses buzogánnyal is verhetetlen, ha tökök az ellenfelek. Egy híd alatt két ember találkozik egymással, az idősebbről rögtön kiderül, hogy hódféle féllény, és nem akar fizetni a brutálisabb kinézetűnek. Mivel még az államügyésszel is megfenyegeti, a másik gyorsan trollá alakul, és tettleg lép fel érdekei védelmében. Ámde, miközben épp folyékony cementbe fullasztgatja szegény öreg hódot, egy fiatalabb, szintén hódfejű meglátja, és még a rendőrséget is kihívja. Sajnos, az öregen ez már nem segít, a troll viszont meglátja a szemtanút, és üldözőbe is veszi. Hosszas kergetőzés után a tanú egérutat nyer, a troll mérgesen balra el. Tévé előtt szunyókáló polgár zajt hall a pincéből, úgyhogy felkap egy piszkavasat a kandalló mellől, és bátran lemegy a lépcsőn. Már épp lesújtana a betörőre, mikor mindketten gyorsan hóddá válnak – a szemtanú, Arnold fészkeli épp be magát a haverja alagsorába, mert ő ugyan haza, ezek után, nem mer menni.

Nyomozóink helyszínelnek a híd alatt, Wu már tudja az áldozat nevét, a bácsinak elég híres építőipari vállalata volt. Nick közben megkéri a szemtanú mobiljának azonosítását. Az áldozat naptárában estére egy találkozó van beírva, bizonyos S. B-vel. Közben megérkezik a válasz: Arnold Rossano volt a szemtanú, és még címe is van, úgyhogy Nick és Hank oda indulnak. A házban senki, viszont egy csomó gyönyörű fajáték van mindenfelé – meg a falon egy fénykép, amin Arnold mellett még két ember álldogál, láthatóan sikeres pecázás után. Nos, az egyik régi jó ismerősünk, a sok résszel ezelőtt felbukkant hűtőgép-szerelő (akivel aztán többször is találkoztunk, még sütit is vitt, és a zárat is megjavította, szóval szinte már haver a féllények között), a másik meg a polgár, akinek a pincéjébe a tanú bevette magát.

Otthon Nick épp a jegyzetei fölött töpreng, mikor Juliette hátulról megközelíti, és – miután a válla felett átpillantva rögtön elolvassa a jegeshód szót, és rá is kérdez – arról szeretne beszélgetni, hogy neki mihez lenne kedve. Nick másra gondol, úgyhogy zuhanyozna egyet, de Júliája jól meglepi: meg akarja hívni Eddie-t vacsorázni, elvégre megmentette az életét, meg Nick barátja. Hát, pasi szerintem még ennyire gyorsan nem ábrándult ki az esti programból, Nick próbál terelni, de rettentő gyengén csinálja, úgyhogy kénytelen végül megígérni, hogy megkérdezi Monroe-t. Másnap reggel meg is teszi, próbálnak valami kifogást találni, mert hát azt csak nem mondhatják el Juliette-nek, hogy igazából miért is vannak ők állandóan együtt, de nem sikeredik, úgyhogy megegyeznek, hogy csak kicsit fognak hazudni, amiben lehet, abban tartják magukat az igazsághoz.

A nyomozás tovább folyik, az áldozat titkárnőjét faggatják. A tervezőbizottsággal volt sok vitája a bácsinak, de amúgy nagyon rendes ember volt, és nem, nem tud az előző esti fél tízes, S. B-vel megbeszélt találkájáról, pedig ő szokta szervezni a programjait. Ja igen, leginkább Salvadore Butrell-lel volt nézeteltérése a bizottságból. S. B., nahát. Gyorsan fel is keresik, és tényleg a troll az, hurrá, megvan a gyilkos, csak ők még nem tudják. Ráadásul alibije is van: a haverjaival minden szerdán a klubban pókerezik, legalább hat ember tudja igazolni. Mielőtt még ártatlannak nyilvánítanák, kiborul az S. B.-s találkozó hírére, és Nick megláthatja, hogy egy trollal tárgyal. Próbálja kimagyarázni, hogy volt fél tízes találkájuk, de ma délelőttre, nem tegnap estére, biztos az öreg írta be rosszul a naptárjába. Öltönyös lótifuti érkezik, hogy az urat már várják valami autópálya-projekt ügyében, és rögtön igazolja is az alibit: Salvadore velük volt, és nagyon sokat nyert. Nyomozók jobbra el, még egy nagydarab rondát behív a főnök, és megállapítja, hogy bajban vannak, mert az egyik nyomozó egy Grimm. Rondák szintén trollok, mint látható, kész maffia van itt, Nick meg trollfejet rajzol a dinnyére, és úgy lövi keresztül a számszeríjával, hurrá.

Nick megkeresi a hűtőgépszerelőt, mert meg kell találnia a szemtanút. A hód Arnoldot hetek óta nem látta, a neki mutatott rajz alapján azonban rögtön megmondja, hogy a trollunkat förmedvénynek nevezik, imádják a hidakat, rájuk telepednek, és a hódok nem használhatják, ha nem fizetnek nekik. De ez nem zsarolás, inkább hagyomány, a legtöbb építőipari céget jegeshódok vezetik, és tejelnek a trolloknak. Sejti, hol lehet Arnold, ha megtalálja, vés majd néhány számot Nick házának lépcsőjébe, de nem is, inkább majd felhívja, tényleg (úgy tűnik, a hagyomány kissé a modern technika előttről való). Ééééééééééééééééééééés kezdődik a vacsi, Nick úgy izgul, mint egy elsőáldozó. A két pasi próbálna fesztelenül viselkedni, ami persze rettentően idétlenül sikerül. Evés közben társalogni próbálnának, de az előre megbeszélt féligazság-történetben elég sok a lyuk, nem nagyon tudják kimagyarázni, hogy is ismerkedtek meg, ki kinek mit segített. Úgyhogy Eddie inkább a lazac receptjét kéri el, csak hogy másra terelje a szót. A jegeshód közben felleli Arnoldot, és próbálja meggyőzni, hogy tanúskodjon egy Grimmnek. A szemtanú nagyon félti a saját kis életét, de ha még ettől el is tekint, előre látja, hogy ha ő tanúskodik, akkor a trollok leszámolnak a többi jegeshóddal. Mivel így mindenki érintetté válik, hát inkább tartanak egy gyűlést, döntsön a demokratikus többség.

A három troll arról tanácskozik, mit tehetnének, hiszen nagyon nagy bajban vannak. Minden megoldási lehetőségről megállapítják, hogy nem működne, csak egy lehetőség marad: hívnak egy kaszást, elvégre azok gyilkolják nagyüzemben a Grimmeket, ráadásul Salvadore nagy-nagybácsikája kaszás volt. Befogadták, mikor levágta egy koppenhágai Grimm fejét. Vacsora utáni pakoláskor Juliette úgy nyilatkozik, hogy bár nagyon fura szerzet, ő mégis szereti Eddie-t. Mielőtt a témát jobban kiveséznék, Nicket Bud hívja, a hűtőszerelő, és a másnap esti gyűlésükre invitálja, valami erőműbe. Nick nagyon hálás, és ott lesz. Eközben Mannheimben egy bárban egy ősz hajú úriember a korábban már látott, fületlenedett kaszással beszélget, hogy menjen vissza Portland-be, Grimmet ölni. A fületlen kissé aggódik Renard kapitány (főrendőr) miatt, ám az ősz hajú megnyugtatja: lehet, hogy egy kaszás nem gond neki, de kettő már igen – és ők ketten mennek, egy másik kaszással.

Az erőműnél nagyon sok kocsi gyűlt össze, úgy tűnik, a jegeshódok nem ketten-hárman vannak. Bud próbálja instruálni Nicket, mit mondjon a gyűlésen, de aztán mégse, mondjon, amit akar. A kaszások közben megérkeznek, és rögtön találkozót kérnek Salvadore-tól. A gyűlésen az az általános vélemény, hogy csak be kell tartaniuk a hódoknak a szokásokat, és akkor nem esik bántódásuk. Egy hölgy viszont azt mondja, hogy hiába tartanak be mindent, akkor is gyakran esik bántódásuk, szóval semmit sem érnek el, ha jófiúk módjára viselkednek, szembe kell szállniuk a szörnyetegekkel. Nick próbálna érvelni, hogy ő nem csak nyomozó, de még Grimm is, tud segíteni, ám a szavazáson a gyávák vannak többségben: csak néhányan vannak amellett, hogy a szemtanú felfedje magát. Nick csalódottan távozni készül, mikor Bud utánamegy, és elmondja, mennyire sajnálja, hogy ilyen gyávák voltak. Nick szerint Bud bátor, és köszöni, hogy megpróbálta.

A trollnak nem nagyon akar összejönni az élet, a kaszásokkal való találkozója úgy indul, hogy miközben az egyiknek bemutatkozik, a másik egy zacskót húz a fejére, és a két kaszás néhány jól irányzott mozdulattal gondoskodik az öntudatlanságáról. Bud másnap reggel a rejtegető hóddal folytat pedagógiai eszmecserét, nagyon sajnálja, hogy elszúrták, és életében először szégyelli, hogy ő jegeshód. Persze, Arnold közben mindent hall. A kaszások a nevüknek megfelelően a munkaeszközükkel a kezükben közlik Salvadore-val, hogy nekik kérdéseik vannak. A troll ugyan székhez van kötözve, és eléggé véres az arca, de még nem veszítette el az önbizalmát, kérdezzék csak bátran, az ő nagy-nagybácsija kaszás volt, áll elébe. A kapitányságon a nyomozók főrendőrnek számolnak be az eddigiekről: Salvadore alibije sziklaszilárd, a tanú meg eltűnt, Nick szerint nem meri felfedni magát, hiába köröztetik. Sean közli, hogy még több embert kell ráállítani, meg kell legyen a tanú, és kész. Hank elindul toborozni, Nick a nyomában, de közben összefut a hódokkal. Ők megvitatták a kérdést, sokat vitatkoztak, és végül döntöttek, úgyhogy Arnold kész vallomást tenni.

A fületlen közben ököllel puhítja a troll arcát, nyomatékosítandó a kérésüket: Salvadore adja át a Grimmet, vagy meghal, elvégre biztos barátok (hol ebben a logika, én nem értem). Szegény troll elmond mindent, amit tud: Nick nyomozó a rendőrségen, keressék meg, vagy akármi, ők a szakértők. Ekkor csörög a telefonja, és nézd csak, épp Nick keresi, mert kérdéseket akar neki feltenni a kapitányságon. Mivel a troll nyakára egy kést helyez a fületlen, így azt mondja, hogy találkozzanak négyszemközt, tíz perc múlva, a klubban, intézzék el nem hivatalosan az ügyet.

Nick bedörömböl a klub ajtaján, de a kijövő trollt már egész sereg rendőr várja, és Hank le is tartóztatja az építési vállalkozó megöléséért. Mielőtt még azt hinnénk, itt a boldog vég, a kaszások jól szemügyre veszik Nick-et a kocsijukból. A kapitányságon Arnold azonosítja Salvadore-t, ügy megoldva, Nick büszke a szemtanú hódra. De azért húzza meg magát valahol, inkább ő maga kíséri el a búvóhelyül kiválasztott helyszínre, a gyűlésnek is otthont adó erőműbe. Remek hely, mindentől távol van, meg elhagyatott is. El is indulnak szépen, az első kocsiban Nick és Arnold, a másodikban a két másik hód, és a harmadikban… igen, a két kaszás megy utánuk, alig feltűnően követve őket. Az erőműnél járnak már, a korábbi teljes világosságból egészen besötétedett, és végre Bud kiszúrja az őket követő kocsit. A helyszínen Nick mindenkit beterel a búvóhelyre, ő meg magához veszi a Grimm-féle fegyverkészletet rejtő tatyóját. A hódok elhúznak az ülésterembe, Nick meg pisztollyal a kézben várja a támadóit. Na, ettől szabadítják meg legelőbb, a két kaszás kivont pengével támad rá – hol itt a fair küzdelem, kérem! Az események gyorsan peregnek, pisztoly elrepül, de Nick előrántja a rész elején már látott szegecses buzogányt, és azzal védi magát, meg bravúros, harcművészeti ugrásokkal, nem is tudtam, hogy ilyet is tud. Az egyik kaszás már épp levágná a fejét a nagy küzdésben, mikor Nick lebukik, és a mögötte álló kaszás feje repül le – hoppá, micsoda malőr. Míg rondává változva az életben maradt kaszás csalódottságát ordibálással fejezi ki, Nick előkapja a tatyóból a számszeríjat, és torkon lövi szegényt. Kettő-null a Grimmnek, akárhonnan nézzük (sőt, ha az általa megölt összes kaszást számoljuk, akkor már három-null, szép eredmény).

Gyors telefon Eddie-nek, segítsen, hozzon ásót. Öcsém, te kinyírtál két kaszást – nyilvánul meg a dúvad, és gyorsan megbeszélik, hogy ezek bizony addig fognak jönni, míg le nem kaszabolják Nicket. Tehát üzenni kellene, mégpedig igen velős üzenetet – ezzel Monroe jó nagyot suhint az egyik kaszával. Nick még megmutatja magát a trollnak, hogy az lássa, nem jött be a terve, a barátai fejvesztve távoztak. Juliette ki van akadva, úgy fogadja a hazatérő Nicket – mert olyan sokat kaptak, folyamatosan mindenki zöldségeket, sütiket, takarókat, mindenféléket küld nekik. Mannheimbe is posta érkezik: az ősz hajú úriember bontogat egy hűtve szállítandó, termetes dobozt. Benne kézzel írt cetli: legközelebb küldjétek a legjobbakat – és persze, ahogy azt várni lehetett, a két levágott fej. Szegény fületlen, sosem fogja már kiköszörülni a méltóságán esett csorbát.